Szerző: FiloSzofi
Ha az embernek minden nap etetnie kell egy egyre nagyobb étvágyú családot, kénytelen elővenni az idevágó kreativitástartalékát, használni az internetet, és új vadászterületeket felhajtani. Eközben elvek szilárdulnak meg, mások pedig semmivé válnak, de hát Fermina Daza is megette idővel a padlizsánt*, én is felvehetem a kapcsolatot teszem azt a kelbimbóval.
Miért jó nekem, ha megpróbálkozom a kis büdösökkel? Mert a karfiol most épp egy százas, a kel csomagja (fél kiló) háromszáz körül van. Idényzöldségek, magyarországi termőhelyekről beszerezhetők. Ráadásul egészségesek, és diétásak. És különben is a változatosság gyönyörködtet.
Ideológiailag tehát rendben vagyunk, de az érzékeket nehezebb becsapni, nézzük, hogy a lesznek a nemszeretem zöldségek tényleg finomak. Egy két elkészítési trükk mellé két receptet is ajánlok, ami nálunk átment a rostán. (Ja, a gyerekek nem ették meg, de mi őszintén tudtuk mondani, hogy "kóstold meg, nagyon finom!" - és azért ez is számít.)
Égen földön nem találom a forráat, de ott motoszkált az agyamban, hogy olvastam egy szaklapban, hogy a karfiol főzési idejét lerövidítve megelőzhetünk egy nemkívánt kémiai reakciót, amikor az egyik kénes vegyület átalakul valami mássá, ami puffadást, és kesernyés (szerintem fingszerű), kénes ízt idézi elő. Aki megbízható, számszerű adatot tud az elkészítési időről és hőmérsékletről, az kérem, segítsen ki. Kipróbált tény, hogy a hirtelen sütött karfiol sokkal finomabb a főtt, vagy hosszasan párolt változatánál, és ez a kelbimbóra is igaz.
Ha egyszerű köretként szeretnénk tálalni, legjobb elkészítési mód a blansírozás. Ha kiadósabb, vagy egyszerűen szofisztikáltabb formában tálalnánk, arra majd következnek a receptek.

Miért jó nekem, ha megpróbálkozom a kis büdösökkel? Mert a karfiol most épp egy százas, a kel csomagja (fél kiló) háromszáz körül van. Idényzöldségek, magyarországi termőhelyekről beszerezhetők. Ráadásul egészségesek, és diétásak. És különben is a változatosság gyönyörködtet.
Ideológiailag tehát rendben vagyunk, de az érzékeket nehezebb becsapni, nézzük, hogy a lesznek a nemszeretem zöldségek tényleg finomak. Egy két elkészítési trükk mellé két receptet is ajánlok, ami nálunk átment a rostán. (Ja, a gyerekek nem ették meg, de mi őszintén tudtuk mondani, hogy "kóstold meg, nagyon finom!" - és azért ez is számít.)
Égen földön nem találom a forráat, de ott motoszkált az agyamban, hogy olvastam egy szaklapban, hogy a karfiol főzési idejét lerövidítve megelőzhetünk egy nemkívánt kémiai reakciót, amikor az egyik kénes vegyület átalakul valami mássá, ami puffadást, és kesernyés (szerintem fingszerű), kénes ízt idézi elő. Aki megbízható, számszerű adatot tud az elkészítési időről és hőmérsékletről, az kérem, segítsen ki. Kipróbált tény, hogy a hirtelen sütött karfiol sokkal finomabb a főtt, vagy hosszasan párolt változatánál, és ez a kelbimbóra is igaz.
Ha egyszerű köretként szeretnénk tálalni, legjobb elkészítési mód a blansírozás. Ha kiadósabb, vagy egyszerűen szofisztikáltabb formában tálalnánk, arra majd következnek a receptek.