Ballagós ballada

Szerző: Fakirma

Amikor péntek reggel megéreztem a gombócot a torkomban, egy ideig töprengve pislogtam, de csak a reggeli kávé szürcsölgetése közben jöttem rá, hogy mindez nem csupán a szeptember elsejéig túlélendő 78x24 órának szól, hanem Királykisasszony utolsó óvodai napjának is. Megilletődve igyekeztem az utolsó óvodai készülődést botránymentes környezetbe ágyazni. Erőfesztéseim Királykisasszonyt nem hatották meg, semmi más nem érdekelte, csak az általam hisztérikus rohamok közepette száműzött gumicukor, amit Apuca vett neki, nyilván sárkánytermészetem élesítése céljából. Mivel a gyereket letiltottam a cuccról, semmi hajlandóságot nem mutatott az átszellemülésre, ellenben egy üvöltő, rugdosódó gyereket lökhettem be az oviba, csakúgy mint az elmúlt három év legtöbb reggelén.

Mint minden drámai helyzetben, most is kötelességeimet a hátam mögé hajigálva elrohantam futni. A végtelenített körök alatt sorra villantak be a képek,

A képért köszönet Járdány Bence fotósnak

Lelki Zöldségek: A legnagyobb is számít

Szerző: Fakirma

Túl az első baciháborún, ép és egészséges lánykáimat elégedetten szállítottam haza az óvodából. Mint minden rendes, odafigyelő, némileg felszínes anya, mérsékelt érdeklődéssel nyögtem hátam mögé a kérdést,

No, kislányok, milyen volt ma az oviban?

A válasz nem hagyott kétségeket maga után:

Jó volt.

Rossz volt.

Az első mondat a frissen beszoktatott Ojótól jött, a második, tapasztalt, vén rókánktól, Királykisasszonytól. Pedig már azzal áltattam magam, hogy az utolsó verejték cseppett is letörölhetem a homlokomról, 16 év után az összes kölyköm társadalmilag emészthető lénnyé vált. Az önbecsapás nem ismer határokat, most azonban mazochista késztetéseimnek engedelmeskedve felszólítottam a lányokat,

No, meséljetek!

Ojó agyához el se jutottak az érdeklődő szavak, bárgyú boldogságban dúdolgatott,

Paula egy boci...

Királykisasszony készségesen válaszolt,

Ojó sírt, hogy a mamához akar menni, én meg nem tudtam rendesen játszani a barátaimmal, mert őt kellett vigasztalnom.

Nesze nekünk családias ovi, egy csoporttal működő vegyes banda!

Heti Muníció: Oviszsák szeretettel

Szerző: Fakirma

Már a negyedik óvodai beszoktatást pipálom ki, de továbbra is meglepődöm azon az euforikus érzésen, ami az első gyerekmentes napon árad szét bennem. Ilyenkor még messze jár a könny, a takonykór, az éjszakai bepisilés és a hisztiroham, ezek majd csak a második héten csatlakoznak hétköznapjainkhoz, az első napokat átjárja a felhőtlen boldogság.

Ballag már az óvodás

Szerző: Lotte  

Pénteken elballagott Tüskeböki az óvodából. Hiába, öregszem, már a hiányos fogsorú, komolytalan ovisok kesze-kusza vonulása láttán is gombóc szorongatja a torkomat.
Néztem az én kis csemetémet, amint esetlenül, popsiján lobogó sötét nadrágjában, utált ünneplő ingecskéjében menetelt az iskolás évek végtelen hosszú sora felé. Idétlen vigyor a fiúk arcán, megszeppenés a lányokén. Maguk sem értették, mi ez a felhajtás, miért a tarisznya az ovi homokjával, s miért a sok kattogtató szülő, nagyszülő?
Tüskeböki is csak annyit tud, hogy lassan neki is lesz majd saját táskája, tolltartója, s végre nem kell bátyjára hagyatkoznia, hogy elolvashassa a játékok használati utasítását. Én meg csak azon tűnődöm, hogy lehet az, hogy már itt tartunk?! Szinte fel sem ocsúdtam, hogy anya lettem, és szeptembertől már két iskolás gyerekem is lesz! Jövő ilyenkor pedig - mikor kislányom is körbeszökelli az óvodát - végképp elbúcsúzunk az ovis élet kuckós melegétől. Hiányozni fog! 

Lelki Zöldségek: Zsidongó

Szerző: Fakirma

Köves Tamás

A héten úgy határoztam, hogy tiszteletemet teszem a májusi szülői körön. Óvodánkban minden hónapban összedugják a fejüket szülők és óvónénik elsősorban azért, hogy a csapat időben felkészüljön azokra az eseményekre, amelyek gyermekeink személyiségét építgetni fogják az én személyiségem rongálása árán (kertásás, komposztálás, tökfaragás, sárkányeregetés...). A struccpolitika elkötelezett híveként viszonylag ritkán jelenek meg ezeken az összejöveteleken, szeretek apránként, az utolsó pillanatban értesülni az aktuálisan rám váró traumáról.

Mostanában azonban kellő mennyiségű motiváció zúdult a nyakamba ahhoz, hogy bevállaljam a közös beszélgetést. Először is elöntötte a szívemet a hála, amiért Ojót felvették az oviba annak ellenére, hogy elfelejtettem a felvételi jelentkezési lapot leadni. A többi húzóerő az alulinformáltságomból fakadt: azt gondoltam, hogy ez már az a szülői kör lesz, amikor a vadiúj apuka kollekció is felvonul (az ovis év végén mindig bemutatkoznak a szeptemberben hozzánk csatlakozó sorstársak). Másrészt egy körlevél felületes elolvasása alapján azt a következtetést vontam le, hogy most fogjuk megvitatni az óvoda egész napossá tételének kérdését. A délutános ovi azt jelentené, hogy reggel nyolc és délután négy óra között egyetlen kölyköm sem tépázná az idegeimet, ami 15 és fél évnyi folyamatos szívás után egy új, minőségi élet kezdetét jelenthetné számomra. Ilyen álmokkal nem meglepő, hogy csalódásom mérhetetlen volt: mindössze két apuka jelent meg a szülői körön, s bár mindkettőjük minőségi darabnak számít az óvodai felhozatalban, mégis csak hamisítatlan őskövületek. Ami még ennél is nagyobb baj, hogy nem a napköziotthonos óvodáról vitáztak, hanem a gyerekeink között elburjánzott mocskos beszédről.

Lelki Zöldségek: Waldorfosnak lenni jó! - Második rész

Szerző: Fakirma

A napos oldal

Máthé Kata képe a ballagásról

Lélektanilag helyesebb lenne a dicshimnusz előtt ócsárolni az óvodát, és nem fordítva. Azonban süt a Nap és jókedvem van. Rosszat mondani bármikor bármiről, bárkiről időjárástól függetlenül gond nélkül tudok. Most azonban kihasználom a szerencsés körülményeket,  és gyorsan nekilátok a pozitív gondolkodásnak.

1. Mindig mindenben első a gyerek, mindenki más le van tojva. Az óvoda nem gyerekmegőrző, hanem egy olyan közösség, ahol a gyerek próbálgathatja szárnyait - ez már nem a család, de hasonlóan biztonságos és szeretettel megtöltött tér. A kicsik az első évben - ha a szülők nem morognak túlságosan - hetente csak négyszer járnak óvodába, a szerda vagy a péntek a pihenésé (mármint a gyereknek).
2. .A szabályok egyértelműek és szigorúak: fél kilencig be kell érni az óvodába, mert bezárják az ajtót, nem lehet játékot bevinni, és nincs felmentés a közös munka alól. Jaj annak, aki ellenszegül!

3. A pedagógusok nem cseszegetik a gyerekeket, csak akkor avatkoznak közbe, ha már nagy a gáz. Az óvónő nem állatidomár, nem mondja meg a tutit, viszont a háttérben állandóan jelen van, figyel, segít, vigasztal és példát mutat, no meg egész nap énekelget (ezt mondjuk írhatnám a negatívumok közé is, mert idővel szörnyen idegesítővé válik). A gyerekek fenekét nem nyalják ki,  maguk oldják meg a konfliktusaikat, bizonyos értelemben farkastörvények uralkodnak. Ha tetszik, ha nem, önállóságra, önérvényesítésre és együttműködésre szocializálódnak. A szorongós, áldozat-típusú gyereknek rendszerint mázlija van, mert több hozzá hasonló természetű  sorstárs frusztrálódik a csoportban, s idővel megtalálják egymást (az óvodai felvételnél nem csak az számít, hogy a gyerek és a család ne legyen zombi, hanem az is, hogy milyen az alakuló csoport összetétele).

Lelki zöldségek

 Intézményben szorongani, vagy otthon megbolondulni?

Szeptember a pityogós anyukák és gyerekek szezonja. Ha csak kidugom az orromat itthonról, tuti, hogy a kavargó falevelek között belebotlok egy-két éppen bölcsödébe, vagy óvodába beszokó könnyes szemű ismerősbe. Ezekben a drámai hetekben még a legelszántabb szülők is elbizonytalanodnak: Biztos, hogy már elég nagy a gyerek? Megfelelő intézményt választottunk? Lehet, hogy a délutános óvó néni tényleg egy boszorkány?

Ezek az én nagy napjaim. Kihúzom magam amolyan „ugye én megmondtam?” – módon, én ugyanis megrögzött intézmény-ellenes vagyok nagyjából azóta, hogy anyukám először belökött a bölcsőde kapuján.