Lelki Zöldségek: Pszichodráma

Szerző: Fakirma

Nem szétszórt cipők, hanem szociális atomok

A pszichodrámával úgy vagyok, mint a pocakos pasival: világéletemben viszolyogtam tőle, bármit, csak azt ne, de a lelkem mélyén tudtam, hogy az egyiket sem úszhatom meg. A pihepuha hasat gyorsan kipipáltam, kibírod anya, a pszichodrámára még csak most értem meg mentálisan. Tavasszal, amikor a több hónapos fejfájásom egészen a pszichiátriáig üldözött (egyszer majd elmesélem, milyen érzés beülni egy tucat vakvágányra futott életű ember közé, és úgy tenni, mintha nem is közéjük tartoznék, miközben ők is úgy tesznek, mintha csak adminisztrációs hiba miatt ücsörögnének itt). Amikor a megnyerő doktornő rám villantotta negédes mosolyát, ne aggódjon, önnek valószínűleg nincs agydaganata, viszont közepes mértékben szorong,  tudtam, hogy elvesztem, s egy fájdalmas sóhaj kíséretében jelentkeztem az ősszel induló pszichodráma csoportjába. Csak az vigasztalt, hogy valószínűleg nem érem meg a lombhullást, és akkor, hahaha, egy buznyák vasat se keres rajtam ez a magabiztos boszorka. Ilyen gondolatokhoz vezet a pozitív életszemlélet és a közepes mértékű szorongás.