Lelki Zöldségek: Az Utolsóról, nem utolsó sorban

Szerző: Fakirma

A legzseniálisabb pillanatok akkor törnek ránk, amikor nem számítunk rájuk. Ez persze közhely, ráadásul hülyeség, mindenesetre elég frappánsan hangzik. A legzseniálisabb pillanatokra lehet gyúrni is, de nekem úgy tűnik, ilyenkor sem a mi igyekezetünkön múlik, hogy bejön-e a csoda, inkább a csillagok állásán, vagy valami ilyesmin. Mindenesetre sok beleszólásunk nincs az ügybe.

 Tegnap velem megesett. Pedig tényleg nem erőltettem. Szerintem ezt az érzést mostanában flash-nek becézik. A vivőanyagot ez esetben a délelőtti napsütés és a sorban a legutolsó kölyköm, kicsi Ojó jelentette. Kapásból több villanásom is akadt, ami - figyelembe véve azt a fogyatékosságom, hogy sokgyerekes pszichológus vagyok - szép teljesítmény.

Lelki Zöldségek: Pszichodráma

Szerző: Fakirma

Nem szétszórt cipők, hanem szociális atomok

A pszichodrámával úgy vagyok, mint a pocakos pasival: világéletemben viszolyogtam tőle, bármit, csak azt ne, de a lelkem mélyén tudtam, hogy az egyiket sem úszhatom meg. A pihepuha hasat gyorsan kipipáltam, kibírod anya, a pszichodrámára még csak most értem meg mentálisan. Tavasszal, amikor a több hónapos fejfájásom egészen a pszichiátriáig üldözött (egyszer majd elmesélem, milyen érzés beülni egy tucat vakvágányra futott életű ember közé, és úgy tenni, mintha nem is közéjük tartoznék, miközben ők is úgy tesznek, mintha csak adminisztrációs hiba miatt ücsörögnének itt). Amikor a megnyerő doktornő rám villantotta negédes mosolyát, ne aggódjon, önnek valószínűleg nincs agydaganata, viszont közepes mértékben szorong,  tudtam, hogy elvesztem, s egy fájdalmas sóhaj kíséretében jelentkeztem az ősszel induló pszichodráma csoportjába. Csak az vigasztalt, hogy valószínűleg nem érem meg a lombhullást, és akkor, hahaha, egy buznyák vasat se keres rajtam ez a magabiztos boszorka. Ilyen gondolatokhoz vezet a pozitív életszemlélet és a közepes mértékű szorongás.

A jó élet formái

Olvastam egy cikket egy asszonyról, aki a már híres káptalantóti piacot megálmodta és létre is hozta, biztos sokan hallottatok róla. Ha más nem a kis magyar abszurdok példatárából, hiszen a mai napig nincs engedélye, pedig a dolog él, mintha ott nőtt volna ki, az emberi munka virága.

Amit nem mondanék a gyerekemnek…2.

Ismered azt, amikor tökig benne állsz a fájdalomban, mert talán sosem látod többet a balatoni szerelmedet? Vagy azt hiszed, elárult a legjobb barátod? Volt-e olyan, hogy szüleid bejelentik, elköltöztök, és nem tudod elképzelni, hogy lehetne kilépni abból az univerzumból, ahol te adtál nevet a dolgoknak, mint Ádám és Éva a paradicsomban - vajon a kiűzetés után hallgatnak-e másik dolgok ugyanarra a névre? És te, nem válsz-e saját magad árulójává, ha nem siratod meg életed egy darabját mint kedves halottat?

Amit nem mondanék a gyerekemnek 1.

"Ígérd meg, hogy...!"
"Megígéred, hogy...?"

Beugrik egy kép, ahogy szemlesütve állok, és azt gondolom, mennyire szeretnék olyan lenni, hogy megígérhessem: "Jaj Istenem, ha képes lennék rá, már most sem csináltam volna ilyen hülyeséget! Nem látjátok, hogy én sem akarom ezt?!"
Rosszabb esetben csak az jár a fejemben, hogy "mindenáron szabadulni ebből a megsemmisítő helyzetből - ha ígéret árán, akkor úgy."

A boldogság festékes bödönben lakik

Végre nyár! Fészekrakási ösztöntől vezérelve (és férjem meg a gyerekek távollétét kihasználva) jön a hirtelen elhatározás: újrafestem a néhol már rozsdálló kerítést.

Elő az ócska pólót, fel a sortot és a baseball sapkát, munkáskesztyűt, és nosza!