2014. április 25., péntek

Toalett Gender: Városi uszodás

Szerző: Fakirma

Üdvözletemet küldöm Cesky Krumlov sportuszodájából:



2013. augusztus 28., szerda

Bendő Csodaországban

Szerző: Fakirma

A lelkem mélyén mindig tudtam, hogy ez az én csodaországom. Álszent maszlag lenne azzal ámítani magam, hogy az ősi vér, esetleg a magyarságtudat szólongat évtizedek óta, mondjuk a kollektív tudatalattimból. Csakis valami adminisztrációs hiba tehet arról, hogy nekem pont itt jó. Jobban örülnék, ha személyes meseországom az Antillákon lenne, vagy legalább egy nyüves autópálya elvezetne a Rám Szabott Birodalom szívébe. Ez jutott nekem. Szívás. 
Az utazás előtt Ember gonoszan röhögött:
Ne izélj már Cucó, nincs ott pláza, bicikliút, Pina Colada, bejárónő, bébiszitter, kozmetikus és internet... Mit keresnél éppen te Erdélyben?!
Ember egy cinikus állat.  Még a magamfajta elkényeztetett városi luvnyának is lehetnek fennkölt érzései.
Egyébként is villámgyorsan kiderült, hogy
bevásárlóközpont hiányában sem okoz nekem gondot a pénz gyors és hatékony elverése,
fergetegesen érzem magam bicikliút nélkül, ha egy kéttonás dög van a fenekem alatt,
kozmetikus nem kell, amíg a fényképezőgépen működik a delete gomb,
én is képes vagyok mély anyai érzelmekre még az erdő közepén is, ahol a gyerekeim minden göcsörtnél egymás torkának esnek,
ez az enyém fám, nem a tiéd!
(persze csak miután kiderült, hogy Ember hazudott: Erdélyben VAN Pina Colada!),
és képes vagyok napokon keresztül tisztán tartani egy házat. A család szerint azért, mert internetmegvonás esetén hajlamos vagyok kínomban takarítani,
de ez marhaság. Valójában a tündérek tartottak rendet, akiket sajnos csak én láttam (a transzilvániai koktélvidék felfedezése után). Mellesleg teljesen kizárt, hogy létezik olyan ép értelmű meselény, aki egy magamfajta nőszemélyre bízná birodalmi székhelyének rendben tartását:



2013. július 21., vasárnap

Mikor érünk már oda?

Szerző: Fakirma



A nyaralás azzal kezdődik, hogy oda kell érni. Ez persze nagyon optimista megközelítés, mert valójában a csomagolással veszi kezdetét, de erről még a pszichológusommal sem akarok beszélni.
Többnyire kocsival indulunk útnak, a vonat, bicikli, repülő, hajó az én koromban már veszélyes sportnak számít. Általában még az autózásnál is nagyon össze kell kapni magam. Fegyverként marad az erőszak, s ha az is bukta, akkor a leleményesség.
A leleményes szülő először az indulás időpontjával kísérletezik. A leleményes szülő hamarosan rájön, hogy a nap 24 órájából az egyik pillanat sem alkalmas az elindulásra: éjszakai utazásnál ugyan alszanak a gyerekek, reggel azonban határozottan felébrednek, s eszük ágában sincs estig leállni a pörgéssel. Ezért aztán a hullafáradt szülő a nyaralás első napját zombiként tölti a vízparton, sípályán vagy az idegen civilizációban.
Mi a hajnali indulásra voksolunk, mert szeretünk korán kelni ilyenkor, ha minden simán megy, akkor délben útrakelünk. Mellesleg előfordult néhányszor, hogy tényleg elindultunk pirkadatkor, de ez se nyerő stratégia: mikor az egyik nyűgös gyerek elalszik, a másik nyűgös gyereknek pisilni/kakilni/hányni kell, így garantáltan felüvölti/lehányja az éppen szendergőt. Ettől kezdve több nyűgös gyerek óbégat ütemesen rugdosva a vezetőülés támláját, ellenben egy sem alszik.
Miután a leleményes  szülő rájön, hogy az utazásnak nincs szerethető időpontja, elkezd azon agyalni, hogy mivel teheti elviselhetővé. A nagyokkal egyszerű, ilyenkor jön el a megfelelő pillanat, hogy a felszínes Mi újság az iskolában? típusú kérdéseknél mélyebbre hatoljunk. Ha ez nagyon nyögvenyelős, rájuk lehet parancsolni, hogy szórakoztassák kisebb testvéreiket. Így aztán a nagyok gyorsan rájönnek, hogy legjobban akkor járnak, ha úgy tesznek egész úton, mintha aludnának. Hétköznapi életünkben ennyi józan belátás garantáltan nem jut egy köbméterre.

2013. április 28., vasárnap

Hétvégi merítés

Szerző: FiloSzofi

Elmenni és visszajönni - egy kavarás után újrameríteni a kanalat.

Gyerekekkel társaságba menni: "De jó, hogy látlak, majd otthon igyunk meg valamikor egy kávét!



Ezen kívül rájöttem még,
...hogy még mindig nem szeretem azt a szót: "rendszerellenes".
...hogy nem kell öregnek lenni ahhoz, hogy a Balatonnál valaki ne menjen le a vízhez.
...hogy az itthoni tükröknél már működik a korrekciós látás.
...hogy a hámozatlan, vastag, negyedelt karika uborkának közétkeztetés-íze van (de nem rossz)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...