Riposzt: Bayer ihlette (majdnem) politika-mentes gondolatok

Szerző: Fakirma

 Nem rajongok se a politikáért, se a riport műfajáért, de le a kalappal Stumpf András előtt, Bayer Zsolttal készített jó kedélyű beszélgetését az első betűtől az utolsóig elolvastam. A legjobban azért annak örültem volna, ha eltitkolja riportalanya nevét, áldott tudatlanságomban most (h)onleányi lelkesedéssel tapsolnék: végre egy laza, nyitott, önkritikus fideszes arc, pont abból a fajtából, akire a hazának manapság égető szüksége van. Persze Bayer Zsoltnak miden oka megvan a vidám és nagyvonalú vélemény-nyilvánításra például a Klubrádió ügyében, a hétvégére összedobott pipec szimpátiatüntetés után nem csoda, ha túlteng benne a mámor. A riportban a békemenetről visszafogott szerénységgel nyilatkozik, továbbá az is kiderül, szerinte megbukott-e Schmitt Pál a doktoriján. Megboldogult Rockenbauer Pál pedig örvendhet a mennyekben, úgy tűnik, előkerült a lóvé és a méltó utód a Másfélmillió lépés  felturbózott változatához. Ha kíváncsi vagy, mit hallgat liberális Bayer Zsolt délután az autójában, feltétlenül szaladj le az újságoshoz egy Heti Válaszért, ha pedig érdekel egy családi társasjáték és a békemenet kapcsolata, bátran kattints a tovább gombra  (a világra különlegesen nyitott olvasók választhatják mindkét opciót)!

A hisztis tömeg megszólal

 Szerző: Fakirma

Lotte és Szofi össznépi hangulatról írt remek és találó beszámolói után most én is hozzáteszem a saját színem, azt hiszem, talán ez a legszebb példa arra, hogy Onleányok miként egészítjük ki egymást. Én és a családom a ronyózók táborát erősíti. No nem a fasisztázós-ökölrázós műfajban nyomulunk, csak a magunk neurotikus-szorongós módján csendesen gyártjuk a túlélési forgatókönyveket a különböző katasztrófahelyzetekre. A minap a gyerekszoba romjain üldögélve belelapoztam a lánykák egyik rajzfüzetébe, ahol a Mikulások, kiscicák és tündérkirálykisasszonyok között akadtam a képen látható rajzra. Kórházi Farkasunk a maga 20 hónapós módján készségesen magyarázta el nekem a képen láthatókat: "Apuca tente, bo (bor), kuka". Este a munkából hazaérkező Embert tetemre hívtam. Ő megvonta a vállát, s annyit mondott: "Ja, csak lerajzoltam a lányoknak, mi történik Apucával államcsőd esetén." 

Hát így élünk mi. És köszi lányok, hogy egy optimistább és emberségesebb alternatívát is felvázoltatok! Próbálok csitulni!                                              

     

 

Nekem nagyon fáj

Szerző: Fakirma

Az én ultra bölcsész agyammmal aztán tényleg teljes homály az ország és a világ gazdasági-politikai-mittudomén-micsodai helyzete, s jobban fáj, ha a szomszédasszony leminősíti a vadiúj csizmámat (ami nincs, mert közgazdász Ember szerint szarban a haza), mint ha az országgal követi el ugyanezt a disznóságot valami kimondhatatlan nevű szervezet.

Hamar jött a válasz

szerző: Lotte

Hamar Zsolt "magyar és karmester". Aki Zürichből levelet írt a minap. A Dörner-kinevezés ürügyén felkorbácsolt szenvedélyek hullámai elérték őt is. Levelében, melyet a Népszabadság közölt, a tragikus  sorsú Dohnányi-unoka, Christoph von Dohnanyi tegnap esti operaházi fellépésének lemondása kapcsán gördíti tovább a hólabdát. 

2011-ben ismertem meg Dániel Pétert...

szerző: Lotte

"A Magyarországi Szociáldemokrata Párt képviseletében következetesen szeretnék kiállni és tenni a hazai kisebbségek jogainak védelme, a különböző szélsőséges szervezetek jogsértései ellen, illetve a Magyar politikai élet megtisztítása és a társadalmi fejlődést szolgáló felelősségteljes politizálás érdekében."- írta 2010-ben, mintegy politikai credójaként Dániel Péter. Forrás: kobanya.info

Az ügyvéd-politikus azóta Gyurcsány új alakulatának tagja, aki kaszinótojásos maszatolása után újabb "hőstettet" hajtott végre nagyszabású közéleti vállalása égisze alatt a Facebookon.

Gumibarack és honvágy

Gazdálkodó nagycsalád a festői Boldogkőváraljáról. Zamatos és szép a kajszijuk, Jani képezte is magát, agrármérnök lett, Ági németet tanított a helyi iskolában. Dolgoztak és tisztességben nevelték négy tehetséges, okos gyermeküket (a nagylány tízévesen már megyei versenyeket nyert, zenét tanult, ügyesen festett is).

Igazi "magyar arcok", olyanok, akiket nem lehet máshová képzelni, ebből a földből nőttek ki, egész fizimiskájukkal, ízes beszédükkel, gondolkodásmódjukkal ide kötődnek.

Aztán három éve dönteniük kellett:

Dorottya, a hanyatlás új arca

Új szakasz kezdődött a magyar közélet eddig is meredeken hanyatló minőségében: a szép nevű Dorottya és civil barátai megírták művüket, bejegyezve magukat a nihilisták és dekadensek XXI. századi kicsinyei közé. Az említett opus itt látható (a gyerekek csak ennyit kérdeztek, "mi baja van a néninek, miért beszél ilyen össze-vissza?"). Pedig Karsay kisasszony nem a semmiből érkezett. Eddig is fontos ügyeknek áldozta magát. Nemrégiben például időt és energiát nem kímélve szót emelt három transzvesztita roma lányért, akiket nem engedtek be egy budapesti pride buliba! Igen, Hölgyeim és Uraim, ezek az igazán komoly dolgok! Mikor a forradalom felfalja önmagát. Hát csoda, ha nem tetszik valami?! De Dorottya képzett, jó szemű jogvédő: járt emberi jogi szakra, tanult a CEU-n, és dolgozott az Amnesty Internationalnek. Szivárványos melegek és leszbikusok, feministák és romák egyként találnak menedéket nála, aki most végre bemutathatott a politikának is. Láthatóan felszabadította ez az aktus: forradalmári hevülettel "indította be a civileket". És végre mindenki rá figyelt! Igen, Dorottya, volt értelme a küzdelemnek! Megismertünk.

Nem tetszik, ez nem rendszer

Nem tetszik az a lehetséges rendszer, ami uszítással és feljelentgetéssel indít. Pláne rossz érzésem van, ha az általános szociális bizonytalanságot használja ki politikai haszonszerzésre anélkül, hogy saját maga nyújtana valamit az érzelmek felkorbácsolásán kívül.

Új szín jelent meg a tüntetés-palettán, ami egyrészt örvendetes, mert nagyon untam már az ex-Kossuth térieket és leszármazottaikat, és a rettegő-szubkultúra sem tud már újat mondani. Aki picit is jártas a szellemi játszmák természetében, az tudja, hogy a patt helyzetek nem megoldhatók, csak meghaladhatók, vagyis új alapra kell helyezni a kérdésfeltevést, frontot kell nyitni, ha csatát akarunk nyerni.

Taigetosz

Elképesztő hírt közöl a szerdai Népszava. A cikk szerint Mexikóvárosban egy törvényhozó kezdeményezte, hogy a házasságkötések limitált időre, két évre szóljanak (hogy miért éppen kettőre, ki tudja?), utána pedig csak akkor lenne folytatható a törvényes kapcsolat, ha a felek újabb két esztendőre meg szándékoznak újítani a frigyet.

A meglepő és provokatív javaslat indoklása szerint ennek az lenne az értelme, hogy a növekvő számú válásokkal járó macerát (pereskedést, egyebet) ezzel elkerülhetnék a párok.

Újra a női kvótáról

Holnap újra politikai vitanap lesz az országgyűlésben a nők közéleti és politikai részvételének erősítése kapcsán. A kezdeményező a liberális zöld párt, az LMP, de támogatta a vitanap megtartását az MSZP-n kívül minden parlamenti párt.

A női kvóta a demokrácia alapelveinek megsértése és a tehetség mércéjének félretétele vagy szükséges és értlemes pozitív diszkrimináció? És vajon kvótanőnek lenni jó vagy megalázó? Döntsenek Olvasóink!

Baljós képzetek a fakanál mellett

"A görög adósságról mindenki tudja, hogy nem visszafizethető, legfeljebb nem mondják ki, ilyen brutálisan, mint én most. Nyilvánvaló, hogy Kína lassul, az Egyesült Államok kínlódik, az eurózóna a stagnálás felé halad. Ebben a környezetben kell biztonságos helyre kormányozni Magyarország hajóját." - idézi Borókai Gábor a Heti Válasz online véleményrovatában Orbán Viktor miniszterelnök október 11-én elhangzott szavait. Itt.

Akinek füle van, hallja, akinek szeme, látja és zsigereiben érzi: megint bajban vagyunk! A vasárnapi főzőcske közben nekem is ez jár a fejemben.

Intro5 - rendszerváltás

Összefügg az előzővel. A búvópatak nem tőlem ered. Felmenőim folyamából csordogált belőle. Politikai élményeim a falurombolás elleni tüntetésben gyökereznek, ez 16 éves koromra elvezetett az Ó utcai barakkhoz. Aztán az első politikai csalódás: egy hódmezővásárhelyi IDF-es konferencia. A vezérfonal azóta is ugyanaz: legyen jó magyarnak lenni! (A rendszerváltás eufóriáját idéző zseniális plakátot cellux darabkák erősítették pesti lányszobám falához, ahonnan néhány éve vidéki családi házunk pincéjébe költözött. Vajon a gyerekek mit gondolnak kövér kalapos bácsiról?) (Lotte)

Bizonyos szempontból több közöm van egy mai hatvanashoz, mint egy húszéveshez. Ez a bizonyos szempont pedig, hogy érti - nem érti. Nem érti? Na, nem mintha a politikát értettem volna, de szívtuk a levegőt. Egyszer még ezért fognak a mai húszasok a kisöpörni. „Egy kutya ezek mind!” – felkiáltással. Hiába sopánkodunk majd, hogy ez halálos sértés. Ja, és nemcsak a politika: Szekták, mozgalmak, összeesküvés-elméletek. Mindenki az utcán: gruftik, punkok, térítők, költők, hajléktalanok, mozgalmárok. (Szofi)

Ugyanolyan fiatal és zöldfülű voltam, mint a mi kis demokráciánk: csapongtak az érzések, jól megfért egymás mellett az ártatlanság és az ambivalencia, az eufória és a szomorúság. No nem az úttörőnyakkendőt és a sutyi-hittanórákat sirattam. A rendszerváltás nem csak az optimista jövőbetekintés volt, hanem valaminek a vége is. Valószínűleg mindenki búcsúzott valamitől. Ki ettől, ki attól. Én személy szerint női identitásom és mára már túlburjánzó kacérságom megalapozóitól. Az én kis „elvtársak vége”- sztorim dióhéjban: iskolánk közvetlen szomszédságában egy szovjet laktanya éktelenkedett. Amilyen mázlista vagyok, az én életemben a zsarnok megszállók fiatal, szemtelenül vigyorgó és füttyentgető aljósák és szerjózsák formájában öltöttek testet. A többi tinilánnyal együtt vihogva lógtunk az iskola ablakaiban, csábosnak szánt mosollyal és szempilla-rebegtetéssel próbálgatva épphogy bontakozó női csáberőnket. Így nyertek értelmet a dögunalmas orosz órák is, hiszen bőven volt rá alkalmunk, hogy a kaszárnya előtt fenekünket billegetve, vagy a sarki trafikban dianás cukorkáért sorban állva kezdetleges nyelvtudásunkat is tökéletesítsük. Nem vagyok rá büszke, szánalmas kis történet, viszont remek példa arra, hogy jing és jang simán átszabhatja az egészséges határokat. Van még egy pozitív hozadéka a sztorinak: nem csak a fenékriszálást tanultam meg, hanem ekkor kezdett derengeni bennem a felismerés csírája, miszerint a világ dolgai rendszerint nem fehérek, vagy feketék. (Fakirma)