Személyes történelem - Antall József halála

Szerző: Lotte  

Szerettem ezt a bélyeget

Döbbenetes, hogy már húsz éve történt! Megszakítva a televízió adását 2013. december 22-én, hat óra körül jelentették be: Antall József (1932-1993) miniszterelnök méltósággal viselt, hosszú betegség után elhunyt.
A fitalon életét vesztő államférfi sorsának tragédiáján túl volt ebben a halálesetben valami szimbolikus üzenet is: a rendszerváltás kikövetelte a maga áldozatát, s vele mintegy töredékessé vált véghezvitele. Aki ugyanis személyében jelenítette meg a kommunizmus bukása után újraépülő magyar demokrácia eszméit, nem fejezhette be munkáját. Hatalmas akaraterővel és elhivatottsággal miniszterelnösége alatt nemcsak a régi rend hazai továbbélőivel és saját "fajsúlyos" koalíciós partnereivel szemben, de a nemzetközi csatatereken is helyt kellett hogy álljon, miközben a testét emésztő gyilkos kórral is meg kellett küzdenie.
Egy ideig úgy tűnt, sikerrel száll szembe a támadásokkal. A nagy puccskísérlet, a taxisblokád forró politikai helyzetének megoldása, a Csurka-dolgozat okozta hullámverések kezelése, a németországi sikeresnek tűnő gyógykezelés azt sejtették, sikerülni fog "túlélni" a diktatúra utáni első szabadon választott kormányzati ciklust. Nem így történt.

Relativizálható-e a szenvedés?

Szerző: Lotte  

Samuel Pisar holokauszt túlélő 1979-ben írott, több nyelvre lefordított könyve, a Vér és remény idén magyar nyelven is megjelent a Corvina Kiadó gondozásában. Az olvasmányosan megírt kötet szerzője fiatal fiúként, tizenhárom évesen élte át a megsemmisítőtáborok borzalmait, s veszítette el egész családját. A könyvben megrendítő módon tárja elénk a náci terror sötét rémtetteit, s túlélésének kalandos történetét.
A mű nagyobbik része aztán későbbi életének eseményeit meséli el, melynek során a legnagyobb mélységekből a legnagyobb magasságokig jutott: Kennedy elnök tanácsadójaként vált nemzetközi szintű véleményvezérré, sikeres ügyvédként hollywoodi filmsztárok, cégbirodalmak, kormányok befolyásos tanácsadója lett, igazi világpolgárként él, akinek identitását - érthető módon - alapvetően a gyermekként átélt holokauszt határozza meg.
A mindenáron való túlélés ösztöne, és a zsidókat ért üldöztetés élménye képezik tetteinek mozgatórugóját. A kötetben leírt, Pisar által személyesen átélt borzalmakból fakadó következtetéseit olvasva mégis kérdések fogalmazódtak meg bennem a szenvedés természetét és annak összehasonlíthatóságát illetően.

Szabadság és szerelem - Kik voltak az aradi vértanúk özvegyei?

Szerző: Lotte    

Október 6-án azokra a férfiakra emlékezünk, akik az 1848-49-es szabadságharcot megvívva, annak katonai vezetőiként életüket adták a magyar szabadságért. De vajon kik voltak azok az asszonyok, akik férjük fogságát végigreszketve, a megtorlás megtört szívű áldozataiként, megözvegyülve folytatták életüket? Ennek járunk utána Hernády Zsolt történész hiánypótló tanulmánya alapján.

„Nem lehet, hogy ily férfiú hő szerelmének tárgya kicsiny lelkű hölgy lett légyen” – idézi a történész Baló Bénjámin óaradi református lelkész gróf Leiningen-Westerburg Károlynéhoz írott levelét, melyben férje utolsó óráiról, perceiről számolt be az özvegynek.
Az aradiak feleségei nem is voltak "kicsiny lelkűek": hűségesen kitartottak választottaik mellett jóban-rosszban, s legtöbbjük megözvegyülve, a diktatúra nehéz évei alatt is képviselte azokat az értékeket, amelyekért a tábornokok az életüket áldozták. Vegyük sorra ezeket az asszonyokat, és emlékezzünk azokról, akiket az osztrák önkény aradi özvegyekké tett.

Frontátvonulás és az otthagyott gyalázat

Szerző: Lotte  

Ma este 23.40-kor kerül bemutatásra az M1 műsorán Skrabski Fruzsina dokumentumfilmje, az Elhallgatott gyalázat. Már a film beharangozója is hátborzongató, s bizonyára sokakban szőnyeg alá söpört történeteket, emlékeket idéz.

Amiért a harang szól - egy diadalmas csatáról, rejtvénnyel

Szerző: Lotte

Még a múlt század első évtizedeiben is élt egy szokás: a csecsemőket igyekeztek az édesanyák a déli harangszó ideje alatt megszoptatni, s közben imádkozni. E kedves hagyományról ma már nemigen hallunk, de a világszerte naponta megkonduló déli harangszó magyar vonatkozásairól történelemórán bizonyára mindenki tanult.
Múltunk egyik igazán dicsőséges pillanata volt az 1456-os nándorfehérvári ütközet, melyet 2011 óta a július 22-i emléknappal igyekszik az állam méltó rangjára emelni. A csata jelentősége ugyanis nemcsak a  a tízszeres erőfölényben lévő török sereg aktuális legyőzése volt. Hosszú évtizedekre óvták meg ugyanis az itt vérüket hullató seregek a keresztény világot a török hódoltságtól. Aki például a diadal napján született, jó eséllyel nem érte meg a török hódoltságot Magyarországon.

Liszt Ferenc találkozásai az árvízzel

Szerző: Lotte

Bajban ismerszik meg az ember, a hazafi. Így volt ez régen is, így van ma is. Egyik legnagyobb géniuszunk, Liszt Ferenc lelkét kétszer is megérintette a pusztító áradás.
Mikor a hazájától távol élő művész értesült az 1838. márciusi 13-i nagy pesti árvízről (melyben mintegy ötvenezer ember maradt hajlék nélkül) elhatározta, hogy mihamarabb Bécsbe utazik, és koncertet ad az árvíz károsultjai javára. Nem egészen egy hónap múlva, április 9-től május 25-ig hangversenysorozatot adott, melynek bevételét az árvíz károsultjainak ajánlotta fel.  A nyolc bécsi koncert bevételéből származó 25 ezer aranyforint a legnagyobb korabeli magánadományt jelentette. 

Pesti árvíz

A tragikus esemény döbbentette rá igazán magyarságára a zseniális előadóművészt és zeneszerzőt, aki ezekben az években egyébként alig tartott kapcsolatot hazájával. A pesti árvíz kapcsán így írt: "...A hír nagyon megrázott (...) a felindulások és érzelmek hatására világossá vált számomra annak szónak az értelme: hazám".  Aztán így folytatta: „Ó, távoli vad hazám! Ismeretlen barátaim! Távoli és nagy családom! Fájdalmaid visszavezettek hozzád és legbensőbb érzéseimben találva megszégyenülten hajtom le fejemet, hogy téged oly soká feledni tudtalak […] én is ehhez az ősi és erős fajtához tartozom, én is ennek az őseredeti, megszelídíthetetlen nemzetnek vagyok fia”. 

Önemésztő gyűlölet

Szerző: Lotte 

Őszintén mondom, hogy rettenetes érzés lehet, ha valaki - mint egy hozzátapadt kellemetlen és levetkőzhetetlen zekét - viseli magyarságát. Sokáig hadakoztam ez ellen a kép ellen - nem, ilyen nem létezhet! - de be kellett látnom, hogy bizony lehet olyan felettes identitás, amely számára kínos, hogy a papírokban az állampolgárságnál a "magyar" szót kell kitölteni, vagy hogy ekként kell becsekkolni a New York-i vagy brüsszeli járatra.
Valahogy kellemetlen szagúnak és kínosan érezheti magát az, aki valami más régióban talált igazi érzelmi otthont: egy nemzetek feletti, megfoghatatlan (vagy legalábbis számomra láthatatlan) szférában. De úgy tűnik a magyar öngyűlölet létező jelenség. (Hogy van-e ilyen frusztráció egy német vagy belga esetében, nem tudom, de ha igen, őket is nagyon sajnálom.)
Krausz Tamás is hasonló gondokkal küszködhet.

Trianon: béke helyett békétlenség

Szerző: Lotte

Teleki Pál "Vörös térképe"

Június 4. gyásznap.

1920. június 5-én reggel hárommillió magyar ébredt arra, hogy egy idegen, sőt ellenséges ország területén kell tovább élnie az életét. 

Kihirdettetett a győztesek ítélete: rokonaiktól, hazájuktól elszakítva, történelmükből kiszakítva kell élniük ezután. 

Vajon mit érezhettek az újonnan megrajzolt határ egyik vagy másik oldalán? Szomorúságot? Dühöt?  Kétségbeesést? 

Fel lehetett egyáltalán mindezt fogni? 

Kizárt.

Honleányok - szabadság női szemmel

Szerző: Lotte

Az 1848-as forradalom és az azt követő szabadságharc eseményeinek fősodrában férfiak álltak: politikusként és katonaként az ő tetteik formálták a történéseket.
De a férfiakat anyák, feleségek, húgok és nővérek várták haza, akik a dicsőséges pillanatokban, a háborús időkben és a megtorlás alatt is mellettük álltak a szabadságért folytatott harc névtelen hőseiként. Hordozták az otthon maradottak, a gyerekek, az idősek terheit, mentették a sebesülteket, mint Kossuth Zsuzsanna sőt akadtak, akik egyenruhát öltve hadba vonultak, mint Lebstück Mária.
Álljon itt emlékezetül a korszak két emblematikus nőalakjának egy-egy feljegyzése, melyben igazi honleányok vallanak a szabadságról.

Meghalt Václav Havel

Szerző: Lotte

"Az élet túl becses ahhoz, semhogy tartalmatlanul, cél nélkül, üresen, szeretet, és végső soron remény nélkül éljünk" - vallotta a mai napon, életének 75. évében elhunyt cseh államférfi és drámaíró, a rendszerváltás meghatározó közép-európai alakja.

Húsz éve, a visegrádi együttműködés aláírásánál: Vacláv Havel, Antall József és Lech Walesa

Véna

Szerző: Lotte

 

Ha tartalmas délutánra vágytok, gyertek el holnap Szerencsés Károly, történész-író VÉNA című könyvének önálló esttel egybekötött bemutatójára. (2011. november 15.,17 óra - Marczibányi Téri Művelődési Központ)

„Egyszer elfogy a levegő, hiába kapkodok utána zilált lélegzettel. Pedig ott van körülöttem mindenhol, elfér benne az összes madár, minden város és hegység, elfér benne a világ, csak én nem férek már el benne. Ilyen helyzetbe kerültem, s került körülöttem a magyarság is.

1956. november 4.

szerző: Lotte

1956-ra emlékezünk

 

 Gérecz Attila

 

Így bocskorosan

 

Így bocskorosan úgy-e megnevettek,
hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
füttyöm csibészes: én is feljutok!