Kondikandi

Szerző: Fakirma

Hiába a sportos életmód, a zimankó alaposan visszavesz a lendületből. Én például mostanában megdermedek a szabadtéri mozgás gondolatától is, így hát se futás, se tekerés, legfeljebb a jó meleg szobában nyúzom a súlyzókat és a szobakerékpárt. Ezen persze jót röhög a testem, hízik és narancsbőrösödik, esetleg fogy és plöttyed, lelki szempontból mindkettő egyformán lehangoló állapot.

Szombat délelőtt azonban életem gyökeres fordulatot vett: az új kihívás  Királykisasszony úszótanfolyamán várt rám. A Pólus Hotel kreatív menedzsmentje ugyanis azt agyalta ki, hogy miközben a gyerekek a medencében pancsolnak, addig a szülők 500 forintért virgonckodhatnak a konditerem leharcolt gépein. Kicsit szorongtam, hogy fittanyuk, fittapuk és fittszállodavendégek hada előtt teszem közröhej tárgyává magamat. Sebaj, gondoltam, legalább ellesem tőlük, hogyan kell ezeket a fémizéket rendeltetésüknek megfelelően használni. A helyszínen villámgyorsan kiderült, hogy tévesen mértem fel a helyzetet: rajtam kívül egyetlen  szülő sem vette fel a tréningrucit, ellenben széles tömegek éreztek késztetést arra, hogy utcai cuccban sétáljanak fel-alá az általam használt kondigépek között. Pontosabban az általam használni próbált kondigépek között. Fogadni mernék, hogy ezeket az idétlen eszközöket férfiagyak kreálták férfiagyak számára. A korábban vizionált közröhej tárgya állapot új értelmet nyert életemben. Nem lennék meglepve, ha magyar nyelvhagyományunkba beépülne az Égett, mint Irma a konditeremben (esetleg Kuporgott, mint Irma a súlyzópadon) kifejezés.
Hajtás után néhány dögunalmas képet láthattok. Várom minden izomagyú Onleány rajongó gyakorlati tanácsát!

Szerintetek ez a fémkütyü mire való? Hosszas tépelődés után úgy döntöttem, hogy ráállok a két kiálló fém biszbaszra, és járkáló mozdulatokat imitálok rajta. Végül sikerült, de csak lassított felvételben, és legfeljebb a nézőközönségem rekeszizmai edződtek általa. Gyanús, hogy a fémrudakon sehol sincs egy talpnak való hely. Megpróbáltam kézzel is nyomogatni. Így még hülyébben festettem.

Magabiztosan léptem ehhez a padhoz. Itt lehet a hasizomgyakorlatokat végezni, gondoltam nagy okosan. Fejjel lefelé, lábamat a fém-kütyükbe akasztva. Vagy tévedtem, vagy nincs hasizmom. Fejjel lefelé lógva mindössze tízszer sikerült (hatalmas karmozdulatok kíséretében) a fejjel lefelé állapotból ülésbe tornázni magamat.

A múltkori úszáson meglestem, hogyan kell használni ezt a gépet. A fickó beleült a kipárnázott részbe, talpát a fémlapnak támasztotta, és felfelé tologatta a lábával. Nagyon tetszett a cucc, egyszerűnek és hatékonynak tűnt, gondolom, ettől lehetett a pasi olyan szép formás comb-fenék tájékon. Én is belefeküdtem a gépbe, de nem érte  el a lábam a fehér fémlapot. Gondolom, én ezért nem vagyok olyan szép formás fenék-comb tájékon.

Sokáig álldogáltam tanácstalanul a következő kütyü előtt. Ülni vagy feküdni? Karral vagy lábbal? Nyomni vagy tolni? Végül találtam rajta egy csavart, amit magabiztosan babrálni kezdtem. Naná, hogy a lábam elé zuhant egy egész fémkar. Hosszas küzdelem után visszatuszkoltam a helyére, már látom a Blikk szalagcímet, Ölt a rosszul rögzített csavar a szálloda konditermében, az elkövetőt még keresi a rendőrség.

Azt hiszem, ez egy úszógumi-eltüntető szerkezet lehet. A jobb oldali részt értem, rá kell állni a korongra, és erősen megkapaszkodva a feneket riszálni jobbra-balra. A bal oldali párnázott székes verziónak viszont nem láttam sok értelmét. Pörögtem rajta tanácstalanul, mint egy amnéziás titkárnő, akinek gőze nincs, hogy a főnök hány cukorral issza kávét.

Ugye jól tettem, hogy erre a szobabiciklire nem másztam fel? Először arra gondoltam, ez talán gyerekeknek való jószág lehet, de az aprócska  fémvázon egy felnőtt méretű nyereg éktelenkedik. Lehet, hogy törpék is járnak ide edzeni?

Két nap után is úgy érzem magam, mint akit félholtra vertek (a lelki állapotomról inkább nem beszélek). Próbálom magam meggyőzni az ellenkezőjéről, de ha mélyen magamba nézek, be kell látnom, ennek a fájdalomnak köze nincs az egészséges izomlázhoz. Valamit nagyon elbénáztam. Már sejtem, hogy szombaton Ember viszi úszni Királykisasszonyt, én meg maradok a jó öreg szobabiciklimnél. Szebb nem leszek tőle, de legalább csak a családom röhögi rajtam hülyére magát.