Lelki zöldségek 2.

Javában taposunk az őszben, de én még mindig azon tépelődöm, hogy a két kislánnyal milyen szervezett gyerekfoglalkozásokkal pörgessük fel hétköznapjainkat. A választék több mint kielégítő: programfüzetek, plakátok, szórólapok hívogatnak remek és meglehetősen gyanús programokra. És itt most bocsássatok meg nekem, átvedlek didaktikus népnevelővé, mert e témát feszegetve cserben hagy a humorérzékem s a - hamis, vagy nem hamis, döntse el mindenki maga - próféta kiált belőlem. Én mint a gyermekszórakoztató iparág sokéves célpontja, kezdek besokallni, s puszta önvédelemből a tisztán látás érdekében a kínálatot kénytelen vagyok önkényes s bizonyára szemellenzős módon tipologizálni.

Az idegeimet borzoló első kategóriába tartoznak az olyan, általam kifejezetten károsnak minősített szolgáltatások, amelyek a gyerek természetes fejlődésébe kontárkodnak bele. Ide sorolok többek között minden olyan módszert, ami számolni, olvasni és nyelveken beszélni tanítja meg a jobb sorsra érdemes kisbabákat. Lássatok csodát, a kis lurkó agya tényleg fantasztikus dolgokra képes, de éppen ezért, hagyjuk már békén ezt a csodakonstrukciót, semmi szükség arra, hogy a begyöpösödött készülékünk által oly fontosnak tartott tudásanyagot idő előtt beleerőszakoljuk (később úgyse tudunk ellenállni a kísértésnek). Teljesítménykényszerünket legalább az elején hagyjuk a fenébe, ne idomítsuk, hanem inkább szeressük és bíztassuk a mi kis csodalényünket! Az első évek azért pofonegyszerűek, mert nem kell túl sokat gondolkodnod azon, hogy a kölyköt mivel rontod el és mivel nem. Elég, ha szereted, megölelgeted és ingergazdag környezetet varázsolsz köre, időnként leülsz vele énekelni, játszani, nevetgélni, ja, és néha adsz neki enni, meg kiporszívózod a taknyot az orrából.  Bízz a gyerekedben, hidd el, hogy ha nem fejleszted agyon, akkor is túltesz majd minden kispajtásán (nekem pl. mind a négy zseni, csak a környezetünk nem mindig ismeri fel ezt a nyilvánvaló tényt).

A babamamás mulatságok másik csoportjába sorolom azokat a foglalkozásokat, amelyektől nem kapok azonnal gutaütést, csak éppen számomra se ízük se bűzük nincsen. Az idei favoritom a prenatális időszakra vonatkozó zenei képességfejlesztés, de dobogós helyen áll még a babamasszázs és egy olyan tanfolyam, ahol megmagyarázzák neked, mikor miért bőg a kölyköd. Erről az egészről a mesterséges ételszínezék jut az eszembe: pirosabb lesz tőle a málnaszörp, de miért is jó ez nekem? Oké, ezt nem akarom agyonfikázni, magány ellen, vagy erőgyűjtésnek biztos jó lehet egy ilyen kis csapathoz tartozni, de a magamfajta paranoiás nőben felébred a gyanakvás: ennyire nyomorultnak néznek engem, hogy egy olyan természetes ösztönhelyzettel sem tudok megbirkózni, mint az anya-gyerek kapcsolat épülése? A babamasszázst kitanultam, szóval bátran elárulhatom a nagy titkot: szerintem azon kívül, hogy idétlen nevekkel látják el a mozdulatsorokat (pl. indiai fejés, I love you masszázs,vízikerék két kézzel), semmivel sem több, mint amikor csak úgy barbár módon, zsigerből gyömöszölöd-gyurmázod a csecsemődet. Ezzel a prenatális izével is fenntartásaim vannak: nekem azt üzeni, hogy az anya-gyerek kapcsolat építését nem lehet elég korán elkezdeni, tehát ha nem zümmögsz, meg beszélsz a hasadnak, akkor egy életre elfuserálhatod a gyerekeddel való viszonyodat. Szerintem nem ezen múlik. Nekem volt hasbeszélős, illetve parazita-lakik-bennem-érzéses terhességem is, s a másodikból született gyerekemet nem verem szignifikánsan többet az elsőből születettnél. Rendben, jogosan mondhatjátok a morgolódásomra, akinek nem inge, ne vegye magára...

Ahogy nő a kölyköd, úgy bővül a repertoár, s egyre többször akadsz normális, könnyen emészthető gyerekprogramokra. A korcsolya, úszás, táncolós foglalkozások pozitív hozadékai közé tartozik a csecsemő és a nagyon kisgyerekes szeánszokhoz képest, hogy nem neked kell a gyerekeddel prüntyögnöd, hanem egy szakképzett oktató megteszi helyetted ezt – te addig akár a szomszédos büfében leguríthatod az aznap esedékes hosszúlépésedet is.

S a végére még egy bölcs tanács (és ha amúgy nem értesz velem egyet, ezt azért tényleg érdemes megfogadnod!): este lefekvés előtt soha ne felejtsd el megkérdezni magadtól, hogy a sok program mellett jutott-e a gyerekedre egy nyugodt félóra, amikor közösen játszottatok, meséltek, beszélgettetek. Mert ha gyanúsan sokszor nem a válasz, akkor lehet, hogy érdemes lepasszolni egy-két különórát.

Zafirma