2011. november 10., csütörtök

Törpölődés Annapetigergőn

Szerző: Fakirma

Peppa Pig-ék vendégségben a Hupikék Törpikéknél
Tegye fel a kezét az a kisgyereket nevelő anyu-apu, aki nem ismeri Annapetigergő-t! És most az jelentkezzen, aki még nem mászik falra az álomcsalád vidám kis hétköznapjaitól!
Valamikor a Boribon-érában, még Királykisasszonyunk Bartos-szűz korában egyszer Szofival a világmegváltási stratégiánk teendőit tematizáltuk, éppen a kortárs gyermekirodalom tükrében. Ekkor hallottam életemben először a Bartos családról. Szofi elkeskenyedő szájjal valami olyasmit sziszegett, hogy Annapetigergő szappanoperája be nem teheti a lábát az ő lakásukba (pedig elhihetitek, oda aztán jó sok elképesztő cucc befér!) Akkor még nem értettem ezt a szőrösszívűséget, de mióta Királykisasszony belenőtt könyvfaló korszakába, már tudom, hogy nem a pálinkás-kenyér a legdurvább tudatmódosító szer a kisgyerekek számára.

Először is nézzük, mi nem bajom Annapetigergőékkel. Engem például egyáltalán nem zavar a sablonokra lebutított grafika. Szerintem gyerekbarát a sok meleg szín, és a dinnyefejű család is a maga módján kedvesen fest az átlátszó falú házikójában.

 Nem zavar a képeket kísérő igénytelen szöveg sem. Az én igényes verbális készségem simán orvosolja a könyv eme gyengeségét, meserittyentésben penge vagyok!

Kifejezetten jópofa a könyv képekkel illusztrált tartalomjegyzéke. Királykisasszony számára a katarzist a címek végigmotyogása és a szerencsés aznapi nyertesre való teátrális rábökés jelentette (figyelitek a múlt időt?!).

Még a gügye történeteket is megemésztettem. Sok gyermekszakértő tapsol örömében, hogy végre egy könyv, ami a kisgyerek saját életéről szól és nincs túlbonyolítva mindenféle felesleges fordulatokkal. Valóban van a gyerek életében egy ilyen saját sztorit imádós korszak, de ez annyira rövid ideig tart, hogy semmiféleképpen nem fér bele 11 kötetnyi Annapeti történet, s általában a talpraesett szülő valahogy átküzdi magát ezen a pár izzasztó hónapon néhány leporellóval és fejből-mesével. Ráadásul - mivel a Bartos gyerekek biológiai órája is kegyetlenül ketyeg - a történetek többsége nem az apróságok műanyagmotoros hétköznapjairól szól, hanem ovisokról és iskolásokról (a 10 éves Anna szülinapi ünnepségsorozata letotyogósítva például szerintem egészen szánalmasan hangzik). De mondom, ezen sikeresen túltettem magamat. Mellesleg önző, anyaközpontú megközelítésben tálalom a témát, mivel a gyerek szerencsére roppant szívós teremtmény, még egy csattanó nélküli történettől se fagy le az agya úgy, mint az enyém. És azért mégis csak a gyerek a fontos, ha már a meséről van szó.

Hát akkor undok módon mit fanyalgok ? Az egyetlen bajom az, hogy ez a család nem szerethető. Nincsenek benne kedves jellemek, a szereplőknek nincs karakterük, mindig minden olyan émelyítően tökéletes és még a problémáknak is boldogság-szaguk van. Ne értsetek félre, nem azt a képet hiányolom, ahol Dinnyefej Apa a vécén ülve újságot olvas, vagy leüvölti anyu fejét, mert nem jött ki a havi kosztpénzből. Csak valami emberit, bájosat, esendőt, szerethetőt hiányolok a könyvsorozatból. A fényképek és a saját életet kiteregető sztorik ellenére is hiányzik a személyes varázs. A Bartos család úgy működik, mint egy hatalmas rózsaszínű gépezet. Engem nem is szappanoperára emlékeztetnek, hanem egy valóság-show-ra – rákattanunk, mert mindig izgalmas beleütni az orrunkat más emberek életébe,és nem bánjuk, hogy az egész egy maszlag, egy tartalom nélküli máz. Emlékeztek Peppa Pig-ékre? Hát nekik sincsenek egetverő kalandjaik, nem oldanak meg hatalmas konfliktusokat, mégis az ember elandalodva bámulja őket, mert malac-létükkel együtt bájosak, szívet-melengetőek, és tocsognak az egymás iránt érzett szeretetben. Ráadásul kétségtelenül hitelesek. Épp ezért Mummy Piggel szeretnék azonosulni, de Annapetiék Anyájával semmiféleképpen nem. Erről jut eszembe, ha nagyon meg lennétek szorulva, ti kivel bújnátok inkább ágyba: Daddy Pig-gel, vagy Dinnyefej Apával? Én a malacra szavazok.

Amúgy az is lehet, hogy csak a sárga irigység fröcsög belőlem:  fenemód bosszant, hogy nem én tettem pénzzé a családi mosolyalbum közprédává konvertálásának ötletét. 

Nálunk Annapetigergő átmenetileg a helyére került. Királykisasszony három és fél éves korában szerencsésen kigyógyult a mámorból, Kórházi Farkasunk meg nem kedveli az intellektuális kihívásokat, így messze elkerüli a könyveket. Amint a kép mutatja, hupikék törpikék viszont szívesen lakják a színes, keményfedeles könyvekből épített házikókat.

10 megjegyzés:

zsb creations írta... [Válasz erre...]

Nem ismerem Annapetigergő kalandjait, de Peppa Pig kifejezetten hiányzik, itt már egy ideje nem vetítik. De ha palacsintát sütök valamelyik gyereknek még mindig eszébe jut Papa Pig palacsintadobálása :)

Azt hiszem ideje lesz egy-kettőt nekem is felragasztanom a plafonra, hogy kiüssem az öreg malacot :D

ilka a nap írta... [Válasz erre...]

Itt is egy szavazat Peppacsaládnak.
Bartos-könyvekben engem elsősorban a nyelvtörő és magyartalan mondatok bosszantanak, ezt a lilaköd-effektust nem is vettem észre amíg egy másik portálon nem olvastam egy kritikát az Annapetikől. B.E. nagyobb gyerekeknek is írt, hasonlóképp belezsibadsz mire átküzdöd magad egy fejezeten.

Fakirma írta... [Válasz erre...]

A nagyoknak írt könyveit nem ismerem, de a Bogyó és Babócákat igen. Szerintem a rovarok közé integrált csigafiú meséi pont arról szólnak, amiről kell, és nagyon jól eltalálta a szerző, mi az, ami egy óvodáskorúnak fontos,jók a témák,mindig van egy kis izgalom, a végén meg az összeborulás. Van még egy könyv B.E-től, amit szeretünk, gyakorlatilag egy Pécs útikönyv gyerekeknek, szerintem nagyon aranyos ötlet. De annapetit akkor sem bocsájtom meg..

zsb creations írta... [Válasz erre...]

Bogyó és Babócát én is ismerem, szerintem is nagyon aranyos.

Szofi írta... [Válasz erre...]

Azt hiszem, ráébresztettél, hogy egy kicsit szerelmes vagyok Daddy Pigbe.

Lotte írta... [Válasz erre...]

Ne legyetek olyan szigorúak! Jó, személy szerint engem is idegesít a történetek nyelvi idiotizmusa, de gondoljatok arra, hogy a gyerekek többsége egyke és nem lát maga körül, csak csonka családot. Annapetigergő legalább felvillantja, hogy így is lehet (még ha idealizált is picit) élni. Én úgy fogom fel, mint a családi életre nevelés eszközét. Annak pedig minden bugyutasága mellett is kiváló.

Anyuka2 írta... [Válasz erre...]

Huh, tudhat ez a malaccsalád valamit, ha ilyen mély érzelmeket vált ki! Onleányok, nehogy összevesszetek ezen a disznó-papán!

a Közeli Rokon írta... [Válasz erre...]

Egyszer felreppent a hír, hogy Bartos Erika válik. Na, nekem akkor volt orgazmusom :-) (Kinek Daddí Pig, kinek a káröröm). Amúgy gőzöm nincs, igaz-e a hír, nem jártam utána.

frajd a macskák réme írta... [Válasz erre...]

Ennek a blognak a hozadéka, hogy totál Peppa Pig addikt lettem!
Egyébként meg az a személyes és szakmai véleményem, hogy Daddy Pig évek óta keményen csalja Mummy Piget. Szerintem vagy Mrs. Cat-tel az irodából, vagy Mrs. Rabit-tel a strandról. Továbbá reszketve várom a "The family therapy" című epizódot.

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Oh, remélem nem valami kamu-diplomás sarlatánhoz mennek, Peppáék jövőjét mozaik család változatban elképzelni hátborzongató!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...