Napfényes hétköznapok

Szerző: Fakirma

Kipipáltuk a családi futóversenyt, hétkönapjainkat szabadtéri gyerekprogramoknak álcázott spontán ivászatok tarkítják, a tél során lepukkant kertet minden igényességet nélkülözve vettük birtokunkba. Szemérmetlenül élvezzük a tavaszt, szinte örökös önsajnálatomról is megfeledkezem, csak néha, egy-egy tiszta pillanatomban zökkenek vissza a régi kerékvágásba. Mert mi tagadás, az új szezonban is akad sóhajtoznivaló dögivel. Heroikus küzdelmeim listája hosszú, de a legjobb az egészben az, hogy mindez tetszés szerint bővíthető. Íme, egy csokorra való azokból a kihívásokból, melyek elvonják libidómat a blogírástól, válogassatok kedvetekre, ha van még jó ötlet, örömmel kipróbálom!

1. Az ünnepi kreatív projekt keretei között megtaláljam a megfelelő motivációt, ahhoz, hogy a húsvét vasárnap reggel hétkor betoppanó építőmester parancsára felszámoljam a húsz négyzetméteres felújítandó szobát fedő többgenerációs szemetet, megtanuljam a tojáskifújás repedésmentes technikáját, kivakarjam a vadiúj konyhánkat a tojásfestékből, pizsamában fogadjam az ünnepi ebédre érkező 16 fős rokonságot plusz azt a hat kamaszfiút, akit Bendő meghívott, mert elfelejtette, hogy húsvét van.

Születéstörténet 4.0

Szerző: Lotte 

Szülésről mesélni a nőknek olyasmi, mint mikor katonaélményeket osztottak meg annak idején egymással a férfiak: kifogyhatatlan beszédtéma, ezernyi árnyalattal, mindig új és új titokzatos részlettel és a közös élmény közösséggé alakító élményével. (Tényleg, manapság, hogy már kötelező katonaság nincsen, vajon mi lehet a férfiaknak ilyen beavatás jellegű közös nevezőjük?)
Kislányom alig három hete született, újra átélhettem a nőiség e fontos állomását. Kellett egy kis idő, hogy eltávolodjak valamelyest testben és lélekben is e születéstől, hogy tiszta fejjel gondolhassam végig és rögzíthessem, milyen is volt negyedik, s emberi számítások szerint utolsó szülésem.
Nem akarok senkit untatni/terhelni az apró részletekkel, csak nagy vonalakban álljon itt egy multipara (orvosi nyelven többedszer szülő nő) szüléstörténete.

Nagypénteki kevés

Szerző: FiloSzofi

Nem illik ehhez a naphoz a sok szó.

Csak annyit suttognék bele az éterbe, amit eddig megértettem a világból:

Az a dolgunk a földön, hogy megtanuljunk szeretni.

Isten gyermekeiként ugyan már eleve szeretetből jövünk, és mégis: ki kell törni a tojásból, végigjárni az életet kétlábon. Kinek-kinek a maga tanösvényén. Azt akarta az Atya, hogy Jézus is végigmenjen a maga útján, úgy mutatta meg a szeretet teljességét.

Töredékes munkánkat reményünk szerint Isten majd kiteljesíti, ahogy szüleink régen hozzátették a hiányzó összeget rollerre gyűjtött pénzünkhöz..

Áldott Húsvétot Nektek!

Mi van a hal gyomrában?

Szerző: FiloSzofi  

 (Ez a poszt nem jöhetett volna létre agyrágóbogár nélkül, akinél a következő inspiráló receptet találtam, ezer köszönet neki!)

 Még nem láttam halat belülről, mert kifejezetten kerülöm ennek a lehetőségét, de azért elég jól tudom, mi van al belsejében: a belei. Meg Jónás, A Rendíthetetlen Ólomkatona, Pinokkió és Dzsepettó, na meg a Kisvakond, Némó apja, Pizsi és bizonyára egyéb hírességek is akadnak, ha tudtok még, ne habozzatok, írjátok meg!

De vajon miért-e vonzalom ehhez a nem túlságosan gusztusos helyhez, és micsoda hely ez egyáltalán? Valamiképpen világon kívüli,  az elvonulás, a kivonulás helye. Visszahúzódás a kaotikusba, ha magunk erejéből nem tudunk rendre vergődni - átcsapnak a fejünk felett a hullámok.