Hol is tartunk? Adventi szemle

Szerző: FiloSzofi

Elhatároztam, hogy advent előtt nem fogok a karácsonnyal foglalkozni, mert mindennek megvan a maga ideje. Október-novemberben még más idők járnak. Arra azért már figyeltem, hogy mikor van a kezdet, gondoltam, az elég, hisz rengeteg idő van.

Mire is szántam azt a sok időt? Volt ilyen fázis is. Most itt tartunk.

• Az első vasárnap reggelén a saját készítésű koszorúmon gyertyát gyújtani. Egy zöld tálon fenyőágak közt fonnyadozó mandarinok, de a négy széles gyertya gyönyörű. A gyerekek eljátszották a szalagjaimat. Kéne valami lila, meg rózsaszín. Van egy szép koszorúnk félidőtől, aktualitásvesztés miatt leértékelt, félkész alapon.
• Lógatós kis koszorúkat készíteni a gyerekekkel. Három hete hevernek fenyőágak egy zöld zacskóban a vasalatlan ruhák mellett.
• Minden tesót és barátot egy-egy este áthívni egy gyertyagyújtásra. Gondoltam, így lesz egy szép hosszú ünnepünk. Itt volt az egyik testvér a gyerekeivel, full programon, voltak ovis barátok gyertyagyújtás nélkül, és egy sógornő, tesó nélkül, gyerekekkel, gyertyafényben, ének nélkül. Viszont sütöttünk mézeskalácsot. (Mindkettőnknek van két testvére).
• Ezeken az estéken apránként begyakoroljuk a karácsonyi ének-repertoárunkat. Időnként elharsogjuk ugyanazt a háromkirályos éneket, illetve Bú a szoba közepén visítozza az iskolai ünnepre betanult nótát.
• Mini színielőadást csinálni a gyerekekkel a királyok Betlehembe vezető útjáról. Elképzeltem egyszerű és nem szokványos kis darabot, még egy lámpást is vettem hozzá. Az apukáknak adnánk elő. Jó, elég lesz csak egy-két másik családot bevonni. Ernyedt anyukatársakkal időnként megbeszéljük, hogy ez most nem fog menni.
• A mézest és a vaníliás kiflit hamar megsütjük, és abból ajándékozunk majd az óvónőknek, barátoknak. A hűtő tele van begyúrt tésztával. Volt egy nagy mézeskalács-sütő buli, ahol egymást próbáltuk felpörgetni némi borral. A cukordísz beszáradt, a fele tészta még nyers, de kellemes délután volt.
• Összebogarászom a legszebb karácsonyfadíszeket, és készítek is néhányat. A gugli sem ad semmi izgalmas inspirációt, még az ETSY-n sem látok semmit. Ez túl műnosztalgikus, ez túl vásári, ez túl natúr, az túl trendi. Csak egy ismert lakber áruházból szereztem be néhány gömböt, a lelkiismeretfurdalás miatt egyenként beszerezve a hármat. Az áruház NEM az IKEA volt, pedig ODA ELJUTOTTAM, de nem jött be a kínálat. Majd biztos készítek még néhány díszt. Ikeás lámpást egyáltalán nem akartam, mert már novemberben elcsépelt volt. A legolcsóbb belőle ott virít az asztalon, és nagyon szeretjük.
• Egy kisebb gyerekcsapattal díszkészítést tartunk. Tartunk?
•  Elmegyünk a Szépművészeti múzeum karácsonyára. Mikor is volt?
• Elmegyek gyónni. Elmentem, éljen, éljen!
• Átlelkesítem a családot. Holnaptól nem idegeskedek annyit. És a jövőben leszokom az odavetett mondatokról. És hol hűsöl az én lelkem? Hiányzik. Na jó, egy-egy darab azért megvan, de nem állt össze.
• A lakásból eltüntetem a költözés maradványait, már adventben rend lesz, és csak karbantartunk, csinosítunk az ünnepre. Kezdetnek egész vállalható, hozzánk képest. Nem romlott a helyzet.
• Járunk rorátéra. Jó lenne eljutni egyszer, de mikor úgy érzem, most el tudnánk menni, rájövök, hogy megint hétvége van.
• Az új, nagyobbítható asztalunkra veszek majd terítőt. Azt a terítőt a Duna másik oldalán árulják, de majd megveszem, ha tudom az asztal pontos méreteit. Tudom, milyen terítőt vennék, ha sikerült volna megrendelni az asztalt, amit amúgy is csak januárban kezdenek újra gyártani. Vagy nem is az az asztal kellene? 
• Megjavíttatom a konyhai villanyt. Elkértem anyutól a szerelő számát. Fel kéne hívni a szerelőt.

Ezzel együtt ez egy szép advent eddig. Egyszer beszéltük egy életmódváltással kapcsolatos cikk apropóján, hogy ha nagyot merítünk, valami mindig marad a kezünkben. Aztán minél többször merítünk, annál több marad, és végül látványossá válik a változás. Ez a könnyen lelkesülők bevált módszere. Előnye, hogy a magasból is el-el lehet kapni valamit, ahova lépésben haladók talán sosem jutnak el. Persze, ők nem is esnek lejjebb.

TI HOGY ÁLLTOK?