A Heti Válasz Mária című musical bemutatójáról
szóló cikkének olvasgatása közben jött az ötlet, hogy ha már annyi bőrt
lehúztak erről a szegény Szűz Máriáról, akkor miért ne tehetném meg én is, s
írhatnék egy olyan bejegyzést, ami a Riposzt, a Lelki Zöldségek és a Heti
Muníció tartalmi követelményeinek egyaránt megfelel. (Talán még a KitűNő rovatot
is be lehetne suvasztani, hiszen Máriánál csodálatosabb asszonyt nehéz lenne
találni, de ennek a műfajnak Lotte a mestere, így hát rábízom, él-e ezzel a
kihívással).
A Mária ősbemutatója a debreceni Főnix Csarnokban önmagában véve nem egy olyan hír, amitől a magamfajta otthon punnyadós anyuka izgalomba jön,
gondolom, volt még néhány színházi bemutató az elmúlt napokban, amire nem
jutottam el, és várhatóan nem is fogok soha. A Mária előadás azonban több okból
is kilóg a soha-meg-nem-nézett művek sorából.
