2011. december 6., kedd

Főállású anya a kormányablakból

Elindultam a főállású anyává válás útján. Részmunkaidőben, heti 20 órában dolgozom, így rövid netes kutatás eredményeképp rájöttem, hogy háromgyermekes lévén jár a hivatalos nevén gyermeknevelési támogatásnak nevezett juttatás, amely a köznyelvben főállású anyaságként ismert. Senki ne gondolja azonban, hogy "igazi" fizetés járna e széphangzású foglalkozás mellé, ami a valóságban nem is számít munkaviszonynak.
Inkább jelképes a gyermeknevelés "állásként" való elismerése: az összeg az öregségi nyugdíjminimummal egyezik meg, azaz 28.500 Ft havonta, amiből még nyugdíjjárulékot is vonnak. (A legkisebb gyermek 3 éves korától 8 éves koráig jár, feltéve, hogy a legnagyobb ezalatt nem tölti be a 18. életévét.) De legalább van, s ha már van, egy nagyobbacska bevásárlást fedezni tudunk belőle, s mégiscsak érezzük, hogy az állam méltányolja a gyermekvállalással járó többletterheket.
Szóval, összeszedtük az igényléshez szükséges papírokat és mind az öten felkerekedtünk egy budapesti kormányablakba, első ottani ügyünket intézni. A nyitvatartási idő rugalmassága (minden hétköznap 8-20.00-ig van félfogadás) eleve szimpatikus volt, s még jobban örültünk, hogy estefelé arra járva senki sem volt előttünk. Ráadásul a gyerekeknek kiképzett játszósarok is bevált, birtokba is vették azonnal. Külön tetszett, hogy az asztalka mellett a nemzeti trikolór színeiben voltak elhelyezve puffok a rajzolgatáshoz, kedves és nem otromba nemzeti öntudatot tükröz. (Talán kezdjük már kapizsgálni, miképp kellene pici kortól megerősíteni nemzeti önbizalmunkat.) Egy szó, mint száz az állam szebbik arcát fordította felénk. Igen, ilyennek szerettük volna Őt mindig.
Egyetlen aprócska gond volt csak: mikor kérdezték, mi járatban vagyok, három ablakocska mögül egyszerre értetlen arcok néztek rám. Főállású anyaság?! Gyermeknevelési támogatás?! Aztán egy kis tanakodás után az egyik tisztviselőnek felderengett valami, mintha már hallott volna ilyesmiről, keresett-kutatott, térült-fordult, s győzedelmesen előbányászott egy adatlapot. Meglepett a dolog, így kérdezgetni kezdtem az egyébként nagyon kedves dolgozókat: tényleg nem hallottak még erről?! És tényleg! Január elseje óta én voltam az első, aki ilyen ügyben járt náluk. Még egy külön sötétkék mappát is nyitottak, amire felcímkézték az új ügytípust, itt landolt az én magányos iratcsomóm.
Vajon a potenciális főállású anyák ismerik egyáltalán ezt a lehetőséget? Vagy az ellátás jelképes volta miatt nem tudják igénybe venni? Esetleg ilyen kevés már a három- és többgyermekes család? A kormányablakban töltött mintegy húsz perc elteltével, mikor már a nemzeti színű puffokról ugráltak fel-le az én kicsikéim, az egyik tisztviselő a gyerekek felé intve csak annyit mondott: most már értem, miért kell melléjük főállásban valaki. Nekem mondja..! 

3 megjegyzés:

ilka a nap írta... [Válasz erre...]

Szerintem az olyan nőből van elenyészően kevés, akinek három+ gyereke van és nem teljes állásban dolgozik, értsd: otthon van (mer akkor miből élnek), vagy volt akkora szerencséje, hogy részmunkaidőben tudott elhelyezkedni. Nem csodálkozom tehát különösebben, hogy te voltál az első.

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Én már évek óta a főállású anyaságra gyúrok, nagyon meglep, hogy ennyire nem tudnak róla az emberek. Bár a mostani anyagi helyzetünket nézve lehet, hogy Ilkának lesz igaza, s mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy én itthon henyéljek. Ti hogy tudjátok, ugye lehet mellette félállásban dolgozni,mert azért az egy jó kompromisszum volna..

ilka a nap írta... [Válasz erre...]

Hát persze, ez a lényege, részmunkaidős állás mellett is lehetsz főállású anya, azt próbálom itt épp csak egy nagyon kicsit leplezett irigységgel szipogni, hogy ez nagyon keveseknek jön össze. Na nem a három+ gyerek, mert az még csak-csak, hanem emellett frankón négyórás munkát találni. Tudni azért szerintem lehet róla.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...