Rágódás

Szerző: Lotte    

Ha valamelyik gyerek a konyhában ténferegve megkérdezi, hogy "mi lesz ma a kaja?" - összevonom szemöldököm és nem állhatom meg, hogy ne javítsam ki a kaja szót ételre/vacsorára stb.
Kifejezetetten sérti a fülemet, hogy az ételt, a "mindennapit", amivel munkám van nekem is, másoknak is, ilyen hanyagul illessék. De az a benyomásom, hogy ez a stiláris rágódás lassan már csak nekem okoz problémát.

Észrevettétek, hogy az oláhcigány, romani eredetű szó (cigányul a kajol-kajál ennit jelent, innen a "kaja" főnév eredete) mára teljesen polgárjogot nyert a közbeszédben?
Az M2 gyerekcsatornán Kaja-kalandok címmel fut műsor, a nagyobbak Jamie harmincperces kajáit nézve főzőcskézhetnek virtuálisan, a tévé előtt ülve. Az említett külföldi tartalmak címének fordításában lenne a hiba? Aligha.

Köztünk járó angyalok - az idős hölgyek

Szerző: Lotte  

Fenyvesi Edit: Boldog öregkor

Hölgyek. Milyen kevés van már belőlük! Ők azok, akik nem egyszerűen öreg nők, -asszonyok, hanem idős hölgyek. Akikkel nem lehet nem tisztelettel beszélni, akik láthatatlan nagyvonalúsággal kezelik, és nem terhelik kéretlenül minden szembejövőre testük öregedésének kínjait, s fegyelmezetten tartják meg korukkal változó, de mindig vonzó nőiségüket. Hiába a ráncos kéz, a szem élénk, a szellem nyitott és a derekat szálfaként egyenesíti a belső tartás, a büszkeség, a jellem.

És tevékenyek: nemcsak reumakezelésre-, de akár még kártyázni, vagy jótékonysági egyletekbe is eljárnak. Romló érzékszerveikkel is figyelmesen követik környezetük változásait: higgadt véleményt alkotnak, pontos leleteket fogalmaznak a társadalom kórképeiről, melyhez a megélt évtizedek sokasága adja a biztos alapot. Nem pusztán „bezzeg az én időmben” nosztalgikus sóhajok ezek, hanem az újban a jót is észrevevő, építő hozzászólások.

Munka így, úgy

Szerző: Lotte

A második évünket abszolváltuk a gimnáziumban, mikor először kerestünk nyári munkát Szofival. Egy kedvenc belvárosi sörözőnkben - ami a béleltebb pénztárcájúak számára étteremként működött - kilincseltünk munkáért, nem várt sikerrel. Boldogan fogadtuk el a morózus, de naivságunkon magában bizonyára jókat rötyögő főnökasszony 50 forintos órabérét.
Napi tíz órát dolgoztunk, nem volt megállás, csak egy lélegzetvételnyi szusszanás, ebéd idején. A drága blues-őrült Gyula szakács kényeztetett ilyenkor minket túláradó szeretettel és minden földi jóval: hercegnőburgonyával (csóközön tekerentyű névvel még sokkal finomabb volt), rántott sajttal és suttyomban odacsúsztatott palacsintákkal. Fülemben hallom még pajkos hangját, mikor a műszak lejártakor búcsúzott tőlünk: "Lányok, legyetek nagyon rosszak!!"
Rosszaságra ugyan akkoriban nemigen tellett, este úgy estünk be az ágyunkba sajgó tagokkal,  mint egy darab fa. Itt tudtuk meg, micsoda ordenáré szaga van egy ipari mennyiségeket elnyelő tejtermékes- és húsos hűtőnek, amit derékig belecsúszva kellett kicsutakolnunk, s hogy micsoda kispályás módon óvta a dúsgazdag tulajdonos a páncélszekrényben tartott "drága" bútorápoló sprayt és a Bitburger-es poharakat. Közben olyan munkákat végeztettek el velünk, amik csak szökőévben, legfeljebb ÁNTSZ ellenőrzés idején juthattak eszükbe. Akadt dolgunk bőven.

A szív hídjai

Szerző: Lotte

Meryl Streep az elvágyódó, de maradó Francesca szerepében

Felbontani egy csomagot sok-sok évvel, évtizeddel az utolsó találkozás után, amelyből előkerül az a régi amulett, vagy egy soha el nem küldött levél. Egy szerelem örökkévalóságáról bizonyosságot nyerni, ami könnyedén legyőzte az időt és a teret, hisz nem volt módja rozsdásodni, mert hát nem koptatták meg az együttélés, együtt küzdés, együtt létezés mindennapjai. Megőrizni egy életen át valami tünékeny, csak napokkal mérhető lángolást. Felkavaró, sírósan szép élmény.
Ez  a Szív hídjai című romantikus film első olvasata, amely az életben olykor előálló válaszutakról, s az arra adható egyik releváns feleltről: a kitartás és vállalás nagyon is konkrét erkölcsiségéről mesél. Az idén nagykorúvá vált (1995-ös) film azonban több egy egyszerű zsebkendő-facsaró női mozinál.

Mi a jó a nyárban?

Szerző: Lotte  

Például az, hogy sokkal gyorsabban felöltöznek a gyerekek: egy rövid gatya, egy póló felhúzása, no és a tépőzáras szandál  felcsatolása még a legcsigább kölöknél is tizedannyi időbe telik, mint a téli hacuka felvétele. Aztán ilyenkor nyáron utálatos házimunkámat, a vasalást meglehetősen nagyvonalúan lehet intézni - végső soron nincs ovi és iskola, ahol "megszólhatnák" a gyerkőcök gyűröttebb cuccait. Egy rokontól tanultam a módszert: a napon száradt holmikat erőteljes mozdulatokkal szépen összehajtom, kissé megnyomkodom, tenyeremmel átsimítom, és már kész is a "vasalt" póló, kis szoknya, gatyó. A férfi ingek persze még ekkor sem adják magukat, de legalább egy pöttyöt rövidebb az ujjuk.
Szeretem a nyarat azért is, mert a nap minden szakában legálisnak érzem a fröccsözést, hisz az okosok is folyton azt mondják, sok folyadékot kell fogyasztani. De azért is jó ez az évszak, mert nem kell hajat szárítani, mert végre jóízű paradicsomot ehetünk és őszintén lehet örülni egy frissítő esőnek. Jó dolog a nyár, mert lelkiismeret-furdalás nélkül el lehet koculni egy nyugágyban, elvégre NYÁR van! Amúgy is sokkal inkább csinál az ember nyaranta szokatlan dolgokat, én például hirtelen felindulásból levágattam a hajamat. Egy dolog csüggeszt csak, így Szent Iván napján: rokonságom hamarosan rákezdi a szokásos mantrát, hogy "no, megint rövidülnek a nappalok, hamarosan vége a nyárnak..."

Nyáresti finomságok: avokádókrém

Szerző: Lotte  

Itt a hétvége, tombol a nyár, bizonyára sokatok vár vendéget a teraszra vagy a kertbe. Ideje, hogy számba vegyük (aztán szánkba vegyük) az ilyentájt kínálható egyszerű finomságokat. Nálunk nagy nyári kedvenc az avokádókrém (guacamole), melyet már be is tároztam a hűtőnkbe estére. (Szalmaözvegy vagyok, Ő elrepült, így
most barátnőkkel múlatom az időt).
Ennél egyszerűbb mártogatós nincs is, nem kell sütni, mint a padlizsánt a "vinetához", egyszerűen nyersen kell összemixelni a
néhány hozzávalót.
Két érett (!) avokádó, egy szép paradicsom, két gerezd (ha lehet új) fokhagyma, egy citrom leve, néhány csepp olívaolaj, só és őrölt tarka bors - mindössze ennyi alkotóelemmel és két-három perc turmixolással kész is a nyáresti könnyed vacsora egyik fénypontja. Ha tovább akarnátok cifrázni, egy kis hozzákevert sajtkrémmel vagy mellé kínált pirított bacon szalonnával lehet megtehetitek. Az avokádó finom és egészséges (a benne lévő többszörösen telítetlen zsírsavak jó hatással vannak a szívre, az erekre és csökkentik a koleszterinszintet, s tele van B vitaminnal), ráadásul érdekes magjával jól eljátszanak a gyerekek. (Csak arra figyeljetek, hogy minden otthonlévő csemetének jusson belőle egy, különben vége a világbékének...)

Májusi virágünnep

Szerző: Lotte   

A későn jött tavasz észrevétlenül nyárba csavarodott, eszetlen tempót diktálva a növényeknek. Körülöttünk gyorsan múló, pazar virágzások mindenütt, amerre csak nézünk. Kertünk is legszebb arcát mutatja, a tünékeny virágcsodákat megörökítettem nektek is. Ha már felfogni alig van idő, legalább maradjon nyoma itt.

Öt-hat éve ültettük ezt a lila akácot. Eddig mindössze egy fürtöcske virágot hozott, idén ő a kertünk tavaszi csodája: végre beindult a tömeges virágzása! Pazar látvány a virágesőn áttetsző napsütés.

A tulipánok virágzása már a múlté, egyetlen cirmos fajta állja még a forróságot. Az elmaradt tavasz üzenete. Fenséges nem?

Brüsszelben már a karácsonyfa sem "píszí"?

Szerző: Lotte

Vannak, akik szerint a mohamedánok érzékenysége miatt tették lapátra a hagyományos karácsonyfát Brüsszel főterén, de lehet, hogy zöld szempontok vagy puszta újítási vágy vezette a városatyákat. Akárhogy is van, a képek tanúsága szerint bottal ütni a karácsonyi hangulatot a belga fővárosban. Ti mit szóltok a hagyományos karácsonyi kulissza radikális modernizációjához?

Ilyen volt tavaly

Ilyen lett idén

A két Hunyadi

Szerző: Lotte

Első operaélményem, mikor a családdal úgy nyolc-kilenc évesen a az Erkel Színházban megnéztük a Hunyadi Lászlót. Egészséges gyerekekként persze el-elszunyókáltunk bátyámmal a maratoninak tűnő előadáson, de azóta kultúra fogyasztásra alkalmas felnőtt-féle vált belőlem, aki hősiesen - vállalva a leégés kockázatát - immár maga próbálja terelgetni gyerekeit mindenféle színházi széksorok felé.

Az Operaház idei évadnyitó előadásaként Erkel Ferenc nemzeti operáját vitte színpadra Szűcs Gábor rendezésében, amit a ház előtt kivetítve, Flair kerti székeken ülve is ugyanannyian követhettek figyelemmel, mint odabenn. Az élmény sem maradt el sokkal a bentihez képest: a kellemes nyáresti hangulatban a néhány percig permetező eső ellenére is  ugyanúgy tapsoltunk az áriák és a felvonások végén kint is, mint bent.
A szokásos szőrmés jelmezekből kibújtatva, óvatosan leporolva közelítette a rendező a ma emberéhez a zseniális művet. Eddig is nagyon szerettem a darab ismert dallamait, de most véglegesen beleszerelmesedtem a műbe.

A Kihívás Napja(i)

Szerző: Fakirma

Figyelmeztetés: Ez a bejegyzés - a megelőző 156-tól eltérően - nem tartalmaz egy fikarcnyi örök érvényű igazságot sem. A mű egy hosszasan elhúzódó identitáskrízis köztes állomása. Igényes olvasóknak és/vagy ortodox waldorfosoknak nem ajánlom.

Az i-re a pontot, avagy az utolsó cseppet a pohárba hagyományosan augusztus huszadika táján tesszük fel, avagy cseppentjük bele. Amikor már végképp elegünk van a rekkenő hőségből, a még mindig szabadságon lébecoló gyerekorvosból, a nyakig érő fűből és a harmadik kipukkant kerti pancsolóból, az egészet még megfeleljük egy háromnapos waldorf táborral. Ha már szar, érjen nyakig.

Ha én virág lennék... talán bodza lennék

Szerző: Lotte     

Átmeneti lehűlés ide vagy oda, fut előre a természet feltarthatatlanul, pattanásig feszülnek a bodzavirág bimbói, lassan elárasztják bódító, édeskés illatukkal a kertet. Elérkezik az éves bodzaszörp-készítés ideje, épp jó ütemben, néhány napja kifogyott az utolsó üvegünk is tavalyról.

Nekem a bodza hozza el az igazi nyarat, illatos fehér virágtányérjáról valahogy visszakacsint a nagybötűs Élet. (Ahogy Csoóri Sándor írja: "Szoknyát varrat a bodza,/Így készül a tavaszra./Csipkés szélűt és puhát,/Épp olyat mint nagyanyja./Mert ha nem varratna,/Hát csupasz maradna.") A bodza szépsége nem hivalkodó, inkább otthonos, vázába ritkán kerül, de hordoz valami mélyen nőieset: gyógyító, oltalmazó, szomjat oltó, s ha egyszer megérint valakit, az soha többé nem felejti.

Éljen a Munka ünnepe!

Szerző: Fakirma

A képen nem egy tömegbaleset maradványai látszanak, hanem Szendvicsgyerek hat hetes cipője ( újszülött viszonylatban gyermekágynyi kor). Kedden ebben a talp nélküli lábbeliben érkezett haza: "Mama, vegyél nekem másikat, nem tudom, mi történt vele, de nem tehetek róla!" Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy visszaviszem a boltba, de rájöttem, hogy nem tudnék reklamálni pirulás/röhögés nélkül, ugyanis fiammal ellentétben én el tudom képzelni, min mehetett keresztül szerencsétlen cipő a hosszú hétvége alatt. Egyébként is, a visszavigyem-ne vigyem dilemma értelmét vesztette, amint rájöttem, hogy május elseje van. Így hát bosszúságomat és a kimúlt cipővel kapcsolatos gyászmunkámat későbbre halasztottam, s anyai agyam problémamegoldó üzemmódba váltott át: miben megy a gyerek szerdán iskolába?

Itt az év ékszere!

Szerző: Lotte

A PannonArts Galéria idén is meghirdette az ÉvÉkszere pályázatot. A klasszikus ékszer alapanyagokon kívül újrahasznosított anyagokból, betonból, papírból, műanyagból, textilből is készültek gyönyörű ékszerek.  Ötvenöt alkotó több mint száz munkájából választotta ki a zsűri az év ékszerét, Vékony Fanni Keresztszemes című munkáját.

Keresztszemes bross

Moss, Alkoss, Takaríts!

Szerző: FiloSzofi

Moss, alkoss, takaríts,
Hass, csábíts, szaporíts,
Szülj, többször gyarapíts,
Főzz, hámozz, habosíts,
Fogyj, tornázz, lúgosíts,
Merj, pályázz, utasíts,
Higgy, áldozz, alakíts,
Küzdj, lelket szabadíts! 

 

Moss, Alkoss, Takaríts!
Gévai Csilla-Kántor Kata-Melis Márta