Szerző: Lotte
"Bár az elején biztosan okoz némi szégyenérzetet, amiért ennyire nyíltan vállalhatjuk a dekoltázsok iránti olthatatlan vágyunkat, de aztán az elfogyasztott italokkal egyenes arányosságban adja át magát mindenki az egyszerű szórakozásnak, a végén pedig kiderül, hogy lehet itt okoskodni a menő budapesti romkocsmákról és tartalmas beszélgetésekről, végül is az a legjobb, ha nagy mellű lányok hozzák ki a sört, miközben meccs megy a tévében." Ez az igen egyszerű világképre valló összegzés olvasható (feltehetőleg egy férfi) újságíró tollából a Velveten a Hooters (magyar fordításban nemes egyszerűséggel duda) nevű amerikai étteremlánc budapesti nyitásáról szóló híradás végén.
Nesze neked alternatív Budapest, nesze neked elmélyült beszélgetés! Nem kell más, csak kaja, pia és nők.
Nehogy vaskalapossággal vádoljatok, magam sem vagyok állig gombolós-típus és tudom jól, hogy a csinos nők, vonzó férfiak amióta a világ világ mindig is vendégcsalogató tényezők voltak. A kocsma-, presszó- és étterem tulajdonosok két felszolgálónak jelentkező közül mindig is a vonzóbb külleműt választották. (Ha éttermet nyitnék, biztos én is ezt tenném, mert ami szép, az szép. Ténykérdés.) Az viszont már elgondolkodtató, hogy a diszkriminációra oly kényes világunkban, hogy lehet zökkenőmentes dolog ilyen direkt mód árukapcsolni a lányok cicijét a csirkeszárnnyal. Biodíszletként sokszor állítanak autók, motorok vagy bármi eladható mellé attraktív lányokat, de kimondottan erre felépíteni egy üzleti koncepciót, legalábbis elgondolkodtató.
Egyébként észrevettétek, mi nők, mennyire olcsón adjuk legizgalmasabb (és anyává válásunkkor praktikusan is legfontosabb) testrészünket? Semmi titkolózás vagy izgalmas rejtegetés, mindent kiteszünk a placcra. Azokat az idomokat meg leginkább, ahol toldalékos elemekkel bővült a természet adta domborzat. Hol vannak már a diszkréten pihegő keblek, a fekete-fehérbe öltözött, bájos, köténykés pincérlányok! A kipakolt mellek gyakorlatilag belefúrják magukat minden szembejövő képébe, akár tetszik, akár nem. A belváros közepén pedig immár erre szakosodott mellehúsok várják a gyorséttermi étkek kedvelőit. Nyolc-kilencszeres túljelentkezéssel reménykednek a lányok jó pénzben, jó pasiban, egy szebb jövőben. Hátha boldogságot is találnak - úgy mellesleg. De vajon jó helyen keresgélnek?
Nesze neked alternatív Budapest, nesze neked elmélyült beszélgetés! Nem kell más, csak kaja, pia és nők.
 |
| A tökélyre fejlesztett orosz változat - itt már tálca sem szükséges |
Egyébként észrevettétek, mi nők, mennyire olcsón adjuk legizgalmasabb (és anyává válásunkkor praktikusan is legfontosabb) testrészünket? Semmi titkolózás vagy izgalmas rejtegetés, mindent kiteszünk a placcra. Azokat az idomokat meg leginkább, ahol toldalékos elemekkel bővült a természet adta domborzat. Hol vannak már a diszkréten pihegő keblek, a fekete-fehérbe öltözött, bájos, köténykés pincérlányok! A kipakolt mellek gyakorlatilag belefúrják magukat minden szembejövő képébe, akár tetszik, akár nem. A belváros közepén pedig immár erre szakosodott mellehúsok várják a gyorséttermi étkek kedvelőit. Nyolc-kilencszeres túljelentkezéssel reménykednek a lányok jó pénzben, jó pasiban, egy szebb jövőben. Hátha boldogságot is találnak - úgy mellesleg. De vajon jó helyen keresgélnek?
5 megjegyzés:
Ez olyasmi, mint régen a szomszéd garázsában, ahova átszaladtál csavarhúzóért, meglátni a pucér nős falinaptárakat. Diszkréten nem veszel róla tudomást, de ahhoz kevés, hogy igazán zavarba hozzon, és ahhoz elég idegen szférához tartozik, hogy megalázó legyen.
De azért meghittebb lenne a világ ilyen otrombaságok nélkül. Meg fura, hogy más nő meg örömmel tárgyiasul, hát ez van.
Odakinn ezek állítólag kellemes, hangulatos helyek, és nem folyik ideológiai vita körülöttük a NŐ tárgyiasulásáról :D
Az ott dolgozókat pedig nem vagyok hajlandó sajnálni semmilyen értelemben, mint ahogyan nem sajnálom VV Akárkit sem, és VV Akárki rajongóját sem, sőt azokat sem akik a vészbukon rakják ki mindenüket :)
Anyus, te milyen lusta vagy! Legalább az egyiket sajnálhatnád :)
Egyébként szerintem itt sincs ideológiai vita, csak olyan rosszalló borzongás, mikor a szomszéd nőt látod, hogy tetoválja a szemöldökét, és egyre szűkebb ruhákban jár ahogy közeledik a hatvanhoz, szegény.
Bezzeg én, nem hogy méltósággal öregszem, de tulajdonképpen nem is látszik rajtam a kor :)
jaj, Szofi, annyira vicces olvasni benneteket, előbb-utóbb mindig odaértek, hogy öregszetek vagy sem :) Vagy csak én nézek be éppen olyankor mindig, az is lehet. Figyu, azt hiszem most már szólok, hogy mi még olyan fiatalok vagyunk ehhez, hogy ez nagyon vicces ám! Ez még nem a bé oldal, sőt, sztem az á-nak se a vége, ahol mi járunk az életben!
Azelőbb most pont nem magamra gondoltam, hanem a képzeletbeli hatvanas önmagunkra, ahogy majd ugyanígy csodázunk az egykori hooterses nyanyákon.
Én nem tudom, hol tarthatok, de egyetértek, hol vagyunk még az öregedéstől! :))
Megjegyzés küldése