2011. október 7., péntek

Lelki zöldségek 2.


Javában taposunk az őszben, de én még mindig azon tépelődöm, hogy a két kislánnyal milyen szervezett gyerekfoglalkozásokkal pörgessük fel hétköznapjainkat. A választék több mint kielégítő: programfüzetek, plakátok, szórólapok hívogatnak remek és meglehetősen gyanús programokra. És itt most bocsássatok meg nekem, átvedlek didaktikus népnevelővé, mert e témát feszegetve cserben hagy a humorérzékem s a - hamis, vagy nem hamis, döntse el mindenki maga - próféta kiált belőlem. Én mint a gyermekszórakoztató iparág sokéves célpontja, kezdek besokallni, s puszta önvédelemből a tisztán látás érdekében a kínálatot kénytelen vagyok önkényes s bizonyára szemellenzős módon tipologizálni.

Az idegeimet borzoló első kategóriába tartoznak az olyan, általam kifejezetten károsnak minősített szolgáltatások, amelyek a gyerek természetes fejlődésébe kontárkodnak bele. Ide sorolok többek között minden olyan módszert, ami számolni, olvasni és nyelveken beszélni tanítja meg a jobb sorsra érdemes kisbabákat. Lássatok csodát, a kis lurkó agya tényleg fantasztikus dolgokra képes, de éppen ezért, hagyjuk már békén ezt a csodakonstrukciót, semmi szükség arra, hogy a begyöpösödött készülékünk által oly fontosnak tartott tudásanyagot idő előtt beleerőszakoljuk (később úgyse tudunk ellenállni a kísértésnek). Teljesítménykényszerünket legalább az elején hagyjuk a fenébe, ne idomítsuk, hanem inkább szeressük és bíztassuk a mi kis csodalényünket! Az első évek azért pofonegyszerűek, mert nem kell túl sokat gondolkodnod azon, hogy a kölyköt mivel rontod el és mivel nem. Elég, ha szereted, megölelgeted és ingergazdag környezetet varázsolsz köre, időnként leülsz vele énekelni, játszani, nevetgélni, ja, és néha adsz neki enni, meg kiporszívózod a taknyot az orrából.  Bízz a gyerekedben, hidd el, hogy ha nem fejleszted agyon, akkor is túltesz majd minden kispajtásán (nekem pl. mind a négy zseni, csak a környezetünk nem mindig ismeri fel ezt a nyilvánvaló tényt).
A babamamás mulatságok másik csoportjába sorolom azokat a foglalkozásokat, amelyektől nem kapok azonnal gutaütést, csak éppen számomra se ízük se bűzük nincsen. Az idei favoritom a prenatális időszakra vonatkozó zenei képességfejlesztés, de dobogós helyen áll még a babamasszázs és egy olyan tanfolyam, ahol megmagyarázzák neked, mikor miért bőg a kölyköd. Erről az egészről a mesterséges ételszínezék jut az eszembe: pirosabb lesz tőle a málnaszörp, de miért is jó ez nekem? Oké, ezt nem akarom agyonfikázni, magány ellen, vagy erőgyűjtésnek biztos jó lehet egy ilyen kis csapathoz tartozni, de a magamfajta paranoiás nőben felébred a gyanakvás: ennyire nyomorultnak néznek engem, hogy egy olyan természetes ösztönhelyzettel sem tudok megbirkózni, mint az anya-gyerek kapcsolat épülése? A babamasszázst kitanultam, szóval bátran elárulhatom a nagy titkot: szerintem azon kívül, hogy idétlen nevekkel látják el a mozdulatsorokat (pl. indiai fejés, I love you masszázs,vízikerék két kézzel), semmivel sem több, mint amikor csak úgy barbár módon, zsigerből gyömöszölöd-gyurmázod a csecsemődet. Ezzel a prenatális izével is fenntartásaim vannak: nekem azt üzeni, hogy az anya-gyerek kapcsolat építését nem lehet elég korán elkezdeni, tehát ha nem zümmögsz, meg beszélsz a hasadnak, akkor egy életre elfuserálhatod a gyerekeddel való viszonyodat. Szerintem nem ezen múlik. Nekem volt hasbeszélős, illetve parazita-lakik-bennem-érzéses terhességem is, s a másodikból született gyerekemet nem verem szignifikánsan többet az elsőből születettnél. Rendben, jogosan mondhatjátok a morgolódásomra, akinek nem inge, ne vegye magára...
Ahogy nő a kölyköd, úgy bővül a repertoár, s egyre többször akadsz normális, könnyen emészthető gyerekprogramokra. A korcsolya, úszás, táncolós foglalkozások pozitív hozadékai közé tartozik a csecsemő és a nagyon kisgyerekes szeánszokhoz képest, hogy nem neked kell a gyerekeddel prüntyögnöd, hanem egy szakképzett oktató megteszi helyetted ezt – te addig akár a szomszédos büfében leguríthatod az aznap esedékes hosszúlépésedet is.
S a végére még egy bölcs tanács (és ha amúgy nem értesz velem egyet, ezt azért tényleg érdemes megfogadnod!): este lefekvés előtt soha ne felejtsd el megkérdezni magadtól, hogy a sok program mellett jutott-e a gyerekedre egy nyugodt félóra, amikor közösen játszottatok, meséltek, beszélgettetek. Mert ha gyanúsan sokszor nem a válasz, akkor lehet, hogy érdemes lepasszolni egy-két különórát.
Zafirma

10 megjegyzés:

Lotte írta... [Válasz erre...]

Szolfézs, zongora, angol, úszás, fazekas szakkör, játékos testnevelés, hittan. És Busafej láthatóan nem fárad. Fuvarozás ide-oda, várakozás, fizetés, gyakorlás, cd hallgatás, úszócucc pakolás,váltóruha keresés, sekrestyejárás miselátogatási könyvecskével és mindezek észben tartása: én bezzeg fáradok!

ilka a nap írta... [Válasz erre...]

Irma, te lehet hogy én vagy/ok???

Mi a túrót kell folyton fejleszteni egy amúgy átlagos gyereken? Szegények. Mintha nem lennének jók úgy ahogy vannak.

Iskolás kor előtt semmit!

Egy kivételt ismerek, a nálunk zeneovinak, de mindenhol máshol Ringatónak nevezett ölbekapós, énekelős foglalkozást, annak, aki el tud menni az ovi előtti korosztállyal ilyesmire.

zafirma írta... [Válasz erre...]

Drága Ilka,
ne ijesztgess, sok fogyatékosságomról tudok, de a többszörös személyiségzavarral azt hiszem nehezen birkóznék/nánk meg!A Ringató nekünk is nagy kedvencünk, és nagyjából ez az egyetlen, amit én is jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Irma, én biztos nem te vagy/ok.

Fontosnak tartom a korai fejlesztést. Persze módjával és játékosan, és ameddig ő is élvezi. A kettő közül, amelyiket fejlesztettem (természetesen a nagyobbat), jóval könnyebben boldogult mindig is az iskolában, mint a második.

És százszor gazdagítóbb szerintem a vele "prüntyögős" foglalkozás, mint egy szakképzett oktató.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Drága Zafirma!
A prenatális kapcsolatépítés hihetetlenül fantasztikus,szeretetteljes és felemelő érzés,aki nem volt olyan szerencsés,hogy kipróbálhassa nem is tudhatja milyen nagy ajándék.Remélem lesz módód még megtapasztalni..-)))

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Ilka, vajon mennyiben más a zeneovi (ahol azt várjuk, hogy szociális, érzelmi készségei, ritmusérzéke stb fejlődjön) mint a 'tanuljunk együtt anyával játékosan németül' fedőnevű foglalkozás (ahol azt várjuk, hogy szociális, érzelmi készségei, nyelvérzéke stb fejlődjenek)? Vagy épp a bébiúszás, pónilovaglás, babafőzőcske, bármi, ha ott is jól érzi magát a gyerek.

ilka a nap írta... [Válasz erre...]

Annyiban más, amennyiben semmit de semmit nem akarok vele elérni,végképp nem fejleszteni, pusztán jól akarjuk érezni magunkat. Nincs gyakorlati haszna.

Arra épít, amit a gyerek amúgy is tud, megvan benne minden ami a ritmusra dünnyögéshez szükséges, ellentétben a játékos némettel, sportfoglalkozással, ahol produkálni kell. A kisgyerek számára a zene nem egyenlő a zenei tudással. Inkább mondjuk a hintázáshoz hasonlítanám. Értelmetlen, de nagyon mélyről jövő igény.

Ja, és lehet hogy ez az igazi ok: baromira nem vagyok hajlandó attól rettegni, hogy szerencsétlen 2-3-4-5 évesem lemarad valamiről, amennyiben nem állok be a sorba, fizetem ki a nagyon sok pénzt és szúrom el a hétköznapjainkat egy erősen ködös cél érdekében. Sok ilyen foglalkozásról a császár új ruhája jut eszembe, erről nem tehetek.

Onleány - társas blog írta... [Válasz erre...]

Van ezeknek a gyerekprogramoknak még egy nagy haszna. Ha sikerül olyat találni, ahol jól érezzük magunkat,akkor egy társadalmi esemény. Van ennek egy dinamikája, hogy felöltözünk, elmegyünk a kicsivel a mi kis külön programunkra. Látjuk egymást olyan szituációban, ahogy otthon nem. Tanulgatjuk egymás reakcióit. Mi anyukák is megtudunk magunkról egy csomó mindent. Nem olyan rossz az, ilyen tét nélküli helyzetben próbálgatni a külvilági önmagunkat.

Akár azt is időben lecsekkolhatjuk, hogy mutatkoznak-e rajtunk a teljesítménykényszeres idomár szülő tünetei. Még időben visszavehetünk.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Nem tartom magam teljesítménykényszeres szülőnek, amiért látom, h heti egyszer vigyorogva ül a póni hátán. Talán attól sem rettegek ezalatt végig, h nem nyeri majd meg 2030ban az öttusa vbt. De a zeneovin biztos sokkal lelazultabb lennék még ennél is.

anyuka2 írta... [Válasz erre...]

Én attól vagyok rosszul, hogy a játszótéren 3 olyan anyukát is ismerek, akik - bár magyar anyanyelvűek, és a férjük is szín magyar - csak angolul/franciául beszélnek a gyerekkel.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...