2014. augusztus 20., szerda

Hogyan fussunk (majdnem) félmaratont, avagy bízzunk-e az álompalikban?

Szerző: Fakirma

Azt hittem, nagy cucc. Mármint (majdnem) félmaratont futni. Nem az. Sokkal egyszerűbb, mint Szofi bármelyik csodareceptjét megfőzni, megsütni vagy mittudomén mit csinálni vele. Elég hozzá egy többnapos ovis tábor és egy  hőn szeretett férj, akinek minden szavát elhiszed. Például azt, hogy a tábor kapujától pontosan 5 km-re található az erdei kisvasút végállomása, és nincs más dolgod, mint a betonúton elfutni addig, amíg a sínek el nem fogynak, onnan visszakocogni a táborig, s máris a lábaidban tudhatsz egy laza tízest. Egyszerű, még a hülye is képes rá, a lényeg mindössze a pontos koreográfia:

2014. április 7., hétfő

Heti Muníció: Szégyen a futás, de legalább nem kreatív

Szerző: Fakirma

Most már tuti, hogy nem csak tréfáról van szó, a tavasz menthetetlenül birtokba vette hétköznapjainkat. A kölykök kitartóan nyaggatnak, hogy a négy fal közötti hetrázásnak vessünk véget, s a szabad ég alatt folytassuk tovább családi nyűglődésünket. Már nem lehet őket megvesztegetni egy idegölő társasjátékkal, de még egy combos plázázással sem, hisztérikusan ragaszkodnak a napsütötte viszonyokhoz. Nem örülök, alapjában véve fáj kimozdulnom itthonról, jobb szeretem a biztonságos környezetben való döglődést. Értem én, hogy a gyerek agya akkor fejlődik, ha egy rakás oxigénhez jut, meg ott a fránya D vitamin is, de ettől nem leszek motiváltabb a  kertben téli álmukból ébredező kutyaszar kupacok eltüntetésében. Marad a kölykök okosodására a kapunkon kívüli világ. Az idei évadban háromszor jártam a játszótéren. Ez pont hárommal több alkalom annál, amit maradandó lelki sérülések nélkül el tudok viselni.


2012. június 12., kedd

Heti Muníció: Onleány Maraton

Szerző: Fakirma

Ők már az Onleány Maraton váltófutásra készülnek
Nekem vannak elveim. Jellemzően azért, hogy feladhassam őket. Így például megfogadtam, hogy nem lesz kövér pasim, nem fogok pszichodrámára járni és sosem veszek részt utcai futóversenyen. A klaffogós hason rég túl vagyok, a pszichodráma csoportom ősszel indul, vasárnap pedig abszolváltam első tömegfutkározásomat. Ez is úgy történt, mint az összes többi elv-feladás: kicsit nem figyeltem oda és megtörtént velem. Talán nem is maradt több a szent elhatározásokból, úgy tűnik az utolsót tegnapelőtt a Kossuth téren felejtettem. Pedig utálom az embereket. Különösen, ha sokan vannak. És a stopperrel mért futást is. Különösen, ha a tűző napon történik. Magányosan, naplementekor a pályán róni a köröket, fenekemben a flow-élménnyel, az más. Hát ezt adtam fel egy régi barát kedvéért, aki a múlt héten kétségbeesetten hívott, hogy nincs meg a maraton váltó csapat, csakmostazegyszer-léccilécci, ugorjak be és szerezzek még egy balekot (ezúttal is ezer köszönet Anyukakettőnek).
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...