2012. február 7., kedd

Heti muníció: Fagyos hangulat ellen társasjáték

Szerző: Fakirma

Kíváncsi lennék, hogy egy átlagos elég jó anya naponta mennyit játszik a gyerekeivel. Én már megbarátkoztam az állandó bűntudattal, rendszerint a töredékét se sikerül teljesíteni a tervezett játék adagnak. A fő vesztesek nem a kicsik, velük ilyen szempontból egyszerűbb az élet: megfelelő idegállapotban, elegendő hosszúlépéssel felszerelkezve akár több órát is el lehet fetrengeni a szőnyegen a Lego tenger közepén hableány-faló bálnaként, vagy legyőzött boszorkányként. Az iskolás kor előtti korosztály eleve hálás közönség: elég őket kivinni az utcára macskát kergetni, vagy Ki tud több zoknit féllábon kiteregetni?  versenyt játszani, máris dőlnek a röhögéstől, és te a világ legszuperebb anyukájának érezheted magadat.
A nagyokkal minőségi idő töltésben macerásabb a helyzet. Válogatós, fikázós banda, ráadásul az évek múlásával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy te csak egy B verziót jelentesz a számítógép, a mobiltelefon, és az X-box mellett. Kütyükkel versenyezni igazi szélmalomharc, a végső vereségig azonban hosszú az út, és néhány dicső csatát időnként elkönyvelhetsz magadnak.
Sajnos az ő szemüket már nem lehet kiszúrni egy meggymag-köpő versennyel, ragaszkodnak a költséges és jelentős energiatöbbletet igényelő szórakozási módokhoz: mozi, bowling, lézerharc, korcsolya, nyáron tenisz, ping-pong, csúszdapark. Se a pénztárcánk, se az idegeim nem teszik lehetővé, hogy heti rendszerességgel válasszuk az aktív pihenés eme formáit.


Punnyadós napokra nálunk a tuti tipp a társasjáték. Ajándéknak is kitűnő, és többé-kevésbé az egész család számára élvezhető szórakozás. Mint mindenben, társasjátékban is zavarba ejtően nagy a választék, és nehéz megkülönböztetni az igazán szellemes játékot a gagyitól, főleg nekem, aki már a Gazdálkodj okosanban is mindig marhaságokra költötte a pénzét. Íme néhány társas-tipp, ha  iskolás korú gyerekeddel tartalmasan szeretnéd agyonütni az időtöket:

A legújabb kedvenc Dominion névre hallgat. A dobozát kinyitva először elönt a reménytelenség, de fel a fejjel, a megszámlálhatatlan mennyiségű fura kártya misztikus szövegei csak első ránézésre nélkülöznek minden logikát. Szerencsére egyszerre csak néhány fajta lappal kell játszani, és ha túl vagy az első hisztériás rohamon, gyorsan megérted az utasításokat. Valójában pofon egyszerű az egész, még én is pár perc alatt megértettem a lényeget: uradalmakat kell gyűjteni, s a legtöbb pontot zsákmányoló földesúr lesz a győztes. Nyolc éves kortól ajánlják, legjobb hárman, vagy négyen játszani, ha annál többen vagytok, akkor már unalmas a sok molyolás miatt. A játék stílusa lehet offenzív, vagy defenzív, nyilván az agresszív taktika a nyerő. Sajnos engem mindig szarrá vernek. A gyerekeimet (társasban) nem bántom, Embert meg szívatnám (társasban is), de akkor dühös lesz a diszkrimináció miatt, és a családi idill pillanatokon belül veszekedésbe fullad. Van egy különösen gonosz lap, a boszorkány, ha érzékeny lelkű játékosok vagytok, hagyjátok ki a játékból, mert átkokat szór mindenki fejére és a sértődés borítékolható. A játék kibírható hosszúságú, nagyjából háromnegyed óra, tehát elég jól beilleszthető a zsúfolt hétköznapokba.


Új üdvöskénk a "babos játék" névre hallgat (Bohnanza, Babszüret). Egy pakli kártyából áll az egész, utazáshoz ideális méretű, az ára 2000 forint alatt van. Mivel számos kiegészítő kártyapakli is kapható hozzá, évekig remek ajándék-ötlet a gyereknek. Hozzánk még csak a kezdő csomag érkezett meg, de így is jó buli. Babültetvényesként különböző fajtájú babokat ültetsz a földeden és időnként leszüreteled őket, innen a lóvé. Minél több babot termelsz, annál nagyobb haszonnal tudod eladni, viszont egyszerre csak két, vagy három fajta babot vethetsz, emiatt időnként kényszerszürettel kell magadat frusztrálni. A győztes az, aki a legtöbb aranytallért bezsebelte. Szellemes, jópofa játék, nagyjából fél óra alatt túl vagy rajta, és ha a játékot el is veszted, a gyerekeivel törődő anya címe máris a tiéd. Tizenkét éven felülieknek ajánlott, de ez túlzás, még én is könnyedén megértettem a lényeget.

Az én kedvencem a Cardcassonne (Carcassonne-Kártyajáték) névre hallgat. A hátránya, hogy csak négyen izgalmas játszani, szóval ha Szendvicsgyerek besértődik, mert mondjuk menet közben lenyúltuk a csirkéjét, akkor a játéknak lőttek. Minden körben azt kell eldöntened, hogy a paraszt, a pap, a polgár, vagy  a katona kártyáit zsebeled be. Ha sokat hezitálsz, más dönt helyetted, s neked esetleg csak a vacak lapok jutnak, de ha túl hamar lecsapsz a zsákmányra, akkor kisebb lesz a haszon. Ez az egyetlen játék, amiben néha Bendő kőkemény logikája felett az én érzelmi-indulati játékom győzedelmeskedik. Szerinte annyira irracionális módon játszom, hogy teljesen kiszámíthatatlanok a lépéseim egy gondolkodó lény számára.

Jó szórakozást Nektek!



9 megjegyzés:

Lotte írta... [Válasz erre...]

Hogy csinálod, hogy a kártyák nem tűnnek el?! Úgy érzem, reménytelen küzdelmet folytatok, hogy megőrizzem a társasjátékok darabjait, amit közel sem mindig a cél és a játékszabályok vázolta rendeltetés szerint használnak. (A kártyák pénzek a boltos játéknál, a bábuk gyalogosok építkezéseknél, a dobókockákat meg mindig az ágy alatt találom meg.)

Szofi írta... [Válasz erre...]

És mit csinálnak a kicsik, amíg a nagyokkal társasoztok?

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Szerintem Lotte, a te babáid még nincsenek abban az igazi társasozós korban. Régebben a mi társasaink is ebek harmincadjára jutottak, most már gondosan elpakolják a fiúk a kislányok elől.
A kicsik vagy alszanak, vagy "velem vannak", vagyis dobnak helyettem, fogják a kártyákat. Nagyon élvezik, Királykisasszony sokkal jobban szereti, ha a nagyokkal társasozunk, mintha neki való játékkal játszunk

ilka a nap írta... [Válasz erre...]

Mindkét probléma ismerős. Darabonként hurcolom vissza rendszeresen a különféle bábukat, kártyatartozékokat a megfelelő dobozokba, ezek közül a legrémesebbek a kis színes műanyag korongocskák, X társas kellékei. Néha úgy érzem egyedül engem érdekel, hogy megvan-e a hercegnős FeketePéter Dorinájának a párja.
Két nagy, két kicsi felállással pedig a legkomolyabb intellektuális kihívást a társasozás lehetőségének a megteremtése. Legalább igazi ünnep amikor sikerül. Mostani kedvenc a Carcassone.

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Nálunk is nagy kedvenc volt a Carcassone, de a kicsik születésével befuccsolt, prózai okokból: helyigényes, s a szőnyegen mindig felrúgta az aprónép. Ilyen szempontból a Cardcassone jobb, asztalnál is lehet játszani(meg szerintem izgalmasabb is). Nem tudom, nálatok hány évesek a nagyok,nálunk nagyjából 10 éves kortól megy a Catan telepesei, évekig állt a slágerlista élén. A Carcassonénak van egy ovis lebutított változata, Királykisasszony élvezi, hogy egy ilyen "nagyos" játékot játszhat.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

A Cardcassoneval ott akadtunk meg - igaz, csak ketten játszottuk - hogy mi van akkor, ha a játék kellős közepén elérjük az értékelőtáblán a 100 pontot. Ti hogy számoltok?

Fakirma írta... [Válasz erre...]

A játékban vannak százas meg kétszázas jelzésű kártyák. Ezek egyébként nem szükségesek, ha meg tudjátok jegyezni, hányszor mentetek körbe/kezdtétek el elölről az értékelőtáblán/táblát. Én például mindig azt hiszem, hogy győztem, aztán Bendő benyögi, hogy ő már háromszor körbement, míg én csak egyszer. Ketten szerintem elég unalmas, legjobb négyen játszani, hívjátok át a szomszédokat is!:)

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Köszönöm!!! Most kezdtünk vele játszani és nem is vettük eddig észre ezeket a 100-as kártyákat! Így már értem! De jó, hogy rátaláltam a blogodra!
Nóri

Fakirma írta... [Válasz erre...]

:)))Örülök Nóri, hogy segíthettem! Izgalmas játékot Nektek!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...