Szerző: Lotte
Van egy kis házi csigánk. Álmodozó kislányunk tempója legalábbis sokszor egy csiga életének ritmusát idézi, valamiféle beépített sebességkorlátozó működik benne, ami különösen a reggeli induláskor blokkolja őt az ütemes készülődésben.
Kiborító lassúsággal tud például cipőt felvenni, fogat mosni vagy fésülködni. Ráadásul, ha sürgetjük, sértődötten még inkább visszavesz a tempójából. (Most kezdem csak megérteni a lassan készülődő nőkről szóló vicceket, a fürdőszoba előtt toporgó férfiak csüggedtségét. Csupamosoly e tekintetben is ízig-vérig nő.) Ha akarna, persze tudna ő gyors is lenni, például ha arról van szó, hogy siessünk a boltba, ahol majd csurran-cseppen neki is valami, tudja ám szedni a piskótáit, kapkodni magára a gönceit! De egy átlagos hétköznap reggel esze ágában sincs sietni. Hisz az ovi megvár...
Mit lehet kezdeni egy borzos fejű ötévessel, aki - miután tizedszer kérdezem tőle, hogy miért nem jön már végre kakaózni - álmatagon azt feleli, hogy mindjárt, csak még kicsit imádkozik. Ne higgyétek, hogy ilyen szentéletű a lelkem, de imára kulcsolni a kezét a meleg paplan alatt sokkal kényelmesebb, mint kikászálódni a vackából és belelendülni a reggeli hajtásba.
Bátyóit is nógatni kell, de ha már rászánják magukat az öltözésre, inkább igyekeznek rajta - mint egy idegesítő és kellemetlen, de mégiscsak elkerülhetetlen napi rituálén - túllenni. (Más kérdés, hogy a sliccüket úgy kell felrángatni, mielőtt bebeallagnak az iskolába, és a ruha mindig olyan esetlegesen lóg rajtuk - egyáltalán nem törődnek a külsejükkel.) Bezzeg a mi kislánykánk! Végeláthatatlan perceket tölt egy harisnya felhúzásával, gondosan rendezgeti a lábfej varrását, keresi a megfelelő hajgumit, hurcolja vissza a kikészített holmikat, mert az cipzáros vagy épp gombos, nem jó színű vagy egyszerűen csak mert most nem azt akarja felvenni. De még ha gyorsan válogatna! De ő komótosan, énekelgetve, a külvilág sietségével mit sem törődve teszi mindezt. Ha nem sietnénk, mondhatnám, hogy tüneményes, de a valóságban idegőrlő!
Nektek van otthon ilyen bájos lassú csigátok?
Van egy kis házi csigánk. Álmodozó kislányunk tempója legalábbis sokszor egy csiga életének ritmusát idézi, valamiféle beépített sebességkorlátozó működik benne, ami különösen a reggeli induláskor blokkolja őt az ütemes készülődésben.
Kiborító lassúsággal tud például cipőt felvenni, fogat mosni vagy fésülködni. Ráadásul, ha sürgetjük, sértődötten még inkább visszavesz a tempójából. (Most kezdem csak megérteni a lassan készülődő nőkről szóló vicceket, a fürdőszoba előtt toporgó férfiak csüggedtségét. Csupamosoly e tekintetben is ízig-vérig nő.) Ha akarna, persze tudna ő gyors is lenni, például ha arról van szó, hogy siessünk a boltba, ahol majd csurran-cseppen neki is valami, tudja ám szedni a piskótáit, kapkodni magára a gönceit! De egy átlagos hétköznap reggel esze ágában sincs sietni. Hisz az ovi megvár...
Mit lehet kezdeni egy borzos fejű ötévessel, aki - miután tizedszer kérdezem tőle, hogy miért nem jön már végre kakaózni - álmatagon azt feleli, hogy mindjárt, csak még kicsit imádkozik. Ne higgyétek, hogy ilyen szentéletű a lelkem, de imára kulcsolni a kezét a meleg paplan alatt sokkal kényelmesebb, mint kikászálódni a vackából és belelendülni a reggeli hajtásba.
Bátyóit is nógatni kell, de ha már rászánják magukat az öltözésre, inkább igyekeznek rajta - mint egy idegesítő és kellemetlen, de mégiscsak elkerülhetetlen napi rituálén - túllenni. (Más kérdés, hogy a sliccüket úgy kell felrángatni, mielőtt bebeallagnak az iskolába, és a ruha mindig olyan esetlegesen lóg rajtuk - egyáltalán nem törődnek a külsejükkel.) Bezzeg a mi kislánykánk! Végeláthatatlan perceket tölt egy harisnya felhúzásával, gondosan rendezgeti a lábfej varrását, keresi a megfelelő hajgumit, hurcolja vissza a kikészített holmikat, mert az cipzáros vagy épp gombos, nem jó színű vagy egyszerűen csak mert most nem azt akarja felvenni. De még ha gyorsan válogatna! De ő komótosan, énekelgetve, a külvilág sietségével mit sem törődve teszi mindezt. Ha nem sietnénk, mondhatnám, hogy tüneményes, de a valóságban idegőrlő!
Nektek van otthon ilyen bájos lassú csigátok?
7 megjegyzés:
Igen, nekem is van. Ő is öt éves, de fiú a drágám. Igyekszem türelmes lenni, tényleg, de egy idő után sajnos elfogy a türelem. Van még mit tanulnom.
Ildikó
van :) egy db 2,5 ,egy db 5,5 és egy db 10,5 éves...a lassúsági faktor a korral nő...
Minden gyerek kipróbálja hogy meddig mehet el. A határokat Ti szabjátok...
így van, a határokat én szabom..ők meg lesajnálják :)
Rendezhetnénk egy gyorsasági versenyt, korosztályok szerint indulhatnának, tippelni is lehetne, ki köt gyorsabban cipőt, öltözik fel stb:)
Smallflower, nem nyugtattál meg az idődimenzió tekintetében... Azt hittem, korral kinőhető a csigalét.
Nekunk is van ilyen. Szerintem alaptermészet, nem nagyon lehet kinoni. De azert az segitett,mikor a saját boren tapasztalta meg,hogy milyen lemaradni. Pl. eltoltotte az idot,es lekeste az iskolabuszt. Azota reggel kipattan az agybol es mindenkinel hamarabb kesz van.
Megváltoztatni nem akarom, mert az ilyen gyerekek nagyon el tudnak melyedni dolgokban, es ez manapság ritka. Egyszer meg hasznát veheti,hogy alaposabb,mint a tobbiek. Megprobalok mindere tobb idot hagyni. Más nem érti,hogy elindulásra miert szamolok 1 orát, esti programra miéert kezdek el 7-kor készulni.
Meg az szokott segiteni,hogy elképzelek magamnak egy saját idegesito tulajdonságot, amit a tobbiek elviselnek hosiesen, es akkor rájovok, hogy nekik sem lehet konnyu, megsem kommentalnak :)
Nem hinnem,hogy a hatarokat mi szabjuk. Ideig-oraig szabjuk, de ha nem belso indittatasbol csinálja,akkor ugyis hatastalan, es a felugyelo szemely tavolleteben borul minden. aki pedagogiat tanult,annak ismeros- belso motivacio, interiorizacio, behodolas...stb.
Megjegyzés küldése