Szerző: Lotte
A január egyik első fájdalmas szembesülése, mikor erőt veszünk magunkon és mérlegre állunk. Az első sokk után aztán rendre megrázzuk magunkat és több kevesebb sikerrel nekiveselkedünk az évkezdő fogyókúrának. Nemrégiben Novodomszky Éva ajánlására kezembe került egy nutrigenomikával (genetikára épülő táplálkozástudomány) foglalkozó olasz sztárorvos könyve, amely már címében is ígéretes volt: "Úgy egyél, hogy lefogyjál!"
A szerző, Filippo Ongaro tíz éven át volt az Európai Űrügynökség életmód-tanácsadó és rehabilitációs orvosa, s egyik fő feladata az asztronauták űrutazás során elszenvedett extrém öregedéstől (6 hónap alatt akár 10 évet is vénülhet egy űrutazó) való megóvása volt. Az itt szerzett tapasztalatokat, a génkutatás és a modern orvoslás újdonságait pedig egy ideje immár velünk, földi halandókkal is megosztja.
 |
| Filippo Ongaro |
Ongaro szerint az elhízás elleni csodaszerek és csodálatos módszerek mind abból a hamis, s az emberi szervezet számára természetellenes tételből indulnak ki, hogy együnk kevesebbet és mozogjunk többet. A hagyományos diéták helyett, melyek a jojó effektus (fogyás-hízás hullámvasútja) miatt általában nem hoznak tartós eredményt az olasz orvos egy életre szóló táplálkozási módszert ajánl, melynek során nem kell lemondanunk az ételek élvezetéről.
Ongaro a minőségi táplálkozás szabályait adja elénk, s egyfajta egészséges evőkúrát mutat be. Abból indul ki, hogy mára jelentősen eltorzult az anyagcserénk és a környezetünk közötti - eredetileg természetes - kapcsolat: az agyonfeldolgozott, kalóriadús, ám valódi értékes tápanyagokban szegény élelmiszerek tömegét vesszük ugyanis magunkhoz. A szerző állítása szerint a bevitt kalóriáink 72%-a olyan élelmiszerekkel kerül szervezetünkbe, melyek egy évszázada még nem is léteztek.
A feladat tehát nem az, hogy csőlátóan csak a kalóriákat méricskéljük, hiszen az étel nemcsak energiát, hanem információt is szolgáltat szervezetünknek. Ezért nem mindegy, hogy ugyanazt a kalóriamennyiséget finomított szénhidrátok vagy mondjuk zöldségek formájában vesszük magunkhoz. A könyvből és az ajánlott menüsorokból kiderül, az étel nem ellenségünk, hanem szövetségesünk, csak tudni kell bánni vele. Például egy zacskó ropi helyett jobban járunk, ha egy marék diót csemegézünk tévézés közben, s ha van rá lehetőségünk, ne a ketreces baromfigyárakból kikerülő csirkét fogyasszuk, hanem igazi baromfiudvarban kapirgáló társát - mert annak húsa akár 50%-al is kevesebb zsírt tartalmaz! Fontos, régi bölcsesség, hogy szenteljünk időt az étkezésekre, jól rágjuk meg a falatot, élvezzük annak ízét, mert a stressz több zsír raktározására készteti szervezetünket, hiszen evolúciós emlékezetünk szerint kéz a kézben jár az éhezéssel, a meneküléssel.
A szerző tanácsai - ellentétben sok más módszerrel és csodaszerrel - mellékhatások nélkül és tartósan képesek lehetnek jó közérzetet és jó formát biztosítani az új évre. Hajrá!
4 megjegyzés:
Érdekes, igaz is, de azért miért ne mozognánk többet, ha jól esik.
A kettő nem zárja ki egymást: enni és mozogni!
A minőség pedig, mint mindenben itt is fontos, ez nem kérdés (csak pénzkérdés, sajnos )
Nagy okosságok ezek, de ennyivel ilyen menő munkát lehet szerezni?
Óh, ennél sokkal többet rejt a könyv:)
Gondolom, nincs baj a mozgással, csak a szemlélettel, hogy vannak a darab kalóriák, meg az elégetésük, és az egész matematikai egyenlettel leírható.
Mert elvileg elég élni és táplálkozni a szó szoros értelmében, nem egyre kimódoltabban lefaragni magunkról a műkaja külső-belső csomagolását.
Megjegyzés küldése