Hogyan fussunk (majdnem) félmaratont, avagy bízzunk-e az álompalikban?

Szerző: Fakirma

Azt hittem, nagy cucc. Mármint (majdnem) félmaratont futni. Nem az. Sokkal egyszerűbb, mint Szofi bármelyik csodareceptjét megfőzni, megsütni vagy mittudomén mit csinálni vele. Elég hozzá egy többnapos ovis tábor és egy  hőn szeretett férj, akinek minden szavát elhiszed. Például azt, hogy a tábor kapujától pontosan 5 km-re található az erdei kisvasút végállomása, és nincs más dolgod, mint a betonúton elfutni addig, amíg a sínek el nem fogynak, onnan visszakocogni a táborig, s máris a lábaidban tudhatsz egy laza tízest. Egyszerű, még a hülye is képes rá, a lényeg mindössze a pontos koreográfia:

Bulizni gyerekekkel

Szerző: FiloSzofi

kép innen

Kedves Olvasóink, rútul magatokra hagytunk benneteket itt a nyár végi napokon, ami belátom, nem volt szép. Mentségeink viszont vannak, legalábbis egy: nyár volt. Ha jól követem a csapatunk mozgását - ez egyáltalán nem biztos - Irma kotlós végre szárnyai alá gyűjtötte az egész csapatot, és kelet felé távozott (de mi lett végül a lázadó edzőtáborossal, Irma?), Lotte zenekari turné üzemmódban szeli keresztül kasul az országot nyaralásnak álcázott munka és munkának álcázott nyaralás ürügyén, míg össze nem találkoztunk az Alpokalján, ahonnan - mire föleszméltem - már tovább is vonult mint forgószél, emlék és szómorzsákat hagyva maga után.

Én meg, mélázósabb tempóban működvén, elfröccsözgettem ugyanott néhány napot, néhány gyerekkel. Visszatérve, Kedves Olvasók, a cserbenhagyásra, ahogy az éjjeli vadak portyázása előtt elcsendesül az erdő, és a csata előtt tábortűzbe bámul a borozó katona, így szeptember előtt mindent feledve kapaszkodtam én is abba műanyag pohárba, meg a gyerekeim kezébe. Megjegyzem, nem túl biztató, hogy egy-két pohár után minden gyakorlottabb szülő arca megrándul az iskola szóra, és többnyire egyetlen szó préselődik át a grimaszon: "Szívás."

Most, hogy nálunk is ott figyel az iskolatáska a sarokban, és egy halk, szorongó kis hang kérdezi "Mikor veszünk tornacipőt?", a nyár vége is más nyomatékot kapott: mintegy leánybúcsú - mondhatni. Az utolsó nyaralás is ennek fényében, most vagy soha hangulatban telt. Három gyerekkel, - köztük egy szopósmalac - ez persze nem nagy ivászatot, és veszélyes extrémsportokat jelent, inkább egy kis önzést, és a belső horgonyok felhúzását, hadd ússzon az a hajó! Örömmel tapasztaltam, hogy az utóbbi majd hét év során igen jól kifejlesztettem a kívülről nem látható bulizás technikáját, aminek segítségével már egyre kevesebb élményt kell nélkülöznöm. Egy-egy deci bortól esténként simán jönnek a részegült érzések, és gondolatok (rosszullét és kínos viselkedés nélkül). Az igazsághoz tartozik, hogy védett és nívós társaságban,  minőségi környezetben és programok közt töltöttük ezt a pár napot, így a gyerekek közösségileg is védve voltak, nem csak általam, kicsit kikapcsolhattuk a sugárpajzsot a kis űrhajónk körül.

A pszichológus kérdez: Kötelességtudat vagy hálátlanság?

Szerző: Fakirma

Mit teszel, amikor 13 éves fiad beint a Nagy Családi Nyaralás előtt néhány nappal, hogy esze ágában sincs veletek tartani, hanem inkább edzőtáborba megy?

Házi színház

Szerző: Lotte    

Emlékszem, mikor gyerekként debütáltam balatoni nyaralásunk utolsó napján a búcsúest műsorában mint amerikai szabadságszobor. Mézzel alapozva, aztán belisztezve, fehér lepedőbe burkolva magasodtam összetolt székek tetején a közönség soraiban ülő anyukák és apukák felé. Nem rémlik már, mi volt az előadás veleje, s miért éppen a Szabadságszobrot formáztam (ne feledjük, akkor még javában Kádár-rezsim volt!), csak az érzés maradt meg, hogy nagyon-nagyon készültünk. Napokra lekötötte a kéthetes nyaralás során verbuválódott gyerekbandát a készülő Nagy Fellépés.
Most saját gyerekeim arcán láttam ugyanezt a feszült várakozást.

Heti Muníció: Vízparti mulatás víz nélkül

Szerző: Fakirma

A vízparti nyaralással az a baj, hogy a megérkezésünk után nagyjából egy órával rádöbbenek, hogy utálom a vízparti nyaralást. Nem lenne ezzel semmi gond, ha a gyerekeim is így éreznének, vagy legalább Ember nem lenne víziszonyos. Férjem azonban következetesen megtagadja a vízben való tartózkodás legprimitívebb formáit is. Mert fél a cápáktól. Hiába magyarázom neki, hogy a Balatonban nincsenek cápák, ő csak hajtogatja, hogy azt sohasem lehet tudni, s jobb félni, mint megijedni. Így aztán én áztatom magam rongyossá a vízben fogócskázás, cicázás, ugrálás, gyerekhuzingálás és kézből fejesugrás címszó alatt, miközben neurotikusan számolom gyermekeim fejeit,

egy, kettő, három, négy, egy kettő, három, négy, egy, kettő, három, basszus, hol a negyedik?!

A vízparti nyaralások alkalmával kimerítem a tökéletes anyaság összes kritériumát, ennek keretei között jobbnál jobb vízmentes programokkal  kényeztetem gyerekeimet, csak azért, hogy minél több időt tölthessek a szárazföldön: naponta ötször fagyizunk, társasjátékozunk és játszótérre járunk. Néhány nap után sajnos dugig vagyunk az édességekkel, rájövök, hogy a társasjáték csak arra való, hogy a gyerekeim egymás haját tépjék, a játszótér pedig pont annyira lehangoló, mint a strand, csak kevésbé vizes.

 Következő kétségbeesett lépésként körbetelefonálom a gyerekekkel rendelkező ismerőseimet, véletlenül nem tartózkodnak-e a Balaton környékén, hogy összefussunk néhány órácskára. Egy részük épp most ment haza, esetleg a jövő héten jön, a henyélős maradék pedig udvariasan adja tudtomra, hogy náluk a nyaralás fogalmába nem tartozik bele a velünk való találkozás sokkoló élménye.
Ha utolsó reményem is szertefoszlott, olyan programmal vesztegetem meg a kölyköket, ami messze van a víztől. Ez azt jelenti, hogy autót kell vezetnem, vagyis nem kezdhetem el vedelni a hosszúlépést délelőtt 10 órakor, ami tovább rontja a nap ép ésszel való túlélésének esélyeit (Ember ilyenkor már éppen robog a hajnali gyorssal Budapest felé egy hirtelen közbejött életbevágóan fontos és előreláthatóan több napig elhúzódó tárgyalás miatt).

Vacsorához tücsköt bogarat, kemping három gyerekkel

Szerző: FiloSzofi

Kempingezni indult a család.  Hogy miért pont most, a harmadik gyerekkel? Miért, mikor? Azt hiszem, megijedtem, hogy ha nem most, akkor soha, és én nem akarom, hogy soha többé ne aludjak szabad ég alatt, és hogy a gyerekeim ne velem éljék át ezt az élményt először.  Meg aztán lassan egy éve, mit egy éve, hosszú évek óta hülye tárgyak rakosgatásával telik az életem, és elegem van! Iszonyúan vágyom az eszköztelenségre, a függetlenségre, az egyszerűségre. Így is maradt elég: a család, az étkezések, a Balaton, a gumicsónak, a napkrém, a mosogató és a vizesblokk, a Férj aki tudományos cikket ír, az autó, aki hűségesen szorítja ki újabb és újabb dugi köbcentijeit.

Elsőnek azért nem a dél-amerikai őserdőkbe mentünk, hanem egy balatoni kempingbe. Tökéletes. Minden megvan, ami kell, és semmi, ami fölösleges. A tökéletes időnkívüliség valósul meg itt. Nincs semmi, csak az emberek, a Balaton, meg a vizesblokk. Ez nem nosztalgia, mert nem pont olyan, mint gyerekkoromban, hanem mint bármikor. A pókok a vécében, Pista bácsi a bennfentes, a reggeli szauna a sátorban, a bolognai spagetti, a hínár, a hegyek, az én hegyeim (a mi hegyeink), a vitorlások vagy a Göncöl szekér.

Aztán itt van a mi németünk. Ahogy régen azt mondták, nem is város, aminek nincs zsidója, úgy akkreditálja a balatoni üdülőhelyet A Német. A mi németünk igazán tökéletes, a germán faj dicső példánya. Hangos, elfogulatlan, élvezi az életet, viking testalkatára rápocakosodott bajszos szőke. Azon kaptam magam, hogy némi hálát érzek iránta, amiért lakókocsijával éppen ezt az úticélt pécézte ki, és így nekünk is megvan a németünk.

Nyári homály

Szerző: Fakirma

Negyvenegy év tapasztalata, négy gyerek, ezernyi útrakelés. Sokat tudok, de nem eleget. Most azonban nyakunkon az új nyaralás, lelkesen gyúrok a balatoni turnénkra, ott talán tovább oszolhat a homály. Ezért aztán csokorba gyűjtöttem a legfontosabb kérdéseimet:

Kinek van szüksége fütyivédőre kánikulában a vízparton?

Tengerparti kakukktojás

Szerző: Fakirma

Az Onleány Társasblog (Fakirma szekció) nyereményjátékot hirdet: a képen látható tárgyak közül melyik az az egyetlen felesleges, amelyiket baromság volt magunkkal hurcolni a tengerparti családi nyaralásra? Figyelem, csak egyetlen helyes megfejtés létezik! A szerencsés megfejtőnek a nyárra kölcsönadom mind a négy gyerekemet.

Játékon kívül itt következhetne egy kép azokról a cuccokról, amelyeket nem árt magunkkal cipelni a vízparti nyaralásra a sörön, a szilikonos karkötőn  és a hangulatjavító gyógyszeren kívül.

Férjek városa

Szerző: Fakirma

Párizsban életemben először Első Férjjel jártam nagyjából száz éve, még ezekben az időkben:

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen nyanya, akinek emlékes ládikája mélyén ott lapul a megsárgult interrail jegy. A belevaló csávók hamisították, a ronyósok megvették nagyjából 25.000 forintért. Első Férjjel egész évben azért hordtuk az újságot, hogy a nyári egy hónapra szóló európai szopóturnénkra a vonatjegy árát összeszedjük.

Párizsban három napot töltöttünk: az első nap végigloholtunk a kötelező nevezetességeken (nem csak csórók voltunk, hanem a világ csodáira nyitottak is, ma már tudom, nem szerencsés kombináció), este hullafáradtan felültünk a vonatra, és egészen Amszterdamig aludtunk. A kirakatban üldögélő utcalányok megcsodálása után éjszaka visszazötyögtünk Párizsba, s hajnalban már a Champ Elysee-n törölgettük a csipát egymás szeméből. Estére már olyan büdösek voltunk, hogy leugrottunk az Atlanti óceánhoz pancsolni, így aztán két nap múlva tiszta popsival állhattunk Mona Lisa előtt. A Notre-Dame örökre beitta magát az ízlelőbimbóimba, határozottan Aranka puding íze van (mogyorós változat). No, nem tejjel habosra turmixolva, hanem vízzel pépesítve, amit boldogan nyeltünk a Quazimodó kecója mögötti park árnyas padjainak egyikén. Se kaja, se szállás, se pénz, csak szabadság, szerelem, fiatalság és nevetés. Egy Első Férj ennél többet nem is adhat az asszonyának.

A Kihívás Napja(i)

Szerző: Fakirma

Figyelmeztetés: Ez a bejegyzés - a megelőző 156-tól eltérően - nem tartalmaz egy fikarcnyi örök érvényű igazságot sem. A mű egy hosszasan elhúzódó identitáskrízis köztes állomása. Igényes olvasóknak és/vagy ortodox waldorfosoknak nem ajánlom.

Az i-re a pontot, avagy az utolsó cseppet a pohárba hagyományosan augusztus huszadika táján tesszük fel, avagy cseppentjük bele. Amikor már végképp elegünk van a rekkenő hőségből, a még mindig szabadságon lébecoló gyerekorvosból, a nyakig érő fűből és a harmadik kipukkant kerti pancsolóból, az egészet még megfeleljük egy háromnapos waldorf táborral. Ha már szar, érjen nyakig.

Önkiszolgáló kutyamosó

Szerző: Fakirma

Kaposvár a csodák városa: a bámulatos klinika, a megmászható utcai szobrok (meséltem, hogy Ojó egy interaktív szekéren még egyszer  felhasította az állát? - kórházi fellépésünket ismét bájos eseményként könyvelhettük el) után búcsúzóul a város szélén találtunk egy önkiszolgáló kutyamosót:

A magyar egészségügy napos oldala

Szerző: Fakirma

Ezt az unalmas vidéki történetet csak azért írom meg, hogy kiköszörüljem a csorbát, amit rosszindulatú élcelődéseimmel a magyar kórházi viszonyok hírnevén ejtettem. Mert lám, tudnak ők, ha akarnak.
Úgy érzem, már évezredek óta  nyaralós üzemmódban működünk, s ebből még a péntek éjszakai kórházi fellépésünk sem tudott kizökkenteni. Sőt, állíthatom, az aktív pihenés újfajta arcával ismerkedtem meg.

Az esti kocsmázásból igyekeztünk kölcsönlakásunk felé, amikor Farkas-Ojónk olyan szerencsétlenül taknyolt el a kismotorjával, hogy az álla felrepedt. Miután a spriccelő vért a még szárazon maradt ruhadarabjainkkal sikerült többé-kevésbé csillapítani (nem lehet igaz, hogy senkinél sincs egy rohadt pézsé!), szomorúan állapítottam meg, hogy ez nem a megszokott ragtapaszos házi buherával elintézhető kaland. Így hát - mivel úgyis útba esett - bekocogtunk a kaposvári kórház traumatológiai ambulanciájára. Az ügyeleten nagy volt a forgalom, a nyomorultak jellemzően fél lábon ugráltak, ez csak fokozta a szemmel láthatóan vidám hangulatot.

Heti Muníció: Katica Tanya

Szerző: Fakirma

Somogyország legmélyebb bugyrából jelentem: megtaláltam a tízpontos gyerekparadicsomot. És ez most nem vicc:

A patcai álomtanya szerencsés keveréke a Szentendrei Skanzennek és a bevásárlóközpontok Kölyökparkjainak. Katicáéknál mindenki elégedett: a gyerekek azért, mert egész (esetleg több) napra elegendő csoda várja őket. Az igényes szülők pedig annak örülnek, hogy a kölykeik menthetetlenül fejlődnek.

Lelki Zöldségek: Balatoni mozaik

Szerző: Fakirma

Gyönyörű

Mozaik család életében a legsokkolóbb legizgalmasabb időszak valószínűleg a nyári szünet. Érettségi kettes matekommal meg se próbálom kiszámolni, hogy  szerteágazó családi alrendszereink a tíz hét alatt hányféle kombinációban hódítják meg a világot. A mozaikok életéről már közkinccsé tettem egy korszakalkotó elméleti értekezést, itt az idő, hogy mellékeljek egy jó gyakorlatot is (ismeritek ezt a kifejezést? a munkahelyem honlapján olvastam, nem tudom, pontosan mit jelent, de jól hangzik, és valami köze lehet a minőségbiztosításhoz, ami azt hiszem, szintén klassz dolog).
Az a gáz a mozaik családban (legalábbis az enyémben), hogy rohadt sokan vagyunk, és sokféle formában kötődünk egymáshoz: rögtön itt vagyok én a fiaimmal mint egykori normális családunk maradéka, és persze a vadhajtásokról sem lehet megfeledkezni: Ember, a két kislánnyal, de a három pasi is egy külön kis csapatot alkot (Bendő, Szendvicsgyerek plusz Gonosz Mostoha), ráadásul mindenkihez tartozik még néhány rokoni kinövés, akinek van még néhány kinövése, szóval elég bonyolult az ügy. A nyarunk szép példája annak a heroikus küzdelemnek, amit azért folytatunk, hogy minden családi alrendszerünk intimitás-igénye kielégülést nyerjen. Egyszerűbben fogalmazva: mindenki nyaraljon azzal, akivel akar, és azzal is, akivel kutya kötelessége.

Halál minden lótúró-automatára!

Szerző: Fakirma

A nyaralás azért jó, mert van idő sokat gondolkodni. Idén is a menetrendszerű Balaton I. turnénkon rengeteg értékes gondolat jutott az eszembe. Például rájöttem, hogy ha tehetném, akkor a vattacukorárusok és a negyven év alatti nem-szült nők után közvetlenül a lótúró-automatákat tiltanám ki az üdülőhelyekről.
 Az idén zseniális ötlete támadt Szendvicsgyereknek: elhatározta, hogy összegyűjti a világ összes gumilabdáját, ami ezekben a gépekben rejtőzik. Királykisasszony és Farkas-Ojó lelkesen csatlakozott a giga-álom megvalósításához.

Mit tehet ilyenkor egy anya, akinek eltökélt szándéka, hogy ez a nyaralás most más lesz, mint a többi:  nincs több óbégatás és földön fetrengés, ellenben van béke és derű dögivel, meg sok csodálkozó turista, aki tátott szájjal (és irigykedve) bámulja a nagycsaládos idillt?

Posztnyaralásos stressz szindróma

Szerző: Fakirma

Ismerős a kínzó érzés?

Tucatnyi érv Horvátország mellett

Szerző: Fakirma

1. A vidéki építészet kicsit fura, de a pizza világbajnok:

Szerelmes nyaralás

Szerző: FiloSzofi

"S már nem hat meg egy gyertyafényes vacsora, hogyha az étlapon nem szerepel a CSODA!" (Specko Jedno - Boglárka) ezt dúdolom a legutóbbi ki vagy-vagy óta, még ha nem is keresek szerelmet. De hát az egész mindenség hasonlít a szerelemre, vagy nem? Például a nyaralás.

link

Igen, a nyaralás, miért ne. Szebbnek látom magam benne, és az én szemem is mélyebbre lát. Érdekesebb a világ, a lelki gyönyörűség bőre az érzéki gyönyör, és fordítva.

Minden évben, mikor a netet böngészem szállásért, átgondolom ezt a dolgot. Szeretném visszakapni a szabad kóborlások, patakpart, rovarpercegés mély érzékelését, a fák lombja közt égbe révedő szemem.

"Szerintem biztos, hogy bennem lehet a hiba,
Hogy a szerelemhez nem vagyok elég laza,
Mert még élnek bennem a régi emlékek,
S persze ehhez igazodnak az igények."

Ti mikor aludtatok utoljára szabad ég alatt? Mióta gyerekeim vannak, én nem. A a gyerekszülés olyan állomás, amikor az ember elemi módon tér vissza a testéhez, de nem a természethez. A természettől a kialvatlanság, pelenkafüggés, bébiétel, megfelelő hőmérséklet, és a háztartási gépek felértékelődése választ el. Meg a sérülékenység. Fogkefe nélkül még csak nekivág az ember, de botmixer nélkül már kevésbé. És különben is, pont az apró testi és tárgyi nyűgök serege támadja a boldogságot egész évben, kinek kell még akkor beázó sátor, kifogyott wc papír és hétvégére bezárt bolt?