Böjti menü - a régi, jó rántott leves

Szerző: FiloSzofi

Hogy az milyen jól tud esni! És csurgatott tojással, egész köménymaggal mennyire lehetett fújjolni rá a menzán! Emlékszem a pléhkanalak szélén színpadiasan meghimbált, majd rátapadó tojáscafatokra. Otthon is rendszeresen ettünk, és bevallom, szerettem, csak a köménymagra ne harapjon rá az ember. Anyu persze nem keverte ezer szálra a beleütött tojást, a nagyja szépen egyben maradt, és mindenkinek jutott szigorúan egy darab. Zsírban pirított nagy kenyérkockákkal ettük. Legutóbb én ettem meg majdnem az egész fazék levest, és majdnem az összes tojást. A kenyérkockák nem hiányoztak. És akkor megfogadtam, hogy gyakrabban csinálok majd.  Hogy is kell, hogy is kell csinálni? Rém egyszerű, de konkrétan itt a recept. És pont olyan lesz. (Délután, ha elkészült a mienk, teszek fel képet is, bár annyira nem egy látványos darab, csak, hogy lehessen azonosítani.)

A tojás egyben marad

Kenyérkocka helyett levesgyöngy

Rántott leves

2ek liszt
kevés olaj
piros paprika
2-3 fej hagyma
1-2 gerezd fokhagyma
só
kömény
(ecet vagy tejföl, ha savanyítani akarom -én nem szoktam-)

Böjti menü - Vöröslencse leves

Szerző: FiloSzofi

Böjti menü sorozatunkban olyan ételeket igyekszünk összegyűjteni, amelyek nemcsak húsmentesek, de egyszerűek is.

Milyen  a jó böjti menü? Finom, de nem ínyenc. Könnyen elkészíthető, hogy a figyelmünk ne az evés körül forogjon egész nap. A gyerekek is egyék, de ne legyen mindig tészta.

10 perces vöröslencse leves

Teszteltem. Ma 11.05-kor elkezdtem felvágni a hagymát, 11.15-kor a tűzhelyen rotyogott a leves.

Egyedül újjászületni is nehéz

Szerző: FiloSzofi

Jó nekem, mert törekszem a megújulásra.
Rossz nekem, mert a bajaim késztetnek erre.
Jó nekem, mert van hova fordulnom, az évszázadok keresztény bölcsessége az útmutatás kiapadhatatlan turkálója.
Rossz nekem, mert korom és környezetem tipikus bajaival küzdök, ugyanott van a vakfoltom, mint a mellettem állóknak.

Csapjunk a lecsóba!

 Tételmondat:
Korunk csapdája, avagy az individualizmus túlpörgése, hogy a bűnt beletoljuk a személyiségbe.

Hallottam lelkipásztori tapasztalatról, miszerint azért is nehéz a gyónókkal, mert valójában nincs bűntudatuk, ezért vezekelni sem tudnak. Ezért felszabadulni sem.

Azt hiszem, ez a megállapítás rám is vonatkozik. Inkább hibásnak érzem magam, mint bűnösnek.
Egy dologban tudom, hogy a bűn táborozik bennem: a szeretetlenségben. Mert ez annyira nyilvánvaló ellentetje, tagadása az isteni parancsnak. Ám ez is alig több, mint intellektuális belátás.

Erősebb az "I'm sorry!", mint a "Bocsánat!". Sajnáljuk, pusztán csak sajnáljuk. Igyekszünk fejlődni.