Szent Márton napja alkalmából nagyot mulattam. De csúnyán téved az, aki libacombbal a számban, vörösbortól fűtve nagy duhajkodások közepette képzel el engem valami jókedvvel bélelt füstös felhasználóbarát lebujban. Sokkal fakír-másabb hangulatban emlékeztem meg Márton katona ünnepéről.Kedden tökfaragás közben az ovis szülői értekezleten jött a felismerés, hogy ez a hétvége sem fog eltelni óvodai szeánsz nélkül (a waldorfos gyereket az különbözteti meg a többi óvodástól, hogy míg hétköznapokon rendkívül alacsony óraszámban látogatja intézményét, addig a hétvégéit családjával együtt imádja az óvodai közösség véget nem érő ünnepségsorozatának szentelni).
Így hát a szombat délutáni családi ernyedés helyett bebugyoláltam apraja-nagyjunkat, s az esti szürkületben termosszal a hónunk alatt, papírlámpással a kezünkben nekivágtunk az őszi erdőnek. Az ösvényt kivilágított töklámpások szegélyezték, az avarban pici nemez-manócskák bújtak el, a csendet csak a távolról hallatszó sejtelmesen pergő dobszó törte meg… Félre kellett hajítanom minden rosszmájúságomat, a hangulat tényleg leírhatatlan volt: ahogy egyre beljebb haladtunk az erdőben, úgy vetkőztük le a hétköznapok gondját-baját, s vesztünk bele valami misztikus ködbe. Aztán egy apró mécsesekkel kivilágított tisztásra értünk, előttünk pedig tűz körül éneklő emberek sejtelmes sziluettjei rajzolódtak ki. Mi is beálltunk a körbe, vettünk a kézről kézre járó pogácsás-tálból, dúdoltunk és bámultuk a tüzet. Komolyan mondom, egy fél levél benyelt Xanax hatása kutyafüle ahhoz a mennyei békéhez képest, ami itt ránk telepedett, egy szó, mint száz, kezdtem átérezni a transzba esett emberek mámorát. Sejthetitek, hogy ez a varázs nem tartott sokáig. Naná, hogy negyed óra után a fenekem rohadtul el kezdett fázni, megtisztulásnak lőttek, s hisztérikusan tört rám az el-innen-most-azonnal-mert-különben-örökre-itt-ragadok-para, így hát nem tehettem mást, gyorsan haza rángattam a transzba esett családomat. Most itt ülök biztonságos szutykom meghitt melegében, s azon tűnődöm, hogy vajon az átszellemült csapat még ott áll-e a tisztás közepén a tűz körül Szent Márton és a koldus esetét danolászva. Bús magányomban azzal vigasztalgatom magam, hogy mire öt év múlva Kórházi Farkasunk nagycsoportos óvodás lesz, addigra már biztos én is éjszakai Szent Márton ünnepeken megedződött fakír-mama leszek, aki a lelki gyönyörökért simán bevállal egy kis test-sanyargatást, s talán nem maradok örökre ilyen puha-pucány számítógép-billentyűzet nyomogató nebáncsvirág…
6 megjegyzés:
Az a nagy szerencsém, hogy testközelből láthatom egy waldorfos család hétköznapjait (amikor a gyerek tuti nincs óvodábanmert pihenőnapjai vannak - és hétvégéit (amikor az egész család gödröt ás, fát ültet, töklámpást farag a hideg éjszakában), hogy ha egyszer óvodaválasztásra kerül a sor nálunk, tudom, hogy melyik intémányt kell távolról elkerülnöm!
Totál beleborzongtam, én is szeretnék ilyet! És még derékmelegítőm is van.
De tulajdonképpen azzal is kiegyeznék, hogy libacombbal a számban, vörösborral átfűtve duhajkodok...
.......egyszerre dzsungel egyszerre sivatag.......igazán nem értem ezt a Waldorfos ember kínzást.
Nem az a lényege az óvda- bölcsöde- iskola intézményének, hogy egyrészt le válaszon a családodról másrészt pedig rá kényszerítsen a szocializációra.Természetes módon tele fájdalommal és bánatal az öröm és a boldogság külömböző formái mellett? Mit keresnek a kínzó kamrában a szülők? Nem hiszem hogy Jó magam meg tudtam volna bocsájtani az óvodát a szülöknek ha még nézik is amint megyek a kötelező alvásra ami persze soha nem sikerült!
Leválaszt és szocializál. Még a kínlódást sem akarja megspórolni (nem lehet és nem is érdemes az összeset). Nekem az volt újdonság, hogy a problémákkal, konfliktusokkal teljesen magára hagyják az óvónénik a gyerekeket, oldják meg maguk. Gyakorlatilag csak az életveszélyes helyzetekbe avatkoznak be. A kislányom pl. elmesélte, hogy egy gyerek homokot szórt a hajába, megmondta az óvónéninek, aki kérdőn nézett rá, és csak annyit mondott, hogy semmi baj, anya majd otthon megmossa a hajad. Viszont arról gondoskodnak, hogy tényleg egy nagyon meleg, szeretetteljes légkör legyen az oviban.Szerintem az óvodás gyereknek nagyon jó hely ez a waldorf-buli,(a család burkából egy kicsit nagyobb és lazább burokba kerül bele), csak legyen az a szülő, aki bírja cérnával.
De legalább egészséges. Áldott az anyai szenvedés...és nem is olyan rossz ha néha magába szipant a közöség élménye.
Megjegyzés küldése