Szerző: FiloSzofi
Csapnivaló a kép, mert elég kínos egy idegen nő hátát fényképezni nyilvános helyen, de a költészet aznap egy gyorsétteremben csapott le másodszor. A kép csak bizonyítékul szolgál, mint kép teljesen értéktelen, sajnos. De az első tetoválást láttam életemben, ahol értelmét látom a bőrbe égett tintának: "Már vénülő kezemmel/Fogom meg a kezedet,/Már vénülő szememmel/Őrizem a szemedet./Nem tudom, miért, meddig/Maradok meg még neked,/De a kezedet fogom/S őrizem a szemedet." (Ady Endre: Őrizem a szemed)
És megmutatom a költészet aznapi első támadását is, egy élelmiszerbolt kirakatáról, amit egy szegény költőnek szenteltek, meg némi léha rajznak, nem kolbásznak és kenyereknek, igaz a költőnek abból nem is igen jutott annak idején.
Tetszett, tetszett nagyon, hogy a boltvezető odadobott egy ekkora felületet a játéknak, mert nem vagyunk mi olyan szegények.
(Egy CBA volt, de nem a József Attila utcai. Ezen a kirakatán még egy márkajelzés sincs, de jól megnéztem, a bolthoz tartozik.)
József Attila - Töredékek
Nyári, könnyü szellők,
lányok közt szökellők
szoknyákat libbentők -
játsztok a bokorban,
szalmaszállal porban
boldog gyermekkorban.
Jógáról villamosoztam haza, mikor harmadszor is megtörtént a költészet: Ültem, rám kötve a baba, összekucorodva alszik. Megáll fölöttem egy félmeztelen, ragyogó szemű, roma srác: - "Istenem, de gyönyörű gyerek! Tiéd?" - fordul egy húszévesforma fiúhoz, aki bőszen tagad, hehe. - Nincs itt az apja. - mondom, Elragadtatva nézi a gyereket, majd egy gyors mozdulattal papírpénzt csúsztat a hordozóba. - "Biztos?" - kérdeztem. - "Nem vagyok olyan szegény,hogy gazdag ne legyek" - mondja mosolyogva. - "Isten áldja meg ezt a gyönyörűséget, gratulálok hozzá" - és leszáll.
"Adja Isten, hogy hogy így tudjunk örülni a teremtés csodájának" - gondolom én.
"Mindig találkozom vele",- beszélik, miután leszállt - "A Blahán is szokott kéregetni."
Az ötszázast elteszem Kistesónak a kelengyéjébe.
7 megjegyzés:
Köszönöm!
A József Attila idézetet én is láttam a bolt kirakatában, egyre járt az agyunk, csak sosincs nálam fényképezőgép, a telefonom pedig szörnyen buta.
Az hagyján, de én ma az avokádókrémet akartam kosztolányi. Leesett át állam az állam az előbb, hogy önkívületben mégis kiraktam volna! Ugyanis napszúrásom van.
Nem kosztolányi, hanem posztolni. A telefonom is költő, amiről írok.:-D
na és milyen volt a babás jóga? vagy épp ez az utóhatása, a világ elköltőiesedése :D ? mert akkor megyek én is!
egyébként egyszer nekem egy nénike adott egy ezrest a buszon, majdnem ugyanígy, csak szépen csendesen, megütögette a vállam, hogy már vagy tíz éve figyel minket, és hogy milyen csodálatos gyerekeim vannak, és milyen szépen nevelem őket, és hogy vegyek nekik ebből valamit. nagyon megható volt, de nagyon zavarbaejtő, pláne hogy én például épp előtte vesztem össze a gyerekekkel, de nagyon, mielőtt felszálltunk a buszra. hát az az ezres azóta is megvan,szerintem sose fogom elkölteni, az nem is pénz, az valami egészen más.
Lehet, hogy a jóga hatása, Kistesó már tök jól tud relaxálni. Azalatt történhet valami, amikor mindketten messze járunk. Hetente 15 percet nem tudom, hol töltünk az életünkből.
Múltkor a vonaton haikuban szólalt meg bennem, hogy a papucsa klaffogását figyeltem,
pedig az ajtó centikre volt a babám fejétől,és a légy nem mozdult a forró plexiről.
Ez volt az első haikum, vagyis csak a tartalma, nem is merem közzétenni, valószínűleg nem vinné át a lécet, csak én belülről hallottam olyan igazian szólni.
Megjegyzés küldése