2013. december 31., kedd

2013

Szerző: FiloSzofi


Ebben az évben a legjobb volt: kisbaba tarkót puszilgatni.

télen...

2013. december 30., hétfő

Megnéztük a Rumini játszóteret

Szerző: FiloSzofi


Máskor ebben az időszakban elégedetten heverészünk otthon, és a hasunkat simogatjuk. Idén viszont alig vártuk, hogy eljussunk egy jó kis játszótérre. Nem azért, mert átfogó életmódváltásba kezdtünk, csak a jó kis fosós-hányós vírus ült rá a karácsonyunkra. Elmaradtak a kimerítő családlátogatások, barátos karácsonyok, gyerektalálkozók, ehelyett én, az egyetlen ép gyomrú, egymagam pusztítom a bejglit az éjszakai virrasztások magányos óráiban.
A gyerekek amúgy jól vannak, gyorsan és flottul tudtak hányni, alig-alig megszakítva egy-egy kártyapartit. Viszont undorító hörgések közepette zaftosan köpködik a víruskolóniákat szanaszét. Ebbe én is beszálltam, szakterületem a köhögés, sajnos. Emiatt - mint egyetlen lehetőség - felértékelődtek a szabadtéri programok. Körbejártuk már zárás után a Bazilika előtti vásárt, álltunk esőben jóbarátokkal a bank eresze alatt, házi Bailey's-t iszogatva, most pedig megcéloztuk a mikuláskor megnyílt Rumini játszóteret az I. kerületi Mária téren.

2013. december 28., szombat

Olvasás, önfeledten

Szerző: Lotte  

Móni, a póni tragikomikus sztorija után (a rokkant ló pillanatnyilag szétboncolva várja bátyám garázsában a gyógyító beavatkozást) esssék szó egy sikerültebb ajándékról is.
A mi "középsőnk", Tüskeböki sok kis osztálytársával ellentétben úgy kezdte szeptemberben az első osztályt, hogy nem tudott még olvasni - nem erőltettük, elvégre azért van az iskola, hogy ott veselkedjen neki az ember gyereke az írás-olvasás tudományának. Úgy esett, hogy nem egy hagyományos metódussal dolgozó tanító néni osztályába került, Edit néni ugyanis a Meixner-módszerre esküszik, azzal okítja a hozzá járó huszonvalahány nebulót. Kissé macerásabbnak tűnik ugyan a haladás, mint kilencéves "nagyfiam" egyszerű olvasókönyve alapján - itt képeket, betűket, szótagokat vagdos, borítékokat rendezget és ragasztgat szülő, gyerek - de a kényelmetlenségek ellenére bizalommal fogadtuk a módszer hatékonyságát szenvedéllyel ecsetelő, tapasztalt tanító néni döntését.

2013. december 26., csütörtök

Móni, a póni

Szerző: Lotte   


Az egész úgy kezdődött, hogy kislányom az ősszel meglátta egy ovistársánál. Hosszan mesélt Róla, hogy milyen jó lenne, ha egyszer Ő mesélne neki elalvás előtt, igen, Móni, a mesélő póni. Bevallom, bizalmatlan voltam, ösztönösen irtózom a műanyag, színes póniktól, a lila-pink műszőrzettől, de Csupamosoly vágya nem csillapodott.
Mikor közeledett a Karácsony, levelet diktált, amelyben Őt és csakis Őt kérte a kis Jézustól. Mit volt mit tenni, hogy segítsünk a Jézuskának, mi magunk szedtük össze a kívánságlista tartalmát egy játékboltban. Itt találkoztam vele először: Mónival, a pónival.
Mikor szorongva kérdeztem, hol találom Őt, az eladólány harsányan vezetett egy polchoz, "jó, hogy most jöttetek (mondta bizalmaskodva), ez az utolsó darab!". Nos, próbáltam nyitott szívvel hozzáállni, meglátni Őt és megszeretni - nem mondhatnám, hogy sikerült. Külleme és hangja ugyanis csak tovább fokozta kellemetlen érzéseimet. Ezért a harsány rózsaszín, gülüszemű randaságért, amely nyúlfarknyira rövidített meséket hallat, ha a bal lábán lévő gombot nyomogatjuk - ezért kell kiadnunk több mint nyolcezer forintot? Nem torzítjuk el ezzel a gyerekünk ízlését? De Csupamosoly reménykedő arcocskáját felidézve mégis fogtam a jószágot, és megadóan a bevásárlókocsinkba tettem.

2013. december 24., kedd

A csönd válasza

Szerző: Onleány

Karl Rahner elmélkedésével kívánunk életünkben válaszokat hozó, kegyelemteljes Karácsonyt minden kedves olvasónknak!

Levél barátomnak
A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Gott ist Mensch geworden. Das Geheimnis von Weihnachten. Herder, Freiburg im Breisgau, 1992, 117–124.
Karácsony… Szinte lemondóan mondjuk ki ezt a szót, mert kérdés, hogy egyáltalán meg tudjuk-e magyarázni a mai világban, mit is jelent a karácsony ünneplése. Egyértelmű, hogy ez az ünnep nem a karácsonyfáról, az ajándékokról, a meghitt otthonról és a többi megható hagyományról szól, amelyekre inkább kétkedve tekintünk. De mi lehet a valódi tartalma? Kedves barátom, próbálok ehhez némi útmutatást adni. Az élet nagy tapasztalatait a sors hozza, Isten és az ő kegyelme ajándékaként kapjuk, leginkább azonban csak azok részesülnek bennük, akik nyitottak a befogadásukra. Különben előfordulhat, hogy a csillag megjelenik életünk egén, de vakságunkban nem vesszük észre. A bölcsesség, a művészet és a szeretet legfontosabb pillanataira egész emberségünkkel, testünkkel, lelkünkkel kell felkészülnünk – hasonlóképp üdvösségünk ünnepének nagy napjaira is. Ne hagyd hát a véletlenre, ne kényszeredetten, egykedvűen sétálj bele. Készülj fel, akarj felkészülni! – ez az első lépés. A második: vedd a bátorságot, hogy egyedül légy. Csak ha ezt valóban megteszed, ha keresztényi odaadással teszed meg, akkor remélheted, hogy karácsonyi szívet: szelíd, türelmes, bátor, csendes, gyöngéd szívet ajándékozhatsz azoknak, akiket szeretni szeretnél. Ez a valódi ajándék a karácsonyfa alatt, e nélkül a többi csak mihaszna tárgy, amelyet máskor is megvehetünk. Mindenekelőtt tehát legyél egy kicsit magadban. Talán találsz egy szobát, ahol egyedül lehetsz. Vagy ismersz egy csöndes sétautat vagy egy magányos templomot.

2013. december 23., hétfő

Békés ünnepvárás

Szerző: Lotte   

Elsodort a karácsonyi készülődés, sosem tudom megállni, hogy ne legyen tisztaság ilyenkor, hogy ne legyen ünneplőbe öltöztetve a lakás, a terasz és az asztal, amire pedig jó falalatok kívánkoznak. Mindez időigényes, növekvő pocakommal meglehetősen fárasztó is. Mégis szeretem ezt az időszakot.
Ideális persze, úgy lenne a készület, ha mindez zenét hallgatva, békében, mosolygós kedvvel történne. Nos, a helyzet korántsem ez...
A téli szünet kitörésével csemetéink ugyanis szabályos háborús övezetté nyilvánították a házunkat. Velünk is sokat perelnek, de alapvetően egymással hadakoznak, a testvéri szeretet jegyében dúlnak-fúlnak a legváltozatosabb okok miatt, minden lehetséges formációban.

2013. december 21., szombat

Adventi hányós-lazulós

Szerző: Fakirma



Dugómikulás, Levélangyal és Helló Kitty
Nem szeretem a decembert.  A Készülődés időszakában menthetetlenül  szembesülök mindig rohanós életünk abszurd mókuskerekével. A díszbe öltözött utcák, felfújt télapók, csilivili kirakatok azt ordítják az arcomba, hogy itt az ideje a lazulásnak, egymásra figyelésnek, az örömködésnek. Boldogság helyett kiver a verejték, fulladozok a hétköznapok teendői között, elmaradt adminisztrációk a munkahelyen, krónikus reggeli elalvások, ki nem kérdezett leckék, sokasodó pár nélküli zoknik röhögnek rám a meghitt várakozásban.
Reggel az autóban szentségelek, Bendő dermedten ül mellettem, kiszálláskor köszönés helyett csak annyit mond,
Mama, te úgy vezetsz, mint egy vadbarom.
A futógépen meghalok, az órányi loholás után veszem észre,
Basszus, véletlenül irdatlan sebességre kapcsoltam a gépet.
Ülünk az autóban, hátul a lányok véget nem érő harcukba feledkezve, magam sem ismerem meg az éles, visító hangot, ami a számból tör elő, s nem akar elhallgatni,
Elég legyen, kuss legyen, kuss,kuss,kuss...

2013. december 20., péntek

Nagy mézeskalács teszt

Szerző: FiloSzofi

Visszatérő decemberi életkép nálunk, hogy az életünk napi sittje fölött elszánt arccal süteményt gyártok, a Férj pedig  felveszi a "Nincs-jobb-dolgod-hát nézz-körül-hol-élünk" arcot. Ma már talán inkább reflexből teszi ezt, hét év alatt beletörődött, hogy év végén pár hétig mindenhol liszt, kiszúróforma és becsomagolt tésztamaradékok hevernek.

Nekem a karácsonyi sütés lelkigyakorlat, olyan forma, ami maga a tartalom. Elismerem, tisztára irracionális, de talán is attól jó. De idén befejezem időben, nem fogok 24-én hajnali ötkor bejglit pihentetni. Remélem.

Aztán ott van a tökéletes mézeskalácsot kereső népszokás. A tuti recept, ami puha, és az is marad. A ropogós, az illatos, a rohanósoknak nem-pihentetős. Méz nélkül, cukor nélkül, glutén nélkül, mindent bele vagy spórolós. Vegyünk-e új kiszúróformát, kell-e cukormáz, túlzás-e a csoki, vagy csak magvas legyen? Biztos, hogy 20 év fölött mindenki hozzá tud szólni a nagy mézeskalács kérdéshez.

Volt bor, és tipikus gyertyalámpás is.

Akkor most én is tovább görgetem a hógolyót: megversenyeztettünk két népszerű receptet, és kipróbáltunk egy méz nélküli változatot. Orsival sütöttünk, kóstoltunk, Férj beleevett, gyerekek csak folyamatosan faltak, nekik mindegy volt, éppen melyiket. Az értékelés nem volt profi és nem objektív, de mindegyik finom, így nem nagy téttel játszunk:

1. Móni receptje, amit Maxtól vett át, aki Magdi nénitől kapta.
2. Moha alapreceptje, ami kering az interneten, én itt olvastam.
3. Méz nélküli /Harmonet.hu

2013. december 18., szerda

Heti kérdés: hogy kerül a karácsonyfa a nappaliba?

Szerző: Lotte    

                                                                                
Tegnap reggel - egy baleset folytán - mintegy kétórás autózás alatt értünk belvárosi munakhelyünkre, volt időnk alaposan körebnézni négy, utunk során érintett agglomerációs településen is. Az út mentén szabályos rendben követték egymást a fenyőárusok: egy az alvégen, egy a felvégen, s egy a központban. Érthető, alig egy hét múlva Szenteste, ezerrel zajlik a karácsonyi eszközbeszerzés.

Egy sudár kis fenyőt megvenni, majd díszbe- és gyertyafénybe öltöztetni a csengettyű hívó szavára kisgyerekeséknél nem is olyan egyszerű mutatvány. Idén félve meg is pendítettem az enyéimnek, mi lenne, ha kivételesen segítenénk a Jézuskának, s mi vennénk meg és díszítenénk fel a karácsonyfát?

2013. december 17., kedd

Hol is tartunk? Adventi szemle

Szerző: FiloSzofi

Elhatároztam, hogy advent előtt nem fogok a karácsonnyal foglalkozni, mert mindennek megvan a maga ideje. Október-novemberben még más idők járnak. Arra azért már figyeltem, hogy mikor van a kezdet, gondoltam, az elég, hisz rengeteg idő van.

Mire is szántam azt a sok időt? Volt ilyen fázis is. Most itt tartunk.

  • Az első vasárnap reggelén a saját készítésű koszorúmon gyertyát gyújtani. Egy zöld tálon fenyőágak közt fonnyadozó mandarinok, de a négy széles gyertya gyönyörű. A gyerekek eljátszották a szalagjaimat. Kéne valami lila, meg rózsaszín. Van egy szép koszorúnk félidőtől, aktualitásvesztés miatt leértékelt, félkész alapon.
  • Lógatós kis koszorúkat készíteni a gyerekekkel. Három hete hevernek fenyőágak egy zöld zacskóban a vasalatlan ruhák mellett.
  • Minden tesót és barátot egy-egy este áthívni egy gyertyagyújtásra. Gondoltam, így lesz egy szép hosszú ünnepünk. Itt volt az egyik testvér a gyerekeivel, full programon, voltak ovis barátok gyertyagyújtás nélkül, és egy sógornő, tesó nélkül, gyerekekkel, gyertyafényben, ének nélkül. Viszont sütöttünk mézeskalácsot. (Mindkettőnknek van két testvére).
  • Ezeken az estéken apránként begyakoroljuk a karácsonyi ének-repertoárunkat. Időnként elharsogjuk ugyanazt a háromkirályos éneket, illetve Bú a szoba közepén visítozza az iskolai ünnepre betanult nótát.

2013. december 15., vasárnap

Örömvasárnapi kérdés - meddig tart a munkaidő?

Szerző: Lotte        

Örömvasárnap - az adventi koszorú rózsaszín gyertyája ég, az Úr napja, amit meg kellene szentelni. Ehelyett Ő dolgozni rohan, e-mailek érkeznek, jön a vizesember javítani a vécétartályt (csak ekkorra vállalta), a vasárnapi ebéd után pedig az antennaszerelő jelentkezik be hozzánk. Most van ideje valami rég bejelentett kütyücserére.

Elgondolkoztam, hol is a mi örömünk ebben a zaklatott tempójú világban, amelyben már csak akkor van (kényszer)leállás, ha valami baj történik?

Személyes élményeim okán örömvasárnap - elsőre meglepő tán, de - új munkajogi szabályok bevezetésén gondolkodtam.Tudom, hogy nemrégiben született meg az új Munka Törvénykönyve, de a változások nem érintették napjaink egyik leglényegesebb torzulását, ami a munka világával kapcsolatos.

2013. december 14., szombat

A pszichológus kérdez: Ciki-e az ótvar?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor egy valódi kamaszhát és az internetes képek összevetése után a fiánál ótvart diagnosztizál?
"Beteg a testvérem" (Királykisasszony rajza)


2013. december 12., csütörtök

Személyes történelem - Antall József halála

Szerző: Lotte  

Szerettem ezt a bélyeget
Döbbenetes, hogy már húsz éve történt! Megszakítva a televízió adását 2013. december 22-én, hat óra körül jelentették be: Antall József (1932-1993) miniszterelnök méltósággal viselt, hosszú betegség után elhunyt.
A fitalon életét vesztő államférfi sorsának tragédiáján túl volt ebben a halálesetben valami szimbolikus üzenet is: a rendszerváltás kikövetelte a maga áldozatát, s vele mintegy töredékessé vált véghezvitele. Aki ugyanis személyében jelenítette meg a kommunizmus bukása után újraépülő magyar demokrácia eszméit, nem fejezhette be munkáját. Hatalmas akaraterővel és elhivatottsággal miniszterelnösége alatt nemcsak a régi rend hazai továbbélőivel és saját "fajsúlyos" koalíciós partnereivel szemben, de a nemzetközi csatatereken is helyt kellett hogy álljon, miközben a testét emésztő gyilkos kórral is meg kellett küzdenie.
Egy ideig úgy tűnt, sikerrel száll szembe a támadásokkal. A nagy puccskísérlet, a taxisblokád forró politikai helyzetének megoldása, a Csurka-dolgozat okozta hullámverések kezelése, a németországi sikeresnek tűnő gyógykezelés azt sejtették, sikerülni fog "túlélni" a diktatúra utáni első szabadon választott kormányzati ciklust. Nem így történt.

Férfi pulóverek igézetében

Szerző:FiloSzofi  

Nemrég Lotte teregette a szennyest, amikor is elmondtuk, mennyire aggályos, hogy a ruhákkal való szuttyogásra szinte több energia megy el, mint az emberekre, akinek készültek. Ez alatt nem a boltokban kódorgást, hanem az öltözés/öltöztetés, mosás-teregetés-válogatás-vasalás-elpakolás örök körforgását értettük, ami nagyobb létszám esetén, különösen télen, tényleg az elemekkel szembeni örök harccal analóg.
Ha nem is kell szüntelen a rovarokkal és rágcsálókkal harcolni az élettérért (bár az is előfordul), ha nem napi egzisztenciális kérdés az időjárás alkulása, hát a teremtett környezetünk fal fel bennünket, ha nem vigyázunk.
Egy ideje rágódom azon, hogy lehet ennyi ruhánk, miközben mindig egy kicsit szakadtak vagyunk.

Persze, fel lehet tenni a lemezt, hogy régen jobb volt, mikor a ruhák még tisztességes anyagból készültek, tisztességes szabással, és akár évtizedeket is kibírtak. Persze, mosógép sem volt, meg ültek a lányok naphosszat a varrókosár mellett, hagyjuk, ez már történelem.

Nehezen született meg ruha ügyben a saját kis nosztalgiám, mert a 80-90-es években felnőve szerintem nem jutott nekünk jó eresztés a divat terén. Különösen itt, Kelet-Európában hihetetlenül csúnyák voltunk. De nézzünk csak meg egy epizód Rém rendes családot, és a világ másik fele sem tűnik túl vonzónak esztétikai szempontból.

DE: Múltkor feltűnt, hogy mikor a Férj A Szép Barna Pulóverét kereste, simán összekevertem a Lepukkant Barna Pulóverrel. Pedig ilyesmi régen nem fordulhatott volna elő.

2013. december 10., kedd

Heti Muníció: Narancsbőrözés

Szerző: Fakirma   


1. Pincében szunnyadó leg trainer
Most, hogy jelek szerint a fogszabályzó végleg hozzá nőtt a fejemhez, és egy nevetséges baleset folytán egy maradandó heg terpeszkedik a halántékomon, feladtam a harcot, arcomat hagyom az enyészetnek,  és hálásabb testrészeket keresek magamon. Szomorúságomban belevetettem magam a nagy téli narancsbőrtelenítésbe. A gyakorlatot elméleti búvárkodás előzte meg: a feldolgozott szakirodalom alapján arra jutottam, hogy a cellulit nem más mint méreggel felturbózott háj. Ez olyan undorítóan hangzik, hogy a brutális esztétikai élményen túl lelkileg is nyomasztani kezdett a kérdés. Így hát elszántam magam a küzdelemre. Még az a szomorú tény sem riasztott vissza, hogy a narancsbőrért elsősorban a csapnivaló gének a felelősek. És mivel a női bolondériákra épülő iparágak hülyék lennének nem kihasználni hiszékenységünket, ezért azzal biztatnak minket, hogy vigaszágon  harcba lehet szállni a gödröcskés fenékkel.

2013. december 9., hétfő

Házi wellness - egészséges életmód, betegséggel

Szerző: Lotte      

Lássuk, a gondos anya miképp veszi fel harcát a gyermekeit fenyegető téli betegségekkel szemben. Íme a hónapok óta zajló napi rutin, egy egészségben eltöltött, békességes téli időszak reményében:

- Marslakós multivitamin rögtön a reggeli kakaó után - mert biztos nagyon jótékony hatású és mert ezt kikövetelik a kicsinyek az árukapcsolás és az idióta forma miatt. (Minden dobozhoz van valami értelmetlenség csomagolva, ami egy nap múlva már a kukában végzi.) Kétféle ízesítéssel is van belőle otthon, ami jó alkalmat teremt arra, hogy már kora reggel összevesszenek a mi testvéri szeretettől túlcsorduló szívű, önzetlen csemetéink.
- C vitamin tablettát feloldva néhány Béres csepp, testsúlykilogrammtól függően a nagyoknak adagolva, a tízórai mellé csomagolt itókaként - mert mindketten a vashiány felé tartanak laborleleteik alapján, és mert a magyar céget szeretem...
- D vitamin cseppek - mert a csapból is az folyik, hogy alig van magyar gyerek (és felnőtt), aki ne szenvedne hiányában ennek a "több mint vitaminnak", no és némi romantika, felidézése a letűnt (és közelgő) kisbaba kornak. (Emlékeztek még? Egy csepp anyatej, egy csepp Vigantol...)

Ők ittak, ettek, szopogattak, nyeltek. Magam pedig helyt álltam derekasan a több hetes adagolásban. És íme, a végeredmény:

2013. december 8., vasárnap

Köztünk járó angyalok: Öregapa

Szerző: Fakirma

Öregapa - amikor még egyáltalán nem volt öregapa, hanem hetyke háromgyerekes fiatalemberként gardírozta népes családját - egy késő tavaszi napon hazaszállított egy kutya szájából kimentett félig döglött rigófiókát. A kismadár minden előzetes várakozás ellenére az életet választotta, és jobb híján integrálódott a családunkba. A nappalinkban megörökölte húgom járókáját, kapott bele faágakat, füvet, leveleket, vizet, szabadon repkedett a lakásban, s csak estére zavartuk vissza takaróval beterített kuckójába. Vittük magunkkal nyaralni, jóapám szemcseppentővel itatgatta, megtanította fütyülni és szorgalmasan gyakorolták a repdesést. Krónikus madárfóbiám minden bizonnyal ezen a nyáron alapozódott meg. Amikor anyámnak elege lett a tollcsomókból, madárszarból és folyamatos csivitelésből, kinyitottuk az ablakot, a madárka elrepült, de Öregapa csicsergése hallatán azonnal visszatért. Később már csak pizsamaosztásra járt haza, végül nem szállt vissza, hanem a fáról beszélgetett gondozójával. Az egyik nap pedig elhozta bemutatni hozzánk a csaját (vagy a pasiját). Ilyen happy end mellett kit érdekelt, hogy az egész utca rajtunk röhög?!

2013. december 7., szombat

Príma Primisszima: Nádler

Szerző: FiloSzofi

Nádler István: Tandori Dezsőnek 2007.
Nem vagyok egy sms-szavazós típus, meg a díjátadókat sem szoktam követni. Az idei Príma Primisszima díjra mégis figyeltem, talán a facebook miatt. Renszeresen jöttek a tájékoztatások, hogy kire lehet szavazni, és mikor ott van az orrod előtt, akit szeretsz, akkor már olyan szívesen mondja ki az ember, hogy Igen, persze, őt el kell ismerni, éljen, éljen! Szavaztam is Feri atyára, hiszen ő is megtett értem ennél sokkal többet. Azt persze nem tudom, hogy neki ez jó-e, de úgy fogtam fel, hogy írni egy sms-t annyit jelent: köszönöm! Aztán másokra nem szavaztam, talán mert hiányzott a személyes elkötelezettség. De arra azért rácsoálkoztam, hogy "jé, a művészeti ágak egészen külön szerepelnek, és jé, van képzőművészet is, hogy Nádler Istvánra kellene szavazni."
Bevallom, nem szavaztam, de érdekes látni, hogy akik szavaztak, azok közül is legtöbben rá gondoltak. Vajon miért? Vajon mind szakmabeliek?

Én úgy látom - de javítsatok ki, ha nincs igazam -, hogy a kortárs képzőművészet igen kevéssé inspirálja a szakmán kívüli szellemi életet. Magamban még azt is kimondtam, hogy a hagyományos képzőművészet helyét a design vette át, kicsit elművésziesítve is ezt a fogalmat. A design, mint az életben vágyott közérzetünk megjelenítője, életnívónk felettes énje, vagy az ehhez való ironikus hozzáállás, vagy valami hasonló. Jóval több, mint formatervezés.



Szóval én még soha életemben nem hallottam senkitől, aki szegről-végről nem tartozik a művészekhez, hogy mennyire szereti ezt vagy azt a kortárs képzőművészt. Tényleg. Talán az is szerepet játszik ebben, hogy azt a léttapasztalást, amiből kirobbantak a neoavantgárd festészeti irányzatok nyugaton, nem lehet úgy lefordítani, ahogy az irodalmat, ahol a nyelv kiemeli az azonost, az ismerőst, a felismerhetőt. Csak abban rezeg tovább, akinek eleve vannak hozzá receptorai. A vizuális tapasztalatra süket maradhatok a látvány előtt is, ha van elég tér :)

Miért lehet hát szeretni Nádler Istvánt? Festett-e "szép" képeket?

2013. december 6., péntek

Esti disputa, a Mikulásra várva

Szerző: Lotte     

Színhely: Mikulás napjának előestéje, a konyhaasztal körül ülve, rajzolgatás közben:

Csupamosoly (5, lelkesen): Képzeljétek, a csoportunkban Imola már tud olvasni.
Busafej (9, kétkedve): Peeersze, képzelem!
Csupamosoly (Busafej felé): De tényleg! Nem hiszed, el??
Busafej (okoskodva): Az nem igazi olvasás, biztos csak egy-két szót tud elolvasni!
Csupamosoly (kétségbeesve): Miért nem hiszed el? Te nem szereted Imolát??
Busafej: Hát annyira, mint mondjuk az emberek a téglát.
Csupamosoly (sírós hangon): A téglát?? Akkor te nem is szereted!
Busafej: Nem azt mondtam, hogy nem szeretem, csak azt, hogy épp annyira szeretem, mint egy téglát.
Csupamosoly (kiborulva, könnyeket potyogtatva): Te tééényleg nem szereted! Megmondom a Mikulásnak!
Busafej (zsörtölődve): Oké, de akkor írja meg az Imola, és olvassa is fel neki!
Tüskeböki (7, a bölcs megmondóember hangján, lezárva a vitát): Hagyjátok már abba, a Mikulás már öreg, nem lát jól, úgysem tudja elolvasni! A krampuszok meg nem jártak iskolába!

 

2013. december 5., csütörtök

December 5. - egy népszavazás, koraszüléssel

Szerző: Lotte    

Egészen személyes emlékem fűzödik ehhez a naphoz. Kilenc évvel ezelőtt délután bizakodó szívvel szavaztam, este pedig anyukámék nappalijában, első kisfiúnkkal a hasamban, a babavárás  36. hetében néztem a népszavazás eredményének alakulását. Gyorsan jöttek az adatok, s hamar láthatóvá vált, hogy hiába reménykedtünk, gyalázatosan vizsgázott az anyaországi magyarság "anyaságából".

Kimondtuk: nincs szükségünk az elszakított területeken és a távolban élő testvéreinkre, nem támogatjuk azt, hogy annyi megaláztatás és megpróbáltalás után végre újra polgárai legyenek ennek az országnak.
Emlékszünk még a szocialisták és a velük együtt mozgó (vagy épp őket irányító?) liberálisok gyomorforgató kampányára, melyben az itthon élők megélhetésére leselkedő veszedelmként állították be a kezdeményezést? A bennünk lévő legrosszabbra, a pőre irigységre építették föl érvrendszerüket, Kádár szelleme még itt lakott  közöttünk(vajon ma is itt lakik?), hívószavai hatottak: "mit számít nekünk a nemzeti romantika, csak a gyomrunk, a pénztárcánk ne sérüljön, csak nekem nehogy rosszabb legyen, az a lényeg! Mi van, ha jön az 23 millió román?"
Ha 1920. június 4-e a magyarság legsötétebb gyásznapja volt, akkor 2004. december 5-e a nemzet legszégyenletesebb napjaként vonul be történelmünkbe. Ezt a pillanatot sosem szabad elfelejtenünk, mert önismeret nélkül nem lehet jövőt építeni.

2013. december 4., szerda

Csigabiga, gyorsulj fel!

Szerző: Lotte 

Van egy kis házi csigánk. Álmodozó kislányunk tempója legalábbis sokszor egy csiga életének ritmusát idézi, valamiféle beépített sebességkorlátozó működik benne, ami különösen a reggeli induláskor blokkolja őt az ütemes készülődésben.
Kiborító lassúsággal tud például cipőt felvenni, fogat mosni vagy fésülködni. Ráadásul, ha sürgetjük, sértődötten még inkább visszavesz a tempójából. (Most kezdem csak megérteni a lassan készülődő nőkről szóló vicceket, a fürdőszoba előtt toporgó férfiak csüggedtségét. Csupamosoly e tekintetben is ízig-vérig nő.) Ha akarna, persze tudna ő gyors is lenni, például ha arról van szó, hogy siessünk a boltba, ahol majd csurran-cseppen neki is valami, tudja ám szedni a piskótáit, kapkodni magára a gönceit! De egy átlagos hétköznap reggel esze ágában sincs sietni. Hisz az ovi megvár...

2013. december 3., kedd

A Minotaurusz meghalt, a labirintus a fénybe vezet

Szerző: FiloSzofi

Tegnap többek együttérzését kiváltva elindultam a Teve utcába GYED-et igényelni, és még egysmást elintézni. Nálam az ügyintézést hosszas előkészületi korszak előzi meg, amíg minden összeáll fejben és papíron, és csak azután vetem bele magam a sötét erdőbe. Hátizsákomban az életem papír alapon. Szerencsére, az életem időbeli formájával magabiztosabb vagyok, mint a dokumentációval, ami csupa kérdőjel, és idegen nyelv, és csak remélem, hogy koherens és konzisztens részek találhatók benne.

Tudom, ez egy személyes fogyatékosság, egy volt kolléganőm jegyezte meg, hogy egész eltorzul az arcom, ha azt modom, papír. Az árpád-hídi aluljáróban pedig, ami duplafenekű szerkezetével, betonfolyamokba nyíló kimeneteivel maga is egy személyiségveszélyeztető kloáka, na ott mindig elfog az állampolgári inkompetencia-érzés. Biztos vagyok benne, hogy a papírjaim valami súlyos mulasztást fognak bizonyítani, vagy még rengeteg más papír beszerzése után kiáltanak.
De tényleg, van olyan fővárosi köztetek, aki az említett aluljáróban még nem járta körül potyára a két ellentétes oldalt, aki nem bámulta reménytelenül a Nagy Lajos Király útját reggeli ködben, hogy az a homály a jó irány, vagy a másik? Arról nem is beszélve, milyen sajátos lelkiállapot mindezt egy újszülöttel, vagy nagyobb babával megtenni. Ha babakocsival mégy, akkor különösen nagy a tétje, hogy eltaláld a megfelelő kijáratot a megfelelő oldalon, különben még párszáz lépcsőt kapsz ajándékba.

Aztán jön maga a hivatal, ami a közelmúltig méltó folytatása volt az előbb vázolt aluljáró-előszobának. Nemúgy most! Kedves anyatársak, mindez már a múlt!

2013. december 2., hétfő

Más-állapot 3:1

Szerző: Lotte      

A babavárás időszakát legneutrálisabban talán a "más-állapot" kifejezés írja le. Tényleg más ez az időszak, minden szépségével és küszködésével együtt, szerintem ebben mindenki egyetért, aki már átélte.
Testileg, lelkileg más folyamatok indulnak el bennünk, de még szeretteinkben is: más érzékenységek (az ételundortól az indokolatlan sírógörcsig), más örömforrások (a baba mozgásának megérzésétől egy kedves hassimogatásig) lesznek mindennapjaink részei.

A másállapot összefolalja, értéksemlegesen leírja az azt tartalmazó áldott állapot, várandósság és terhesség kifejezéseket, amik egyenként mind releváns nyelvi leírásai a babavárás egy-egy szeletének. Igen, a másállapot három az egyben fejezi ki ezt a különleges kilenc hónapos időszakot.

2013. november 29., péntek

Hétvégi kérdés - Mi legyen az adventi naptárban?

Szerző: FiloSzofi  

Sokszor, sok helyen volt már téma, de mindig újra kérdés: mi legyen az adventi naptárban? Hiába, egy anyának mindig meg kell újulni, de hát ezért vagyunk ilyen jó karban, ugye, szellemileg és fizikailag egyaránt.

Azt már be kellett látni, hogy egy mai átlag-gyerek számára az édesség nem olyan ritkán elérhető valami, mint a mi időnkben, ezért egy kocka csoki nem jelenti ugyanazt, mint régen. Sőt, nekem kifejezetten kihívás, hogy az advent ne cukormérgezéssel torkolljon a karácsonyba. Van egy olyan illúzióm, hogy a karácsonyi sütemény még mindig lehet várva várt édes varázs.
De addig még a vásárban sétáló MIkulástól az iskolai, templomi, munkahelyi Mikulás-karácsonyozás-adventinaptárazásból befolyó édességeket is be kell nyelni. A gyerekek egyébként határozottan nem unják, csak én aggódom ezen!

2013. november 28., csütörtök

NEM skatulya

Szerző: Lotte  

Vannak fiús lányok és lányos fiúk, mindig is voltak. Magamat az inkább lányos lány kategóriába sorolnám: kamasz koromtól zömében hosszú volt a hajam, mindig is szívesen hordtam  rövid szoknyát, csinosnak tartom a magassarkú cipőt, s bár sosem voltam tornász bajnok, de inkább mentem aerobik órára, minthogy beálltam volna focizni. Ugyanakkor örömmel vettem részt olyan beszélgetésekben, amelyek "férfias" témák körül forogtak: a politika vagy a történelem alakulása sokkalta jobban izgatott, mint az aktuális divat.
Gyerekként babákkal játszottam, de megtaláltam a helyem bátyám háborús játékaiban is: én voltam a harcszíntéren megsebesült fiúk doktornénije, s a kekszosztásért felelős hadtápos. (Élveztem is a helyzetet, egy-egy darab terefere kekszért versengve tették a szépet a kamasz fiúk.)

"A nemi erőszak nemcsak a fizikai erőszak vagy a zaklatás. Az egész ott kezdődik, hogy megbántjuk egymást. A nőiességhez vagy férfiassághoz kapcsolódó előítéleteink értelmetlenül korlátozzák a lehetőségeinket és hozzájárulnak az egyenlőtlenségek fenntartásához és újatermelődéséhez." - írja egy blogger a Feminfo oldalán.

2013. november 27., szerda

Toalett Gender: Heti muníciós

Szerző: Fakirma   

Gyerekjáték kitalálni, hol jártunk a lányokkal a hétvégén:




2013. november 26., kedd

A családi szennyes

Szerző: Lotte   

Ha van valami, ami lelomboz a házimunkák közül, na, az az ötünk koszosodó ruhaneműinek végtelen körforgása: nem elég hogy mosni, teregetni, vasalni, válogatni és helyére pakolni kell minden egyes használatba került darabot, de reggelente tuszkolhatom is rá a gyerekekre saját kezűleg a ruháikat – ha nem akarunk nagyon elkésni. De este sem jobb a helyzet, mert rángathatom le róluk ugyanezeket  -  ha szeretném, hogy végre fürdőkádba (és az alagút végén fényt villantva ágyba) kerüljenek, és legyen egy icipici csend körülöttünk.
A családi szennyest teregetni nem elegáns dolog, de mégiscsak idegesítő, hogy egy gatyát kétszer nem tudok ráadni egy gyerekre, mert mindig saras, festékes, füves, kakaós, agyagos vagy akármilyen lesz. (A felsőkkel már nem is bosszantom magam, azokat – főképp, hogy szépen növöget a hasam – magam is szinte mindig összekoszítom. Tényleg, ti is folyton leettétek magatokat terhesen, vagy csak én vagyok ilyen béna?)


2013. november 25., hétfő

Hogy kell öregedni?

Szerző: Lotte   

Legnagyobb fiúnk idén lesz elsőáldozó, plébániánk pedig komolyan veszi a felkészülést, a gyerekek családjait is intenzíven bevonja a szentséggel való találkozásra való készületbe.
Szombaton családi napot tartottak egy környékbeli idősebb házaspár vezetésével, akik saját sorsuk - hol drámai, hol nevetős - fordulópontjainak feltárásán keresztül mutatták be hitük alakulását. Elmesélték, miképp indították őket annak idején szüleik az életre, milyen tanácsok, milyen életszemlélet volt abban a batyuban, amit induláskor kaptak. Ennek végiggondolására kértek bennünket is, érdekes volt a tapasztalás, hogy a szülőktől legtöbbször az elvárásoknak való megfelelés, a kötelességteljesítés, míg egy generációval későbbről, a nagyszülők irányából már sokkalta inkább az elfogadó, feltétel nélküli szeretet, a bizalomra, hitre való elhívás volt a gyerekeknek átadott muníció. A szembesítésből ki-ki levonhatta következtetéseit saját gyerekeinek nevelésével kapcsolatban: mi az, amit szívesen megtart ősei hagyatékából, s mi az, amit épp ellenkezőleg, gyökeresen másképp szeretne csinálni.
Néhány gondolat erejéig aztán szó esett arról is, hogy minden életkornak megvan a maga szépsége és értelme, amit egy Weöres Sándor idézettel érzékeltetett a hatvanas éveiben járó házaspár.
A Parainesis című veresében ezt írja a költő:

"Isten vendége vagy e világon!
mért nem hagyod, hogy a házigazda
minden termét sorra nyitogassa,
minden kincsét rendre megmutassa?"






2013. november 23., szombat

A pszichológus kérdez: A szeretet gyereket mozgat?

Szerző: Fakirma   

Mit tesz a pszichológus, amikor a rajztanár közli vele, hogy a fia öntörvényű, neveletlen, pszichológiai eset, akinek ráadásul az értelmi képességei is igen gyengék? A pedagógus rajzokkal illusztrálja véleményét, ami semmiféle kétséget nem hagy afelől, hogy  a diagnózis minden pontja igaz.


2013. november 22., péntek

Mi van a Jézuska postaládájában?

Szerző: Lotte

Meglepő kérdést tett fel nagyfiam (9 év) tegnap. Busafej a Jézuska e-mail címe után érdeklődött, ugyan, adjam már meg, hisz itt az idő, hogy levelet írjon neki a közelgő karácsony miatt. Hiába, nem csak hittanra jár a lelkem, harmadiktól van informatika is...
Hirtelen zavaromban csak annyit tudtam kinyögni, hogy inkább papírra írjon, mert úgy kedvesebb, én is jobban szeretek igazi levelet kapni, mint elektronikusat. Ebbe belenyugodva neki is állt róni a sorokat, kistesói pedig egymást túllicitáló hangerővel diktálásba kezdtek, én meg csak körmöltem vágyott kis álmaikat. A levelek elkészültével a hasamban lévő legkisebbikünk iránt érdeklődtek - ő vajon kap-e ajándékot Szenteste, hisz nem írt, nem is üzent semmit? Fogas kérdés. Mondtam, hogy biztos lesz majd neki is valami a fa alatt, ne izguljanak, ő még közvetlenül tud beszélgetni a Jézuskával.

2013. november 20., szerda

Természetesen jó

Szerző: FiloSzofi


Bú nagy komolyan a szemembe nézett, és azt mondta: "Én nem szeretnék semmit karácsonyra, nekem mindenem megvan. Inkább adni szeretnék a Jézuskának, meg rajzolni az angyaloknak." Az öccse úgy nézett rá, mint egy komplett őrültre, de már hozzá van szokva a nővére dilijeihez, így ezt is egy fejcsóválással elintézte. Ő még csak ötéves, az efféle önmagunk fölé emelkedés még távol áll tőle. Az ő horizontján a jóság a nap (kis platonista), és ami abból részesül, az jó. Az árnyékos oldal pedig a rossz.

Vasárnap ovis misén voltunk, ahol az atya igazi jezsuita lelkülettel, úgy jött a kicsik közé, mint hittérítő a bennszülöttekhez. Nem akart mást átadni, mint Jézus üzenetét, a köré épült kultúrát egyelőre mint saját személyében civilizált képviselte, a kicsiket békén hagyta vele. Így az ovisok is megfogható üzenettel, és jóra való elszánással indultak haza. (A szülők kissé lestrapálva az általános zsongástól, de majdnem olyan elszántan.) Szent Erzsébet rózsacsodáját játszották el, és a végén, az oltárra tett kenyerekből valamennyien ettünk egy törésnyit. Ezek voltak a jóság-kenyerek, amik garantáltan megjavítanak mindenkit, aki eszik belőle. Legalábbis egy időre. Fí ugyan, időről időre rákérdezett, hogy mikor megyünk már haza, de azért a jóság-kenyérből nagy gondosan megőrzött egy darabkát a papájának.

2013. november 19., kedd

Relativizálható-e a szenvedés?

Szerző: Lotte  

Samuel Pisar holokauszt túlélő 1979-ben írott, több nyelvre lefordított könyve, a Vér és remény idén magyar nyelven is megjelent a Corvina Kiadó gondozásában. Az olvasmányosan megírt kötet szerzője fiatal fiúként, tizenhárom évesen élte át a megsemmisítőtáborok borzalmait, s veszítette el egész családját. A könyvben megrendítő módon tárja elénk a náci terror sötét rémtetteit, s túlélésének kalandos történetét.
A mű nagyobbik része aztán későbbi életének eseményeit meséli el, melynek során a legnagyobb mélységekből a legnagyobb magasságokig jutott: Kennedy elnök tanácsadójaként vált nemzetközi szintű véleményvezérré, sikeres ügyvédként hollywoodi filmsztárok, cégbirodalmak, kormányok befolyásos tanácsadója lett, igazi világpolgárként él, akinek identitását - érthető módon - alapvetően a gyermekként átélt holokauszt határozza meg.
A mindenáron való túlélés ösztöne, és a zsidókat ért üldöztetés élménye képezik tetteinek mozgatórugóját. A kötetben leírt, Pisar által személyesen átélt borzalmakból fakadó következtetéseit olvasva mégis kérdések fogalmazódtak meg bennem a szenvedés természetét és annak összehasonlíthatóságát illetően.

2013. november 18., hétfő

Ki a család barátja?

Szerző: Lotte  

 
Divatos kifejezés manapság a családbarát jelző. Elegánsan oda lehet biggyeszteni a munkahely, az étterem, a közgondolkodás, a hivatal, a média, vagy épp a szálloda szavak elé, s tudatunkban máris megjelenik egy, a gyerektelenek számára nagy ívben elkerülendő, nekünk gyerekeseknek viszont némi túlélési eséllyel kecsegtető helyszín vagy hangulat.
Bár nem minden családbarát, ami annak hívja magát (mit mondjunk teszem azt egy szállodáról, ahol három feletti gyerekszám esetén már nem tudja álomra hajtani a fejét a család?), mégis az utóbbi időben örvendetes szemléletmódbeli változások indultak el e téren, s kevésbé nézik zombinak a több gyerekkel túlélő apukát és anyukát.
 
Jobban elviselik azt a szeleburdi család hangulatot, amit egy seregnyi hangoskodó gyerek, és az őket kocsányon lógó idegekkel üldöző, s a környezetnek megfelelni próbáló szülő gomolygása áraszt.
Sok okos ember: kerekasztalok szakértői, konferenciák előadói, a társadalom működésének tudós elemzői beszéltek az elmúlt évtizedekben arról, hogy a népességfogyás erőteljes ütemének lassítása (mely mostanság, a hetvenes évek derekán született Ratkó unokák szülőképes korból való fokozatos kiesése után válik majd igazán drámaivá!) anyagi ösztönzők beépítésével és szemléletváltással együtt lehetséges csak.
S bár a népességfogyást elkerülni matematikailag lehetetlen (ütemének mérséklését feladni viszont több mint bűn, hiba lenne), de vegyük észre az ürömben az örömöt is: az elmúlt évek végre nem csak a szavak szintjén voltak "család-barátok"!

2013. november 17., vasárnap

Lelki Zöldségek: A legnagyobb is számít

Szerző: Fakirma

Túl az első baciháborún, ép és egészséges lánykáimat elégedetten szállítottam haza az óvodából. Mint minden rendes, odafigyelő, némileg felszínes anya, mérsékelt érdeklődéssel nyögtem hátam mögé a kérdést,
No, kislányok, milyen volt ma az oviban?
A válasz nem hagyott kétségeket maga után:
Jó volt.
Rossz volt.
Az első mondat a frissen beszoktatott Ojótól jött, a második, tapasztalt, vén rókánktól, Királykisasszonytól. Pedig már azzal áltattam magam, hogy az utolsó verejték cseppett is letörölhetem a homlokomról, 16 év után az összes kölyköm társadalmilag emészthető lénnyé vált. Az önbecsapás nem ismer határokat, most azonban mazochista késztetéseimnek engedelmeskedve felszólítottam a lányokat,
No, meséljetek!
Ojó agyához el se jutottak az érdeklődő szavak, bárgyú boldogságban dúdolgatott,
Paula egy boci...
Királykisasszony készségesen válaszolt,
Ojó sírt, hogy a mamához akar menni, én meg nem tudtam rendesen játszani a barátaimmal, mert őt kellett vigasztalnom.
Nesze nekünk családias ovi, egy csoporttal működő vegyes banda!

2013. november 16., szombat

Köztünk járó angyalok: aki halálával életet fakaszt

Szerző: Lotte

Az egész magyar médiát bejárta annak a harmincegy éves nőnek az esete, aki a beállott agyhalál diagnosztizálása mellett, mesterséges orvosi támogatással adott életet gyermekének a Debreceni Klinikán. A tavaly tavasszal, tizenöthetes terhesség mellett elszenvedett súlyos agyvérzés orvosi értelemben halálos kimenetelű volt, a testi működés csak gépekkel volt fenntartható.
Az orvosi team a családdal egyeztetve az anya méhében növekedő magzat életnek védelmében elkövetett mindent, ami emberileg és orvosilag lehetséges, s néhány napja világra is segítették a gyakorlatilag elhunyt édesanya egészséges kisbabáját.
A család nemcsak a gyermek életét óvta, ahhoz is hozzájárult, hogy a fiatalon elhunyt nő ép szerveit szervátültetésre váró beteg emberek kaphassák meg - az élet reményét adva nekik.

2013. november 15., péntek

Szegény Van Gogh, csúnya Gaugin és a többiek

Szerző: FiloSzofi

A november 24-ig látható kiállítás félszáz francia és közel hetven magyar remekművet tár a látogatók elé. A Magyar Nemzeti Galéria történetében még soha nem volt ilyen széleskörű és átfogó tárlat, ahol együtt lettek volna láthatóak az impresszionizmus és posztimpresszionizmus legkiválóbb magyar és francia mestereinek alkotásai.

Elmentünk a gyerekekkel megnézni az impresszionistákat a Nemzeti Galériába. Ilyenkor mindig egy kicsit bajaban vagyok, mert egy rakás kulturális alapvetést kell instant eléjük vetnem, ami ilyen formában meglehetősen értelmetlennek látszik:
- Ez egy nagyon fontos, forradalmi korszak volt a festészet történetében.
- Ezek nagyon értékes képek.
- Ő egy nagyon híres festő.
- Elvárás, hogy képnézegetés közben csendben legyünk.



Persze, nem így vezettem fel a programot, gondolhatjátok, de azért előkerülnek ezek az állítások valahogy. Elég, ha csak az elnevezést próbáljuk meg lefordítani valami értelmes, ötévesnek is befogadható jelentésre. Tényleg furcsa, hogy mai napig hajlongunk egy olyan egyszerű gesztus előtt, hogy a kedves festők fogták a cókmókot, és kimentek festeni a szabadba. Az ötéves Fí nem tudott elképzelni más indokot, mint hogy addig nem engedték a rendőrök. Pedig nem, a művészeti forradalmak nem a rendőrség megnyerésével kezdődnek. Azt hiszem, az pont nem érdekelte volna Párizs őreit, ha valaki rajzolgat a parkban. Az, hogy profán meztelenséggel reggelizik egy alak az Akadémia éves Szalonján, még ha csak vászonra festve is, az már sokkal inkább.

Hogyha ugyanezt művelné, de beöltözve régi görög jelmezbe, akkor minden rendben volna, na, ezt aztán igazi kihívás megértetni! Ahogy azt is, mi köze van ennek az egész sztorinak azokhoz a rendkívül békés témákhoz, amelyek ezen a kiállításon láthatók, mint pipacsok, vízililiomok, szénaboglyák és kikötőben ringatózó hajók. Az a néhány alak, aki mégis feltűnik, a táj része, vagy állig fel van öltözve.

2013. november 13., szerda

Gonolatfakasztó akasztó


Szerző: FiloSzofi

A minap ezzel a termékkel találkoztam egy internetes áruházban. 3825ft. Megdobbant a szívem, és frissítő szél kavarta fel agyamban az avart.
Nektek mi ugrik be egy palackszárítóról, avagy csészetartóról?


Termék részletei
  • Méretek: magasság 30 cm
  • Súly: 0.7 Kg
  • Anyag: kovácsoltvas
Garantált minőség.



2013. november 12., kedd

A hét kérdése

Szerző: Onleány

"Nem azért kellenek a nők a politikába vagy az üzleti életbe, mert ők ügyesek, érzékenyek, szorgalmasabbak vagy más témák iránt érdeklődnek; nem nők akarunk lenni bizonyos pozíciókban, hanem egyenlőségre vágyunk, kiváltságok, előfeltevések, sztereotípiák, nemünkre vonatkozó elvárások és megkülönböztetés nélkül" - hangzott el tegnap egy nagynak álmodott, belterjesre sikerült nőkongresszuson.

Azért citáltuk az egyik előadó szavait, mert érdekel bennünket: szerintetek vajon egyformák vagyunk-e a férfiakkal, azonosak-e a kompetenciáink, a látásmódunk vagy vannak köztünk alapvető, nemünkből fakadó különbségek?

Röviden: szerintetek nőként másképp látjuk a világot, mint a férfiak?

Az oldalsávban voksolhattok! Várjuk válaszaitokat!





 

2013. november 11., hétfő

Vágta

Szerző: Lotte

 

Vannak periódusok, mikor az élet a megszokottnál gyorsabban pörög, kelünk-fekszünk, s közben csak úgy szalad mellettünk a világ: impulzusokat, félig szőtt beszélgetések foszlányait, arcokat, eddig végig nem gondolt gondolatokat hagyva bennünk. A szokott ügetésből vágtára kapcsolunk.
A mindennapok álló (nem állott!!) vizének kavarodása frissítőleg hathat a szellemre. (Mondom ezt most, a második trimeszter elején, aztán ismerve magam és az egyre terhesebbé váló áldott állapotot, néhány hét és korántsem biztos, hogy ilyen hetykén fogalmazok majd.)
De ha már hason kívüli gyerek(ek) mellett gyorsulunk, az új élmények mellé ráadásként nemcsak a fáradtság, de egy jó adag lelkiismeretfurdalás is jár.

2013. november 10., vasárnap

Heti muníció: Együnk undorzöldeket! Karfiol és kelbimbó finoman.

Szerző: FiloSzofi

Ha az embernek minden nap etetnie kell egy egyre nagyobb étvágyú családot, kénytelen elővenni az idevágó kreativitástartalékát, használni az internetet, és új vadászterületeket felhajtani. Eközben elvek szilárdulnak meg, mások pedig semmivé válnak, de hát Fermina Daza is megette idővel a padlizsánt*, én is felvehetem a kapcsolatot teszem azt a kelbimbóval.

Miért jó nekem, ha megpróbálkozom a kis büdösökkel? Mert a karfiol most épp egy százas, a kel csomagja (fél kiló) háromszáz körül van. Idényzöldségek, magyarországi termőhelyekről beszerezhetők. Ráadásul egészségesek, és diétásak. És különben is a változatosság gyönyörködtet.

Ideológiailag tehát rendben vagyunk, de az érzékeket nehezebb becsapni, nézzük, hogy a lesznek a nemszeretem zöldségek tényleg finomak. Egy két elkészítési trükk mellé két receptet is ajánlok, ami nálunk átment a rostán. (Ja, a gyerekek nem ették meg, de mi őszintén tudtuk mondani, hogy "kóstold meg, nagyon finom!" - és azért ez is számít.)

Égen földön nem találom a forráat, de ott motoszkált az agyamban, hogy olvastam egy szaklapban, hogy a karfiol főzési idejét lerövidítve megelőzhetünk egy nemkívánt kémiai reakciót, amikor az egyik kénes vegyület átalakul valami mássá, ami puffadást, és kesernyés (szerintem fingszerű), kénes ízt idézi elő. Aki megbízható, számszerű adatot tud az elkészítési időről és hőmérsékletről, az kérem, segítsen ki. Kipróbált tény, hogy a hirtelen sütött karfiol sokkal finomabb a főtt, vagy hosszasan párolt változatánál, és ez a kelbimbóra is igaz.

Ha egyszerű köretként szeretnénk tálalni, legjobb elkészítési mód a blansírozás. Ha kiadósabb, vagy egyszerűen szofisztikáltabb formában tálalnánk, arra majd következnek a receptek.

2013. november 7., csütörtök

Köztünk járó angyalok: a virágárus

Szerző: Lotte  

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - tartja a mondás. Igaz ez a falucskánk "intézményesült" központjára, a mi kedves virágosunkra is, aki a helyi szépségszalon és a kínai ruhabolt között köti a csokrokat reggeltől estig, hosszú évek óta.
A település közös nevezője ő, akit mindenki szeret, de legalábbis kedvel. Mert hozzá (egyszerű, de takaros virágboltjába) betérni mindig feltöltődés: a virágok mellé ugyanis itt jó szó és kedvesség, figyelem és gondosság is jár.
Nem ismerek más olyan üzletet, ahol rendre kevesebbet kell fizetni, mint a szabott (a fővárosi árakhoz képest szembeszökően alacsony) ár. Így esett ma is, sokadszorra: "a rózsa tegnapi" - mondta bűnbánóan, amikor fizetni akartam. 400 Ft helyett 300-ért adta csak a hosszú szálú, nagy fejű rózsát, s nem volt apelláta, mikor jóhiszeműen érvelni próbáltam, hogy ugyan már, hisz igazán frissnek látszik!

2013. november 6., szerda

A pszichológus kérdez: Etikus viselkedés-e a szemetes kosárban üldögélni?

Szerző: Fakirma

Tanul a gyerek
Amikor Kisszendvics rajztanárnője telefonált, hogy a jövő héten fáradjak be hozzá egy kis beszélgetésre, ijedtemben felhagytam szénhidrát diétámmal, és betoltam egy doboz bon-bont. Amikor megtaláltam fiam több hetes intőjét, az absztinens életmódnak is vége szakadt. Erős jellemem bizonyítéka, hogy az ellenőrzőben éktelenkedő, nagyjából egy tucat egyes, kettes és hármas osztályzat felfedezése után sem gyújtottam rá a cigarettára. Helyette üvöltöttem, csapkodtam, fenyegettem és penitenciákat köpködtem a levegőbe. Mély önismeretemnek hála, azt is beláttam, hogy
Elkeféltem a nevelésedet, te büdös kölyök!
Ügyesen a bűnbakot is villámgyorsan előráncigáltam,
Etikán nem tanultátok, hogy csak az ocsonda férgek lapítanak az anyjuk előtt, ha elkövetnek valami disznóságot?

2013. november 5., kedd

Egy elmaradt Halloween-buli margójára

Szerző: FiloSzofi

Mindenszentek előestéjén (All Hallows' Eve) majdnem megtartottuk életünk első Halloween buliját, aztán mégsem. Hogy miért nem,annak voltan egészen prózai okai, de ami sokkal érdekesebb, ideológiai zavar is támadt a téma körül.

- Pogányság-e Halloweent ünnepelni?

 Nyilván ez a kérdés a hívők számára húsbavágó. (Attól most tekintsünk el, hogy fúj, angolszász hagyomány. A már meggyökeresedett hagyományink meg jobbára német eredetűek, mert akkor az volt innen nézve az uralkodó kultúra.)

Én azt gondolom, be lehet emelni azokat a formákat, amelyek valamely meglévő belső igényünket segítenek kifejezni, erősítik a közösséget, amelyhez tartozunk, és nem állnak ellentétben a hitünkkel, meglévő hagyományainkkal. Bennem megérett, hogy azonosulni tudnék egy felszabadító bolondozással mindenszentek előestéjén, de az sem mindegy, hogy mihez csatlakoznék ezzel, mások mit is ünnepelnek ilyenkor.

2013. november 4., hétfő

Babavárás, gyerekszemmel

Szerző: Lotte 
 



verabella.hu
A babavárás egészen más megvilágításba került azzal, hogy gyerekeink immár "eszüknél" vannak, nem csecsemőként vagy totyógóként érte őket a hír, hogy anyukájuk hasában kisbaba növekszik. Kisiskolásként, ovisként most aztán záporoznak a kérdések, megvidámítva a mindennapokat.

Sógornőm ráadásul nemrégiben szült császármetszéssel, a kis unokatesó érkezését így már egyszer nyomon követhették. Ekkor szedegette fel kislányom a háttéranyagot egyik kedvenc, nekem szegezett kérdéséhez:
"Anya, neked is a császár vágja majd fel a hasadat, vagy a fenekeden fog kiszületni a baba?" 

2013. november 2., szombat

Immunharcosok klubja

Szerző: Fakirma

Csendélet kandallóval
A Gyerekmentes hétköznapok projekt nyitóbulija mifelénk kilenc napig tartott, s jelen pillanatban úgy tűnik, a reményteli nyitány után villámgyorsan regrediáltunk a végtelenített itthon-fötrős állapotba: a  gyerekeim több mint egy hónapja betegek, az egyhangú enyészetbe csak a dögrováson lévők száma, és a betegségek színes és egyénre szabott lefolyása hoz némi változatosságot. Az őszi szünet kedvéért egy szusszanásnyi időre összekapták magukat, épp csak annyira lábadoznak, hogy nem lehet velük unaloműző közösségi programot szervezni, illetve lehet, de tömény lelkiismeret-furdalás kíséretében. Négy különböző életkorú lusta, elkényeztetett gyereknek szociális izolációjában főszerepet vállalni embertpróbáló feladat, rég feladtam már a menetrendszerűen befuccsoló gyermekközpontú erőfeszítéseimet, inkább azon agyalok, miként lehetne őket jövő hétre egészségileg kikupálni annyira, hogy hétfőtől tunyulásukat intézményes keretek között folytathassák. A szeptemberi betegségáradat után elhatároztam: idén amatőr hebehurgyaságok helyett átgondolt stratégiával esek neki immunrendszerük megtáltosításának. Első lépésként átgondoltam a modern tudományok és a hagyományos orvoslás által kínálta lehetőségeket:

2013. november 1., péntek

A legjobb viccek

Szerző: Lotte   

Reggel eszembe jutott Cseh Tamás november elsejei keserédes dala. Az avar illatú farkasréti temető egy csendes zúgára gondolok, ahol örökre megpihent. Mintha ez is csak egy fura vicc lenne, nem igaz?
Csak fanatikusoknak!
 

2013. október 31., csütörtök

Egy új élet kezdete

Szerző: Lotte    

Biztos, hogy vannak nálunk tudatosabban gondolkozó családok, a mi gyerkőceink egyike sem született "tervezőasztalon". Hármójuk után azonban érezhetően megtorpantunk. Korunk előrehaladta, a meglévő csemeték által diktált őrült tempó, a munkába való visszaszállás, egyáltalán, a józan ész mind amellett szólt, hogy legyen elég: ne engedjünk a babaillat csábításának.
Hisz így is tökéletlen az életünk, csak futunk önmagunk után, állandó adósságot cipelünk a gyerekek, egymás és a hivatásunk irányában is. De a szív nyughatatlan, az ösztönök nem hajolnak meg a ráció előtt. Szerencsére.
Mert valljuk be, van olyan pillanat, amikor éppen alkalmas minden egy várandósság vállalásához? Mikor nem tesz keresztbe egy aktuális létállapot: nyomasztó munkahelyi feladat, váratlan utazás, lakásfelújítás, pénzszűke, betegség vagy bármi?
Valószínűleg sosem lenne optimális időpont igent mondani egy új életre. Ezért is örülök annyira, hogy a nyaralás kizökkentett bennünket a napi mókuskerékből, oldódott az óvatoskodás, nem figyeltük úgy a naptárt, s életünk abroncsait. Ennek, és a Jóisten nyilvánvaló döntésének köszönhetően (ami talán egy profánnak tűnő, kellemesen borozgatós este formájában realizálódott) a régóta gyötrő kétség jól látható kettős tesztcsíkká lett. (Az isteni beavatkozást ma, a reformáció emléknapján mondhatjuk akár predestinációnak is...)

2013. október 30., szerda

De ugye nem lesz több?

Szerző: FiloSzofi

Megvan a véleményük, de azért szerethetők
Ma megkaptam én is a sokat idézett megjegyzést, mikor kiderült, hogy akit a babakocsiban tologatok, már a harmadik poronty: "De, ugye több nem lesz?"
Nem sértődtem meg, minek, semmi közöm ahhoz, aki mondta, csak öt percre hozott össze minket az élet. Az is látszott, hogy nem rosszat akar, nem is érzi mennyi negatívumot sűrít ez a mondat. De azért mégis meglepődtem, és még most is itt van a fejemben, és egyre jobban zavar.

Az illető, aki a megjegyzést tette, azzal magyarázkodott, hogy "ugye a mai válságos világban...!" Ettől mindig felkapom a vizet! Miért, melyik kor volt ennél biztonságosabb? Talán inkább túlságosan elkényelmesedtünk.És amúgy is, volt valami ragacsos rossz, amit rám akart kenni ezzel a színleg aggódással. Természetesen azt is tudom, hogy ez nem rólam, és nem nekem szól igazán, hanem az illető saját játszmája, de olyan szomorú, és olyan nagyon lehúzó tud lenni, hogy nagyobb mennyiségben káros.

2013. október 28., hétfő

Rejtvény

Szerző: Lotte  

Egy kis önfeltáró rejtvényre invitállak Benneteket. A kérdés a következő: mi történhetett velem, ha a képen látható nő módjára érzem magam?

2013. október 27., vasárnap

Heti Muníció: Szépészeti pszichotippek

Szerző: Fakirma

 A pszichológus szakma egyik pozitívuma, hogy sok közöttünk a nő. Férfiember éppen annyi akad, amennyi miatt érdemes reggel miniszoknyába bújni. Legújabb pszichocsapatom is azt bizonyítja, hogy az élet igazán fontos dolgait a legjobb sok-sok XX kromoszómapár társaságában megvitatni. Nem kell hozzá mély barátság, zsigerből jön a vihorászás és a napestig tartó lelkizés, nem beszélve a gonosz pletykákról és azokról a titkokról, amelyeket még az édesanyáinkkal sem osztottuk meg soha, s amelyeket rég elfelejtett, mára már nevenincs nőknek sutyorogtak el ők is. A női lélek rejtelmessége kacagva nyomja le a férfiúi kiszámíthatóságot. Ha egy fickó mond valamit, tuti úgy van, esetleg hazudik. A nő csacsog, s a mondat végére már maga sem tudja, mit érez és mire gondol, vagy ha igen, holnapra már egészen máshogy lesz. A kiszámíthatatlanságot a férfiember hisztinek, mellébeszélésnek, esetleg neurózisnak becézi, én árnyalt gondolkodásnak nevezem, az élet ettől szórakoztatóbb a puszta valóságnál. Legalábbis nekem, legalábbis ma. Holnap majd az egészet újragondolom.

2013. október 26., szombat

Hány lelke van egy lakásnak? Előszoba

Szerző: FiloSzofi

még a gyerek is csak berendezés forrás
Sajnos igaza van Polcz Alainnek abban, hogy egy lakás rendje vagy rendetlensége a tulajdonosai belső rendjét, avagy rendetlenségét tükrözik vissza.
Azzal egészíteném ki ezt a bölcsességet, hogy igazán akkor válik zavaróvá a belső trutymák külső megjelenése, ha széttartó káoszok keresztezik egymást. Egymással nem harmonizáló káoszok. 

Az ember próbálkozik, kívül is, belül is, hogy ne csak szerethető, de használható is legyen, ne csak használható, de szerethető, szolgáló és élvező, de ami a legfontosabb, átlelkesítse maga körül a világot.

Az átlelkesítés ugyan misztérium, de azért van egy fontos, profán oldala is, a megjelenés. Kezdjük akkor a világot mindjárt az előszobával.


Tippeket kérek kellemes és használható előszobához, ami képes lehet egy zilált idegrendszerű nő gyenge felügyelete alatt, három gyerek és két trehány felnőtt használatában némileg rendezett külsőt mutatni!

Az interneten rengeteg szép előszobát láthatunk, amelyekben azonban NINCSENEK KABÁTOK. Se cipők, se sálak, sapkák, kesztyűk, kardigánok. Babakocsiról nem is beszélve. vagy van néhány, dekorációs elemként szolgáló darab, hogy színt vigyen az enteriőrbe. 

dekorella blog
 Nekem azonban mindezeket muszáj elhelyeznem valahogy, ráadásul nem elég egyszer szépen eligazgatni, mert sajnos használjuk.

2013. október 24., csütörtök

Te hova fordulsz, ha szorít a cipő, és lóg rajtad pár gyerek?

Szerző:FiloSzofi

frighten
Hova mehetsz, ha családi programra vágytok, de a te lelkednek is elkél a masszázs? A könyvtárba természetesen. Viheted a férjed, a gyerekeid, sőt a benned síró kisgyereket is. És olvasni sem kell.
Ez a hely az Országos Széchenyi Könyvtár, ahova egy-egy szombat erejéig beköltözhetnek a családok. És az apák is szívesen mennek, kipróbáltuk.

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom családi napokat szervez a várba. Sajnos, már a második alkalom következett, amikor eszméltem, hogy tulajdonképpen mi is család vagyunk, szeretünk a várba járni, és egyáltalán nem bánnánk, ha ezúttal a családi program nem azt jelentené, hogy mi szórakoztatjuk a gyerekeinket. És tényleg, miután sikerült mindenkit átvezetni a sokkon,hogy szombaton is korán kelünk, hamarosan kéz a kézben üldögéltünk Férjjel egy előadóban, amíg hátul a szőnyegen mások csúszkáltak a félévesemmel, míg a két nagy egy szinttel lejjebb gyűjtötte a pecséteket mindenféle foglalkozáson.

(Egy kis retro kitérő, nem tudom megállni: Ti nem jártatok, régen a várba történelmi játszóházba? Ott is lehetett pecsétet gyűjteni, és hátul, a tyúklépcsőn kellett felmenni a Történeti Múzeum felől. Annyira szerettem!
A másik hihetetlen, ami beugrott, hogy régen lehetett cigizni a Széchenyi Könyvtárban! Emlékszem, vizsgaidőszakban ott ültünk a bársonyszőnyeges lépcsőfordulóban az asztal körül, és eregettük a füstöt. Rém barbár nép voltunk egykoron!)

Miért más ez, mint a hasonló programok?

- Benne van a lehetősége, hogy kultúrát teremtsen a családos életvezetésnek: hogy az együttélés javítható, fejleszthető,  hogy problémákkal nem csak magunkban gyurmázhatunk, vagy kétségbeesetten böföghetjük fel a játszótéren, vagy a munkahelyi kávénál. Ez lehet egy hely, ahol együtt mindent kibeszélhetünk, tanácsot kapunk, vagy egyszerűen tanulhatunk, és még jól is érezzük magunkat. (Tényleg, ti hova fordultok, ha itt-ott szorít a cipő, vagy csak jó lenne csócsálni egy témát, de a barátok már kimerültek?)

2013. október 23., szerda

Az ünneplésről

Szerző: Lotte

Nemrég véletlenül egy '56-ról szóló színdarab szereplőjével beszélgettem. A fiatal színésztől megkérdeztem, hogyan szokott ünnepelni? Röviden csak annyit válaszolt, hogy annak idején ilyenkor, 23-án nem ment iskolába. Pont. Megsajnáltam, bár ő ebből mit sem értett. Gyanítom, sokan vannak még, akik hasonlóan szomorú választ adtak volna a kérdésre.
Ilyen az ünnep tartalom nélkül: egy munkaszüneti nap, előtte a megszokottnál nagyobb bevásárlással, mert másnap zárva vannak az üzletek; a leckeírás halasztása egy nappal, hisz reggel nincs suli. Ez persze mind remek dolog, csak épp semmi köze az ünnephez.
Az ünnepekért - mint szinte mindenért - meg kell dolgozni, évről-évre meg kell küzdeni a valóságukért, akár karácsony van, akár egy nemzeti ünnepnap.

2013. október 21., hétfő

Háry János vitéz

Szerző: Lotte 

 
A hétvégén egy kisebb gyerekcsapatot vittünk az Erkel Színházba, a Háry Jánosra. Kodály Zoltán daljátéka a nagyobbacskákat (harmadikos korosztály) már mindkét felvonásra lekötötte, az apróbb nép némi zizgéssel bár, de szintén jól bírta a magyar fül számára kedves kulturális kiképzést.
Elsőosztályos kisfiamat meg is ihlette az előadás, s megalkotta a mi hős jánosaink, Háry János és János vitéz különös egyvelegét. (Érthető is ez a bájos keveredés, hisz mindketten katonáskodtak, ráadásul a franciákkal is összetűzésbe keveredtek, s Iluska és Örzse alakja közt is van némi hasonlóság. Az pedig, hogy mindkét huszár János névre hallgat, végképp összezavarhatja az ember gyerekét.)

Így született meg tehát legó kollekciónk új darabja. Számtalan angry birds mutáció után végre elkészült a várva-várt nemzeti karakter: Háry János vitéz figurája, ami alább látható (Jánosunk épp lepihent az ágyunkon, ezért piros papírköpönyege nem érvényesülhet teljes pompájában):



2013. október 20., vasárnap

Toalett Gender: Dallamos

Szerző: Fakirma

A futóversenyben az a legtutibb, hogy a célba érés után remek alkalom nyílik sörözés közben röhögni azokon a szerencsétleneken, akik még nem értek célba, hanem vörös fejjel lihegnek a kordon mögött. (Mindezt meg lehet tenni futás nélkül is, ebben a kényelmes esetben a kárörömnek azonban sajnos nincs semmi sportértéke.)
Bob Marleynak és Janis Joplinnak valószínűleg egy félmaratonnyi endorfin  is kevés lenne a boldog lazuláshoz, ha megpillantanák a városligeti Pecsa Music Cafe-ban a vécéajtókon terpeszkedő fényképüket.


Engem egyébként megihletett a nemi identitás stílszerű kontextusba ágyazottsága. Frappáns, szerethető, ötletes, ráadásul kellemesen bizsergeti a szárnyaló fantáziát: alkothatok-e olyan maradandót életemben, ami érdemessé tesz arra, hogy halálom után egy egész budiajtónyi valóságban mutassak helyes irányt a gyengébbik nemnek?

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...