A pszichológus kérdez: Mi az élet értelme?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor reggel hét órakor kamasz fia szobájának ganajozása közben a hajnalig tartó házibuliból hazaérkező szobatulajdonos a parti lényegét így összegzi:

Egyszer Mama neked is el kell jönnöd a Balázsékhoz megnézni milyen szép rend és tisztaság van náluk. És akkor elgondolkozhatsz az életedről.

Üldöz a kamaszkor

Szerző: FiloSzofi

Amikor azt olvastam, hogy a 16 éves lány szerelme Gulácsy Lajos, és hogy menő képregényrajzoló szeretne lenni, akkor tudtam, hogy ezt a könyvet megveszem. Magamnak. Amúgy is üldöz a kamaszkor, kénytelen vagyok újra visszanézni, ha meg akarom találni Filo Szofi elejtett fonalait, hogy ne fogyjon lassan F.Sz-re. Egyébként is irtó kíváncsi voltam, miben hasonlítunk még Lídiával a rég halott művészek iránti szerelmen kívül. Na, ebben például nem:

"Szeptemberben Byron egyik terheléses feladata az volt, hogy folyamatosan úgy íratott velem házi dogákat, hogy a szöveg csak tőmondatokból állhatott. Kábé így: Hazamentem. Lefeküdtem. Gondolkoztam. Satöbbi. Elmondása szerint ezt azért tette, hogy megszabadítson az életkorommal abszolút együtt járó túlírástól és sallangtól."


Rám sosem figyelt senki ennyire, és most újra sajnálom is magam ezért, brühühü. Most olvastam egy másik karácsonyi könyvben feketén-fehéren, hogy kamaszgyerekünknek mentort kell találnunk. A könyv a fiúk neveléséről szólt, de ez pont a lányokra is igaz.

Ha tehát lett volna irodalmi mentorom, akkor már rég rám szólt volna: "Szofi, ki ez a Lídia, miről akarsz írni voltaképpen? És legfőképp: Mit akarsz mondani?"

Jó, jó, igaz,lássuk:

Ki?
 Kubik Lídia tizenhat éves, dráma tagozatos gimnazista, aki lehet, hogy mégis inkább a rajzolásnak szentelné az életét. Az ő naplóját olvashatjuk Lídia16 címmel. Lídiát Gévai Csilla teremtette, sejthetően kicsit önmagából, mivel ő mára többkötetes szerző, és menő grafikus egyszemélyben. Ezért nem egészen hiteltelen, hogy a könyvbeli Lídia is már-már túlságosan sikeres.

A könyvbe ITT beleolvashatsz. Ez ez egyik csúcs jelenet, a kiszemelt fiú lakása körül bujkálni a legjobb barátnővel. Na, volt ilyen?

Okoskodó

Szerző: Fakirma

Azon a reggelen, amikor Kisszendvics könnyes szemmel belengette a zsebpénzét,

Ennyi elég lesz a fuvardíjra?

döntöttem:  véget vetek a  Biciklivel kontra autóval menjünk ma iskolába? cím alatt futó nagy sikerű társasjátéknak. Sok csatát vesztettem,  eljött az idő, hogy a háborút megnyerjem,

rakd el a nyüves pénzed, pakold fel a feneked a biciklire, holnaptól pedig egyedül közlekedsz BKV-val!

A köldökzsinór brutális elvágása traumatikus következményekkel jár mindkét fél életében.  A gyerek ezentúl a túlzsúfolt külvárosi buszon ismerkedik az élet árnyékos oldalával, az anyát pedig lelkiismeret furdalás emészti halálos közlekedési balesetek, szervkereskedő maffiák és cukrosbácsik vízióinak formájában. Az új családi játéknak nem csak a napjában többször elveszthető diákbérlet, hanem a mobiltelefon is nélkülözhetetlen kelléke. Mai modernizált világunkban az ősi anya-para sokat veszít élvezeti értékéből, ha nem szerepel benne a gyerek által baszik felvenni telefon.

A pszichológus kérdez: Kötelességtudat vagy hálátlanság?

Szerző: Fakirma

Mit teszel, amikor 13 éves fiad beint a Nagy Családi Nyaralás előtt néhány nappal, hogy esze ágában sincs veletek tartani, hanem inkább edzőtáborba megy?

Anyaságból jól megfelelt?

Szerző: Fakirma

A lelkiismeretes szülő vért pisil, mire kiválasztja kedvence számára a tuti közoktatási intézményt. Hosszas vívódás után Bendőt azért hurcoltam el az utcánk sarkán álló általános iskolából a menő hatosztályos gimnáziumba, mert rájöttem, hogy a fiam zseni. Szendvicsgyereknél nem cicóztam ennyit, már negyedik után  átcuccolt egy nyolcosztályos gimibe, no nem kimagasló szellemi képességeire való tekintettel, hanem azért, mert egy lusta disznó, aki érzelmileg két vállra fekteti a jóhiszemű tanárokat. Megérzéseim ötven százalékban helyesnek bizonyultak. Bendőről villámgyorsan kiderült, hogy nem zseni. Az idén angolból is rontott,

A kettes miatt zárt le négyesre az a paraszt, amit azért kaptam, mert megdobáltak a többiek naranccsal.

No tessék, nem csak nem zseni, de még balfék is.

Kamaszkarácsony

Szerző: FiloSzofi

 A bejegyzést cronopia6szörnyei illusztrálják

Ha van a családotokban kamasz gyerek, akkor - mint minden - a karácsony is egy kicsit bonyolultabbá válik.

Tulajdonképpen égbekiáltó igazságtalanság, ahogy a kicsik elviszik a karácsonyt, pedig az mindenkinek jár. Annak is, akinek nem az a csúcs, hogy anyával mézeskalács-figurákat díszít, annak is, aki nem süt-főz 10-20 személyre; és annak is, aki már nem tud hazacipelni egy karácsonyfát. De most maradjunk a kamaszoknál.

Nekem még nincs kamasz gyerekem, csak a természetes állapotukban is csodaváró kicsik, mégis azzal fecsérlem az időmet, hogy a kínos karácsonyi emlékeket bányászom elő a fejemből..

Arra nem emlékszem, gondoltam-e Jézusra, és arra, miért akkora öröm, hogy megszületett. Kicsit belepte a gondolataimban az általános szeretet ünnepének ragacsos narratívája.

Lelki Zöldségek: Pécé parti

Szerző: Fakirma

A hétvégén tanultam egy új kifejezést, ajánlom minden valamire való anya figyelmébe! A pécé parti olyan bulit jelent, ahol a gyerekek különféle számítógépes kütyükkel szórakoznak. Kisszendvics világosított fel az új divatról egy születésnapi összejövetelnek álcázott pécé parti után. Hazafelé extázisban tekert, még a biciklizés gyötrelmei miatt is elfelejtett siránkozni. Ez volt a világ legszuperebb szülinapi bulija, a pajtás  a világ legjobb pajtása, az anyuka pedig a világ legjobbfej anyukája. A felsorolás utolsó része különösen a szívembe markolt, mert erre a címre titokban én is pályáztam. Kérésemre készségesen fejtette ki a részleteket: ez egy igazi pécé parti volt, anyu pedig ahelyett, hogy zavart volna, még hasznosnak is bizonyult, mert nem sápítozott, mint más normális anyuka (megvető pillantás felém), hanem csak nevetett a sok zombin és lövöldözésen, a kaját meg pont akkor hozta, amikor szükség volt rá.

Éljen a Munka ünnepe!

Szerző: Fakirma

A képen nem egy tömegbaleset maradványai látszanak, hanem Szendvicsgyerek hat hetes cipője ( újszülött viszonylatban gyermekágynyi kor). Kedden ebben a talp nélküli lábbeliben érkezett haza: "Mama, vegyél nekem másikat, nem tudom, mi történt vele, de nem tehetek róla!" Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy visszaviszem a boltba, de rájöttem, hogy nem tudnék reklamálni pirulás/röhögés nélkül, ugyanis fiammal ellentétben én el tudom képzelni, min mehetett keresztül szerencsétlen cipő a hosszú hétvége alatt. Egyébként is, a visszavigyem-ne vigyem dilemma értelmét vesztette, amint rájöttem, hogy május elseje van. Így hát bosszúságomat és a kimúlt cipővel kapcsolatos gyászmunkámat későbbre halasztottam, s anyai agyam problémamegoldó üzemmódba váltott át: miben megy a gyerek szerdán iskolába?

Jó anya holtig tanul

Szerző: Fakirma      

Hol lehetnek a töri füzet lapjai?

Mifelénk felütötte fejét a tanév végi szétesés,  iskola ügyben már csak a túlélésre játszunk. Ennek szellemében tegnap engedélyeztem Szendvicsgyereknek egy edzésmentes délutánt: angol témazáró a láthatáron, fogalmazást kell írni, s a tavaszi szünetre feladott Momót is illene már elolvasni. Bendő is - egy töri dolgozatra való tekintettel - felmentette magát úszás alól. Ráadásul az a szemét matektanár nem figyelmeztette őt, hogy múlt péntekre le kellett volna adni a levelezős verseny feladatait, így azt is pótolnia kell. Délután kettőkor a saját gyerekcsapatom mellé még három (nagyon) kiskorú érkezett, így történhetett, hogy hirtelen este 6 óra lett, s én a kertben a gyermekkoszorú közepén rádöbbentem, hogy Szendvicske nagyjából akkor látta utoljára belülről az angol könyvét, amikor én (4 hete?), s az elmúlt hónapban sem sikerült megértenie a do és can segédigék (vagy mi a fene) közti különbséget. Hét óra körül Ember rezignáltan állapította meg, hogy a fostenger hullámai immár az udvarunkra is kicsaptak (a kifejezés gondolom az otthonunkban uralkodó viszonyokra utal), majd eltűnt a konyhában.

Irma pityog

Szerző: Fakirma

Ne kapjatok frászt, nem egy újabb tragikus sorsú hősnőt ajánlok figyelmetekbe, a címben szereplő pityogós Irma bizony én vagyok.

A hétvégén a pereputtyal szalagavatón jártam, ami önmagába véve nem nagy esemény, még a magunkfajta mutogatásra alkalmatlan rokonságot is időnként meghívják egy-egy sátoros ünnepre. A történetben a meglepő az én viselkedésem volt. Az igazgatói díszbeszédet még annak rendje és módja szerint végigunatkoztam, aztán ahogy a végzős diákok kivonultak a szalagtűzésre az arcomon patakokban kezdett ömleni a könny.

Zsákos Frodó (ismét) visszatér

szerző: Fakirma

Íme, ismét egy poros darab a világhírnév előtti időkből, amelyből kiderül, hogy nem csak a kisgyerekes anyák előjoga a rózsaszínű babaszoba, hanem a kamasz gyerekkel rendelkezők is bátran dagonyázhatnak a szirupos hétköznapokban. Az ős-Onleány fanatikusoktól pedig elnézést kérek, hogy ilyen olcsó módon igyekszem megúszni az új posztírás kihívásait, engesztelésül délutánra előrukkolok egy ütős vécéajtó dizájnnal!

Kié lesz a kisködmön? - a köldökzsinór dilemmáról még egyszer

Mikor Telhetetlen Bendőt öt naposan hazavittük a szülészetről, Preember kétségbeesetten nézett a mózeskosárban pislogó csomagra: „Irma, a rohadt életbe, tuti, hogy ezt nem tudjuk életben tartani!”. Aztán teltek a hetek, s ahogy lassan elkezdtünk bizakodni, hogy talán mégis, úgy körvonalazódott bennem Paramama  (nyugtassatok meg, hogy ez a szörnyeteg nem csak az én idegeimet borzolja folyamatosan  Kié lesz a kisködmön?-típusú kérdésekkel) újabb ötlete: egyre tisztábban láttam magam előtt  kamasz Bendőcskémet, ahogy hazatoppan az iskolából s benyögi: „Mama, iskolai sítáborba akarok menni!”.

Cuki cikiségek

Hibáztam. Illetve hibát hibára halmoztam. Vagy inkább halmozok most is.

Az egész úgy kezdődött, hogy a gimnáziumi szülőközösség felvetette, hogy kellene egy kapcsolatelmélyítős délutánt szervezni, amolyan szülős-diákos-testvéres all-in-one partit. Minden anyu örvendezett, ez igazán cuki lenne! Már csak egy bökkenő akadt: hol fér el 60-80 ember nyomorgás nélkül? Én – lévén élvonalbeli osztályharcos anyuka – lelkesen jelentkeztem, hatalmas kertes házunk már rengeteg iskolai és nem iskolai népünnepélynek adott otthont. Telhetetlen Bendőnek lelkesen újságoltam, hogy buli a láthatáron. Gondoltam, tapsikolni fog örömében. Nem tapsikolt. Ellenben őrjöngött. Mert ez ciki. Ciki vagyok én, ciki a lakásunk, ciki a rakás testvér, ciki a rosszul elmosogatott pohár-parkunk, ciki az aktuális pelusos által összepisilt szőnyegünk, szóval minden ciki, ciki és ciki…

Zsákos Frodó visszatér

Itt a várva várt szeptember, gyermekeim felét elnyelték az állami közintézmények, a hidegfronttal együtt megérkezett a vénasszonyok nyara, így hát kint üldögélek a kertben, a kicsik nem engem nyúznak, hanem a homokozóban épp kezdenek egymáshoz nőni. Mi mást tehet egy érző lélek ebben a ritka idilli pillanatban, mint hogy elgondolkozik egy csöppet az élet értelmén. Rutinos gyes – szindrómásként persze tudom, hogy ez balgaság (hasznosabb lenne legurítani egy hosszúlépést), de velem született önsorsrontó hajlamom diadalmaskodik, s én elszántan gondolkodom. Az eredmény nem várat sokáig magára.

Amit nem mondanék a gyerekemnek…2.

Ismered azt, amikor tökig benne állsz a fájdalomban, mert talán sosem látod többet a balatoni szerelmedet? Vagy azt hiszed, elárult a legjobb barátod? Volt-e olyan, hogy szüleid bejelentik, elköltöztök, és nem tudod elképzelni, hogy lehetne kilépni abból az univerzumból, ahol te adtál nevet a dolgoknak, mint Ádám és Éva a paradicsomban - vajon a kiűzetés után hallgatnak-e másik dolgok ugyanarra a névre? És te, nem válsz-e saját magad árulójává, ha nem siratod meg életed egy darabját mint kedves halottat?