2011. október 5., szerda

Konzumkényszer


Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de gazdasági világválság ide, vagy oda, az én vásárlási lázam egész egyszerűen nem akar meggyógyulni. Sőt, minél közelebb a hónap vége, annál agresszívabban támad meg a kórság. Tapasztalatom szerint kevés pénzt ugyanúgy el lehet herdálni, mint a sokat. Akár sok, akár kevés, nekem ugyan édesmindegy, nem úgy, mint szegény Embernek, aki aktív közreműködésemmel hajdan-volt belvárosi yuppifiúból amortizálódott görnyedt hátú négygyerekes hivatalba kocogó családapává.
Büszkén jelenthetem, hogy pár hónapig felelősségteljes családanyaként működtem, s a sarki boltba is csak tej-kenyérre elegendő apróval merészkedtem ki (ha teljesen őszinte akarok lenni, tulajdonképpen elfelejtettem a bankkártyám pin-kódját).
Aztán egyik éjjel álmomban hangot hallottam: „Irma, Irma ne költs annyi pénzt hülyeségekre, nézd meg szegény Embert, már alig bírja az anyagi terheket!” (gondolom nem az Úristen ereszkedett le hozzám, csak az amúgy mostanában  igen tohonya felettes-énem emberelte meg magát egy pillanatra) Született lázadóként, a reggeli kávénál mélyen az Ember szemébe nézve tartottam a markomat, s közben lyukas tornacipőkről, kinőtt nadrágokról és elvesztett pulóverekről magyaráztam.  A nagy sóhajok közepette hozzám vándorló bankjegyeket remegő kézzel gyűrtem a zsebembe, majd hevesen dobogó szívvel indultam  bevásárló körutamra. Mondanom sem kell, hogy csupa teljesen haszontalan dolog mászott be a kosaramba, mint pl. egy kánikula-blúz Királykisasszonynak (nyárra tuti kinövi, viszont úgy számolom két év múlva télre Kórházi Farkasunkra jó lesz), kordbársony-ünneplő ruha (így pont meg van az egy tucat ebből a műfajból), és nekem egy fehér kötött fodros kardigán (nagyjából úgy nézek ki benne, mint Dávid Ibolya a hétvégi telekre menet). Immáron lecsillapodva, szomorú szívvel szemrevételezve a teljesen értelmetlen hadizsákmányt, kutatni kezdtem az én szörnyű bolondériámért felelős bűnös után. Nem kellett sokáig keresgélnem, a megfelelő közhely  gyorsan bevillant: csillogó kirakatok, fogyasztásra buzdító reklámok, a postaládából ordító színes katalógusok, a gyerekeim öltözködését fikázó sznob osztálytársak. Hiába ismeri az ember a szemfényvesztés pszichológiáját, könnyű elcsábulni. Meg hát azért jól jön néha egy kis önámítás is.
Hazafelé bandukolva, miközben a fejemben zúgott a „Ha nem fogyasztasz, nem lehetsz boldog, teljes értékű ember”- szlogen, lepillantva a földre egy tízezer forintos bankjegy mosolygott vissza rám. Miközben mohón megragadtam az értékes papírdarabkát, elöntött a szégyen: dorbézoltam, felelősséget-hárítottam, de a Jóisten mégis szeret engem. Ígérem soha, de soha többé nem engedek a gonosz csábításának, bármilyen csilivili, ordibáló és önbizalom-pumpáló álarcban is próbál engem megkísérteni…vagy csak akkor, ha rengeteg eltapsolni-való pénzünk lesz…no meg persze akkor, ha kilyukad a gyerek tornacipője, vagy kinövi, esetleg elveszíti.
Zafirma

6 megjegyzés:

ilka a nap írta... [Válasz erre...]

Dávid Ibolya :DDDDDDDDDD

Másik, amin hangosan röhögök: Kórházi Farkas. :DDD Neked ártatlan, hófehérbe bugyolált apró lény, de a kis hármaska találóbban nem is nevezhetné el. Bevehetnék a kistestvér szinonimájaként a gyermeklélektan terminológiájába.

A poszthoz: ismerős. Szerencsés, ha van veled egy kicsi, akit nem tudsz lepasszolni, vagy vidéki vagy, esetleg mindkettő. Akár plecsnit is kikövetelhetsz magadnak, pedig ugye a szükség az erényöved.

Lotte írta... [Válasz erre...]

Van még egy idiotizáló faktor: a leárazás felirat! Ma bele is estem ebbe a csapdába, a "ha most nem veszem meg, elszalasztom a tutit és jövő héten biztos sokkal drágább lesz"-alapú önigazolással vettem Csupamosolynak egy lehetetlen, csíkos kabátot. Este ráadtam. Kicsi. Mehetek vissza cserélni. De megérdemlem!

Szobatudós írta... [Válasz erre...]

Hát, Zafirma, látom, akarsz róla beszélni. Én azonban nem hiszem, hogy a nők ilyen ösztönlények, mint amit ez az írás mutat. Nem!

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Naná, hogy akarok! Lehet, hogy én ösztönlény vagyok, de nem feltételezem, hogy más nő is az.Csak a férjem meg ne tudja a nagy titkot, a végén még keres egy nálam kevésbé ösztönlényebbet,s akkor lőttek a konzumkényszeremnek!

ms.dixlekszia írta... [Válasz erre...]

Konzumkényszeres vagyok ÉN IS,ÉN IS-egy igazi ösztönállat!!!!
Jaaj csak talállnék végre én is egy tízezrest,vagy inkább egy huszast.....vaaaaagy..többet!!!!Talán egy telitalállatos ötöslottó már jó lenne.

anyuka2 írta... [Válasz erre...]

Tegnap délután elmentem az IKEÁ-ba pár apróságért. Sorban állás közben elöntött a rettegés, hogy nem fogom elérni az ingyenes parkoláshoz szükséges 10.000 forintos limitet, így készpénz hiányában (csak bankkártya volt nálam) nem tudom kifizetni a parkolást, és örökre az IKEÁ-ban ragadok. Mennyei béke szállt meg a 19.000 forintos végösszeg láttán. Eltapsoltam majd egy húszast a semmire, de legalább nem kell 400 forintot fizetnem a parkolásért! Az anális karakterű férjemnek lécci ne szóljatok.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...