Szerző: FiloSzofi
Ugye ott hagytam abba az öreges posztnál, hogy majd kiülünk a ház elé és zenélünk, és akkor lesz boldogság. De ekkor már nehezen fog új dologba az ember, ezért jobb ha most elkezdjük, és soha nem is hagyjuk abba!
De amitől nagyon fel vagyok dobva, hogy a poszt elején még nem is sejtettem a csattanót. Lesz neki - zenei legalábbis mindenképp.
Kerestem hát egy ház előtti zenét, tudom, nem fogok újat mondani, de hallgassátok őt, ha már sikk, legyen francia:
Azon gondolkoztam, hogyan lehet megfogni ezt a ritmust; amilyen lehengerlő olyan idegen is, ez a zene nagyon máshonnan jön. Azzal szórakoztam, hogy egy-egy szakasz után leállítottam a zenét, és tovább improvizáltam. Persze azonnal eltértem az eredetitől - nem csak színvonalban, hanem mindenhogy. Azonnal átírtam a ritmust.
Megkérdeztem egy szűkszavú zenészt, hogy is van ez, a magyarázat a következőképpen hangzott: mintha Portisheadet
kevernénk Django Reinhardtra vagy fordítva. Aha.
Portisheadtől az értelmi megértés után gyorsan továbbálltam, de Django Reinhardt érzelmileg közelebbi szoba. Viszont tényleg ki lehet keverni ebből a két színből, le a kalappal a meglátásért. Szűkszavú Zenész annyit még elmagyarázott, hogy az eleje kicsit dub-os (lassú hip-hop) lüktetésű, amire rájön
a francia gipsy swing hangulat. Aha.
