Magamnak (is) ajánlott terápiának szánom a most hétfői muníciót. Szeretnék szabadulni attól a saját bőrömön tapasztalt és mindenfelől rám zúduló rosszkedvtől, ami mostanság sokunk életét beárnyékolja. A kedélyeinkre ható folyamatok jelentős részére ugyanis egyáltalán nincs befolyásunk, így túl sokat merengeni sincs értelme rajtuk: se a forintárfolyammal, se a hitelminősítésekkel nem tudunk érdemben mit kezdeni. Így aztán jobban járunk, ha fejünket nem struccként homokba dugjuk, s közben tovább szorongunk a sötétben, hanem inkább direkte jól kinyújtózunk, és a napi (rossz)hírözön gomolyfelhőzete felett kitekintünk a naposabb égboltra.
Próbáljunk meg fókuszálni az igazán fontos dolgokra. Ahogy szegény falusi dédnagymamám, akit nem kényeztetett az élet (tizennégy gyermeket szült, s nyolcat temetett) fogalmazta meg a maga egyszerű életbölcsességét: "mindenki maradjon meg a maga valóságában!"
Nem kellene, nem szabadna gyötrődnünk azon, ami kívül áll a hatókörünkön: sáfárkodjunk inkább tőlünk telhetően azzal, ami nekünk adatott. Figyeljünk tudatosabban a magunk valóságára: játsszunk sokat gyerekeinkkel, színesítsük házasságunk szürkülésre hajlamos hétköznapjait, beszélgessünk többet szüleinkkel, szánjunk időt a barátainkra, szomszédainkra, a munkatársainkra és így tovább tágítva a kört - fontossági sorrendben.
Alapelvünk legyen ez: szeretteinknek joguk van legalább annyi figyelemre, mint amennyit a hírek olvasgatására és továbbadására szánunk. Ha tudatosabban tartjuk majd a sorrendet, biztos, hogy mi is jól járunk: sokkal több örömöt és energiát kapunk, mint a valóságunkhoz szervesen nem tartozó világból. Tehát Rousseau után szabadon: Vissza a magunk valóságába!
Ennyi általánosság után lássunk néhány konkrét örömkereső gyakorlatot válság-zajos időkre: ötletek, miként kényeztessük saját és családunk érzékszerveit a kezdődő Advent jegyében:
- látás: nézegessünk, alkossunk szép dolgokat! Vasárnap úgyis már Advent első vasárnapja, alkalmas erre a koszorúkészítés, legyen szó hagyományos, fenyő alapon díszített gyertyafüzérről, vagy extrémebb, pl. újrahasznosítható változatról (ld. az oldalsávban a játékot)
- szaglás: lepjük meg férjünket, barátainkat, szomszédainkat illatos forralt borral, a gyerekek orrát pedig fahéjas, narancsos teával csiklandozzuk, ami mellé a koszorú fenyőillata egyből totális karácsonyi hangulatot lop a lakásba
- tapintás: nincs is jobb, mint egy illatos, aromás fürdőzés, utána kellemes masszázzsal - oda-vissza alkalmazva garantáltan mindenki jól jár, a meghittséget tálcán kínálja az efféle alkalom
- ízlelés: a héten süssünk valami finomságot, az édes íz boldogsághormonokat szabadít fel
- hallás: hallgassunk sok-sok zenét, egyik estére pedig javaslok egy igazi házibulit: szánjuk rá magunkat, hogy díszítsük ki a gyerekszobát, és táncoljunk, énekeljünk együtt (nálunk most a Neoton Família "220 felett"-je áll a házi slágerlista élén.)
Ha tudatosan keressük az örömöt, az előttünk álló téli napok igazi adventi kalendáriumi ajándékok lehetnek, meglepetéssel és sok-sok örömmel. Próbáljuk meg együtt, hátha sikerül!
(Ja, és ne felejtsetek el blogolás helyett is összebújni: így nem csak a Karácsonyvárás kezdődhet el...)
Alapelvünk legyen ez: szeretteinknek joguk van legalább annyi figyelemre, mint amennyit a hírek olvasgatására és továbbadására szánunk. Ha tudatosabban tartjuk majd a sorrendet, biztos, hogy mi is jól járunk: sokkal több örömöt és energiát kapunk, mint a valóságunkhoz szervesen nem tartozó világból. Tehát Rousseau után szabadon: Vissza a magunk valóságába!
Ennyi általánosság után lássunk néhány konkrét örömkereső gyakorlatot válság-zajos időkre: ötletek, miként kényeztessük saját és családunk érzékszerveit a kezdődő Advent jegyében:
- látás: nézegessünk, alkossunk szép dolgokat! Vasárnap úgyis már Advent első vasárnapja, alkalmas erre a koszorúkészítés, legyen szó hagyományos, fenyő alapon díszített gyertyafüzérről, vagy extrémebb, pl. újrahasznosítható változatról (ld. az oldalsávban a játékot)
- szaglás: lepjük meg férjünket, barátainkat, szomszédainkat illatos forralt borral, a gyerekek orrát pedig fahéjas, narancsos teával csiklandozzuk, ami mellé a koszorú fenyőillata egyből totális karácsonyi hangulatot lop a lakásba
- tapintás: nincs is jobb, mint egy illatos, aromás fürdőzés, utána kellemes masszázzsal - oda-vissza alkalmazva garantáltan mindenki jól jár, a meghittséget tálcán kínálja az efféle alkalom
- ízlelés: a héten süssünk valami finomságot, az édes íz boldogsághormonokat szabadít fel
- hallás: hallgassunk sok-sok zenét, egyik estére pedig javaslok egy igazi házibulit: szánjuk rá magunkat, hogy díszítsük ki a gyerekszobát, és táncoljunk, énekeljünk együtt (nálunk most a Neoton Família "220 felett"-je áll a házi slágerlista élén.)
Ha tudatosan keressük az örömöt, az előttünk álló téli napok igazi adventi kalendáriumi ajándékok lehetnek, meglepetéssel és sok-sok örömmel. Próbáljuk meg együtt, hátha sikerül!
(Ja, és ne felejtsetek el blogolás helyett is összebújni: így nem csak a Karácsonyvárás kezdődhet el...)
5 megjegyzés:
Igyekszünk, Lotte, igyekszünk. Nekem az ilyesmi egyébként tök jól megy,ha egyszer eljutok odáig. valahol itt van a rákfenéje.
Ez a Lotte-lány annyit ajánlgatja az összebújást, hogy a végén még kedvet csinál nekem egy újabb kisbabához! De az tuti, ha kijózanodok a mámorból, Heti Muníció (kell-e ennél találóbb név egy kisbabának?!) a Szerencsecsütörtök főnyereménye lesz. Szóval kommentelők, most érdemes véleményt nyilvánítani!(Frajdkakas, te meg még nehogy visszasírd a babaexpo-belépőket Heti Munícióval a hónod alatt !)
Milyen szép is lenne, én csak Blog Gyümölcsének becézgetném..
Megszavazom, hogy ennek a lurkónak te légy Lotte a keresztanyja!
Vállalom!
Megjegyzés küldése