Anyanapló nulladik adás - Szüléstörténet 1.

Szerző: FiloSzofi

Kistesó készülődését a kinti világra egész a finisig követhettétek itt a blogon, ami nagyon szép emlék nekem, köszönöm minden olvasómnak! Sokat tépelődtem, egyáltalán lehet-e folytatni a naplót, hiszen a születéstől kezdve minden inkább személyes és egyedi, ezért vagy indiszkréció közzétenni, vagy egyszerűen unalmas.
Aztán kigondoltam, hogy biztos, ami bevált, a napló továbbra is rólam fog szólni, vagyis a szokásos babanapló helyett anyanaplót olvashattok majd (persze anyai relációban). Igen, ettől még szintén lehet nagyon unalmas, de ezt a rizikót eddig is vállaltam.

Kistesó írott története tehát ott szakadt meg, hogy ülök, és várom, történjen már valami. (Aztán drága bloggertársaim világgá kürtölték az eseményeket, amikor kicsúszott a kezemből az irányítás, de ott én csak szereplő vagyok, nem szerző, így az nem a napló része:))

Már nem érdekelt semmi. Se lakáskeresés, se más, külső esemény. A gyerekekkel, Búval és Fível, nagyon együtt voltunk, sokat bújtunk össze, velem türelmetlenkedtek, hogy mi lesz már. A Férj inkább távolságtartóan méregetett, ahogy a valódi kibiztosított bombát szokás. Átgázolni nem mert rajtam, de megközelíteni sem.

Az utolsó hetekben egyszerre nagyon megértettem az otthonszülőket. Eddig sosem vágytam rá, de akkor kifejezetten. Korábban csak szellemileg tudtam magamba visszavonulni, a fájdalom, vagy egyszerűen az erős testi jelenlét kifelé kapkodóvá tett mindig. Most talán a jóga erősített rá arra a képességre, hogy testem-lelkem együtt egy kerek batyuba tudjam kötni, vagy egyszerűen csak inkább elfogadom már a testem, mint korábban, vagy mindkettő.

Mindegy, az otthonszülésről már lekéstem, így a kiírt napon irány a kórház! Szomorúan törődtem bele, hogy megint nem sikerült megúszni ezt a végső türelemjátékot, a Férj arcán pedig ott ült a gonosz félmosoly: "Miért pont szülni tudnál időben? Nyilvánvaló volt, hogy ez lesz!" Gyerekeket lepasszoltuk, táskát a csomagtartóba, és indulás! Kicsit "bocsdrágám" hangulatban, félszegen, kevés szóval ülünk a kocsiban, immár harmadszor ebben a helyzetben. Persze reggel, mert mindig reggel kell menni, ez is olyan béna. Parkolunk, ügyeletes bagózó fószerek a sarkon. Még párszor elmegyek majd előttük, utoljára már hogy figyelek, ne előttük érjen a fájás.

Várakozás

Szerző: FiloSzofi

A szülés várható időpontja március 6.

Inês Pargana

Terhesnapló - helyet keres magának

Szepesi Szűcs Barbara

Szerző: FiloSzofi

40. hét

+13kg

Gondolkodtam, írjak-e még, lehet-e egy repülő gránátnak kitörni a szubjektivitásból, vagy egyáltalán illik-e. Mit lehet ebből megosztani? Fűszálszobánkban hogyan igazítunk még egyet a ruhánkon és a gondolatainkon, szorongva, vagy repesve lépünk ki a napfényre, ez olyan nagyon saját pillanat.

Másfelől, továbbgondolva, mégis van benne valami általános, amellett, hogy még magam is teljesen elfelejtettem, hiába álltam már itt kétszer is.

Emlékszem, mikor először voltam terhes, kérdezgettem a többieket, hogy lehet a szülés fenyegető közelségét kibírni, olyan elképzelhetetlen még nagy hassal is. Többen mondták, hogy mire oda jutok, már magam is vágyni fogok rá, érezni fogom, hogy ki kell lépni az előkészületekből. Nem nagyon tudtam elképzelni.

Pedig tényleg: egyszercsak tarthatatlanná válik a helyzet, néha szó szerint.

A tarthatatlan nem jelent feltétlenül tűrhetetlent, sőt, lehet ez egy nagy eufória is. Katica olvasónk írta az előző napló alá: "én épp azt a korszakot már megint nagyon szeretem, amikor repülök, mint elhajított kézigránát, az annyira kívül van a téridő kontinuumon, hogy kész, én olyankor kozmikus boldogságban vagyok, az utolsó egy hétben mondjuk, meg utána, az ősrobbanás után egy darabig."

Ezen a röppályán bennem egy érzelmi sor fut végig, pereg egy film, élénk színekkel. Ezek mint kis robbanó kapszulák, a következő időkre szükséges anyagot sűrítve hordozzák. Íme néhány jellemző:

Terhesnapló - egy kézigránát feljegyzései

Szerző: FiloSzofi

38. hét
+ 13 kg

Már múlt héten írtam volna, ha nem sodor el a gép mellől az élet, és akkor egész mást írtam volna. Minden változik, mint gyorsított felvételeken a vonuló felhők. Futólag tekintve talán csak a motívum egyhangúsága látszik, belefeledkezve azonban szédítő a változás. Az a kifejezés nem elég, hogy időzített bomba lettem, hiszen egy terhes nő mindig az, inkább azt mondhatom, hogy ha a kibiztosított kézigránátnak lelke volna, akkor valahogy így érezné magát. Különös, passzív, de személyes kapcsolatát az őt kibiztosító, majd egyszer bizonyosan elhajító kézzel is át tudnám érezni.

Köszönöm, még mindig jól vagyok, de nincs mese, ez már a célegyenes. Nem látok semmit, de a befutónál már tolonganak az újságírók, és zúg a tömeg a belső lelátón.
(Új lakás egyébként még mindig nincs, most már az új gyerekre figyelünk.)

ReneeThompsonDesigns

Hogy jutottam ide? A következő fázisokat tudom rekonstruálni:

- Első NST vizsgálat:  ez nem lehet, hogy már itt tartok!
(Az utolsó hónapban hetente végzik, a kiírt időpont után naponta a kórházban.) Újra a hasamon a széles gumiszalag, kezembe  nyomják a régi állólámpa-kapcsolóra emlékeztető gombot, hogy ugye tudom, mit kell csinálni, hiszen már rutinos vagyok. Másodperc törtrésze alatt lapozok vissza a régmúltba, mi is ez. Ja, igen, ha mozog a baba, meg kell nyomni. Nosztalgikus a bizonytalanság is, hogy ez most az volt? - Nyomjam? Fél órát ülök ott, és bosszankodom, hogy vége a békeidőknek, medikalizálódok.

- Az utolsó ultrahang vizsgálat: Kistesó szép, egészséges. Várható születési súly, 3,5 kg alatt, ami azért jó, mert nem nehéz megszülni, de nem is kell érte aggódni. A nagyok is ekkorák voltak (3,25, 3,30), kicsit aggódtam, hogy Kistesó túlnövi őket, mostanában olyan nagy gyerekek születnek!

- Itthon még arról beszélünk, ha ezek a vizsgálatok nem lennének, sosem jönne ki ez a gyerek. (Mert ha nem mérnénk, nem múlna az idő.)

Terhesnapló - Létó bolyongása

Szerző: FiloSzofi

35.hét
+10 és fél kg (nem változott!)

Kezdem megszokni a gondolatot, hogy hamarosan szülni fogok, bekerült a rövidtávú jövőképembe. Okos, gondolhatjátok, azért ezt elég régóta lehet sejteni. Igen, igen, persze, de ez valami más. Azt is tudjuk, hogy egyszer meghalunk, de azért egy jódarabig az is csak egy elmélet.

Ez a mostani távolság - remélem, csak a szüléstől - pont akkora, hogy nem tűnik félelmetesnek. Most például sokkal több kedvem van szülni, mint mondjuk lakást keresni....Ez utóbbitól ver ki a hideg veríték, és vannak rémálmaim.

Michelle Daisley Moffitt

A hasamtól még bőven igen jókat tudnék aludni, álmatlan éjszakákat a lakások okoznak: öreg, koszos és sötét lukak, mint fogatlan szájak akarnak felfalni álmomban, én pedig menekülök, és nincs egy hely, ahol otthonra találjak, ahol lehajthatnám szegény fejemet, dajkálhatnám a gyerekeimet. A pánik akkor öntött el, amikor majdnem megvettünk egy ilyet, ékes bizonyítékául a bénaságomnak, de ez egy másik történet, amitől megkíméllek benneteket.

Jessica Perkins

Terápiaként elképzeltem magam wagneri hősnőnek (a napokban láttam a Bolygó Hollandit), egy nekem írt operában, ahol mint Létó bolyongok, körülöttem zúg a tajtékzó tenger - örvénylő muzsika, a szárazföldek visszahúzódnak, elolvadnak a talpam alatt, és nincs egy hely, ami befogadna, hogy világra hozzam a gyermekemet. Ezért jó a klasszikus műveltség: levezeti a feszültséget, no és egy barát, aki elvisz az Operába: hozzásegít a katarzishoz. Wagner ugyan sosem írt volna operát egy magamfajta nőszemélynek, de Létó története szerintem igenis a tollára való:

Terhesnapló - Az utolsó kanyarban

Szerző: FiloSzofi

33.hét
+10,5 kg

Az a történet, hogy terhes vagyok, kezd inkább arról szólni, hogy hamarosan gyerekem születik. Kezdek betojni. Na nem nagyon, csak olyan borzongósan. Talán azóta van ez így, hogy átléptem egy bizonyos haskörfogatot. Ez már más, a hasam nem annyira testrész, inkább hordozórakétán űrkabin.

Ez nem én vagyok, hanem

PicturePerfect88

Közben egy UH vizsgálaton is voltunk, ahol megállípították, hogy Kistesó még mindig fiú, ránézésre egészséges, korának megfelelő súlyú (1800 g), és okosan, fejjel befordulva fekszik. Az én súlygyarapdásomért pedig kivételesen nem kaptam fejmosást, pedig legutóbb havi 1 kg szerepelt a megállapodásban. Tapasztalt szem talán már látja, hogy belátható a vég a felszedett kilókat tekintve is. Én is ezt gondolom, eddig mindkét terhesség alatt 12-14 kg volt a szükséges plusz, ami nagyjából a mostanival megegyező ütemben alakult ki.

De a karácsony azért nem segített, szükség volt pár hétre, amíg kiszabadultam a cukorfüggésből. A testem egyébként már jó ideje kiabált, hogy valójában mire lenne inkább szüksége, a boltban pedig úgy viselkedett, mint egy programozott mágnes: hiába nyúltam volna mondjuk a zabkeksz felé, rám ugrott a tonhalkonzerv, káposzta, kukorica, grapefruit, alma, saláta. A normálisabb étkezés mellesleg csökkentette az állandó gyomorégést is.

A fizikai állapotom is javult, a hasam sem terjed ki mindenhova, szépen összekapta magát a szokott formára. Ha elmegyek otthonról, egész jól megtévesztem a környezetem. Ők ugyanis nem tudják, hogy amint hazaérek, iszonyú álmos leszek. Soha életemben nem voltam még ennyit álmos. Tudom, örülnöm kell, hogy megengedhetem magamnak. Örülök is, de azért kezdem unni. Dipólusosan élek: ha nem alszom, vagy fekszem félkómában, akkor semmi bajom, csak a plusztérfogatommal kell számolni, egyébként mindent bírok - a következő álmosságig. Múltkor egy alaposabb (több órás) takarítást nagyjából két napos alvás követett. Ezért nem is nagyon fecsérlem többet ilyesmire a drága időmet. A mozgás is nagyon kell, a jóga mellett elővettem a hastánc dvd-ket és minden olyan gyakorlatot végignyomtam, ami nem feszíti a hasat. Nagyon jólesett, ahogy az utána következő többórás alvás is.

Újévi terhesnapló - testesedő intellektus

Szerző: FiloSzofi

31. hét

+ 8,5 kg (volt karácsony előtt, de lesz az már 10 is)

Illustratio by Eline Van den Broeck

Jó régen írtam, mert egy ideig igazán nem történt semmi. Kicsit béna lány, aki éppen terhes - nem lett volna túl szórakoztató, vagy akár tanulságos történet. Aztán felpörögtek az események.

Úgy a 29. hét táján például elvonszoltam magam arra a bizonyos nagyfelbontású ultrahangra a Klinikára. Ki is dobtak, mint macskát szarni. Ekkor esett le, micsoda álszent duma volt, hogy jó az, ha megnézik, nincs abban semmi. (Tudni annyit lehetett, hogy a baba veséi nem egészen voltak egyformák a 19. héten.) A doktornő a napnál világosabban mondott el mindent azzal, ahogy üvöltözött velem: mit képzelek, mit keresek itt ILYENKOR! Tessék terhesgondozásra menni, nekem ezzel semmi dolgom!

Egy darabig törtem a fejem, vajon miért volt korábban olyan borzasztó fontos, hogy megnézzék a babát, most pedig miért vált egyszerre képtelen ötletté. Mikor rájöttem, majdnem köptem egyet az undortól.

A szorongásom viszont csak növekedett, hogy megint le fognak szúrni, amiért nem vettem ezt az akadályt, megint én leszek a rossz diák. Mostanában folyton úgy beszélnek velem, mint egy gyenge képességű tanulóval.

Terhesnapló - Minden változik

Szerző: FiloSzofi

27.hét
+ 7 kg

Ortopédia, iskolalátogatás, lakásnézés, terhesgondozás, lakásnézés, mosógépszerelő stb, plusz egy has, plusz egy férj, plusz két szabadon mászkáló gyerek, Csak az a fránya lelkem ne volna:  pont olyan, mint a háztartás, ideig-óráig lehet hanyagolni, aztán összeomlik.

Schall Eszter grafikája

Van viszont egy fontos különbség a lelkem és a háztartás között: előbbinek egyáltalán nem elég, ha csak én törődöm vele, sőt: kifejezetten ront a dolgon. Igaz, az utóbbi időben a lakás sem egyszerű, nem csupán tükröz, inkább önálló lelkes állatként viselkedik. Valójában, persze mindig is tudtam, hogy az.

Az a helyzet, hogy másik lakást keresünk gőzerővel. A Mi Lakásunk pedig mintha értené, hogy el akarjuk hagyni (nem akarok rágondolni), visszavonult, és nem nagyon hajlandó szóbaállni velem. Tisztára olyan, mint egy sértett nő: még főz is, meg kimossa a ruhádat, de nem melegít. Aztán meglátod a könnyes szeme mögött az egész feneketlen, viharos lelkét. Na, a lakásunk pont így viselkedik. Engedi, hogy lakjunk benne, de semmi több. Visszavonult. Minden ok nélkül szabotálta a fűtést, és nem csak átvitt értelemben. A konkrét értelem még jó drága is volt, hogy csak egyetlen passzívnak tűnő húzását említsem.

Terhesnapló - testem, testem, mondd meg nékem

Szerző: FiloSzofi

19.hét

+3 kg

a gyerek neme: fiú! (Tudtam!)

Monkey Business Card Company

Már megint elkiabáltam. Sajnos kénytelen vagyok ellentmondani saját magamnak, és az előző fejezetnek. Még hogy testetlen testiség! A fenét! Bosszantó testiség, matéria, matéria. Meg a bolondéria. Legalábbis a férjem szerint nem vagyok normális, de kérem, az követelmény?

(Előre szólok, ez fárasztó, terápiás bejegyzés lesz.)

Azt írtam az előző fejezetben, hogy ez a korszak a béke szigete, meg hogy egy kicsit el lehet felejteni a testet mint medikális anyagot. Tényleg így emlékeztem, és valószínűleg többnyire igaz is, csak én élem meg rosszul, nyűgös vagyok, és nem elég hálás az orvostudománynak.

Ultrahangon jártam ismét (meg a védőnőnél, meg a terhesgondozáson), meg leletet szerezni az AFP-ről, amit sosem tudok, pontosan mi, de ha nem jó érték jön ki, akkor kezdődik az ipari paráztatás a fejlődési rendellenességekről, ami többnyire, szerencsére, vaklárma. Nekem sosem volt vele gond, hál'Istennek.

Most váratlan helyről, az ultrahang vizsgálat felől csapott be ménkű. Már a nap sem indult jól, a légkör zavaros volt, olyan semmilyen hangulat, amikor hajlamosak vagyunk betérni lepusztult kapualjakba, pedig valójában semmi kedvünk hozzá. Ilyenkor önti ki Annuska az olajat, ami kevesebb baljóslatnál, és az is lehet, hogy nem történik semmi.

Terhesnapló 2. - Testetlen testiség

Szerző: FiloSzofi

"..százával láttam gyerekeket, tucatjával hájas alakokat, tízesével lányokat;

 fiatal, középkorú és vén testeket, gyerektestet, ami még nem is test igazán,

és anyatestet, ami viszont a leginkább test, mert már szaporodott."

(Javier Marias)

...és már csak a magneB6 tartja össze...

 18.hét

 + 3 kg

Lori Portka grafika

Most jó. Ez a várandós időszak utazósebessége. Jellemzően ebben az időszakban fotózzák a modelleket, szerepelnek a reklámokban, és kislány korunkban így képzeljük, amikor majd "nagy hasunk lesz". És én még ennek is az elején tartok, a tükör előtt billegős játéknál, amikor még eldönthetem, hogy kirakom, vagy elrejtem. Egyetlen bosszantó körülmény, hogy az előző, beszámíthatatlan hetek hátraléka most ott mosolyog, és örül, hogy végre megérkeztem...

Amennyiben vannak szellemi igényeink, ilyenkor érdemes rástartolni a kielégítésükre, és amennyiben vannak testi igényeink, akkor jó lesz, ha most rástartolunk a kielégítésükre. ( Ez pedig itt egy mondat részvét a permanensen szarul levőknek.)

Van ugyan egy gombóc a gyomrod alatt, de még tudsz enni, emészteni, aludni, lélegezni, lehajolni. Ez addig természetes, amíg egyszer nem gátolnak meg benne, és van esély, hogy a vége felé néhány funkció csak korlátozottan lesz elérhető. (Első terhességnél ezekben a hetekben kezd oszlani az a tévképzet, hogy a gyerek úgy ül a hasadon, mint a kispárna  a ruha alatt. Sajnos nem, nem rajta, ez benne van, ott, ahol máskor a gyomrod, a beleid, és a tüdőd szokott lenni.)

Terhesnapló 1/2 - Alíz Csodaországban

Szerző: FiloSzofi

16. hét

+ 1, 5 kg

 A többi adat az előzőekhez képest nem változott.

Alice in Wonderland

Az előző beszélgetésünk végére nem elhanyagolható következtetésekre jutottunk a szenvedés és jóllét egyidejűségét illetően. Azt mondtuk, a terhesség akár a hosszútávfutáshoz is hasonlítható. No, én sosem voltam maratonista alkat, hál'Istennek, ebben sem. Az én távom csak harmad olyan hosszú. Hogy pontosan mekkora, a poszt végére kiderül.

Lassan elérkezett a nyár vége, és az első komolyabb ultrahangvizsgálat ideje. Ekkor már nem csak a Te testi mivoltod, hanem a magzaté is előtérbe kerül. Eddig csupán a léte, és legfeljebb a holléte volt vizsgálat tárgya, most azonban az orvos, miként a szabó, méretet vesz róla. A legfontosabb méretek az ülőmagasság, és az a bizonyos nyaki redő. A nyaki redő normál érték (3mm) feletti vastagsága utalHAT fejlődési rendellenességre. Na, ez a bizonyos feltételes mód tudja családok tömegeit őrületbe kergetni . Nekem szerencsém van, ez a parahajó nem szokott felvenni, és szerencsém van, mert tényleg rendben is volt minden.

A vizsgálatra egyedül mentem, ráadásul trolival, amit amúgy sosem használok. Kétgyerekes anya ritkán mászkál ám csak úgy, egyedül, ismeretlen vonalakon. Különösen nyáron, amikor állandóan egy kupacban vagyunk. A busz átszelte a Vadpestet, mindenféle ember, babakocsis anyuka, nyugdíjas pár, dolgára igyekvő szállt le és fel. Akkor elképzeltem, hogy nincs is gyerekem, csak ülök ezen a buszon, valahova tartok én is. Biztos nem nem arra gondolnék, hogy nincs gyerekem. Valahova igyekeznék, valami egész más szövetbe tartozna ez a szál, ez a mai nap, ez az utazás. Néztem a testemet, a karomat a kapaszkodón. Még egész fiatal. A test még nem döntötte el, miről maradt le eddig, és mi vár még rá. Bizonyára a lelkem is valahogy hasonlóan érezne. Fura, hogy az is Én lennék....

És akkor végtelen hála és boldogság öntött el, hogy valami már mégiscsak eldőlt,és visszaúszhatok egy szilárd pontig a folyamban: van családom, két és háromnegyed gyerekem, mozdíthatatlan kövek a megtett út mentén.

Terhesnapló 1/1 - Kiléptem a világból, beléptem a rendszerbe

Szerző: FiloSzofi

15. hét

3. terhesség

indulósúly: 62kg

gyarapodás: +1 kg

 a gyerek neme egyelőre ismeretlen

dannyphillipsart

A szerző, vagyis a terhes én, azaz FiloSzofi, 36 éves, két meglévő gyermek édesanyja. Ha valaki lemaradt volna: Bú (lány) 6 éves óvodás, Fí (fiú) 4 éves óvodás.

Miféle napló, ami szinte a közepén kezdi az események nyomon követését? Teljesen rendes napló, szerintem. Különben is, mindenki jobban járt, hogy az eddigi időszakot nem örökítettem meg teljes érzékletességgel az utókornak. A tanulságait viszont most megosztom minden jelenlegi és jövőbeni sorstársam hasznára. És azért közben, nem mellékesen, fülig ért a szám, legalábbis elméletben, mert amúgy nem volt mindig hozzá erőm. (Aki jól figyelt, az  olvashatott már egyfajta bevezetőt, ahol azért le van szögezve a kezdet.)



Az első hónap még az elégedett belső mosolyé. Nem történik semmi, de én, szemben a gyanútlan tömegekkel, már tudom, hogy fog. A lényeg már meg is történt.

Nekem úgy a 8. hét körül kezdődik a neheze. Ez nem mindenkinek olyan színpadiasan köszönt be, mint a filmeken, ezt jó tudni. Ha reggel összerókázod a fürdőszobát, látványosan megundorodsz a kedvenc ételeidtől és kovászos uborkát ropogtatsz a krémeshez, akkor jó, rajtad van terhes-kitűző, és mindenki tudja, hogy reagáljon, és te is tudod, hogy mi van.
Hát, velem egyáltalán nem így szokott történni, és gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Ahogy egy menő színes ruha észrevétlenül válik elnyűtt szürke ronggyá, valahogy így szoktam én is lepukkanni. Semmi nem fáj, de semmi se jó; nincs hányingerem, de mindig majdnem; nem vagyok rosszul, mégsincs erőm semmire; tudom, hogy unalmas vagyok, de mégiscsak inkább aludnék egyet. Máskor meg tényleg rosszul vagyok.

Az első terhességem egybeesett a házasságom kezdetével, ami egyáltalán nem volt könnyű. Ott álltam egy új életben, egy (nekem) új lakásban, és csak homályosodtam és fakultam, és szorongtam, hogy most mi van. Az ő szemében meg láttam a kérdést, hogy "hol a nőm, és ki ez a szürke asszonyka itten", és a szorongást, hogy most mi van.

Terhesnapló különkiadás

Szerző: FiloSzofi

Igen, itt van, ő az, a várva várt új szereplő, aki egyelőre a Kistesó semleges nevet viseli. Úgy tíz hetes lehet, de a története már sokkal korábban kezdődött, amikor elkezdem várni rá - na de erről majd később.

Nem ezt a bejegyzést szántam egy napló kezdetének, hanem egy igazi, jól megtervezett kezdetet, amilyen azoknak a történeteknek van, amelyeknek egyértelmű, hogy ki a szerzője. Milyen értetlen és nehézfejű voltam! Hiszen egy efféle történetnél ez teljességgel és eleve lehetetlen.

Ebben a történetben, úgy tűnik én vagyok a lépéshátrányban mozgó szerző. Most is nekem van szükségem rá, hogy mint egy csónak peremében megkapaszkodhassak úszás közben. Hogy kidughassam a fejem a vízből, amíg kifújom magam, és szétnézzek egy kicsit.

Amellett, hogy sokkal könnyebb lehet harmadik gyerekként elindulni erre a világra, nekem azért sikerült jónéhány csomaggal nehezíteni az útját szegénynek. Nem egy terv, gondolat, ígéret és vállalás kezdődött úgy a fejemben, hogy "ha majd terhes leszek", vagy "akkor már úgyis terhes leszek". Amikor az első, majd a második ilyen függést feladtam, akkor fogant meg Kistesó, de még így is rengeteg teli szatyromat húzza maga után.