2011. november 5., szombat

Államcsőd kisokos

szerző: Lotte

 A világban uralkodó általános rossz közérzet, a lelkekbe férkőző bizonytalanság és félelem különböző szavakban testesül meg, melyek a médiumokból ránk ömölve úton-útfélen borzolják idegeinket. Ilyen szó az államcsőd. Egy fogalom, amit sejtünk, de nem ismerünk pontosan. Most álljon itt egy rövid kis összemazsolázott összefoglaló, magamfajta anti-közgazdászoknak, mitől is szorul görcsbe nap-mint nap görögnek, magyarnak a gyomra?


1. Államcsődről akkor beszélünk, ha az állam fizetésképtelenné válik.
2. Fizetésképtelenség esetén a kormányzat moratóriumot hirdethet például az államadósság-törlesztésre, vagy mondjuk nem fizeti ki az állami alkalmazottakat, a nyugdíjakat és egyéb szociális juttatásokat. 
3. Ha ez az állapot csak ideiglenes, átmeneti zavar, akkor likviditási problémáról beszélhetünk, ha tartós, akkor inszolvenciáról, azaz fizetésképtelenségről beszélünk. 
4. Államcsőd olyankor következett be eddig a történelemben, amikor egy ország háború vagy folyamatos rossz vezetői döntések miatt óriási mértékben eladósodott  közben eljátszott minden bizalmat, és már senkit sem tudott meggyőzni arról, hogy hitelezzen neki, bármekkora felárat is kínált érte.(Így jártunk mi is majdnem, ne feledjük, 2008-2009 fordulóján imbolyogtunk már az államcsőd határán),
5. Államcsőd esetén széles skálán mozgó forgatókönyvek lehetségesek: ha gyors nemzetközi segítség érkezik, és hiteles kilábalási stratégiát kínálnak, akkor elképzelhető, hogy a gazdaság többi részétől viszonylag szeparáltan zajlik le a folyamat. 
6. A másik véglet a bankcsődök, az elszabaduló árfolyam és infláció, végeredményben visszaesés legalább tíz évre.
7. Argentin államcsőd, 2001-2002: a drámai verzió tankönyvi példája, mikor az ország megroppant a 145 milliárd dolláros külső adósságának súlya alatt. A krachnak olyan látványos előjelei is voltak, mint például az, hogy Argentína és Uruguay határán amerikai dollárokkal tömött táskákkal közlekedtek a pénzüket mentő üzletemberek. Az argentin kormány befagyasztotta a bankszámlákat, és heti 250 dollárban maximálta a felvehető összeget. Tízezrek rohamozták meg a bankokat, sokan az automaták mellett töltötték az éjszakát. A munkanélküliség 25%-ra emelkedett, az infláció 60%-ra. A pánik zavargásokba és fosztogatásokba torkollott. Mindez politikai instabilitást okozott: két hónap alatt három elnök váltotta egymást az ország élén.
8. Izlandi csőd, 2008.: a halászatból és a bankrendszerből élő izlandi gazdaságban az utóbbi roppant meg a pénzügyi válság hatására. Az izlandi bankok irdatlan nagy lufit fújtak: fél Skandinávia hitelezésével és az izlandiak devizakölcsönökből finanszírozott túlköltekezésével. Ám a pénzügyi válság nyomán elapadtak a hitelforrások, és a világ egyik legfejlettebb államának tartott szigetország lufija kipukkadt. A három nagy bankot államosítani kellett, a tőzsde és az izlandi korona összeomlott, az árak az egekbe szöktek, ezrek veszítették el minden megtakarításukat, és megbukott a kormány. Izlandot az IMF és a több külföldi ország által összedobott tízmilliárd dolláros hitelcsomag húzta ki a kátyúból. Még évek kellenek azonban ahhoz, hogy az ország magához térjen: GDP-csökkenéssel, inflációval és növekvő munkanélküliséggel küszködnek.
9. Görögország, 2011.: a turizmusból (évi 15-16 millió turista látogat el Görögországba) és a hajókereskedelemből (a világ hajóflottájának 17%-át gyártják) élő ország adósságait képtelen tovább fizetni. Felmerült több sziget eladásának gondolata is, de a parlament végül "csak" a  távközlési-, és gázipari társaságok, a szerencsejáték, a repülőterek és vízművek privatizációját fogadta el, melynek határideje 2015. (Milyen jó nekik, hogy eddig legalább élvezték a nemzeti önállóság ezen fokát!)
10. Utcakép egy csődben lévő államban: az athéni utcákon egyre több a lehúzott rolójú üzlet, emelkednek az árak és nincs fizetőképes kereslet, kevesebben közlekednek a bevásárlóközpontokban, a belvárosban pedig gyakoriak a zavargások. Kérdés, hogy a kis méretű országra lokalizálható-e a csőd vagy átterjed Európa más országaira is. Periklészt idézve, kezeinket széttárva csak annyit mondhatunk: "az események menete éppoly kiszámíthatatlanul megváltozhatik, mint az ember ötletei. Ezért mindenért, ami várakozásunk ellenére történik, a vak véletlent (tyché) szoktuk okolni."



1 megjegyzés:

stark írta... [Válasz erre...]

Nagyon jó kis írás. Egy apróságra hívnám fel a figyelmet: nem médiumok, hanem média.

Egyes szám: médium.
Többes szám: média.

Tudom, használják így, csak ez így hibás.

De ez tényleg csak szőrszálhasogatás... :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...