Mérgező mindennapok

Szerző: Fakirma

Amikor apám megmérgezte anyámat, úgy éreztem, homokszem csúszott mindennapjaink gördülékenyen működő fogaskerekei közé. Pedig remekül alakult minden, az esti ágybadugós rituálék közben szentül hittem, hogy ma minden tartósan és ideiglenesen nálunk állomásozó gyerek optimális időben szívódik fel az esténkben. Öregapa halk csoszogásával egy pillanat alatt tiporta szét édes álmaimat,

Megmérgeztem anyádat. Az altatójából véletlenül ötszörös adagot adtam be neki.

Évek óta tudjuk, hogy édesanyám betegsége gyógyíthatatlan, szemtanúi vagyunk leépülésének, és tényleg nem tréfás végignézni, ahogy napról napra veszíti el utolsó kapcsolódásait a külvilággal. Ezen az estén azonban felmerült bennem, hogy talán mégsem ő a legidiótább a családban.

Nyárzárta: Minden jó, ha jó a vége

Szerző: Fakirma

Ember szerint a szürreális álomvilág, amiben élek, lehetetlenné teszi, hogy a hétköznapok minimumkövetelményeinek eleget tegyek. Rágalom az egész, ezt a nyarat is simán túlélte az egész család, és vasárnap majdnem délig minden esély megvolt rá, hogy a hétfői iskolakezdést könnyű szívvel, tiszta lelkiismerettel pipálhassam ki. Kötelességtudatomnak engedelmeskedve azonban a nyári szünet utolsó délelőttjén megnyitottam mindenféle iskolai honlapot, benéztem az e-mail fiókomba, és szóba álltam a gyerekeimmel. Hiba volt. A rám zúduló információtömegből nyilvánvalóvá vált, hogy szupermami minőségemben elvéreztem. A tények  húsz órával a tanévnyitó ünnepély előtt magukért beszéltek:

A pszichológus kérdez: Passzol-e a piros a kékhez?

Szerző: Fakirma

(Mert itthoni túlélőtáborunkban pörög ám az élet, s jelentem, edzésben vagyunk!)

Mire gondol a másnapos pszichológus, amikor a hajnali létszámellenőrzés során 16 éves fia szobájában ezzel a két lábbal találja szembe magát?

A pszichológus kérdez: Mi az élet értelme?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor reggel hét órakor kamasz fia szobájának ganajozása közben a hajnalig tartó házibuliból hazaérkező szobatulajdonos a parti lényegét így összegzi:

Egyszer Mama neked is el kell jönnöd a Balázsékhoz megnézni milyen szép rend és tisztaság van náluk. És akkor elgondolkozhatsz az életedről.

Ballagós ballada

Szerző: Fakirma

Amikor péntek reggel megéreztem a gombócot a torkomban, egy ideig töprengve pislogtam, de csak a reggeli kávé szürcsölgetése közben jöttem rá, hogy mindez nem csupán a szeptember elsejéig túlélendő 78x24 órának szól, hanem Királykisasszony utolsó óvodai napjának is. Megilletődve igyekeztem az utolsó óvodai készülődést botránymentes környezetbe ágyazni. Erőfesztéseim Királykisasszonyt nem hatották meg, semmi más nem érdekelte, csak az általam hisztérikus rohamok közepette száműzött gumicukor, amit Apuca vett neki, nyilván sárkánytermészetem élesítése céljából. Mivel a gyereket letiltottam a cuccról, semmi hajlandóságot nem mutatott az átszellemülésre, ellenben egy üvöltő, rugdosódó gyereket lökhettem be az oviba, csakúgy mint az elmúlt három év legtöbb reggelén.

Mint minden drámai helyzetben, most is kötelességeimet a hátam mögé hajigálva elrohantam futni. A végtelenített körök alatt sorra villantak be a képek,

A képért köszönet Járdány Bence fotósnak

Gyerekes semmiségek: a bevásárlás

Szerző: Lotte

A minap újra elkövettünk egy ostoba hibát: megint azt hittük most biztosan jobb lesz, és édes hatosban elindultunk bevásárolni. Ahogy az lenni szokott, már az autóban összeveszett a négyből két gyerek, mert ovis lánykánk dalos kedvében volt és kataton ismételgette a Kis kece lányom kezdetű népdalt, ami elsős fiúnkat hamar kibillentette amúgy sem túl stabil nyugalmából. (Mire ötödjére kezdett bele a nótába, a mi idegeink is kezdtek befeszülni, de olyan nagy kedvvel dalolt a lelkem, hogy nem volt szívünk kedvét szegni, amúgy is százasokat kotortunk a kocsi rejtett szegleteiből, miközben az egyik nagymama ráérős kérdéseit igyekeztünk az egyre fokozódó hangzavarban barátságosnak tűnő hangon megválaszolni.) Mire megérkeztünk, a nagyfiú megelégelte a két kisebb veszekedését és mindkettőt alaposan helyre tette, újabb teret nyitva az óbégatásnak.
A parkolóban szokás szerint foglalt volt a bejárathoz közeli néhány családos hely mindegyike (tudja valaki, hogy miért van mindig jóval több rokkant parkoló, mint gyerekes?!), így a kocsiból kirobbanó gyerekek után kiáltozva ("Vigyázz, ott tolat egy autó!" ) szeltük keresztül két bevásárlókocsival rodeózva a méretes placcot. Belépve az áruházba kislányunk kétségbeesett arccal elkezdett egy helyben toporogni, hogy mindjárt bepisil. Irány a vécé, s vele az ismert imperatívuszok: "Tegyél vécépapírt az ülésre!" az ülésre, "Ne nyúlj semmihez!", "Moss kezet alaposan!" és a többi.
Mikor ezt az akadályt is vettük, kezdődhetett a célul kitűzött bevásárlás.

Mindenütt jó, de legjobb a Papánál

Szerző: Fakirma

Embernek sok derűs pillanatot okoztam az elmúlt kilenc évben, amikor arról győzködtem, hogy a nevelés legtutibb eszköze a szeretet, elsősorban egy idióta anya személyében, aki mindenféle elvárás nélkül mindent megtesz gyermekéért. Mióta Szendvicsgyerek fejét elöntötték a ragyák kívülről, s minden bizonnyal belülről is, némiképp árnyaltam humanisztikus nevelési elvemet: határzottan állítom, hogy az a gyerek, akinek a hülye anyja mindig rendelkezésre áll, egy öntörvényű, felelőtlen, önző seggfejjé cseperedik.

Kisszendvics néhány hete egy zúzós veszekedés után kijelentette, hogy elköltözik otthonról az apukájához. Mert nálunk rabszolgaság gyereknek lenni. Nem tagadom, mifelénk leckét kell írni, iskolai füzetet kell vezetni, edzésre kell járni, és nem lehet éjfélig őrjöngve a számítógép előtt virtuálisan vért ontani, ennek hiányában megállás nélkül rokonokat csesztetni. 

A jogtipró alrendszer vezéreként szelíd, kiegyensúlyozott személyiségemnek hála nem ütöttem agyon azon nyomban kis lázadómat. Felrángattam futócipőmet és a rekordtempóban megtett 12 kilométer alatt azon gondolkodtam, mi a fenét tehetek 14 év után azért, hogy az általam kitermelt antiszociális vadembert társadalmilag emészthető lénnyé tegyem?

Napfényes hétköznapok

Szerző: Fakirma

Kipipáltuk a családi futóversenyt, hétkönapjainkat szabadtéri gyerekprogramoknak álcázott spontán ivászatok tarkítják, a tél során lepukkant kertet minden igényességet nélkülözve vettük birtokunkba. Szemérmetlenül élvezzük a tavaszt, szinte örökös önsajnálatomról is megfeledkezem, csak néha, egy-egy tiszta pillanatomban zökkenek vissza a régi kerékvágásba. Mert mi tagadás, az új szezonban is akad sóhajtoznivaló dögivel. Heroikus küzdelmeim listája hosszú, de a legjobb az egészben az, hogy mindez tetszés szerint bővíthető. Íme, egy csokorra való azokból a kihívásokból, melyek elvonják libidómat a blogírástól, válogassatok kedvetekre, ha van még jó ötlet, örömmel kipróbálom!

1. Az ünnepi kreatív projekt keretei között megtaláljam a megfelelő motivációt, ahhoz, hogy a húsvét vasárnap reggel hétkor betoppanó építőmester parancsára felszámoljam a húsz négyzetméteres felújítandó szobát fedő többgenerációs szemetet, megtanuljam a tojáskifújás repedésmentes technikáját, kivakarjam a vadiúj konyhánkat a tojásfestékből, pizsamában fogadjam az ünnepi ebédre érkező 16 fős rokonságot plusz azt a hat kamaszfiút, akit Bendő meghívott, mert elfelejtette, hogy húsvét van.

Heti Muníció: Szégyen a futás, de legalább nem kreatív

Szerző: Fakirma

Most már tuti, hogy nem csak tréfáról van szó, a tavasz menthetetlenül birtokba vette hétköznapjainkat. A kölykök kitartóan nyaggatnak, hogy a négy fal közötti hetrázásnak vessünk véget, s a szabad ég alatt folytassuk tovább családi nyűglődésünket. Már nem lehet őket megvesztegetni egy idegölő társasjátékkal, de még egy combos plázázással sem, hisztérikusan ragaszkodnak a napsütötte viszonyokhoz. Nem örülök, alapjában véve fáj kimozdulnom itthonról, jobb szeretem a biztonságos környezetben való döglődést. Értem én, hogy a gyerek agya akkor fejlődik, ha egy rakás oxigénhez jut, meg ott a fránya D vitamin is, de ettől nem leszek motiváltabb a  kertben téli álmukból ébredező kutyaszar kupacok eltüntetésében. Marad a kölykök okosodására a kapunkon kívüli világ. Az idei évadban háromszor jártam a játszótéren. Ez pont hárommal több alkalom annál, amit maradandó lelki sérülések nélkül el tudok viselni.

A pszichológus kérdez: Neurotikus tünet-e az iskolatáska használata?

Szerző: Fakirma

Milyen megküzdési stratégiát mobilizál a pszichológus, amikor rájön, hogy fia három napja a bátyja tornazsákjával jár iskolába?  A tornazsák az iskolatáska szerepét tölti be, ami rejtélyes körülmények között tűnt el feltételezhetően a hét elején. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a  mindezért kilátásba helyezett seggbe rúgás a SEMMIÉRT lenne büntetés, hiszen a táska már ócska volt, és csak olyan taneszközöket tartalmazott, melyek tök feleslegesek a hetedik osztályos követelmények sikeres abszolválásához. 

Van-e élet Cici nélkül?

Szerző: Onleány

Hűséges olvasónk, jó barátnőm hosszas cseszegetés után végre kötélnek állt, s írt nekünk egy vendégposztot. Nekem különösen nagy örömet szerzett, már csak azzal is, hogy kiderült, más, nagy tapasztalattal bíró sokgyerekes anyuka is képes még negyedszerre is gyötrődni nem is olyan kicsike kicsinye zsarnoki viselkedése miatt. A szoptatás persze mindig szívás. És sokat lehet ennek ürügyén szerencsétlenkedni. Ha nem lennék annyira tutyimutyi, bevezetném a Szoptatás Világnapja mellett a Cicistoppét is.

Üdv a klubbban TarantElla!

Lelki Zöldségek: Barátságtalanul

Szerző: Fakirma

A lukas gumi szezon kivirágzásával egyre több időt töltök a bicikliszerelőnél, várakozás közben pedig a vele szemközti házban éldegélő régi férjemnél. Volt otthonom barátságos falai között mindig örömmel kocolok, de csak tegnap akadt meg a szemem a fürdőszobaajtón. Talán azért, mert éppen nyakig ülök a fészekrakásban: készül a konyhánk letisztult stílusban, visszafogott színekkel, jól átgondolt stratégiával, mosogatógéppel és antikolt bútorokkal. Mi tagadás, remekművet álmodok világra. Valami még sincs rendben. A budiajtó láttán azonnal beugrott, mi hiányzik A szín, a bátorság, a lazaság, a kreativitás, a vidámság már nem a régi. Sem az ajtóimban, sem az álmaimban, sem a szociális teremben.
Egy régi nyári délután a két fiút hónom alá kapva összekapartam  aprópénzünket, s kiszaladtunk a sarki háztartási boltba néhány doboz olajfestékért és három ecsetért, majd a kertben az ajtónak nekiesve sötétedésik alkottunk. A megkopott remekművet nézegetve magával ragadott az egykori hangulat: a kapunkat nem zártuk, jöttek az emberek kávézni, sírni, nevetni, napozni, aludni, tanulni, berúgni és józanodni, hírből sem ismertem a határidő naplót és a telefonos időpont egyeztetést, a védőnő a kerítésen keresztül kiabálta be, hogy már megint elfelejtettük beadatni a kötelező védőoltást, fagyira a szomszéd nénitől kértünk pénzt, befogadtunk a kóbor állatokat, Előemberrel veszekedtünk napestig, mulattunk otthon és távol, együtt és külön, közös barátokkal és személyre szabottakkal, szörp helyett már délelőtt sört vedeltünk, úgyis gyalog jártunk, mert pénzünk nem volt benzinre, és egyébként sem kellett nagyon mocorogni, a világ eljött hozzánk. Néha azért benéztünk az egyetemre és kicsit dolgoztunk is, s reggelente a szuszogó gubancok alól kikászálódva magunk is meglepődtünk, hogy a Jóisten két fiúcskát bízott ránk,

A pszichológus kérdez: Érdemes-e hánykolódni?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor iskolás fiára reggelenként menetrendszerűen rátör a hányinger? Ha esetleg kétség merül fel a család részéről a betegség komolyságát illetően, a hitelesség kedvéért bármikor rókázik egyet.. A rejtélyes kór kizárólag  hétköznap reggelenként támad, hétvégén a kis beteg már hajnali hét órakor  vehemens életerővel cseszteti szundikálásról álmodozó rokonságát.

a) Vesz a fiának egy terhességi tesztet.

b) Saját hipochondriáját vetíti ki a fiára, és aggódni kezd:  a legjobb esetben is minimum gyógyíthatatlan agydaganatról lehet szó. Amikor este hazaérkezve azzal szembesül, hogy a kímélő üzemmódra kapcsolt gyerek a vergődés közepette húga fejét kék színű körömlakkal szövegezte fel (Hülye vagyok, buta vagyok...), az irreverzibilis agykárosodást biztosra veszi.

Toalett Gender:(Pszicho)drámai

Szerző: Fakirma

Azért járok pszichodrámára, hogy a hétköznapi nehézségeket megtanuljam feldolgozni, illetve a gyerekeimtől és a velük együtt járó tárgyi és szellemi környezettől havonta egyszer egy napra megszabaduljak. A terápiás szerződésben arról szó sem volt, hogy a lazulás napjain olyan traumával fogok szembenézni, amelyekkel egyáltalán nem akarok. Bartoserika fóbiámmal derekasan  birkózom otthon, szerintem egészen jó úton haladok, ahhoz azonban még nem elég érett a személyiségem, hogy a terápiás térben is szembesüljek az ízeltlábúakkal, és a csigafiúval:

Köztünk járó angyalok: A portás néni

Szerző: Fakirma

Hetente néhány órát eltöltök egy kisegítő iskolában. Ezeken a délutánokon kifacsarva kóválygok hazafelé, fejemből nem győzöm kisöpörni a sötét történeteket: válás, drog, alkohol, bűnözés, bántalmazás, pénztelenség, kilakoltatás, börtönben dekkoló szülő, hétvégi szabadidős tevékenységként némi lopás a közeli plázában, téli fagyban tornacipő, vécé az udvar végén, tyúkok a gangra nyíló sötét lakásban...

A gyerekek itt is gyerekek. Vágynak, félnek, örülnek és szomorkodnak, néha jók, máskor rosszak, árulkodnak és megbocsájtanak. Várják a karácsonyt, kalóznak öltöznek farsangra, szerelmes levelet írnak és boldogan feszítenek a tegnap kapott verdás pólóban. A velük töltött idő alatt igyekszem őszintén jelen lenni, de a munka végével kikapcsolok, s boldogan vackolok vissza biztonságot jelentő, saját bejáratú mókuskerekembe.
 A visszavackolás első lépéseként elbúcsúzom a portás néniktől: leadom nekik a kulcsot, aláírok és szép hétvégét kívánok. Szeretem őket, már miért is ne szeretném őket, hiszen mindketten a portás néni szakma hamisítatlan prototípusai: van nekik unokájuk és szőkített hajuk, néha morcosan üldögélnek a kalitkájukban, máskor pedig vidáman pislognak bele a világba, de mindig megkérdezik, hogy vannak a gyerekek, aztán leszúrnak, mert már megint nem mostam el a kávésbögrét magam után, majd csípőre tett kézzel fáradtan sóhajtoznak, amikor sáros cipőmben végiglábujjazok a frissen felmosott folyosón. Aztán megkísértenek egy cigivel, elpanaszolják, hogy kevés a fizetés, drága a zöldbab, idén nem volt tél, de már ne is legyen, és rémálmok gyötrik az unokát. És ők azok, akik mesélnek a diákokról és a családjaikról, mert portapozícióból sokat látnak, sokat hallanak, és mindig figyelmeztetnek, hogy foglalkozzak többet ezzel vagy azzal a gyerekkel, mert elhagyta a családot az apuka vagy meghalt a nagyi, vagy mittudoménmi...

Totálkár

Szerző: Fakirma

Tegnap két autót küldtem halálba: Zöld Herceget és egy szabályosan közlekedő autóstársét, aki szerencsétlenségére az utamat keresztezte.

Egy ideje mifelénk nem mennek jól a dolgok. Örömkereső magatartásomnak hála, boldogsággal tölt el az ezen való vég nélküli nyavalygás. A szombati szutykos reggelen például azért nem vettem észre a stop táblát, mert épp magamat sajnáltam. No, de tényleg ramaty hetem volt: életem különböző porondjain sorra elvéreztem. Gyerekanyagom háromnegyedével töltött személyre szabott minőségi idő elfecsérelt igyekezetnek bizonyult: akinek éppen nem volt anyanapja, azért hisztizett, mert óvodába/iskolába kell mennie, ennél cefetebbül csak az éppen velem  szórakozó érezte magát, mert

túl rövid filmet néztünk meg a moziban,

a lila pónis csatt mellé nem vettem meg a rózsaszínűt is,

a játszóházba pedig beengedtek olyan kisfiúkat is, akik négykézláb ugatva ijesztgetik a kislányokat.

A gyerekfronton elszenvedett szívás-sorozat közepette az óvónénik behívtak fogadó órára. Gondolom, nem azt fogják elújságolni, hogy Királykisasszonnyal egy légtérben lenni felemelő élmény. Nem is hinném el. Minden anyai elfogultságomat latba vetve a kislányomról mindössze annyit mondhatok, hogy egy túlhajszolt idegroncs. Az elkényeztetett neurotikus önző liba kifejezés sértené szülői önérzetemet.

Romokban

Szerző: Fakirma

A reggel a megszokottnál is döcögősebben indult: a zabkása odaégett, tiszta alsónemű kevesebb akadt, mint nyűgös gyerek, a kakaó a parketta helyett az ágyba ömlött, a hajgubancok száma meghaladta a leküzdhető mennyiséget, Ember pedig a szokásosnál is bambábban bámulta a cigizős szoba üvegajtaján keresztül diliházunk nappali műszakba helyezéséért folytatott hősies küzdelmemet. Aztán egy kósza pillanatra felcsillant a remény: talán ma kivételesen mindenki időben fut be célállomására,

Bendő elindult itthonról önszántából,
az óbégató lányokat

nem megyek Apucával oviba, csakamamával,

betuszkoltam Ember kocsijába,
és hirtelen Kisszendviccsel és Bendő itthon felejtett uzsonnájával hármasban maradtunk. (Előrelátó anyaként munkahelyválasztásom egyetlen szempontja az volt, hogy Szendvicsgyerek iskolájának egy kilométeres körzetében legyen. Az elkésés együtt meghittebb, mint külön-külön.)

Lelki Zöldségek: Már megint iskolás leszek!

Szerző: Fakirma

 Amikor az óvónénik a múlt héten megkértek, hogy ezentúl Királykisasszonyt reggel nyolc óráig szállítsam be az óvodába, mert elkezdik az iskolamunka készítését, kitört rajtam a jól ismert pánik: még egy ivadék, akit már megint nem leszek képes időben eljuttatni be kell íratnom egy új intézménybe. A nagycsaládos lét soha véget nem érő rutintevékenységei közé tartozik a tavaszi fáradtsággal együtt érkező beiratkozási láz. A feladat egyszerű: házilag kezelhető párkapcsolati válság és közepesen súlyos idegösszeomlás kíséretében, alaposan megcsócsált szempontok alapján választott emberneveldébe betuszkolni a kritikus kort elérő gyereket. Minden lustaságom, ellenérzésem és elvem ellenére. Mert alapjában véve úgy gondolom, rohadjon meg az összes olyan intézmény, amelyik nem tárja szét sóvárogva kapuit aktuális zsenipalántám előtt.
És mivel igen sok ilyen iskola létezik Budapesten, és eszük ágában sincs megrohadni, ellenben virágoznak az én gyerekeim nélkül is, marad a düh, és az önigazoló moralizálás. Sajnálkozó mosollyal nézegetem azokat a szülőpajtásokat, akik elszántan vetik bele magukat az iskolaválasztásként definiált szabadidős tevékenységbe. Én minden késztetésemnek ellenállva nem abuzálom óvodásomat képességfejlesztésekkel, különórákkal, tesztfüzetekkel, előkészítőkkel, és játékos képességfelmérésekkel. És közben rettegek. Mert tudom, hogy könyöklés, protekció, öles nyelvcsapások és alapos felkészülés nélkül mázli kell ahhoz, hogy a gyerekem olyan általános iskolába kerüljön, ahol nem keveredik korpa közé. Vagy legalább is nem eszik meg a disznók.

Anyai inkompetenciák

Szerző: Fakirma

Bendő közeledő születésnapja a pattanások szaporodása mellett azt is jelenti, hogy lassan tizenhat éve anya vagyok. A több mint másfél évtized alatt számos olyan bűvészmutatványt sajátítottam el, amire álmomban sem gondoltam, hogy egyszer képes leszek.

Például bármilyen időjárási és hangulati viszonyok között kimenekítem a felpörgött kecskegidák alól gyermekeimet az állatsimogatóból.

Pillanatok alatt percre pontos számításokat végzek a balettóra nettó és bruttó ideje közti különbségre vonatkozóan.

Nyolcvan százalékos sikerrel cserélem le magamat egy plüssállatra az alvó gyerekeim között.

A vidámpark mellett elhaladva rángatózás nélkül turbékolom el századszorra is a
Kicsikém nem tudom, de nagyon remélem, hogy igen
választ az aktualitását sosem vesztő kérdésre,
De mama, ugye a hullámvasút akkor is működni fog, ha bezár a vidámpark?

Most pedig kiderült, hogy profi vagyok részeg kamaszok kijózanításában is.

A pszichológus kérdez: Hova whisky a kamaszkor?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor maradék anyai ösztöneinek köszönhetően éjjel háromkor kitámolyog az ágyából, majd némi csipás bolyongás után az udvaron talál egy félig üres whiskys üveget négy boldogan vigyorgó 14 éves gyerek társaságában, akik ragaszkodnak a szabad ég alatti alváshoz? A négy kamasz közül az egyik a saját fia, három pedig a saját fiának az a három osztálytársa, akikért felelősséget vállalt a hétvégére.