Első kisfiunk, egyúttal szüleink első unokájának születése után másfél hónappal történt, hogy egyik napról a másikra eltűnt szépen gyarapodó kisbabánk súlyából több mint fél kiló. Egy csecsemő esetében az egész emberke súlyának jelentős hányadát kitevő része, tehát nem gyerekjáték! Küllemre vagy viselkedésben ugyan nem éreztünk változást, ugyanúgy sírt vagy aludt, kakilt és pisilt, mint korábban. A mi viselkedésünk annál inkább megváltozott. Három nagykorú állta körbe az egykedvű babát és a kölcsönzött mérleget. Három többdiplomás, magát épeszűnek vélő elme próbálta megoldani a rejtélyt.
Először gondosan ellenőriztük a mérleget, nem romlott-e el? Kilós lisztet és cukrot hoztunk, a digitális szerkezet hiba nélkül jelezte az 1000 grammot. Kétségbeesve figyeltük a babát, mikor a kétségbeesés tetőfokán a távolból hazaérkező nagyapa lépett a szobába. A drámai állapotokra azonnali válasza volt: biztos a Spock könyv az oka. Egyszerre jajveszékeltünk, hogy áh, dehogy, nem olvasgattunk a szakirodalomban ilyen súlyvesztésekről, hanem tényleg eltűnt fél kiló! A nagyapa mosolyogva odaballagott a mérleg mellé és kihúzta a félig alácsúszott gyermeknevelési klasszikust - s lám, a fél kiló a következő mérésnél meg is lett. Minden családban megvannak az ehhez hasonló, elsőgyerekes históriák, amik görbe tükröt tartanak a friss szülők és nagyszülők elé, és kimeríthetetlen témául szolgálnak vasárnapi családi ebédeken, mint egykor a katonasági emlékek.
Szám Kati családi karikatúra című kötetében is ez a kiindulópont, hogy aztán a háromgyerekessé gyarapodó család és -anyuka életének tipikus, de megélve sok veszélyes és idegtépő-, visszatekintve pedig még több gyönyörűséges és örömteli pillanatát mutassa be.
Kedves olvasmány azoknak, akik benne vannak, azoknak, akik már túl vannak rajta és azoknak is, akik még előtte állnak a (nagy)családban élés örömeinek és viszontagságainak. Érdemes felírni a karácsonyi ajándéklistára!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése