Róma sötét arca

Szerző: Lotte  

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította január 27-ét nemzetközi holokauszt-emléknappá. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét". Rómában ennek sajátos értelmezéseként idén - a helyi zsidó közösség kezdeményezésére - a magyarországi szélsőjobb ellen tiltakoznak. A látványos megmozdulás keretében a Colosseum díszkivilágítása fog elsötétülni. Az olasz főváros főpolgármestere azt mondta: "Róma így ítéli el jelképesen az antiszemita és idegengyűlölő ideológiákat, kiemelve a magyarországi szélsőjobboldali pártokat."

Fontos és helyénvaló, hogy a világban zajló rossz irányában ható folyamatok ellen felemeljük a hangunkat, ha másképp nem, hát legalább jelképes gesztusokkal. De ugyanilyen fontos, hogy egy ilyen látványos akció fókuszában valós problémák álljanak, hogy ne süllyedjen olcsó marketingfogássá, s hogy nehogy az etnobiznisz és az uniós adok-kapok aprópénzévé devalválódjon.
A Népszava vészhelyzetet kiált. Nekem pedig ilyenkor rendre rossz érzésem támad.

Kinek az érdeke, hogy a kis magyar (egyébként mélyen ízlésem és felfogásom ellen való) szélsőséges párt létét kolosszális méretű veszedelemmé duzzassza? Kinek az érdeke, hogy egy szuszra Magyarországot állítsa be ismét, s annyira fájdalmasan unalmasan és egyoldalúan a jogtiprás fellegvárává? Cui prodest? - kérdezem.
Tényleg az olasz főváros polgármestere tördeli villájában a kezét Vona Gáborék felett? Nem arról van-e szó ismét, mint annyiszor és annyiszor már, hogy a honi, nemzetközi hangszórókra bekötött polgártársaink indították el Ron Werber-i kampányukat?
Ismét, mint annyiszor már nemzetközi vizekről támadva. Ki ellen is?! Biztos, hogy a Jobbik áll a célkeresztben, s nem az a valódi fájdalom oka, hogy a kétharmados vezetés élén bizonyos érdekeket sok tekintetben sértő államférfi áll? Nem ugyanaz a lemez forog-e véletlenül körbe és körbe a Colosseumban, az osztrák televízióban sugárzott propagandafilmben és a nemzetközi lapok hasábjain?
Holnap mindenesetre otthon mi is elsötétítünk majd. Kedvenc zsidó-keresztény költőnknek gyújtunk egy szál gyertyát és elolvassuk együtt a Nem tudhatom... kezdetű verset.
(Ami pedig Rómát illeti: a polgármester foglalkozhatna a várost rendre ellepő futballhuligánokkal (nyáron békés turistaként a Spanyol lépcsőn menekültünk a könnygázlövedékek elől) vagy a méregdrága éttermek mellékhelyiségeinek tisztaságával. Többre mennénk vele: zsidók, keresztények egyaránt.)