Az árnyékvilág boldogsága

Szerző: Lotte

Erőteljes művészi élménnyel indult a szülésem utáni szellemi regenerációm - igen, nemcsak a testnek, de a kisbabára fókuszáló léleknek és a belefeledkező szellemnek is időre van szüksége, hogy újra kifelé fordítsa tekintetét.
Azt hiszem, kevés mű talált volna ebben az élethelyzetben annyira telibe, mint a néhány nappal ezelőtt látott Strauss-opera, Az árnyék nélküli asszony.

"Hitvestársak, kik egymás karjában feküdtök,

ti vagytok a szakadék fölött kifeszített híd, 

amelyen át a halottak ismét az életbe lépnek!

Áldott a ti szerelmetek műve!

- zengte az első felvonás végén a városkapu őreinek kórusa a tegnap 150 éve született Richard Strauss monumentális operájának központi üzenetét.
Az árnyék nélküli asszony azon kevés operák egyike, amely nemcsak történetet mesél, hanem már a librettója is egyetemes tanítást hordoz, amely ma is legalább olyan aktuális, mint keletkezése pillanatában. Egy szépséges mesébe ágyazva tesz kinyilatkoztatásokat a házasságról és a gyermekek születéséről, mint az emberi létezés, a földi boldogság kiteljesedésének útjáról. S miután e kérdés így vagy úgy, de mindenkit érint, szíven üt szingliket és szülni, nemzeni nem akarókat, felkavar jó és rossz házasságban élőket, boldog vagy boldogtalan gyermekeseket egyaránt.

Kösz, hogy köszönsz!

Szerző: Lotte

Nem elejtve a megkezdett nyanyás vonalat, hadd "nyanyajogjak" most én is egy kicsit. Az okot pedig egy elemi dolog, a köszönés és annak fogadása körüli  kulturálatlanságunk  kultúránk szolgáltatja.
Egyre nagyobb találati arányban vallok ugyanis kudarcot a mindennapi élet e triviális frontján. Most nem az ikeás módin, a lépten-nyomon való tegeződés problematikáján akarok lamentálni, itt még legalább tetten érhető egymás létének tudomásulvétele. A kéretlen tegezés viszonylatában még nem nézik egymást levegőnek a a köszönésre "ítéltek", legfeljebb a nyelvi finomságok, az emberi viszonyok árnyalatai válnak kontúrtalanná és szegényessé.

Heti Muncíció: Kassai lötyögős

Szerző: Fakirma

Kassára  véletlenségből jutottunk el Embererrel a kétszemélyes szülinapos-házassági évfordulós turnénkon. A választás szempontjai meglehetósen egyszerűek voltak: hazaérjünk néhány óra alatt, ha valamelyik kölyöknek sürgős szüksége támad egy anyára vagy egy apára, legyen jó sör olcsón, ehessünk knédlit és találjunk egy plázát, ahol konzumkényszeremet csillapíthatom.

Heti Muníció: Skandináv csöpögős

Szerző: Fakirma

Citrom- és narancsliget

Gyűlölöm a televíziót, akkor is, ha jó filmet adnak benne. Nem elvi okokból, hanem zsigerből. Hidegen hagynak a pszichológiai vizsgálatok eredményei, melyek szerint a televízió butít, agressziót szül, elmagányosít, sivárrá teszi az életet és megöli a kreativitást. Ezek a megállapítások legfeljebb simogatják a lelkemet, de a televízió iránti ellenséges érzelmeimhez semmi közük sincs. Mint minden komoly negatív attitűdnek,  gyökere ennek is egy gyermekkori traumában keresendő: kamaszkoromban valami érthetetlen oknál fogva a családom úgy döntött, hogy az én szobámba helyezi el a közös családi tévét. Ezért aztán az intim szférám 12 és 18 éves korom között nagyjából  a nulla közeli állapotban stagnált Az érzés természetesen generalizálódott, s lassan kiterjedt minden búgó kütyüre: turmixgépre, porszívóra és számítógépre egyaránt. Szóval takarítani sem szeretek, viszont filmet nézni annál inkább. Moziban. Pontosabban a Cirko Gejzírben. Talán az évek során megszületett gyermekeimnek, illetve az időközben elfogyasztott tetemes alkoholmennyiségnek köszönhető ez az intellektuális hanyatlással és az érdeklődési kör beszűkülésével együtt járó egyhangúság: az elmúlt években beszerzett filmélményeim többsége a spanyol és a skandináv vígjátékok osztályába tartozik. Ezeket az alkotásokat képtelen vagyok megunni, és még akkor is elnéző vagyok velük szemben, ha az aktuális rendező éppen nem hozta a csúcsformáját.

Riposzt: Csoda a Zsolnay Gyárban

Szerző: Fakirma

Nem tehetek róla, de élek-halok a presztizs-beruházásokért. Ha rajtam múlna, hagynám a fenébe az autópályákat és a négyes metrót, az ország pénzét gyönyörű parkokra, felújított épületekre és kandeláberes hidakra herdálnám el. A lepukkant gyártelepek helyrepofozása pedig igazán a szívem csücske. Meg is dobbant a szívem, amikor a pécsi  Zsolnay Gyár kikupálódásáról olvastam. Úgy tűnik, megbocsájtom Pécsnek a ferde főterét az ott szerzett funkciótlan diplomámmal együtt, és újragondolom fogadalmamat, miszerint soha, semmilyen körülmények között nem teszem be a lábamat a városba.

Szívet melengető látvány az igényesen felújított egykori gyárépület

Soha többet! Harmadszor

A mai naptól tekinthető meg a Pintér Galériában a Soha többet! Harmadszor című, szocreál anyagot felvonultató aukciós kiállítás. Szocreál festmények, szobrok, műtárgyak és relikviák a negyvenes, ötvenes, hatvanas évekből!

Boldog születésnapot, Liszt Ferenc!

"Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelv sajnálatos nem tudása ellenére a születésemtől a halálomig szívben és lélekben magyar maradjak, és ezért a magyar zenei kultúrát erőteljesen szeretném támogatni." 
(Liszt levele br. Augusz Antalhoz 1873. május 7-én)

 Liszt Ferenc: Les Preludes

Kicsöngettek

"Akármiként állítjuk föl a mércét: a vers csak úgy szép, ha nem tudni, mért szép." (Mészöly Dezső)

Emlékszel, Szofi? Másodikos gimnazisták voltunk, és négyesre álltunk magyarból. Skandallum! Akárhogy osztottunk, szoroztunk, itt már csak a csoda segíthetett! Ilyen szégyen velünk nem eshet meg! Hiszen csak épp szerelmesek voltunk és másra figyeltünk egy pillanatig, és tessék... Összedugtuk a fejünket és egy szokatlan megoldást találtunk: csináljunk valami nagyot, valami váratlant, ami bebizonyítja, jelesebb a mi affinitásunk a magyar irodalomhoz egy egyszerű négyesnél. Meghívtuk hát Mészöly Dezsőt, akit annyiszor figyeltünk és akiért annyira lelkesedtünk a Lyukasórában! Egy telefonfülkében szorongva kerestük ki a számát, izzadó tenyérrel dobtuk be a húszast és tárcsáztunk. És fölvette, és azonnal azt mondta, persze, eljön és tart egy rendhagyó irodalomórát a gimnáziumban. Jött, remek volt, sziporkázott és megmentette a becsületünket, no meg a féléves ötösünket. Most újra, utoljára köszönjük a versek szerelmesének és szeretettel búcsúzunk Tőle Exitus című versével:

Csak hagyjátok az ajtót nyitva rám, és beszélgessetek
tovább nyugodtan, jó fiúk, leányok.
Valami hirtelen álmosság szállt meg, hadd nyújtózzam el
a ruhatár-szobában, itt a bundák közt, a jó
meleg sötétben.

Ne is vegyétek észre majd hajnal felé,

ha a rövidke zeneszünetekben

nem halljátok többé az ismerős,

hullámzó horkolást. A zsivajos,

zajló, kavargó világbuliról

angolosan távozni ősi jog.

 

Cikk: Meghalt Mészöly Dezső

Főzdefeszt

Kicsit megkésve ugyan, de érdeklődéssel olvastam, hogy múlt hétvégén a Palotanegyed terein (Lőrinc Pap tér, Krúdy Gyula utca, Mikszáth Kálmán téren, Szabó Ervin tér, Kálvin tér ötszögben) különleges sörfesztivál zajlott. Úgy tűnik serfőzőink próbálják felvenni a tempót sikeres borászainkkal: soha rosszabb versengést! A Főzdefeszten a magyar házi serfőzdék mutatkoztak be erős, fekete, őszies finomsággal és bemutatták Közép-Európa legdrágább és legnemesebb sörét, a Kaltenceker B27-et is. (Sose hallottam róla, meglehetősen hiányos a sörkultúrám, de ha a Sörgyári capriccio jeleneteire és néhány emlékezetes prágai sörözésre gondolok, összefut a nyál a számban.) Tizennyolc magyar sörfőzde több mint 60 különleges söre, úgy mint például a Fekete Bárány, a Tuck Barát, a Drakula vagy a Hajdinás versengett a közönségszavazatokért és a Fesztivál Sörének címéért. Holtversenyben aztán a májusi fesztivál díjnyertes söre, a Grabanc IPA, és a legfiatalabb magyar sörfőzde, a Csobánkai Kézműves Serfőzde Fekete Bárány nevű szénfekete stout-ja nyert. A második legtöbb szavazatot a Köleses sör kapta, harmadik helyen pedig a dombóvári Kissler Sörfőzde meglepő és karakteres Feketeribizlis söre  végzett.