2012. augusztus 27., hétfő

Itt van újra...

Szerző: Lotte

Fáj kimondani, de újra közeleg... 
Fegyelmezettséget erőltetve életünkre lassacskán újra felelős, szülői értekezletes anyává/apává dermeszt a közelgő ovi- és iskolakezdés. Elő az aprócska mintás takarókkal, megújítani a kopottas ovis jeleket, sikálni az elszürkült táskát, megvenni az aktuális könyvcsomagot, újratölteni a tolltartók fegyverzetét...
A szeptemberi újrakezdés hírnökei. 
Még bőrünkön a nyár illata, ami feloldotta kicsit a játékszabályokat és újra aprócska szabadságot engedett észrevétlen szülővé vált gyermek önmagunknak. De a nyár múltával a hosszabbodó éjjelek és az elsárgult gesztenyelevelek jól hókon vágnak, s visszalöknek a szokott kerékvágásba.
Nem tehetek róla, képtelen vagyok kinőni az iskolás szomorúságot, ami mindig elfog, így augusztus végén.
Most szoktatom szívemet az őszhöz - mint felhevült testű ember tagjait a hideg medencevízhez. A gyerekekkel már néhány lepottyant vadgesztenyét is gyűjtöttünk, szigorúan csak emlékeztetőül: ebből fogunk MAJD gesztenyebabát farigcsálni. Az első diók is landoltak, jó lesz a karácsonyi bejglibe. Persze, van ebben szépség, nem is kevés.
Csak a nyarat, csak azt tudnám feledni...

1 megjegyzés:

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Milyen igaz, kedves Lotte! Sok tíz év után még engem is elfog ez a fajta ,augusztus végi szomorúság, hát igen, a kötelességek sora, meg az iskolábe, oviba indulók szomorúsága! Bár még skáig tartana!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...