2013. március 31., vasárnap

Húsvéti zöld filmajánló: Kertben

Szerző: FiloSzofi

Kertben. (Záhrada) 1995, rendezte: Martin Sulík

Ajánlanék nektek egy filmet abból az alkalomból, hogy végre megjelent (decemberben) A Nagy Videómegosztón, és  még azért is, mert nem tudok jobbat elképzelni húsvét vasárnapra.
Nem hinném, hogy rajta van a tévés programszerkesztők húsvéti listáján, de van benne megtisztulás, transzcendencia és újjászületés. (A videómegosztó miatt pedig nem szégyellem magam, mert DVD-n nem árulják, és már rég nem megy a moziban sem, '95-ös filmről lévén szó.)


 Ha már legyintenétek, hogy ez biztos valami Szofi féle lilázás lesz, kérlek ne tegyétek! (De azért, ha értenék hozzá, és egyszer filmet csinálnék, nem kizárt, hogy valami hasonló lenne.) Igaz, hogy felbukkan benne Rousseau, sőt még Wittgenstein is, mégis ez egy egyszerű és szép film, ahol az említett urak sem akarnak többet, mint kölcsönkérnivenni egy kocsit, vagy birtokolni egy almafát. A Csodatevő Szűzzel pedig igazán mindenki találkozhatott már, hacsak nem ő maga volt az.

"Menj, add el öregapád kertjét, és vegyél az árából egy lakást! Ne is lássalak itt többet!" Szól az apa, majd eltemetkezik a kamrapolcról leemelt kétliteres befőttesüvegben. Ezzel a feledhetetlen képpel kezdődik Jakub beűzetése a Paradicsomba.

Levelesláda - kutak a múltból

Szerző: Lotte  

Ha a postaládánkat (nem a virtuálisat, a kapunk melletti igazit) kinyitom, már rég nem fog el semmilyen izgalom, legfeljebb egy-egy ajánlott küldemény miatt, amiért megint be kell ballagni a postára. Egyébként csak unalmas levelek potyognak ki: számlák, értesítések egy közüzemi szolgáltatótól vagy az adóhivataltól, no és a gyújtósnak használt reklámújságok. Néhány kivétel azért akad: karácsonytájt egy távoli barátné és egy régi, idős professzor köszöntése. Tudható az udvarias tartalom, de jó évről-évre hírt kapni felőlük. Vannak, és még valami láthatatlan fonal összeköt bennünket.
Nem tudom, manapság még leveleznek-e egyáltalán, én örülök, hogy a hálószobánkban lévő szép, fából készült leveles ládikámból van mit előszedni, s legalább esélyem van arra, hogy lassacskán málladozó múltam darabkáit egyszer majd, ha sok időm lesz (lesz?), mint afféle gondos restaurátor összeillesztgessem.
Mert az ember kérlelhetetlenül felejt. Azt is, ami valaha a legfontosabb volt az életében. Elsodorja, felőrli az egyébként nem is feltétlenül kellemetlen taposómalom. Jól van ez így, természetes dolog? Persze. De azért jólesik néha a múlt elhomályosuló kútjaiba bele-belenézni.

2013. március 30., szombat

Lelki Zöld-ségek: Tépted, szagoljad!


Szerző: Fakirma


Ember halkan figyelmeztetett, hogy közeleg a hatodik házassági évfordulónk, s megkérdezte, miként szeretném megünnepelni a jeles évfordulót. Nem azon lepődtem meg, hogy már megint elfelejtettem (ha jól számolom, ez hatodszorra esik meg velem), hanem a számon, amit már nem tudok megmutatni egy kezemen. Immáron nyolc éve vagyok együtt az új pasimmal. Ilyen sokáig csak az elsővel húztam, de az nem számít, akkor még lelkes amatőr voltam. Kapcsolatunkon nyolc éves por ül, s még mindig nem tervezem a nagytakarítást. Lehet, hogy eltunyultam?
Benyögtem szerény igényeimet az ünnepkörrel kapcsolatosan (waldorfos őskövületként már rég nem ünnepnapokban gondolkodunk), aztán szomorúan megállapítottam, hogy végképp megöregedtem. Ezzel a tudattal élni még jó házasságban is nyomasztó érzés, ezért inkább átkereteztem a történetet:  egyszerűen csak bölcs asszony lettem. Ennek jegyében következik a jó házasság receptje. Ugyanolyan házi buhera, mint a Varga Tamás-féle bazsalikomos csirke vagy a házi dekoltázs krém: lelkesen összepancsolom, mert hiszek benne, a többiek pedig le vannak szarva, eszik nem eszik/kenik nem kenik, itthon nem kapnak mást.

Várakozás - Uram, irgalmazz!

Szerző: Onleány


2013. március 29., péntek

Stabat mater dolorosa

Szerző: Lotte

Mikor a Vatikánban, tikkasztó sorban állás után beléptem a Szent Péter-bazilikába, rám zuhant a grandiózus alkotás szépsége és monumentalitása. Szédelegve jártam körbe a világ talán leglátogatottabb épületét.
Igazi katarzist - az Isten-dicséret református puritánságához szokott lelkemnek - azonban nem ez lenyűgöző nagyság, hanem a bejárattól jobb kézre elhelyezett Michelangelo-szobor okozott.
A Pietá előtt valósággal földbe gyökerezett a lábam.
A szobor önmagában is csodálatos, de a téma, amit márványba faragott a polihisztor mester, ott, még  abban a turistáktól zsúfolt térben is szíven ütött.

Heti Muníció: Zöld tea

Szerző: Fakirma 

Nagymamámnál találkoztam először a zöld teával. Szentül hitte, hogy ha eleget vedel belőle, akkor nem fog rajta a betegség és a halál. Azt hiszem, neki volt igaza, s a Jóisten követett el egy csúnya adminisztrációs hibát, amikor véletlenségből magához szólította őt. A nagyirajongásom ellenére sosem éreztem vágyat arra, hogy megkóstoljam a zöld löttyöt. Pekingben történt a pálfordulás. Főiskolás koromban ifjonti lelkesedéstől vezérelve elhatároztam, hogy kiderítem, miként lehet megkülönböztetni a kínai Down-kórost a kínai nem Down-kórostól. Hála az izzó kínai-magyar baráti kapcsolatoknak, hamarosan egy rakás gyógypedagógiai intézményben didereghettem végig a januárt. Húsz év távlatából mindössze arra emlékszem, hogy rohadtul fáztam, a fogyik kék tréningruhát és vékony tornacipőt viseltek, és fűtés helyett koszos befőttesüvegekből nyakalták a szűretlen zöld teát. Jobb híján én is ezt tettem. Pokoli íze volt, a tealevelek ráragadtak a fogaimra, émelyegtem a kesernyés íztől, ráadásul folyamatosan  pisilni jártam a jéghideg guggolós vécére, ami egyúttal éléskamraként is funkcionált, s a bokáig álló húgyban gondosan egymásra tornyozva sorakoztak az iskola kínai kel készletei.

2013. március 28., csütörtök

Zöld Yoda pizza Star Wars rajongóknak

Szerző: FiloSzofi

Ha a gyerekek már unják a böjtös menüt, dobjátok fel nekik egy kicsit! Nálunk ez a Yoda pizza aratott nagy sikert, pedig modell nélkül készült.
A finom zöld kulimász összetevőit is elárulom:

Sütés előtt:

2013. március 27., szerda

Szellem a zöldben - JÁTÉK

Szerző: FiloSzofi

"Elcsodálkozva és biztató mosollyal jegyezte fel kis munkafüzetébe, hogy a magyar "gondolkozás" szó a "gond" szó tövéből ered. Szerinte ez is szemlélteti, hogy az alapszavak néha egy egész nép filozófiáját összefoglalják."

Ki ez, ki tudja? Segítek: A helyszín nem Kersko, és ő itt nem Hrabal. Kicsit kövérebb, és kicsit nyugatabbra született. De ő is írt. Az alább szereplő idézetek az ő írásaiból valók.

A hajtás után további információk, és további kérdések következnek:


1. kérdés tehát: Ki van a képen?
A válaszokat ne felejtsétek kommentben megírni!

2013. március 26., kedd

Zöld idillek

Szerző: Lotte

Vonzódom a zöld színhez. Ha például ékszereket nézegetek egy kirakatban (nem túl gyakori eset), biztos, hogy a zöld köves gyűrűn, vagy medálon akad meg a szemem. Vannak dolgok, amik az emberrel valami ősi, magával hozott törvényszerűség szerint megismétlődnek. Nem biztos, hogy túl jelentőségteljes, de ilyen ez a vonzalom is. Azt mondják, a zöld a természet, a biztonság és a harmónia jele, - lehet benne valami -, a címertanban a reményt fejezi ki, a közlekedésben pedig a szabad utat. Az emberi szem ezernyi árnyalatát képes felfogni, mondjuk egy tavaszi erdei séta során. Igazán pihentető és nyugalmat adó élmény sok-sok zöld között legeltetni a szemünket.

A zöld jegyében hadd osszak meg veletek néhány életérzést, amiket nagyon szeretek:

A kert harmatos, hűvös füvébe lépni kora reggel...


2013. március 25., hétfő

Ahol sok a "zöld"-ség: Európa legjobb piaca a Nagyvásárcsarnok!

Szerző: Lotte

De szép!
Gyerekkoromból még emlékszem a hírre: Margaret Thatcher a budapesti Vásárcsarnokba látogatott. Mintha még képek is rémlenének, ahogy fokhagyma- és paprikafüzéreket vesz át az egyik standnál. Micsoda nagy dolog volt! A Vaslady a mi piacunkon!

1984
Nekünk akkoriban a Lehel piac esett az utunkba, ami jelenlegi állapotában tragikus küllemű. Rajk László furcsa építészeti megoldásai az idő múlásával nem patinát, hanem szocreál lepattantságot kölcsönöztek az épületnek. Akkoriban még fedés nélkül, a maga egyszerűségében várta a piacolókat. Szerettem anyukámmal kijárni, tudtuk, hol olcsó és jó a tojás, hol a legfinomabb a gyümölcs, és sose mentünk haza egy csokor tulipán vagy viola nélkül.

Napi zöld-ség: Mentás borsópüré

Szerző: FiloSzofi

Borsópüré, mmmmmmmm! Az ötlet a Dolce Vita Blogról származik, köszönet érte!

Zsenge fagyasztott borsóból igazi tavaszi zöld ízbombát lehet elővarázsolni, ha ebben a formában készítjük el. Nálunk a rusztikus ízlésű fiúk is is kérdezték, hogy "Van még?", mikor a vasalt csirkecomb mellé ezt is odacsempésztem. Nem, nem volt több, mert nem bíztam benne. Ti ne féljetek, tálaljátok önérzetesen!

Ha a menta nagyon idegen, akkor jó fokhagymásan, avagy -szezonálisan- medvehagymával is ajánlom.



Elkészítés:

2013. március 24., vasárnap

Átmeneti ki vagy-vagy?

Szerző: Onleány

Hideg+meleg=langyos?
Átmeneti kabáttal vagy vastag pulcsival?
Hű, az átmeneti kabát!Szerintem a leginkább jellemző ruhadarab. Az ember véletlenül nem hordhat egész másfélét, mint ami ő. Nem lehet valaki például farmerdzsekis, anélkül, hogy farmerdzsekis lenne. Nekem sokáig nem volt semmilyen, nem bírom a galléros ruhadarabokat, rajtam nagyon nyanyás. Aztán lett egy fekete,bársony zekém, az lényegében a bőrömmé vált, télen sem hordtam mást. Rengeteg kocsmaasztalt megjárt velem. Mikor komoly ember lettem, elvittem tisztítóba, és azzal meg is halt. Napvilágra került kopott feslettsége, megbontották a személyiségét. Aztán egy puha kord kabátkám lett, nem túl egyedi darab, most pedig egy olajzöld kabátpulcsi, na az igen, az megint én vagyok! (Szofi)
Évek teltek el, míg lett átmeneti kabátom. Hosszú ideig vastag pulcsik és ilyen-olyan zekék töltötték be hiányát, mígnem a ballonkabát mellett kötöttem ki. Térdközépig érő, karcsúsított, övvel a derekán. Szeretem. (Lotte)
Még soha életemben nem volt olyan téli kabátom, amiben embernek éreztem volna magamat, viszont átmenetiből akad több dögös darabom is, ilyenkor élvezem, hogy nem fázom bennük. (Fakirma)

2013. március 23., szombat

Tiszta vizet a konyhába - Pergős rizst, de hogyan?

Szerző: Lotte és Szofi

Szép, "pörgős" rizs
Tudom, hogy Szofi nem kultiválja a rizst, ezért átveszem tőle zseniális alaprecept sorozatának e - számára kevésbé izgalmas, ám mégiscsak fontos - részletének tálalását.
(Ráadásul még némi személyes kötődésem is van ehhez a növényhez, mert botanikus nagyapám a háború előtt kikísérletezett és termesztésre előkészített egy nemzetgazdaságilag is nagy lehetőséget rejtő, szárazságtűrő rizsfajtát. Aztán a háborús nélkülözések alatt hurkává lényegítették át a néhány maroknyi értékes rizst az intézet munkatársai. Ennyit a tudomány elsőbbségéről - a gyomor vészhelyzetben mindig elsőbbséget élvez.)

Ha valaki gyakorta mozog a konyhában, biztos érte már ennél prózaibb kudarc is a rizzsel (Oryza sativa) kapcsolatban: lekozmált, túlfőtt, ragacsos lett vagy épp csak nem akart megpuhulni. Amennyire kommersz eledel, annyi bosszúsággal is járhat elkészítése.
Hogyan is főzzünk igazán jó, pergős rizst? S egyáltalán mi a különbség a rizsfajták között?

2013. március 22., péntek

Fáj a magyar!

Szerző: Lotte   

Szegény Robert Schuman forog a sírjában. A kiváló államférfi bizonnyal nem erről az egyesült Európáról álmodott. Európa ma nagybeteg. Elvesztette hitét, elhagyta hagyományait, feloldódott az önmagát felfaló, saját farkába harapó és szélsőségesen kirekesztő liberalizmusban (ha egyáltalán ez a mai ideológia még azonosítható - a megannyi nemes és követendő ügyért harcoló - egykori liberalizmussal). Európa gyűlölettel tekint a "másképp" gondolkodókra: mindazokra, akik nem mai megmondói - mindenen átható - füttyszavára táncolnak. A keresztény értékek, a család- és a munka becsülete szitokszavakká váltak. Gyanús mindenki, aki ezeket tűzi zászlajára. Miért is nem az értéksemlegességet, az ilyen-olyan sztereotípiák lebontását és a diszkrimináció tilalmát hirdetjük mi, magyarok is lépten-nyomon? Miért? Mert ez önmagában, pozitív célok meghatározása nélkül, nem vezet sehová. Illetve épp oda, vagy hosszú távon még sokkal mélyebbre, mint ahová 2008-ra jutottunk.
Magyarország, s a kétharmados felhatalmazás fájdalmas tyúkszem a mai Európai Unió testén. Németországban élő barátaink döbbenettel számolnak be hétről-hétre, milyen félelmetes propaganda, micsoda hazug agymosás dübörög arrafelé. Értelmiségi ismerőseik csodálkozó tekintettel kérdezik a kétgyermekes, becsülettel dolgozó magyar orvoscsaládot: miféle fura náció vagytok ti?

2013. március 21., csütörtök

Hóembersirató

Szerző: Fakirma

Olyan ez mint a mániás depresszió: kedd délután még a hidegtől és a rettegéstől remegve hülyegyerekezem Bendőt a Tátrában tomboló hóviharban,
 miaszarért akartál a csúcsra feljönni?!
(Mama, te egy autista vagy, semmi érzéked a kihívásokhoz),
 a tegnapi napfényes reggelen pedig boldogan okítom a gyerekülésben üvöltő Királykisasszonyt,
a rendes kislányok hétköznap reggelente nem a Minimax előtt zombisodnak, hanem oviba járnak köleskását lakmározni.
Az élet szép, még akkor is, ha az ablakon kitekintve gyanítom, hogy az időjárás szaporán robog lefelé a lejtőn. Hajthatatlan vagyok. Mióta Liptószentmiklós határában búcsút intettem az utolsó hóembernek, azt üvölti minden porcikám, tavasz van, itt az én időm. Szegény zöldlufis még nem sejti, hogy számára azonban hamarosan véget ér a buli:


A télnek harangoztak, nem búslakodom fikarcnyit sem, ennek ellenére a síelés során felgyülemlett két autónyi végtermék kiganajozása helyett után könnyes szemmel nézegettem végig az elmúlt hónapok képeit. Az Új kezdete a Régi elengedése, azt javaslom, ha lakik benned egy parányi emberi érzés, tarts velem a fagyos gyászmunkában!

2013. március 20., szerda

Miért nem csinálunk már végre...?

Szerző: FiloSzofi


Tesz-vesz
Ülök a gép előtt, kezemben egy oktatócsomag, ami arra lenne hivatott, hogy valami internetes vállalkozás boldog szülőanyjává képezzen. Gyorsan visszadugom a fiókba, hiszen egyelőre még egy alig több mint egyhetes csecsemő boldog szülőanyja vagyok elsősorban.
Ez is igaz persze, de valójában félek. Félek a kudarctól. Pedig 2-3 év múlva, mikor Kistesó társadalmi élete intézményesül, már késő lesz. Nem untatnálak a magam nyomorával benneteket, ha nem valami olyan úton bukdácsolnék, ami nagyon is következik valami általános, mai  magyar szemléletmódból. Bár alapvetően optimista és boldog ember vagyok, a sikerességhez, pénzhez való viszonyom, hiányos kompetencia-tudatom, szobakreativitásom mégis tipikus negatív magyar.

Döbbenetes kutatási eredménnyel találkoztam, talán másnak is új, 2011-es felmérésről van szó:

A European Social Survey interjúkkal mérte fel, hogy egyes EU országok polgárai mennyiben érzik úgy, hogy maguk irányítják életüket, hányan élik meg akként, hogy „csak megtörténnek velük a dolgok” és mennyien vannak azok, akik mindennapi aktív küzdelemként látják életüket.
Magyarországon
- 67% a szenvedők aránya (az európai átlagnak több mint duplája)
- 20% lázadó
- 13% cselekvő

A cselekvők számának aránya egyedül csak Görögországban alacsonyabb, mint nálunk.

2013. március 19., kedd

Síró picsogók és vadak

Szerző: Lotte  

Veszekedés lány módra
Beszélhetnek nekem a gender-kutatók, amit csak akarnak: hangzatos elméleteik a társadalmi nemről egyszerűen nem veszik figyelembe a valóságot! A kislányok és kisfiúk ugyanis (hál' Istennek!) nagyon mások!
Dupla gyerekzsúrra vetemedtünk a hétvégén. Megfogadva egy jóbarát tanácsát az ünnepeltek "csak" annyi barátot/barátnőt hívhattak, ahány évesek (e szabály alapján néhány év múlva kiszorulunk a házból): kislányunk így ötöt, kisfiunk hetet, s hogy a legnagyobb se szomorkodjék, ő is még további két nagytesóval egészíthette ki a seregletet.
A sajátjainkkal együtt így ültük meg az öt- és hétéves szülinapokat egy piszokkal, két tortával, s mintegy tizenhét gyerekkel. Gondolhatjátok...

2013. március 18., hétfő

Kvantum Fantum csapdája

Szerző: Lotte

A lemezborító Sajdik Ferenc munkáját dicséri
Ma reggel - miközben kislányom ötéves védőnői státuszvizsgálatán jól megcsúszva vágódtunk kocsiba - munkába autózva valahonnan mélyről feltört bennem egy veretes, népi dallamra íródott dalocska: "Addig nem lesz nyugalom a Potenciál hegyen, míg a rettenetes óriás fenébe nem megyen...". Aztán felismerve a dal eredetét, jöttek elő egyre másra az énekek, visítottam egyiket a másik után az anyósülésen. Hétfő ide vagy oda, duhaj jókedvem kerekedett!
Nem tudom, gyerekkorotokban volt-e szerencsétek a zseniális zenés mesejátékhoz, a Kvantum Fantum csapdájához? 
A sztori egy kalapácsban játszódik (tudom, nem túl gyakori eset), ahová a kicsinyítő "mikro-dalt" énekelve jut el egy embergyerek, Kata. A cserfes és bátor kislány hamar jó barátságot köt néhány elektrongyerekkel, akik elkóborolt testvérkéjüket keresik kétségbeesetten. A kalapács fémszerkezetét ugyanis fenyegető veszély tartja izgalomban: a rettegett, senki által még soha nem látott Kvantum Fantum szörnyűséges elektromos viharokkal borzolja a békés vasatom-családok életét. 

2013. március 17., vasárnap

Ki vagy vagy vészhelyzetben?

Szerző: Onleány    

Pánikolás vagy higgadtság? 
Igazi vészhelyzetben józan vagyok, csak utána kezdek el hisztérikusan visítozni. (Fakirma)
Amíg muszáj, próbálok uralkodni magamon, de ha kicsit is enged a kényszer, kitör rajtam a pánik. (Lotte) 
Nem voltam még igazi vészhelyzetben. A kisebb katasztrófák idején társaságtól függ. Ijedtek, gyengék között én vagyok a kőszikla, egymagam viszont néha dühöngök. Egyébként általában azt gondolom, hogy igazából nincs baj. (Szofi)

Humorral vagy kétségbeeséssel? 
Profin tudok röhögni a saját nyomoromon. Békés hétköznapokon sokat gyakorolom, így már akkor is csípőből megy, amikor tényleg plafonig ér a szar. (Fakirma)
Ha szigorlatok és államvizsgák vészhelyzetnek számítanak, akkor mindig nagyon idióta tudtam lenni. Mások izgalma és kétségbeesése megnyugtat. Ilyenkor próbálom oldani a feszültséget. (Lotte)
Amíg nincs életveszély, egy kis kalamajka az élet sója, ha jó a társaság. (Szofi)

2013. március 16., szombat

Színes testvérháború

Szerző: Fakirma


Gyűlölöm a testvérharcot, majdnem annyira, mint az ikeás műanyag poharakat. Mióta két fiam van, tudom, hogy a tesómacera nemesíti a jellemet, pallérozza az akaratot, s bár az én pszichoszociális jóllétemet veszélyezteti, hosszú távon jótékony hatást gyakorol gyermekeim személyiségfejlődésére. A színes kis gusztustalanságokkal más a helyzet. Mikor először megláttam őket a kék-sárga épület polcain, ébredező fészekrakó ösztönöm azt sikoltotta, hogy csak az igazi gnómok szürcsölik a bodzaszörpöt ezekből a színes vackokból.
Ismeritek Móricz Zsigmond Kismalac meg a farkasok című meséjét?
 Csak kunyorál, csak ígérget:
-Csak egy lábom engedd, kérlek.
  
 

2013. március 15., péntek

Márciusi ifjak a szülészeten

Szerző: Lotte  

Szofi, aki ma szabadul a szülészetről kis "csomagjával", küldött egy friss fotót. A kórházi személyzet - úgy tűnik - mindenre figyel: újszülöttjét egy kisdobosos pólyába csomagolták a nemzeti ünnep alaklmából.
Íme egy igazi márciusi ifjú ünnepi viselete:





A forradalom gyermeke: Petőfi Zoltán

Szerző: Lotte

Ha március 15-e, akkor Petőfi Sándor! A forradalom lelkiségének szavakba öntője, a Nemzeti dal zseniális írója, a  zsibongó lelkű költő ízig-vérig komolyan vette a '48-as tavaszt: élete minden erejével szabadságot és szerelmet fakasztott.
Petőfi Zoltán
A nap eseményeit végigpörgetve a Nemzeti dal kinyomtatása, majd a Múzeum lépcsőin annak elszavalása idézi meg minden magyar szívében emlékét (ugyan ez csak legenda, mert a kutatások szerint Petőfi nem szavalt a lépcsőkön, de a legenda már önálló életet él és szép is). Kevesebben tudják, hogy a köz iránti hevület mellett ifjú felesége, Szendrey Julianna is lázba hozta ekkortájt a költő zsenit.
Ha megnézzük a kis Petőfi Zoltán születési idejét, döbbenetes dátumot találunk: 1848. december 15-én déli tizenkét órakor látta meg a napvilágot. Számoljunk csak vissza! Napra pontosan kilenc hónappal a forradalom kirobbanását követően. Jelképes üzenet attól a fiatalembertől, aki szabadságot és szerelmet akart, egy  kési költőtársat idézve, "eget ostromló akarattal".


2013. március 14., csütörtök

Hány burger egy átlag család?

Szerző: Lotte    

A minap munkából hazafelé araszolva a délutáni csúcsban nem bírtuk tovább korgó gyomorral, megálltunk egy McDrive-nál. A rendelést rögzítő fiúcska kezünk be nyomta az alábbi szórólapot:

Ez itt nem a reklám helye!







Alapesetben gyűrtem volna össze, s vittem volna haza a kályhánkba a tűzre, hogy valami haszna legyen, de a lapon szereplő nagybetűs "családi ajánlat" felirat miatt mégiscsak tüzetesebben megnéztem a papírkát.

2013. március 13., szerda

Kórházi menü: répaszeánsz

Szerző: Lotte

Szofi köszöni a meghívást, de üzeni, a kórházban is tombol a wellness! A mai menü a képen látható ínycsiklandó és tápláló, vitaminban gazdag répafőzelék volt kiadós, ám nehezen azonosítható húspogácsával /szafaládé csíkkal.

Mai menü a szülészeti osztályon

2013. március 12., kedd

Szaunaszeánsz

Szerző: Lotte

Míg szegény Szofi a szülés előtti utolsó napok keserveit nyögte, Ő és én szemérmetlen módon fogtuk magunkat, leadtuk gyerekeinket a nagyiknál és egy édes-kettesben töltött habzsi-dőzsi hétvégére vonultunk el a világtól. Ránk fért, végre tudtunk kicsit beszélgetni egymással, nemcsak az aktuális problémák tűzoltásos kezelésére szorítkozott az együttlétünk. (De tényleg, muszáj néha kettesben lenni, ha ápolni akarjuk a házasságunkat, nehogy az életünk egymás mellett éléssé silányuljon!) Egy szó mint száz, pazar dolgunk volt, s az igazat megvallva a gyerekek is csak vasárnap délután kezdtek hiányozni.
A szállodában érkezésünk napján debütált a wellness részleg új vezetője. Bennünket is kedvesen invitáltak a hotel újításának kipróbálásra: egy mézes szaunaszeánszra! Volt már szerencsétek ilyesmihez? Nekünk még nem, teljesen zöldfülűek - ám nyitottak és vállalkozókedvűek - voltunk. Beneveztünk. Kíváncsian vártuk, mit takar a sejtelmes elnevezés, vajon csak idióta hókuszpókusz vagy igazi, afféle "törökfürdős" szertartás vár ránk?

Ha netán még ti sem jártatok ilyen helyen, tartsatok velem egy virtuális "szeánszra".

Ezek vagyunk mi - egy megkésett Nőnap margójára

Szerző: Fakirma

"A világot a pénz és a szép nők uralják" (portugál, brazil)

corbisimages
 

2013. március 11., hétfő

Kistesó születik

Szerző: Onleány   

A mi drága Szofink tíz perces fájásokkal az imént (délelőtt 9 fele) elindult a Kistesó világrahozatalához vezető úton. Kemény órák (reméljük, inkább csak percek) állnak előtte, de mi lélekben vele vagyunk, s alig várjuk, hogy ezen a verőfényes tavaszi napon kibújjon a tizedik Onleány csemete!

Hajrá, Szofi!

Burokrepesztés kipipálva, tuti, hogy jó ideig nélkülöznünk kell Szofi terhesnaplóját! Jaj, nagyon izgulok!

14.00 Két óra tájékán egy labdán ülve három perces fájások, mindent bele Kistesó!

14.30 Nagyon izgulunk! A női szolidaritás legintenzívebb percei...

15. 45 No végre, megszületett Kistesó, nagy a boldogság, az immáron háromszoros apa nem kommentálta az eseményeket, nyaggatásomra azt nyilatkozta, hogy hagyjam őket békén!:)))
Nagy szeretettel gratulálunk!

16.50 Nekem annyit még sikerült megtudnom, hogy minden simán ment, a kis emberke (ja, nem biztos, hogy nyilvánvaló, hogy egy fiatalemberről van szó) 3800 grammos, husis és első blikkre göndörnek tűnik. Isten hozott, Kistesó! Éljen Szofi! Háromszoros hurrá a háromszoros apukának! És persze, hála és köszönet oda, felfelé! Azt hiszem, elég király hét kezdet!

2013. március 10., vasárnap

Lábas ki vagy-vagy

Szerző: Fakirma

kromoszómák
Lúdtalp vagy íves boltozat?
Szép íves. De vonzódom a laposakhoz, ezt észrevettem. (Szofi)
Szerencsére íves, de egyszer valaki azt mondta, hogy kazettatok alakú a  lábfejem. Azóta is nézegetem. (Lotte)
Hálás köszönet annak a gyermekkori szerelmemnek, aki a mai napig örömmel zeng ódákat csodálatos lábfejemről. Ő az egyetlen, aki szerint gyönyörű, de gondolom, ebben az esetben jogos az általánosítás. (Fakirma)

Szexepil vagy takargatnivaló?
Mindig vágytam rá, hogy kedves esetlenségét valaki szexepilnek lássa. Ki tudja, talán volt is ilyen. Alapból takargatom, mert komolytalanná teszi, amit máshol elértem. (Szofi)
Jóba vagyok a lábammal, szeretem a minit és rövid gatyát is, de lábujjgyűrűt nem vennék. (Lotte)
Kicsit ugyan seprűeres, de jelenleg a legvállalhatóbb testrészeim közé tartozik. Mármint mind a kettő.(Fakirma)

2013. március 9., szombat

Tiszta vizet a konyhába - krumplipüré

Szerző: FiloSzofi

Lehet, hogy banális a krumplipürének szentelni egy bejegyzést, de pürék készülnek porból! nekem több év után jutott először utánagondolni, miért is nem lesz mindig pont olyan, amilyennek időnként megkívánom: gyomorsimogató, nyugtató, egynemű, krémes, de nem vizes, könnyű köret.

Nem akarom feltupírozni a dolgot, de valóban van néhány forsza a dolognak, amit alkalmazva végre mindig azt kapom, amit szeretnék.

Azt már tudom egy ideje, hogy püréhez a magas keményítőtartalmú sárgahéjas krumplit kell keresni. (A végén azért említek egy ellenpéldát a gasztroguruktól.)
Az összes szabály egyébként a keményítő körül forog.Végig azt próbáljuk elérni, hogy a ne csapódjon ki.
Ennek érdekében:

2013. március 8., péntek

Nőnapi ajándék - Kezdjetek el élni!

Szerző: Lotte   

Most akadtam, rá. Szeretettel küldöm minden jövendő nagyinak!


Főzelék- és leveskülönlegességek a Kézműves Magyar Ízek Vásárán!

Szerző: Onleány

A hétvégén újra Kézműves Magyar Ízek Vására és Gasztropiac a Millenárison! A vásárra látogatók mintegy százhúsz magyar termelő termékei mellett friss hús, hal és zöldség standokkal kibővített árukínálatból válogathatnak, s a "Gasztropontokban" az alapanyagokból elkészített finomságok is megkóstolhatók.
A tavaszra való tekintettel a vásáron most olyan leves és főzelékfélék is helyet kapnak, amelyeket a megújuló tradíciók jegyében születtek, s természetesen mindezeket meg is kóstolhatják a fogékony érdeklődők.

2013. március 7., csütörtök

Heti Muníció: Kókuszpókusz

Szerző: Fakirma

A hazai termőföldek kincse a magyar kókuszolaj
Mindig jót derülök azokon a szerencsétleneken, akik különböző csodaszerekkel purgálják ki magukból az öregséget, betegséget, rosszkedvet és egyéb ellenségeket. Az évek múlásával itthon egyre vidámabb a helyzet, elég, ha rápillantok saját bejáratú polcaimra, s máris hülyére röhögöm magamat. A homeopátiás szerekkel indultam el a lejtőn, azután következtek a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények, nem sokkal ezután beköltözött konyhánkba az összerohadt gyógyteafüvek jellegzetesen édeskés szaga. Jelentős állomásnak tekinthető a hanyatlás útján az a reggel, amikor először kentem a szemem köré a klimax elleni hüvelykúpot, innen már csak egy apró lépés volt, hogy gyermekeim külső és belső sérüléseit szétnyirbált aloe vera levelekkel orvosoljam. Már éppen kezdtem unatkozni a zöld tea leveleivel kikövezett örök élet ösvényén, amikor húgom egy új csodaszerrel hozott izgalmat hétköznapjaimba. Pontosabban Alzheimer kórban szenvedő anyáméba. A tesó instrukciója úgy szólt, hogy naponta két evőkanál kókuszolajat csempésszek bele szerencsétlen anyánkba. Az utasítás mellé meggyőző magyarázat is járt: a közepes hosszúságú triglicerid láncok a májban ketonokká alakulnak, amelyek remek alternatív energiaforrást jelentenek az olyan agysejtek számára, amelyek az Alzheimer-kór következtében elveszítették glükózfelhasználási képességüket. Ha jól értem, az Alzheimeres beteg olyan, mint a vegyes tüzelésű kazán: ha nincs gáz, működik koksszal is. Az eredmény lenyűgöző: kevesebb depresszió, több ész, harmonikusabb személyiség.

2013. március 6., szerda

Várakozás

Szerző: FiloSzofi

A szülés várható időpontja március 6.

2013. március 5., kedd

Tavasz, most már tényleg!

Szerző: Lotte   

Nemcsak azért, mert kinyílt az első kikericsünk, hanem azért is mert:
- tíz perc napozás után a tükörbe nézve láttam, hogy piros lett az arcom
- mert eltüntettem az előszobából a levitézlett bakancsokat
- mert megvettem az első doboz ócska import epret
- mert először teregettem a teraszon
- mert hirtelen idejétmúlttá váltak a gyerekek kötött, bojtos sapkái
- mert feltámadt bennem a bugi, hogy végre nekiessek a kertnek
- mert a gyerekek egyre fáradtabban rugaszkodnak neki a reggeli indulásnak
- mert a nyitott ablakon át újra hallom, ahogy a szomszéd óriáspapagája az "Asszony ingatag" dallamát fütyüli
- mert megszomjaztam egy pohár sörre
- .... és mert egyre nehezebben születnek meg a blogbejegyzések!

2013. március 4., hétfő

Gyűjtő szenvedély

Szerző: Lotte

Ismerős az a mantra, amit a gyerekek rákezdenek kirakatok előtt megállva vagy még inkább egy üzletbe belépve? Hol felszólító, hol óhajtó, hol kérdő módban, de fáradhatatlanul ostromolnak a tévécsatornák, ovis- és osztálytársak vagy egyszerűen csak a csilivili csomagolás keltette vágyaikkal: hogy "csak-még-ezt", "de-most-tényleg-utoljára", "naaa-anya-kivételesen". Az enyémek legalábbis intenzíven űzik ezt a sportot. Ilyenkor valami utánozhatatlanul idegesítő hangfekvést tudnak megütni, amit mutatványszámba megy figyelmen kívül hagyni.
Gyűjthető legófigura vagy icike-picike, focis kártya vagy angry birds matrica - kimeríthetetlen a gyors felejtésre (és elvesztésre) ítélt, zömében műanyag vickek-vacakok tárháza, amikért kepesztenek és rágják a pénztárcás korú családtagok fülét.
Akinek egy csöpp esze van, igyekszik leszerelni és csírájában elfojtani a vágyak eluralkodását, de egy-egy gyengébb pillanatban, jutalomképp vagy ösztönzésként, vigaszdíjul vagy méltányosságból a szerencsétlen/hülye szülő mégiscsak enged. És valahogy csak-csak felgyülemlenek otthon ezek a szemérmetlen összegekért kínált idiótaságok. Ráadásul a galád gyártók nem egyszeri eltévelyedésre hívnak, hanem sorozatos pénzkidobásra - a gyűjtő szenvedélyre apellálva.

2013. március 3., vasárnap

Ki vagy-vagy a szülés előtt?

Szerző: Lotte   

E heti "Ki-vagy-vagyunk" a szülés kapujában álló Szofink tiszteletére készült.

Korábban vagy túlhordva?
Négyből háromszor előbb szültem, de csak azért, mert utálok terhes lenni. (Fakirma)
Naná, hogy túl, de majd most! (Szofi)
Serényen, hamarabb. De még így is végtelennek tűnt. (Lotte)

Feszülten vagy nyugodtan? 
Hisztérikusan. Mindig sajnálom magamat, hogy ilyen szerencsétlen helyzetbe kerültem. (Fakirma)
Elveszetten. Olyan, mintha nyugodt lennék, aztán mindig jön egy zavart pánikhullám. Ilyenkor leginkább attól félek, hogy nem találok oda a kórházba, vagy ilyesmi (Szofi) 
Mint egy megfeszített íj. Alig várom, hogy kilőjenek. (Lotte)

Vaklármákkal taxiba vágódva vagy csak a szülés előtt útra kelve?
Állítólag a kismama megérzi, mikor jön el az idő. Én hol előbb, hol elkésve érkeztem, időben soha. (Fakirma)
Jaj, úgy izgulok! Én még soha, soha nem indultam el azzal, hogy szülök. Még a második, spontán szülés is egy időre berendelt vizsgálat után jött. (Szofi) 
Lássuk csak, hogy is volt? Igen, voltak vaklármák, de időben odaértem mindig. A kórházban viszont mindig  rákapcsoltam. (Lotte)

2013. március 2., szombat

Toalett Gender: Zumbázós

Szerző: Fakirma

A Zumbacentrumnak csupán az öltöző ajtaja szellemes,  a hely egyébként a fájdalmasan poénmentes övezetbe tartozik:



















A sokgyerekes, negyven év körüli, mozgáskoordinációs zavarokkal küzdő nőknek üzenem: ha valaki azzal a szöveggel szédít, hogy a zumba fergeteges, vidám, fiatalos, felszabadító sport, ami nem igényel előképzettséget és tánctudást, akkor az illető hazudik. Ne inogj meg akkor sem, amikor azzal csábít, hogy miközben Te zumbázol, azalatt a kislányod egy másik teremben egy másik jópofa oktató segedelmével rázhatja a popsiját.

2013. március 1., péntek

Terhesnapló - helyet keres magának

Szepesi Szűcs Barbara
Szerző: FiloSzofi



40. hét
+13kg

Gondolkodtam, írjak-e még, lehet-e egy repülő gránátnak kitörni a szubjektivitásból, vagy egyáltalán illik-e. Mit lehet ebből megosztani? Fűszálszobánkban hogyan igazítunk még egyet a ruhánkon és a gondolatainkon, szorongva, vagy repesve lépünk ki a napfényre, ez olyan nagyon saját pillanat.
Másfelől, továbbgondolva, mégis van benne valami általános, amellett, hogy még magam is teljesen elfelejtettem, hiába álltam már itt kétszer is.
Emlékszem, mikor először voltam terhes, kérdezgettem a többieket, hogy lehet a szülés fenyegető közelségét kibírni, olyan elképzelhetetlen még nagy hassal is. Többen mondták, hogy mire oda jutok, már magam is vágyni fogok rá, érezni fogom, hogy ki kell lépni az előkészületekből. Nem nagyon tudtam elképzelni.

Pedig tényleg: egyszercsak tarthatatlanná válik a helyzet, néha szó szerint.

A tarthatatlan nem jelent feltétlenül tűrhetetlent, sőt, lehet ez egy nagy eufória is. Katica olvasónk írta az előző napló alá: "én épp azt a korszakot már megint nagyon szeretem, amikor repülök, mint elhajított kézigránát, az annyira kívül van a téridő kontinuumon, hogy kész, én olyankor kozmikus boldogságban vagyok, az utolsó egy hétben mondjuk, meg utána, az ősrobbanás után egy darabig."

Ezen a röppályán bennem egy érzelmi sor fut végig, pereg egy film, élénk színekkel. Ezek mint kis robbanó kapszulák, a következő időkre szükséges anyagot sűrítve hordozzák. Íme néhány jellemző:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...