Alapsütik 6 - lusta tészta

Szerző: FiloSzofi

Nem is tudom, hogy maradt ki idáig az Alapsüti sorozatból a gyerekkori kedvenc, a lusta tészta. Hívják még lusta asszony tésztájának, lusta rétesnek is. A lusta jelzőt azzal érdemelte ki, hogy nem kell hozzá tésztát gyúrni, sem kavarni, sem felverni. De ezt a sütit nem (csak) azért szeretjük,mert egyszerű.

Ronda, de finom

A hozzávalókat fajtánként a tepsibe szórjuk, végül meglocsoljuk tojásos tejjel. Nagyon fontos, hogy réteslisztet használjunk hozzá, azzal lehet elérni azt az állagot, amitől szenvedélyesen lehet rajongani ezért a süteményért, vagy éppen finnyogni rá. Mondanom sem kell, én a rajongók közé tartozom.
A tepsi aljára fagyasztóból kivett 10 dekás vaj felét reszeljük, arra szórjuk a liszt-cukor-szódabikarbóna száraz elegyét. Erre kerül a morzsolt túró, majd ismét a lisztes elegy, a vaj másik fele, végül a tojásos tej.
Az alja ropogósan ikrásra sül, majdnem, mintha grízes lenne, és majdnem mintha morzsás, de egyik sem. Ez más. A tetején szintén kissé ropogós, de a tojástól kissé filmes réteg képződik. Középen a túró fogja össze az élvezeteket.

Alapsütik 5 - vaníliás kifli

Szerző: FiloSzofi

Az Alapsütik sorozat következő darabja nálunk kedvenc családi, karácsonyi aprósütemény, a vaníliás kifli. Nem összekeverendő a hókiflivel, ami töltött és azt hiszem, hájas tésztából készül. Ez egy vajas-diós, vagy vajas-mandulás, töltetlen, omlós tészta. Nagyon hálás, bármeddig eláll sült, és sületlen állapotban is.

Az eredeti recept mandulára szól, én is csináltam többször, de a különbség ízben alig észrevehető,  talán mandulával szárazabb. Tehát dióval.

Alapsütik 4. - Nagyon krémes csokitorta

Szerző: FiloSzofi  

Talán még nem feledkeztetek meg nyár elején indult sorozatunkról, amelyben azokat a sütiket szedem össze, amelyek kipróbált kedvencek, és amit bárki könnyen, gyorsan dekoncentráltan is elkészíthet. Alapdarabok tehát, mint ruhatárban a kis fekete. Amellett néha legek, egyszerűen a legfinomabbak.

Ez a süti egyedül apukám szívét nem hódította meg teljesen, szerinte ugyanis nem elég édes. Mindenki más szerint igen. Egyébként ezen a problémán is könnyű segíteni, több cukrot kell beletenni. Amiért ilyen sokáig késlekedtem a közlésével, annak egyszerű oka, hogy sosem sikerült megörökíteni. Általában vendégségbe viszem, és ott túl hamar elfogy. Most itthonra sütöttem, hogy végre nekem is jusson, itt viszont a fényviszonyok voltak csapnivalóak, mégis többet ér a recept - úgy érzem - , ha képileg is meg van támogatva. Hogy tudjuk, mire számítsunk.