2013. november 10., vasárnap

Heti muníció: Együnk undorzöldeket! Karfiol és kelbimbó finoman.

Szerző: FiloSzofi

Ha az embernek minden nap etetnie kell egy egyre nagyobb étvágyú családot, kénytelen elővenni az idevágó kreativitástartalékát, használni az internetet, és új vadászterületeket felhajtani. Eközben elvek szilárdulnak meg, mások pedig semmivé válnak, de hát Fermina Daza is megette idővel a padlizsánt*, én is felvehetem a kapcsolatot teszem azt a kelbimbóval.

Miért jó nekem, ha megpróbálkozom a kis büdösökkel? Mert a karfiol most épp egy százas, a kel csomagja (fél kiló) háromszáz körül van. Idényzöldségek, magyarországi termőhelyekről beszerezhetők. Ráadásul egészségesek, és diétásak. És különben is a változatosság gyönyörködtet.

Ideológiailag tehát rendben vagyunk, de az érzékeket nehezebb becsapni, nézzük, hogy a lesznek a nemszeretem zöldségek tényleg finomak. Egy két elkészítési trükk mellé két receptet is ajánlok, ami nálunk átment a rostán. (Ja, a gyerekek nem ették meg, de mi őszintén tudtuk mondani, hogy "kóstold meg, nagyon finom!" - és azért ez is számít.)

Égen földön nem találom a forráat, de ott motoszkált az agyamban, hogy olvastam egy szaklapban, hogy a karfiol főzési idejét lerövidítve megelőzhetünk egy nemkívánt kémiai reakciót, amikor az egyik kénes vegyület átalakul valami mássá, ami puffadást, és kesernyés (szerintem fingszerű), kénes ízt idézi elő. Aki megbízható, számszerű adatot tud az elkészítési időről és hőmérsékletről, az kérem, segítsen ki. Kipróbált tény, hogy a hirtelen sütött karfiol sokkal finomabb a főtt, vagy hosszasan párolt változatánál, és ez a kelbimbóra is igaz.

Ha egyszerű köretként szeretnénk tálalni, legjobb elkészítési mód a blansírozás. Ha kiadósabb, vagy egyszerűen szofisztikáltabb formában tálalnánk, arra majd következnek a receptek.

2013. március 23., szombat

Tiszta vizet a konyhába - Pergős rizst, de hogyan?

Szerző: Lotte és Szofi

Szép, "pörgős" rizs
Tudom, hogy Szofi nem kultiválja a rizst, ezért átveszem tőle zseniális alaprecept sorozatának e - számára kevésbé izgalmas, ám mégiscsak fontos - részletének tálalását.
(Ráadásul még némi személyes kötődésem is van ehhez a növényhez, mert botanikus nagyapám a háború előtt kikísérletezett és termesztésre előkészített egy nemzetgazdaságilag is nagy lehetőséget rejtő, szárazságtűrő rizsfajtát. Aztán a háborús nélkülözések alatt hurkává lényegítették át a néhány maroknyi értékes rizst az intézet munkatársai. Ennyit a tudomány elsőbbségéről - a gyomor vészhelyzetben mindig elsőbbséget élvez.)

Ha valaki gyakorta mozog a konyhában, biztos érte már ennél prózaibb kudarc is a rizzsel (Oryza sativa) kapcsolatban: lekozmált, túlfőtt, ragacsos lett vagy épp csak nem akart megpuhulni. Amennyire kommersz eledel, annyi bosszúsággal is járhat elkészítése.
Hogyan is főzzünk igazán jó, pergős rizst? S egyáltalán mi a különbség a rizsfajták között?

2013. március 9., szombat

Tiszta vizet a konyhába - krumplipüré

Szerző: FiloSzofi

Lehet, hogy banális a krumplipürének szentelni egy bejegyzést, de pürék készülnek porból! nekem több év után jutott először utánagondolni, miért is nem lesz mindig pont olyan, amilyennek időnként megkívánom: gyomorsimogató, nyugtató, egynemű, krémes, de nem vizes, könnyű köret.

Nem akarom feltupírozni a dolgot, de valóban van néhány forsza a dolognak, amit alkalmazva végre mindig azt kapom, amit szeretnék.

Azt már tudom egy ideje, hogy püréhez a magas keményítőtartalmú sárgahéjas krumplit kell keresni. (A végén azért említek egy ellenpéldát a gasztroguruktól.)
Az összes szabály egyébként a keményítő körül forog.Végig azt próbáljuk elérni, hogy a ne csapódjon ki.
Ennek érdekében:

2012. szeptember 5., szerda

Cukkinifasírt és krumplifőzelék

Szerző: FiloSzofi

Eddig háromszor fogtam neki a tervezett terhesnaplónak, és mindháromszor belealudtam...De ezzel már nagyjából meg is írtam a lényeget. Á, nem, nem, ennél azért egy hangyányival izgalmasabb az élet, szóval nem adom fel. Addig is, bemelegítésül, ajánlok nektek egy szezonális, finom, olcsó és elég gyors ételt, amit valamiért mindig hajlandó vagyok elkészíteni, pedig meglehetősen kerülöm a konyhát.

"- Cukkinifasírt? Fúúúj!"

Na, ezért úgy kell hozzákezdeni, hogy nem áruljuk el, és nem mutatjuk meg, miből készül. Nálunk mind a férj, mind a gyerekek átalános, kasztjukra jellemző ízléssel rendelkeznek, talán ebben az egy tekintetben nem egyéniségek. Az egyiknek hús kell, a másiknak kecsap, kifli, tészta, ilyenek.Az előítéleteik is ezen a területen a legdurvábbak. A nagycsoportos Bú azt például készséggel megengedi, hogy a kisfiú, aki ordibál , és dobálja a legóvárát, esetleg csak játszani szeretne vele, de azt már nem, hogy egy cukkini nevű növényből valami finom dolog készülhet. Pedig de, négyből hárman kapkodunk utána.


2012. május 13., vasárnap

Elemi matéria a konyhából - Mi lehet ez?

Szerző: Fakirma

A kérdés tulajdonképpen költői, mert én sem emlékszem rá, mi lehetett a képen látható matéria fénykorában (Bocs Szofi, amikor megláttam, nem tehetek róla, de rögtön a Te kedves kitalálós játékod jutott az eszembe). Lehet azért találgatni, Rorschach után szabadon szerintem nem rossz projekciós teszt. Segítségként annyit elárulok, hogy  némi családi nyomás hatására került fel a blogra a fénykép:

 Nincs több kép, tovább lehet lapozni!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...