ZÁRÓRA

Szerző: Onleány

Kedveseink!

Lejárt a magunknak szabott türelmi idő (tudjátok, amíg kiderül, hogy ezt a ruhát már tényleg nem hordja az ember), ezt a blogot most bezárjuk. 

Azért az elmúlt három év nem múlt el nyomtalanul, mindhármunkban pörög tovább az „ezt meg kellene írni” alkatrész, ezért könnyen lehet, hogy lesz olyan fórum, ahol találkozhattok még velünk. Ha így lesz, itt, ezen a felületen is hirdetni fogjuk!

Az eddigi tartalmak továbbra is hozzáférhetők maradnak, szabad böngészni, élet- és süti recepteket olvasgatni. Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Szeretettel:

Lotte, Szofi, Fakirma

Mérgező mindennapok

Szerző: Fakirma

Amikor apám megmérgezte anyámat, úgy éreztem, homokszem csúszott mindennapjaink gördülékenyen működő fogaskerekei közé. Pedig remekül alakult minden, az esti ágybadugós rituálék közben szentül hittem, hogy ma minden tartósan és ideiglenesen nálunk állomásozó gyerek optimális időben szívódik fel az esténkben. Öregapa halk csoszogásával egy pillanat alatt tiporta szét édes álmaimat,

Megmérgeztem anyádat. Az altatójából véletlenül ötszörös adagot adtam be neki.

Évek óta tudjuk, hogy édesanyám betegsége gyógyíthatatlan, szemtanúi vagyunk leépülésének, és tényleg nem tréfás végignézni, ahogy napról napra veszíti el utolsó kapcsolódásait a külvilággal. Ezen az estén azonban felmerült bennem, hogy talán mégsem ő a legidiótább a családban.