Toalett Gender - rusztikus és finom

Szerző: FiloSzofi

Egy régi rovatunk kihűlt nyomát forrósítjuk újra. Mellbevágott ez a rusztikus, mégis kifinomult  megjelenítés, ráadásul a fényképezőgép is velem volt.

Ez kérem nem a Didibár (Hooters), hanem egy minőségi borozó a kőszegi Várkörön. Gyengéd figyelmesség, hogy a női mellek sokféleségére nem igyekeztek utalni, egy pillanatra minden betérő magára vonatkoztathatja a tökéletes félgömböket. (Csak nem normatív szándék van mögötte? Á, az nem érné meg nekik.)

Leplezetlenül állítják azonban a férfiasságbeli különbségeket, ami amúgy kevésbé látható, mint a női méretek. (Ez is nők felé tett gyengéd, oktató gesztus talán?):

Eszünkbe jutottál

Szerző: Lotte 


Caplatva a forró, augusztus végi városban eszünkbe jutott a nap, mikor ugyanilyen nyárvégi, rekkenő hőségben utolsó útján elkísértük az ismeretlen-ismerős dalnokot, Cseh Tamást. Mikor is volt? Megnéztem, pontosan három éve és két napja. A kislányunk még totyogott, most már úszni is tud. Hogy szalad az idő!
Aztán autóba ülve előkotortunk egy cd-t a kesztyűtartóból és meghallgattunk néhány dalt. Jól esett, derekasan állják az idő próbáját.
Íme, nektek is egy kis múltidézés:

Lelki Zöldségek: Waldorfosnak lenni jó! - Első rész

Szerző: Fakirma 

Waldorf-gyalázó bejegyzésem után sürgető késztetést érzek arra, hogy egy fényező cikkel is előálljak. Motivációm összetett: egyrészt ronyózom, hogy valami fatális véletlen során egy sorstárs (esetleg óvónéni, jaj) ráakad az irományomra, s waldorf közösségünk előtt nyilvánvalóvá válik, hogy mindeddig kígyót melengettek a keblükön, a lányaim karrierjének pedig lőttek. Másrészt Ilka a nap rávilágított, hogy waldorfos identitásfejlődésem egyenlő a nullával, amiben akad némi igazság. Ettől aztán jó kis kognitív disszonanciám támadt. Ez nem valami klassz érzés, ilyenkor a normális ember úgy oldja a feszültséget, hogy vagy a meggyőződését, vagy a cselekedetét változtatja meg. Mivel eszem ágában sincs megválni az ovinktól, most arról fogom meggyőzni magamat (és persze benneteket is), hogy nem vagyok teljesen balek és nem hiába szívok annyit óvoda fronton.

Praktikus információk a 2012/13-as tanévről

Szerző: Lotte

Újrakezdés

Augusztus utolsó napjait írva talán még korainak tűnhet, de azért nem árt lajstromba szedni, hogy néz majd ki iskolás csemetéink naptára a hétfőn induló 2012/13-as tanévben, hisz ez az egész családra (nagyszülőktől a kis tesókig) kihatással lesz.

A szülőin ezt a részt legalább már nem kell jegyzetelnetek, nálunk később is megtaláljátok a legfontosabb információkat. Sokunkat érint, mert szeptember 3-án mintegy 1,3 millió diák ül  iskolapadba.

Nem mellesleg - a nagy dekoltázs biznisz

Szerző: Lotte

"Bár az elején biztosan okoz némi szégyenérzetet, amiért ennyire nyíltan vállalhatjuk a dekoltázsok iránti olthatatlan vágyunkat, de aztán az elfogyasztott italokkal egyenes arányosságban adja át magát mindenki az egyszerű szórakozásnak, a végén pedig kiderül, hogy lehet itt okoskodni a menő budapesti romkocsmákról és tartalmas beszélgetésekről, végül is az a legjobb, ha nagy mellű lányok hozzák ki a sört, miközben meccs megy a tévében." Ez az igen egyszerű világképre valló összegzés olvasható (feltehetőleg egy férfi) újságíró tollából a Velveten a Hooters (magyar fordításban nemes egyszerűséggel duda) nevű amerikai étteremlánc budapesti nyitásáról szóló híradás végén.
Nesze neked alternatív Budapest, nesze neked elmélyült beszélgetés! Nem kell más, csak kaja, pia és nők.

Első nap az iskolában

Szerző: Fakirma

Büsztra léta pralityéla, 
 Skolnyikám párá zá gyéla...

Valaki emlékszik erre a kis versikére a hatodik osztályos orosz könyv nyitó oldaláról? Az én fejemben ez járt egész reggel az iskola felé tekerve. Mert én, a magyar munkaerőpiac kősziklája négy gyerekkel, negyven évvel, pályakezdőként öt év után ma munkába álltam. Hónapok óta készülök erre a napra, elképzeltem, miként fogom kikupálni a testem, és azon aggódtam, hogy a vadiúj ruhatáramból milyen nehéz lesz az alkalomhoz leginkább illőt kiválasztani. Ehhez képest testfelújításban térdig jutottam (alulról), a maradék 120 centire már nem jutott energia, és nemhogy új ruha, de még egy tiszta régi se akadt a szekrényemben, a reggeli rohanásban pedig a kapuból ügettem vissza fogat mosni. Amikor a rokonoknál megőrzésre kidobtam a gyerekeket, s én a hajamat fújó szélben a biciklimmel elindultam a MUNKAHELY felé, egy pillanatra megtámadott a flow érzés (a képen látható helyen), fiatal, bevállalós, energiától duzzadó belevaló nőnek éreztem magam. Ez az érzés villámgyorsan semmivé foszlott, amikor beültem a tantestületi értekezletre a nyűgös arcú kollégák közé. 

Itt van újra...

Szerző: Lotte

Fáj kimondani, de újra közeleg... 

Fegyelmezettséget erőltetve életünkre lassacskán újra felelős, szülői értekezletes anyává/apává dermeszt a közelgő ovi- és iskolakezdés. Elő az aprócska mintás takarókkal, megújítani a kopottas ovis jeleket, sikálni az elszürkült táskát, megvenni az aktuális könyvcsomagot, újratölteni a tolltartók fegyverzetét...

A szeptemberi újrakezdés hírnökei. 

Még bőrünkön a nyár illata, ami feloldotta kicsit a játékszabályokat és újra aprócska szabadságot engedett észrevétlen szülővé vált gyermek önmagunknak. De a nyár múltával a hosszabbodó éjjelek és az elsárgult gesztenyelevelek jól hókon vágnak, s visszalöknek a szokott kerékvágásba.
Nem tehetek róla, képtelen vagyok kinőni az iskolás szomorúságot, ami mindig elfog, így augusztus végén.

Most szoktatom szívemet az őszhöz - mint felhevült testű ember tagjait a hideg medencevízhez. A gyerekekkel már néhány lepottyant vadgesztenyét is gyűjtöttünk, szigorúan csak emlékeztetőül: ebből fogunk MAJD gesztenyebabát farigcsálni. Az első diók is landoltak, jó lesz a karácsonyi bejglibe. Persze, van ebben szépség, nem is kevés.
Csak a nyarat, csak azt tudnám feledni...

Ki vagy-vagy ügyintézéskor?

Szerző: Onleány

"Ej, ráérünk arra még!" vagy ha intézni való van, essünk túl gyorsan rajta?

"- Hallod-e Bohouš, te is ilyen nyomorultul vagy? Ha ki kell töltenem egy utalványt és el kell vinnem a postára, nem csak az a nap, hanem a következő is szart ér" (Hrabal:Zsebcselek) Hát én is így vagyok, de ez a "szar" már akkor elkezd gyűlni, amikor elkezdem rászánni magam. Csak nálam ennek semmi köze az öregedéshez. (Szofi)
Hiába, öreg Hrabal tudta, mi lakik a lelkek mélyén! Néha azért szerencsére elfog az ügyeinket illető rendcsinálási-roham, ezzel felszínen maradunk. (Épp most beszéltem a  Tigázzal, hogy rendezzük végre a tavasszal elmaradt gázóracserét.) (Lotte)
Utolsó pillanat után intézek, amikor már csak az unott pofájú ügyintéző jóindulatában bízhatok. (Fakirma)
 

Tökfa

Szerző: Fakirma

Lotte és Szofi elmentek Kőszegre a Tranzit bálba, engem itthon hagytak, hogy válogassam szét a konkolyt és a tiszta búzát, mellesleg tegyek fel minden nap friss posztot az Onleányra (ezt persze már csütörtökön elmulasztottam). Itthon semmi érdekesbe nem botlottam, csak Preember kertjében erre a tökfára, amin fénykorában dió termett. Álldogáltam kicsit alatta, hátha a nagy sárga izé átváltozik tökhintóvá, de nem történt semmi ilyesmi, sőt sajnos húsz évet sem fiatalodtam nagy hirtelen. Ezért Királyfinak üzenem, hogy  Kőszegen értelmiségi fiatal családokon és Orbán Viktoron kívül mást nem nagyon talál, én viszont itthon  mariskázom  a döglesztő hőségben, ha erre jár, ugorjon be, és hozzon magával pénzt, meg egy hétszemélyes autót.

Heti Muníció: Zsolti a béka

Szerző: Fakirma

A nyaralás többek között azért klassz, mert Messze van. Messzére/be azonban sajnos valahogy el kell jutni. Mi jellemzően autót használunk erre a célra (rendszerint két turnusban, mert egyszerre nem férünk be, így lesz a Messzéből Rohadtmessze). A kocsi tagadhatatlan előnye, hogy annyiszor állunk meg útközben pisilni, kakilni, hányni, fagyizni és lábat nyújtóztatni, ahányszor csak akarunk. Sajnos a megállások közti rövid, utazással töltött időt el kell tölteni valamivel: lehet aludni (ha-ha, csak vicceltem!), barkóbát játszani, mesélni, kártyázni, laptoppárnán rajzolni. Elég nagy macera, s én jobb szeretek bután bambulni kifelé az ablakon. Mióta  a CD lejátszóval felfegyverkezett Zöld Herceggel közös az utunk, ez a vágyam többé nem utópia, dübörög a gyerekzene, én pedig elmerülhetek a gondolataimban. Már amennyire a zene hagyja (és már amennyire maradtak gondolataim, de ez most nem fontos a téma szempontjából). Mert menet közben arra is rájöttem (és ehhez nem is kellet olyan nagyon sokat békében gondolkodnom), hogy az igényes és a gagyi gyereklemez abból a szempontból tök egyforma, hogy a tizedik kör után egytől egyig az ember idegeire megy.

Ezen a nyáron nálunk jelentősen javult a helyzet Zsolti a béka jóvoltából:

Balatoni nyár - Gaskó Balázzsal

Szerző: Lotte

Vidám, őszinte, sodró – az M1 lassacskán végéhez közeledő Balatoni nyár című magazinjának egyik házigazdájával, Gaskó Balázzsal beszélgettünk.

Tavaly nyáron egy dekoratív úszóedző hölgy mellett tanultál meg úszni a tévénézők szeme láttára. Idén újra eljött a Balatoni nyár. Hogy megy az úszás?

Nem a kedvencem, de változatlanul imádok rozmárkodni. Ekkora hőségekben pedig kötelező, hogy merüljünk, csobbanjunk és dagonyázzunk. De Phelps akkor sem normális.

Úgy tűnsz, mint aki mindenre rávehető: horgászmagazin, tudományos ismeretterjesztés, nyilvános úszóedzés. Mindig „bevállalós” voltál vagy a profi tévés irányít belülről, hogy ezt is, azt is meg kell tudni jól oldani?

Bólintani kell majdnem mindenre, ezt - azt hiszem - nem kell magyarázni. A „majdnem” pedig nem csak ízlés kérdése. Nem vagyok bátor, nem vagyok exhibicionista, nem vagyok vak, ami a magyar médiát illeti. Kíváncsi vagyok és jó dolgozó.

A Kihívás Napja(i)

Szerző: Fakirma

Figyelmeztetés: Ez a bejegyzés - a megelőző 156-tól eltérően - nem tartalmaz egy fikarcnyi örök érvényű igazságot sem. A mű egy hosszasan elhúzódó identitáskrízis köztes állomása. Igényes olvasóknak és/vagy ortodox waldorfosoknak nem ajánlom.

Az i-re a pontot, avagy az utolsó cseppet a pohárba hagyományosan augusztus huszadika táján tesszük fel, avagy cseppentjük bele. Amikor már végképp elegünk van a rekkenő hőségből, a még mindig szabadságon lébecoló gyerekorvosból, a nyakig érő fűből és a harmadik kipukkant kerti pancsolóból, az egészet még megfeleljük egy háromnapos waldorf táborral. Ha már szar, érjen nyakig.

Cselekedj tisztességgel! - Szent István atyai útravalója

Szerző: Lotte

Apa és fia

„Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait...” (Intelmek, bevezetés)

Szent István királyunk Imre fiára hagyott testamentumában ott áll az imperatívusz: "sis honestus", légy tisztességes (esetleg becsületes vagy tisztességtudó - fordítás kérdése, melyik jelentésárnyalatot emelik ki). A lassan ezer esztendővel ezelőtt, 1015-ben papírra vetett sorok egy uralkodó intelmei az őt (ekkor úgy tűnik) trónon követő utódhoz, de egyszersmind egy atya szellemi-lelki öröksége, melyben emberségre, tisztességre tanítja "szerelmetes" fiát.

Hány irodalmi mű, film vagy zenei alkotás csúcspontja a búcsúzó, utolsó szavaival is még élettapasztalatát átadni kívánó, útravalót, lelki muníciót adó atya képe! Államalapító szent királyunk az Intelmek írásakor nem halálos ágyáról végrendelkezik, hanem uralkodása teljében látja úgy, hogy itt az idő, hogy "többé ne puha kásával étesse" kisfiát, mert, az őt csak puhánnyá s finnyássá teheti. Úgy érzi, eljött a pillanat, hogy megitassa őt egy kis "fanyar borral" is, hogy "a puha párnák lakójával, a gyönyörűségben dédelgetett gyermekkel" megossza uralkodói- és élettapasztalatait. Felelős vezetői, felelős apai gondolkozás.

Kedves búcsú Londontól

Szerző: FiloSzofi

James Collins

Sokat beszélgettünk az olimpiáról, a blogon is, itthon is, lezárásként tehát készítettem egy kis összeállítást mások gondolataiból és munkáiból, amelyek valahogy rezonálnak az itt folyó diskurzusra.

Szerencsére volt részem közös szurkolásban élőben is, Kapolcson egy pajtát rendeztek be erre a célra; de az is jó, amikor a neten látod, ahogy ugyanaz az élmény visszhangzik másoktól ezerféleképp. Ez is egyfajta közösségi élmény.

Következzék tehát egy kis szemle, teljesen szubejktív alapon:

Emlékeztek még Kósz Zoltánra az eggyel korábbi nagy vízilabda válogatottból? Panyizsuzsinál olvashattok interjút az exkapussal, egyszersmind megnézhetitek rajta a panyizsuzsi olimpIKON kollekció férfi darabját. Az interjúban arról is szó van, hol a helye az olimpiai bajnoki címnek egy ember életében:

"- Mi a véleményed a mostani a 2012-es londoni olimpiáról és a vízilabdásokról?

Még mindig mi vagyunk a világ legjobb csapata, ez nem kérdés. Kérdés az, hogy ez kiderül-e. Nagyon sok gólt lőttünk, de a kapott gól is sok!  Mikor az olimpiai csapat tagja voltam egy csapattársam azt mondta az egyik meccs előtt, történjen bármi, ez csak egy mérföldkő az életünkben és tovább kell lépni. Ne az legyen a sírunkra írva, hogy olimpiai bajnok, hiszen az olimpiai bajnoki cím csak egy dolog az életben."

Önkiszolgáló kutyamosó

Szerző: Fakirma

Kaposvár a csodák városa: a bámulatos klinika, a megmászható utcai szobrok (meséltem, hogy Ojó egy interaktív szekéren még egyszer  felhasította az állát? - kórházi fellépésünket ismét bájos eseményként könyvelhettük el) után búcsúzóul a város szélén találtunk egy önkiszolgáló kutyamosót:

Ínycsiklandó ünnep: országtorta és Szent István napi kenyér

Szerző: Onleány

Fotó: kormany.hu

Közeledik augusztus 20-a, a magyar államalapítás ünnepe, Magyarország születésnapja. Születésnap pedig nem létezhet születésnapi torta nélkül. A szakmai zsűri három fordulós értékelés után hirdette ki az idei országtorta győztesét a szabolcsi almás máktortát, Pintér Zsolt veszprémi cukrászmester alkotását és cukormentes kistestvérét, a budapesti Zila Cukrászda cukormentes almatortáját egressel.

A versengés győztes finomságának alapanyagai a zamatos magyar alma és a sok helyütt a gasztronómiából száműzött, de itthon kedvelt és egészséges mák - egy kis fahéjjal és vaníliával fűszerezve alkotnak harmonikus ízvilágot.
A torták augusztus 19-20-án a budai rakparton a Magyar Ízek Utcájában (helyszín: Várkert Kaszinótól a Bem térig; időpont: 2012. augusztus 19-20. 12.00–24.00) lesznek kóstolhatók, s az ország mintegy százötven cukrászdájában kaphatók majd az idei év különlegességei. Az akcióban résztvevő cukrászdák listája itt megtekinthető.

Fotó: Árvai Károly

Szent István napja hagyományosan a kenyérszentelés ünnepe is. Ennek alkalmából került kihirdetésre tegnap a Magyar Pékszövetség kezdeményezésére a Szent István napi kenyér címért folyó versengés győztese, mely idén a Gere Pékség krumplkis-komlós-kovászos kenyere  lett. 

A kenyér hosszú érésű, igazi kovásszal készült. Jellemzője, hogy lisztre számolva negyven százalék főtt burgonyát tartalmaz, a kovászhoz komlóvirág porát is használták, ettől nyerte el jellegzetes kesernyés ízét, sűrűbb, tömöttebb, nedvesebb szerkezetét.

Egy régi fénykép

Szerző: Lotte

Megsárgult fotó, rajta a debreceni fényképészmester gondos utasításait követő négytagú család, valamikor a kilencszázhúszas évek elején... Nemrég kaptam egy távoli rokontól, azóta keretezve lóg a nappalaink falán. Hacsak ránézek, furcsán összeszorul a szívem, nehéz gombóc ül a torkomra.

Ferencjóskás, kackiás bajusszal, mosolygó szemekkel dédapám, a kitudja hányadik generáció óta Imre keresztnévre hallgató középkorú férfi ül büszkén, délcegen. A cívis város Bundi utca-Mester utcáinak sarkán álló kis szatócsüzlet tulajdonosa: halk szavú, kenyérre kenhető ember.

Balatoni nyár - Novodomszky Évával

Szerző: Lotte 

Egy üdítő nyári műsor üde, mindig mosolygós háziasszonyával, az M1 Balatoni nyár című szezonális magazinjának egyik műsorvezetőjével, Novodomszky Évával beszélgettünk.

Eredetileg tanítani készültél, szarvasi lányként a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán diplomáztál. Mi térített el a tanári pályától?

Mindig tanítani szerettem volna, aztán amikor a főiskola évei alatt kipróbáltam a gyakorlatban is, rájöttem, hogy nem olyan egyszerű, mint ahogy képzeltem. Nagyon szép pálya, de mindenkinek fel kell ismernie a saját korlátait. Nálam nevezetesen ez azt jelentette, hogy állandóan kivételeztem a kedvenceimmel. Ráadásul olyan voltam közöttük, mint egy nagy gyerek, amit ők is élveztek és én is, de egy jó pedagógusnak nem az a feladata, hogy pajtása legyen az osztályának. Megértettem, hogy mégsem ez az én utam, így a diploma után kerestem a lehetőséget, hogy valami mást tanulhassak. Ekkor találtam rá az újságíró iskolára, ami igaz elsősorban a rádiózás miatt vonzott, de érdekes módon a tévé hamarabb kínált munkalehetőséget. Lehet, hogy a sok iskolai szavalóverseny is közrejátszott ebben, mert utólag azt mondták a későbbi kollégáim, hogy főleg a beszédem, a hangom miatt figyeltek fel rám.

London 2012 "Inspire a Generation". Sportnemzet vagyunk?

Szerző: FiloSzofi  

Hallgatva olimpikonjaink nyilatkozatait, bevillant egy érzés, milyen lenne ott állni a dobogó tetején. Amikor a mámor átcsap hálába, kinek is lennék hálás? Lenne az a sok ember, aki tényleges, személyes segítséget nyújt, de egészen képtelenség lenne egy ilyen siker a magamba szívott eredeti sporteszmény nélkül. És ha azt mondanám akkor, "Köszönöm, Magyarország!", akkor elsősorban erre gondolnék, és nem az adófizetők pénzére. Mert az ember nem csinálná végig, ha nem lenne kinek, azt hiszem. Egyéni teljesítmény, személyes sors és individuális akarat alakítja a sportoló pályáját, de a közösségben élő eszmény nélkül nem válik egyéni céllá sem,  hogy az ember mondjuk a világ leggyorsabb úszói közé tartozzon.

(A félreértések elkerülése végett leszögezem, ez egy gondolatkísérlet, mert sosem közelítettem praktikusan ahhoz a lehetőséghez, hogy élsportoló váljék belőlem. Habár többféle sportot űztem, jellemzően a legtovább azt, ami alkatilag a legkevésbé felel meg nekem, ahol leginkább sikertelenségre voltam ítélve, nevezetesen a tájfutást. A vívás viszont nem is ment rosszul, de mikor ott is állandóan megfuttattak, elegem lett, gyorsan batikoltam néhány pólót és művésztanoncnak álltam.)

Ki vagy-vagy a műélvezetben?

Szerző: Onleány

Keresed az újdonságot, vagy elég a kanonizált biztonság?

Túl nagy a kínálat és túl kevés az idő ahhoz, hogy kapaszkodók nélkül eligazodjak. De ha szembejön a szépség, nem ugrok el előle, csak mert nem ismerős, ráadásul a kanonizált biztonságban is nem egyszer csalódtam már. (Lotte)

Nem keresek én semmit, de az újdonságot azért jobban észre veszem. (Fakirma)

Néha úgy érzem, teljesen más világban élek, mint a kortárs alkotók, és egyszerűen nem találok köztük társat, máskor meg látom magam a kortárs diskurzusban, és megőrülök, hogy nem hallatszik be hangom a pályára. Néha meg, és az nagyon ijesztő, az az üzenet áll össze a kortársaktól, hogy mi emberek már nem nagyon szeretjük magunkat. De mivel az ilyen sommás ítéletek sosem igazak, szerencsére ez sem lehet az. (Szofi)

Tajvani művész munkája, sajnos név nélkül találtam.

Kitől sajnálnád az adódat: a bohócoktól vagy a médiaművészektől?

Hát, ha így kérdezed mindkettőtől. De bízom abban, hogy a bohócok és médiaművészek között/mellett akad igazi tehetség is. (Lotte)
A bohóc kalapozhat az utcán, legyen az adóm a médiaművészeké. (Fakirma)
Mindig belegabalyodom ebbe a művészet finanszírozása témába. Az állami finanszírozás problémás az értékítélet szempontjából, az individuális, nem közösségként működő  társadalmak meg nem tudnak a materiális értékeken túlmutató dolgokat magukban (piaci alapon) fenntartani. A médiaművésznek keveset adnék, az jót tesz a kreativitásnak. A bohócnak tisztes nyugdíjat, mert ha tényleg nevettet megérdemli, ha meg nem, az meg olyan szomorú sors, hogy a nyomort már nem bírná el, depresszióval fertőzné a környezetét. Azt meg nem hiszem, hogy sokan vállalnák a bohócéletet pusztán a megélhetés kedvéért. (Szofi)