Terhes (olvasó)napló rejtvényköntösben

Szerző: Lotte    

Hogy az idő érzékelése mennyire szubjektív dolog, mi sem bizonyítja jobban, mint a terhesség (igen, ez már nem az a lebegő, boldog másállapot) utolsó heteinek nehezen múló napjai. Ólomlábakon cammog az idő, s hogy ne folyton a szaporodó jóslófájásokkal, a mindenféle testi nyűggel és az ilyenkor szokásos szorongással törődjek, igyekszem gondolataimat könyvekkel terelgetni más irányba. Nem sokat válogatok, minden utamba kerülő olvasatlan kötet jöhet, felfalom pár nap alatt, s tulajdonképp szerencsés is vagyok, mert eddig mindegyikben találtam valami szeretnivalót vagy érdekeset.

A 34. hetet (legalábbis annak első napjait) egy magyar szerző művével töltöm, amely azonban messze kiemelkedik az eddigi olvasmányok közül.

Üldöz a kamaszkor

Szerző: FiloSzofi

Amikor azt olvastam, hogy a 16 éves lány szerelme Gulácsy Lajos, és hogy menő képregényrajzoló szeretne lenni, akkor tudtam, hogy ezt a könyvet megveszem. Magamnak. Amúgy is üldöz a kamaszkor, kénytelen vagyok újra visszanézni, ha meg akarom találni Filo Szofi elejtett fonalait, hogy ne fogyjon lassan F.Sz-re. Egyébként is irtó kíváncsi voltam, miben hasonlítunk még Lídiával a rég halott művészek iránti szerelmen kívül. Na, ebben például nem:

"Szeptemberben Byron egyik terheléses feladata az volt, hogy folyamatosan úgy íratott velem házi dogákat, hogy a szöveg csak tőmondatokból állhatott. Kábé így: Hazamentem. Lefeküdtem. Gondolkoztam. Satöbbi. Elmondása szerint ezt azért tette, hogy megszabadítson az életkorommal abszolút együtt járó túlírástól és sallangtól."


Rám sosem figyelt senki ennyire, és most újra sajnálom is magam ezért, brühühü. Most olvastam egy másik karácsonyi könyvben feketén-fehéren, hogy kamaszgyerekünknek mentort kell találnunk. A könyv a fiúk neveléséről szólt, de ez pont a lányokra is igaz.

Ha tehát lett volna irodalmi mentorom, akkor már rég rám szólt volna: "Szofi, ki ez a Lídia, miről akarsz írni voltaképpen? És legfőképp: Mit akarsz mondani?"

Jó, jó, igaz,lássuk:

Ki?
 Kubik Lídia tizenhat éves, dráma tagozatos gimnazista, aki lehet, hogy mégis inkább a rajzolásnak szentelné az életét. Az ő naplóját olvashatjuk Lídia16 címmel. Lídiát Gévai Csilla teremtette, sejthetően kicsit önmagából, mivel ő mára többkötetes szerző, és menő grafikus egyszemélyben. Ezért nem egészen hiteltelen, hogy a könyvbeli Lídia is már-már túlságosan sikeres.

A könyvbe ITT beleolvashatsz. Ez ez egyik csúcs jelenet, a kiszemelt fiú lakása körül bujkálni a legjobb barátnővel. Na, volt ilyen?

Háborgó vizeken, Eldorádó felé

Szerző: Lotte     
 

Augusztus volt, a Balaton mellett süttettük a hasunkat, lábunkat simogatta a langyos víz. Béke, biztonság, nyár. Kezemben a strandon egy könyv, amely más vizekre repített: a zord és végtelen tengerre, amely hullámsírja lett megannyi sorsüldözött, szerencsétlen embernek. Víz itt is, ott is. Mégis, mennyire más...

Az elmúlt hónapok legmegrázóbb olvasmánya volt Laurent Gaudé Eldorádó című regénye. A Concourt-díjas francia író 2006-os kötetét a nemzetközi sajtóban megjelent híradások ihlették. Regényében illegális bevándorlókról szóló cikkekre és tudósításokra reflektál fiktív szereplők sorsát elénk tárva - ám nagyon is valóságos keretek közé ágyazva azokat.

A világban szédült sebességgel áramlanak az információk, percek alatt tudomásunkra jut, hogy a Föld másik pontján éppen milyen tragédia történt. Ez a ránk zúduló zuhatag eltompítja az érzékszerveket, s önkéntelenül (önvédelemből is) szűrni kezdjük a híreket. Szelektálunk: olyan információkra, amelyek érintenek bennünket, amelyek a mi valóságunkhoz korrelálnak, s olyanokra amelyek távoliak térben és kulturálisan - ezek legfeljebb tompán jutnak el tudatunkig.

Kütyüfüggőből könyvmoly?

Szerző: Lotte   

Gyerkőceim közül még csak egy legényke olvasó ember, harmadikosként koptatja az iskolapadot. Igazán szépen olvas, érzi a hangsúlyokat, érti is, ami szövegként elékerül. Szavam nem lehet az olvasástudása miatt! De magától könyvet bizony nemigen vesz a kezébe.
Ilyenkor persze, mindig összehasonlít az ember: ilyen idős koromban  én már ezt és ezt és ezt is olvastam... Nem túlbuzgó szorgalomból, hanem mert egyszerűen szerettem olvasni.
Bezzeg olvasás helyett mint légypapírra tapadnak minden szóbajöhető kütyüre: okostelefonra, számítógépre, dvd lejátszóra - bámulatosan igazodnak el a letöltéseken, applikációkon, beállításokon, még csak nehézséget sem okoz egy bonyolultabb keresés vagy feltöltés - ráadásul angol nyelvű parancsokon átvergődve. Omnia vincit amor.
Én meg csak szomorkodom, hogy újra és újra ugyanabba a hülye konfliktushelyzetbe keveredünk: "Elveszem! Miért nem olvasunk inkább?", "Nee, még öt perc!", "Elég volt, vége!", "Pesze, ő többet játszhatott!"
Aztán eldugom a kütyüt, elrejtem a töltőt, majd ők újra megtalálják (vagy ismét elöl hagyjuk) és kezdődik minden előröl.

Anya és fia - A virradat ígérete

Szerző: Lotte  

Ma hajnalban fejeztem be Romain Gary, litván származású, francia író (1914-1980) regényét, A virradat ígéretét. (Park Könyvkiadó, 2012.) Vizesre sírtam a párnámat.
A könyv a téphetetlen köldökzsinórról, a fiát egyedül nevelő anya mindent elsöprő, makacs szeretetéről szól. Egy anya-fiú kapcsolatról, ami az asszony egyetlen irányultsága miatt egyszerre áldás és teher a fiú életén. Az elvetélt, rajongó természetű színésznő kudarcos élete minden vágyát, minden elszánását kisfiába fekteti. Eget ostromló hittel hiszi, hogy Nagy Ember lesz belőle: hős, híres író, francia diplomata. Mert számára ő az Egyetlen, az élet igazi értelme.
A szeretete zsarnoki módon harcolja ki mindezek beteljesedését - csak épp ekkorra önmaga illan el az életből. Egyetlen igazolványkép marad utána és a betölthetetlen űr.

A kis könyvszerző szörnyek ébredése

Szerző: FiloSzofi

Az idei Ünnepi Könyvhét megnyitóján stílszerűen a Katasztrófavédelem Központi Zenekara adott koncertet, de erről sajnos lemaradtam. A tervek szerint díszegyenruhában masíroztak végig a Váci utcán a Vörösmarty térig, de talán vissza kellett volna kanyarodniuk a Dunához, és egy esdeklő kürtszóló után könyveket dobálni a vízbe áldozatul, hátha megnyerik a folyó jóindulatát. (Dobálhatnának esetleg írókat is, de félek, nem sikerülne megegyezni a személyekről és a feltételekről. A Magyar Napló irodalmi hajóútja mindenesetre elmarad, ők nem vállalták be.)

Idén tök véletlenül sétáltam arra, tényleg, a Teve utcából (családtámogatási horror ügyek) igyekeztem az óvodába a gyerekekért. Vettem egy jó burekot, meg egy kávét, nyakamban Kistesó, és csak azért kanyarodtam a Vörösmarty tér felé, hogy megvegyem Búnak ballagásra azt a rózsaszín szalmakalapot, amire annyira vágyik. És ott voltak a könyvek. A kis könyvszerző szörnyek éledezni kezdtek a véremben. Már majdnem kipusztultak, de egy kis muníció láttán azonnal begerjedtek.  Még nem vettem semmit, de van már egy listám, meg egy lelkiismeretem, akikkel veszekszem.

Megvan az év gyerekkönyve!

Szerző: FiloSzofi

Látjátok, érdemes Szofira hallgatni, ajánlottam nektek egy könyvet, ami igazán tetszett a kortárs felhozatalból, és tessék: ma, a 84. Ünnepi Könyvhét első napján meg is ítélték neki az IBBY Év Gyermekkönyve 2012 díjat.

Ez a könyv Tasnádi István - A kőmajmok háza (Pozsonyi Pagony 2012.)

Részlet az Onleány ismertetőjéből:

Egy jó könyv két tízéves fiúról, 30 év csúszással ugyanabból a házból, két ugyanolyan nyáron, egy történet két felében. Mindez a Harry Potter és az Égig érő fű hangulatát ötvözve egy mai magyar kisregényben.  Apa-fiú könyv, de lányok is élvezni fogják.

A mágikus és reális érzékelés nagyon finoman csúszik össze Tasnádi könyvében, éppen úgy ahogy a valóságban. Igen, mint a valóságban. Nem ahogy a dolgok vannak, és amiről igazán keveset tudunk, hanem ahogy tapasztaljuk őket. Ha egy sárga-fekete foltos gyík, kártya és Szent György valóban segít megtalálni egy édesapát, akkor az valóság, nem? (Fülszöveg és a teljes cikk ITT olvasható)

Meséljek a zöld disznóról?

Szerző: FiloSzofi

"Nem érdekel immár, hogy a politikában vannak-e jelszavak, és az sem, hogy valaki milyen nemzetközi díjat vagy hány évi fegyházat kap irodalmi érdemeiért. De a zöld disznó elintézetlen ügye annyi év múltán még mindig élénken érdekel.

Meg kellene írni egyszer igazi, hiteles történetét. Ezzel valóban emberi kötelességet teljesítenének. Ötletnek se volna rossz. Üzletnek pedig – úgy vélem – ragyogó. Gondolják meg, hogy legalább tizennégymillió ember él a föld hátán, akit velem együtt annak idején rútul becsaptak vele. Ezek valamennyien megvásárolnák a könyvet, s lázasan olvasnák a zöld disznóról szóló mesét.

Csakhogy van-e olyan tehetség, aki ennyi felcsigázott várakozást ki tudna elégíteni? Azt hiszem, ilyen nagy író nincs a világon. "

Régen, ha este apu mellém ült, és megkérdezte: Meséljek a zöld disznóról? akkor már kezében volt  a könyv, és én nem tudhattam biztosan, hogy a kérdés szülője apám, vagy a mese. Mikor tudtam már olvasni, láttam, hogy az is, mint a többi meseakasztó kérdés, oda van írva, de ettől a történet csak még varázsosabb, még rejtélyesebb lett. Mintha kilesné, ahogy ott fekszem a kispaplan alatt, és épp belépni készülök a mesébe. Tudom, kiváltképp meseírók élnek gyakran ezzel a fordulattal, ami egy kis pihenőt enged a mesélőnek, de mégsem mind kavarják fel ezzel a valóságüstöt. Ki tudja, talán itt sem az író volt ügyesebb, csak a zöld disznó hatalma nagyobb.

Az én gyerekkorom zöld disznó meséje - Horgas Bélától - afféle kívül is vagyok, belül is vagyok módon engedett közel a zöld disznó-rejtélyhez. Ez egy igazi, megírt  mese, valódi cselekménnyel, jó befejezéssel, ám mégis örök, kielégítetlen kíváncsiságot hagyva maga után, mint az egyállomásnyi útitárs, akinek legszemélyesebb beszélgetését hallgatjuk ki a közös kupéban, aztán leszáll, és sosem tudjuk meg, honnan jött, mi lett vele, és ki is volt ő voltaképpen.

Micsoda felfedezés volt hát nekem, hogy már Kosztolányit sem hagyta aludni a zöld disznó meséje!

Téged zavar a gyerekponyva?

Szerző: FiloSzofi

Nagyon csodálkoztam, hogy Lotte megírta az év ponyvájának ismertetőjét, de örültem neki. Azért örültem, mert nagyon egyértelműen sikerült megfogalmaznia, hogy értéktelen vacak. Mellébeszélés nélkül. Ez nem azért jó nekem, hogy mert valamiféle gyalázó-vágyamat sikerült kielégíteni, de még egy jó beszélgetésre sem egyetlen ötletem a közös sopánkodás. Azért esett jól, mert az iszaptengerben, amelyben fogyasztóként úszunk, kell egy-két szilárd pont, kell az egyenes beszéd.

Ahhoz azért nincs szükségem térképre, hogy az Ötven árnyalat trilógiát megközelítőleg a maga helyére tegyem, de azért vannak kevésbé egyértelmű helyzetek is. Például, ha a kortárs gyerekirodalom képeskönyvön túli világában kell tájékozódnom.

Az utóbbi években ugyan kialakult a gyerekirodalom egyfajta műhelye nálunk is, de az a benyomásom, hogy túl kicsi a piac ahhoz, hogy igazán őszinték legyenek. Az igényesebb kiadók és könyvesboltok szoros kapcsolatban állnak a róluk író kritikusokkal és magukkal a témával foglalkozó fórumokkal is, így nem valósulhat meg igazi objektivitás és sokféle megközelítés. Olyan terep ez, amelyet nem szívesen ekézek, mert jó, amit elkezdtek, jó, amit csinálnak, s arról igazán nem tehetnek, hogy nincsenek tízszer annyian. Ami eredmény van, általuk van.

Amit keresek, egyszerű: legyen irodalom. Nem pszichológia, esti beszélgetés, forgatókönyv, ismertetőszöveg vagy kalandtúra.

Mindezt az 5-10 éves korosztálynak. Segítsetek!

A bestseller három árnyalata - avagy egy sikerponyva receptje

Szerző: Lotte   

A könyv és a szerző

 "A könyv, amelyről mindenki beszél, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad" - hirdeti sokatmondóan E. L. James regény-trilógiájának fülszövege. Ilyen-olyan eladottsági mutatók, a borítón szerény(kedő) betűkkel, de megkerülhetetlenül a New York Times bestseller védjegy. A bevásárlóközpontok könyves részlegén kikerülhetetlen stószokban emelkednek a paperback csomagolású könyvhegyek. A kiadó (Ulpius-Ház) minden eladási csatornát megmozgatott: most láttam, hogy még a DM is felvette kedvezménnyel vásárolható termékei közé.

Megvettem, s jelentem, az első kötetet, A szürke ötven árnyalatát (melyet a sötét- és a szabadság árnyalatai követnek) abszolváltam. (A többiről nem fogok beszámolni, mert nem adok rá pénzt.) 

Erről is csak azért írok, mert a könyv állatorvosi ló, ugyanis a haszonszerzés céljával, előre megfontoltan elkövetett betűszennyezés tényállását valósítja meg. (Borítékolom, hogy ennek megfelelően hamarosan hollywoodi produkcióként köszönt majd ránk a mozivásznakról.)

Szülinap, játék - könyvet nyerhetsz!

Szerző: FiloSzofi

Mint minden történetben, így a blog történetében is az események egyszeriek, ám a dátumok sokszor bizonytalanok. De az idő bizonyosan telik, és ünnepelni szabad. Legalább egy éves az Onleány Társasblog! Születése előtt persze neki is volt már élete, de hogy egy elefánt-, vagy macskakölyöknyi időt töltött-e a világra készülődéssel, pontosan még a szülei sem tudnák megmondani. (Talán ha ti megmondanátok, milyen állat ez itt?)

Éljen, éljen, és köszönjük, na de az ajándék?

Az ajándék Massimo Diana két kötete, amely katartikus olvasmányunk volt, és olyan kincs, amit szívesen osztunk tovább. Ezúton is ezer köszönet Bélámnak, akitől eredetileg hozzánk érkezett! (A kisorsolt példány természetesen egy új példány lesz!)

Az ajándékokat azok az olvasók nyerhetik meg, akik eljönnek a születésnapi bulira, vagyis részt vesznek a nyereményjátékban.

A könyvek rövid ismertetőjét és a játékszabályokat a hajtás után olvashatjátok.

Szöveges gyomorrontás

Szerző: FiloSzofi

forrás

Ha valakiről előre tudható lenne, hogy majdan kiváló ifjúsági- vagy kalandregényíró válik belőle, és kísérletezhetnék embereken, akkor megtiltanám neki, hogy filemeket nézzen. Kontrollcsoportnak pedig ott lenne az összes többi író.

Ez is csak olyan próbálkozás volna persze mint a biogazdálkodás, hiszen tudvalevő, hogy kultúrtertületen már képtelenség a teljes vegyszermentesség, föld, víz,levegő, minden hordozza a modern élet nyomait, teljes izoláció megvalósíthatatlan, vagy ha mégis, hát nehezen tekinthető természetesnek.

Ugyanígy valamennyiünk belső képalkotó képessége filmszennyezett, nincs mit tenni. Ki ne tudná akár saját maga előadni, hogyan kell golyóval a mellkasunkban leszámolni a főgonosszal, és valami esszenciálisat hörögni a szemébe, avagy műszerfal előtt ülve a titkos kód megfejtésén töprengeni miközben 50 mp múlva robban az egész kóceráj, ha nem járunk sikerrel, és így tovább. Ebben a tekintetben majdnem tökmindegy, milyen filmműveltség áll mögöttünk, a klisék a levegőben, a vérünkben vannak.

Heti Muníció: Budapest gyerekekkel

Szerző: Fakirma

Farkas Zoltán, Sós Judit, Mészáros Mária:  Budapest gyerekekkel
JEL-KÉP Kiadó Kft.
Budapest, 2007

Nyár eleje óta készülök figyelmetekbe ajánlani ezt az úttörő alkotást, s csak most kaptam észbe, hogy nocsak, mindjárt vége a nyárnak. Sebaj, még hátra van egy húzós hónap, ráadásul jövőre is lesz szünidő, és a hétvégéket is agyon kell csapni valamivel, szóval nyugodtan beszerezhetitek a könyvet: igazi túlélő kalauz azoknak a gyerekes családoknak, akik a fővárosban próbálják meg átvészelni a forró (és kevésbé forró) hónapokat (életet). Sajnos csak most látom, hogy hiánypótló jellege ellenére valószínűleg nem került a könyvslágerlista élére, s bár jelenleg is beszerezhető mű (1900 forintért), tartalmát 2007 óta nem frissítették.

Öt évvel ezelőtt, újdonsült menyecskeként, Királykisasszonnyal domborodó pocakomban, két kisfiúval a hónom alatt arra az elhatározásra jutottam, hogy rendes, mások számára is emészthető családanya lesz belőlem (nem sikerült, de legalább megpróbáltam). Ez a könyv nagy lendületet adott célom megvalósításához: akkortájt szent meggyőződésem volt, hogy egy magára valamicskét is adó anyuka napi rendszerességgel törődik a gyerekével. Az állatkerti játszótól, a pólus jégpályától és a libegő gondolatától azonban már kivert a jeges verejték, ezért örömmel böngésztem a - Szofi Géjétől származó - útikalauzt.

Piszkos kéz

Szerző: FiloSzofi

Anya töpreng a kunyhó előtt. Kendőjében gyerek, kezében balta. A kunyhóban ott horkol apa. Mire következtettek ebből?

1964, Mom With Muddy Hands, cover by O Su-san

Bogarak inváziója (3D-ben)

Szerző: Fakirma

A háromdés társassal már megvívtam csatámat (vesztettem)

Előre szólok, ez a bejegyzés nem Heti Muníció, csupán egy terápiás eszköz, ami azt a célt szolgálja, hogy jobban érezzem magam. Soha senkitől nem akarom azt hallani, hogy azért kezdett el Bogyó és Babóca iránt érzelmeket táplálni, mert én szóba hoztam. Ha bekúszik a könyvespolcotokra a dagi csigafiú és a buzgó levéltetűzabáló bábkönyve, magatokat hibáztassátok, ne engem (én is ezt fogom tenni).
 Továbbá elnézést kérek Bartos Erikától és összes élő és kitalált teremtményétől, tudom, hogy ők nem tehetnek arról, hogy alantas érzéseim projekciós felületévé váltak. Ne keseredjenek el, ez is egy szép életfeladat.

 A trauma a Pagony elektronikus levelével kezdődött: örömmel értesítettek arról, hogy Bartos Erika bogarait ezentúl 3D-ben is élvezhetem. Nem, nem töröltem ki azonnal az örömhírt, hanem önpusztító hajlamaimnak engedelmeskedve kinyitottam egy doboz sört és bátran szembenéztem a rideg valósággal : bartoserika fóbiám újabb maflást kapott (pontosabban a pofont én kaptam, az iszonyom virágozhat kedvére), mesekönyv, Pogány Judit, naptár és társasjáték után megérkeztek a Bogyóésbabóca bábok.

A "Hát te meg hol voltál!" helyett

Szerző: FiloSzofi

Amikor először jár külön utakon a gyerekünk, amikor nélkülünk kell megállnia a helyét a világban, és amikor valami olyat lát, és olyat tud, amit mi nem. Nálunk még nem aktuális, legfeljebb apróságokat illetően, de arra még nagyon is emlékszem, milyen volt, amikor én kalandoztam így el...

Nem, nem kezdem el feltépni a  régi sebeket, csak azt akartam nyomatékosítani, hogy emlékszem! És most, hogy kezdek átkerülni a másik oldalra, azt is látom, hogy ilyenkor a gyerek sokkal távolabb van a szülőtől, mint a szülő a gyerekétől. Ez egy nem-euklidészi geometria. A két pont két külön térben helyezkedik el, mégis össze vannak kötve.

Egy olvasmányélményemet szeretném megosztani veletek, amit ha sűrítettebben lenne megfogalmazva, azonnal bemásolnék az anyafüzetbe. Nem kizárt, hogy így is megteszem. Ez a kis könyvecske, Tove Janssontól a Titokzatos tél a Mumin-völgyben, nemcsak az elkószálásról és a magányos helytállásról szól, de ugyanilyen fontos része a hazaérkezés. Nekem katarzis volt, mert ez egy ideális hazaérkezés.

A világba kerülve a poronty vizsgázik, a hazaérkezéskor a szülő. Az is valószínű, hogy az fog jól (bölcsen) fogadni, aki jól (bölcsen) engedett el. Ha ezt jól csináljuk, pár kiló súllyal kevesebbet kell cipelnie a gyereknek az életben.

Egy római Jézus király udvarában

Szerző: FiloSzofi 

"Olyan gondolatai támadnak ott az embernek, mint a művelt világban soha." - mondja Adenabar százados a júdeai sivatagról, és ezzel esszenciális kijelentést tesz nemcsak a kereszténységről, de a regényről is.

Mika Waltari: Az ország titka - Pünkösdi könyvajánló

Egy megejtően izgalmas könyv arról, hogy az új bort új tömlőbe kell tölteni, mert szétfeszíti a régit. Az új igazság nem tud végigfutni a gondolkodásunk műveltségből, szokásokból, tapasztalatból kialakított „hivatali útvesztőjén”. Kívülről jön, és újrarajzolja az utakat. El kell hagynunk szellemünk rég belakott utcáit, ki a sivatagba, a hegytetőre, hogy meghalljuk, és befogadjuk az új igazságot, itt Krisztus igazságát.

Marcus Manilianus, művelt és jómódú római polgár Alexandriában várja római szeretőjét. Hirtelen felindulásból azonban, vagy talán isteni sugallatnak engedelmeskedve, Jeruzsálembe utazik, a zsidók húsvétjára. Egy pénteki napon ér oda, mikor három férfit feszítenek keresztre a város melletti dombon. Az egyikük keresztjére az van írva: Názáreti Jézus, a zsidók királya.

Heti Muníció: A Napkirály árnyékában

Szerző: Fakirma

Ajánlok Nektek egy könyvet, ami nem is annyira szuper, viszont témáját tekintve remekül illeszkedik blogunk házasság-tematikájához. Egyébként is a tudomásotokra akarom hozni, hogy érzékenyen érint a téma, és nem csak saját nyavalyáimmal vagyok elfoglalva.

A regényt azoknak az anyáknak ajánlom, akik a bableves kevergetése közben örömmel merengenek irreleváns, ám annál súlyosabb erkölcsi kérdéseken. Én például napok óta rágódom azon, vajon lefeküdnék-e a királlyal, ha családom biztonsága múlna rajta. Vagy mennyi ideig várnék gályarabságra ítélt Emberemre, s mikor bújnék be nagy sóhajjal egy adrenalinhuszár ágyába, mondván, hogy az én uramnak már úgyis harangoztak, a gyerekeknek meg szerető apára van szükségük.

Hol a boldogság az elefántok országában?

Szerző: FiloSzofi

(Jean De Brunhoff - Babar király)
Babar, az elefántok ifjú királya a kalandos nászút után legyőzi az orrszarvúkat, majd végre nekiláthat, hogy az elefántok országát igazi nyugati típusú, szervezett állammá tegye.

A Boldogtalanság csapata: Harag, Butaság, Betegség, Csüggedés, Kétségbeesés, Puhányság, Félelem, Tudatlanság, Gyávaság, Lustaság

Kakifónia

Tabukat döntögetni felemelő érzés. Három évesen ugyanúgy, mint a hetvenet taposva (legalábbis, nekem úgy tűnik vigyorgó apámat elnézve a vasárnapi misén a hónaljig felhúzott, kommunista időket idéző mackónadrágjában). Beszélni a ki nem mondhatóról, nevetni a szent, avagy profán dolgokon – igazi szabadság, polgárpukkasztás, tömegek fölé emelkedés.

Ilyesfajta érzések kavarogtak bennem egyik este, amikor hazafelé kocogtam népes családomhoz a táskámban megbújó Kaki könyvvel. Mindannyian izgatott örömmel vetettük rá magunkat a svéd felvilágosító irodalom újabb ígéretes darabjára.Vidámságunk rohamos tempóban hanyatlott, majd arcunkra kiült a döbbenet. Végül Telhetetlen Bendő kamaszos szókimondással, de frappánsan összegezte a lényeget: Ez egy szar. Valóban, a könyv se nem tudományos, se nem vicces, se nem forradalmi, hanem egyszerűen csak undorító. Nem csalt ajkunkra mosolyt a kaki-felhőkarcoló víziója, amely egy szobában pucéran összezárt emberek ürülékéből készülhetne el. És szerencsére a szerző buzdítása ellenére sem kaptak kedvet a gyerekeim az ágyban pucéran rendezendő hancúrozós puki-partihoz.