Szilveszteri ki vagy-vagy

Szerző: Onleány

Szeretnivaló ünnep vagy erőlködés?

Nem  kétlem, hogy lehet szerethető, nekem az elmúlt húsz évben erőlködés. Mindig nagyon szomorú vagyok, hogy el kell búcsúzni az óévtől. (Fakirma)

Nálunk együttállásban mozog egy szülinappal és névnappal, ami tripla csavarral variálja a napot. Nehéz eset, de szeretem. (Lotte)

Rengetegféleképpen megéltem már, egy biztos, jó hogy van. Legrosszabb velejárója, hogy másnap január elseje van. (Szofi)

Hangosan durranjon  a pezsgő vagy némán?

Szilveszteri emlékezés Garas Dezsőre

Szerző: Lotte


Garas Dezsőre emlékezünk:

Lelki Zöldségek: Szeretetnyelvek I.

Szerző: Fakirma

Gary Chapmanről egy családterápiás kurzuson hallottam először még abban az időben, amikor azt gondoltam, hogy párterápiára csak a lelki nyomoroncoknak lehet szükségük. Nem nagyon kötött le az előadás, annyi azért lejött, hogy a fickó csak névrokona a szép hangú énekesnőnek, viszont Tracyhez hasonlóan ő is félisten a szakmájában. Most évekkel később, már csak pozitív énképem fenntartása érdekében is, felülbíráltam a párterápiával kapcsolatos nézeteimet. Így jutottam vissza Chapman dokihoz és az ő méltán népszerű könyvéhez, s az jutott eszembe, hátha minőségi ugrást jelente a Lelki Zöldségek műfajában, ha kivételesen nem saját gondolataimmal kápráztatnálak el benneteket, hanem inkább referálnék egy igazi szaki elméletéről. Szóval nesze nektek egy kis ízelítő az Egymásra hangolva című könyvből!

Szilveszteri (jó)kedvcsináló Kiss Ádámmal és Fábry Sándorral

KitűNő- év végi beszélgetés Szabó Anettel, a Hír Televízió műsorvezetőjével

Szerző: Lotte

Mindig mosolygó szemek és határozott fellépés. Az Onleány Társasblog KitűNő című interjú-sorozatának idei utolsó beszélgetését Szabó Anettel, a Hír Televízió közkedvelt műsorvezetőjével készítette.

Hogy telt a karácsonyod? Hazautaztál Párkányba?

Az idei Advent a boldog karácsony ígéretét hozta: nagyon szép, békés, meghitt napokat töltöttem a családommal és a barátaimmal együtt, sokat orgonálva-zongorázva, átélve az együttlét fontosságát és begyűjtve hosszú időre elegendő energiáját. Ünnepi hangulatomat pedig már az előző hetekben készült interjúk alapozták meg, amelyeket ezen a héten láthatnak a nézők csupa-csupa fantasztikus emberrel. Megtisztelő volt a nyíltságuk, őszinteségük.

Toalett Gender - Ünnepi különkiadás

Szerző: Fakirma

 Szenteste egy pillanatra úrrá lett rajtam a tudathasadás-ronyó, amikor a karácsonyfa alatt kis ajándékot pillantottam meg Irma részére. A csomagolópapírt lehámozva a képen látható táblácskát találtam. Most blogírói kötelességem közkinccsé tenni ezt a bájos figyelmességet. 

Az pedig külön öröm, hogy itthonra is akad végre saját budijelző tábla. Remélem, ha jó leszek, jövő Karácsonyra az Angyalka elhozza a párját is, addig a fiúk kénytelenek a kert végébe járni.

Szorongás körbe, karikába

Szerző: Lotte 

Régi motoros pánikbeteg vagyok, a családom is para-díjas, így adódik, hogy különös figyelemmel követem gyerekeim szorongásainak alakulását. Abban reménykedem, hogy az Ö természetét öröklik, akinek optimizmusa és nyugalma irigylésre méltó egy magamfajtának. Lássuk, mitől is félnek általában a kicsik: a vihartól, a szúnyogirtó repülőtől, a méhecskétől, a csípős paprikától, a pókháló fonalától, a sebektől és a tűzijátéktól. 

A félelmek közül legtöbb szorongás ősi, állati eredetű, nagy jelentőséget nem is tulajdonítok nekik, majd kinövik vagy legalábbis tolerálhatóvá válik számukra. Bár nagy fiunknál például a vihartól való félelem már tartósnak mondható. Egész pici kora óta fél, ami talán abból ered, hogy másfél éves volt, mikor egyszer nagyon eláztam vele egy nyári zivatarban. Az akkor néhány hónapos testvére is velünk volt, ő a babakocsiban átaludta az égszakadást, de totyogó bátyja szinte sokkos állapotba került. Hiába fogtam ölbe, csitítottam, alig akart megnyugodni.

Ezt mutattuk magunkról Európának 2011-ben

A kisfilm 2011-es uniós elnökségünk alkalmából készült.

Ünnepek közötti hangulatjelentés

Szerző: Fakirma

Afterparti

Karácsony kipipálva. Szépen ráhangolódtunk, a lakás rövid időre elvesztette átmeneti szállás jellegét, az ajándékok közt kevés kommersz szemét akadt, egy rokon se sértődött vérig, a szálka nem akadt senki torkán, orrvérzésig társasoztunk. Kórházi Farkasunk ugyan végigrókázta az ünnepeket, de ez senkit sem zavart (talán engem meg őt egy kicsit, de ez tényleg nem nagy ügy). Most pedig boldogan sóhajtok fel, mert igazán klassz kis karácsonyt rittyentettünk magunknak. Zárójelben azért elárulom, az egésznek volt egy kicsi szombat esti szeretkezés íze: mindenkinek jó volt, legjobb formánkat hoztuk, de a legjobb az egészben az, hogy most a fal felé fordulva végre aludhatunk, a jövő Karácsonyig már bizonyítottunk.

2011: Magyarország számokban

Szerző: Lotte

Átbogarásztam a KSH gyorsjelentéseit, ezekből mazsoláztam össze a fontosabb adatokat, hogy lássuk, mi  is történt velünk 2011-ben.

Az idei év első tíz hónapjában 73.153 gyermek látta meg a napvilágot Magyarországon, sajnos 3,1%-kal kevesebb, mint  a tavalyi év azonos időszakában. Bizakodásra az adhat okot, hogy június és október között ez a szám 3,4%-os pozitív változást mutatott az egy évvel korábbihoz képest. A halálozások száma 106.443 volt, ami örömteli, 1,3%-os csökkenést jelent. A népvándorlás pozitív szaldóját is figyelembe véve a természetes fogyás 33.290 volt, s ezzel Magyarország jelenlegi becsült népessége 9 millió 963 ezer fő.

A házasságkötések száma egyenetlenül alakult az év során, az első tíz hónap vonatkozásában átlagosan 1,2%-os csökkenést mutat az előző évhez képest.

Sűrű idők

Szerző: Lotte

Évről évre elfelejtem, milyen sűrű is a karácsonyi időszak. Most nem elsősorban a teendők és vendégségek sokaságára, és nem is és az étkezések között eltelt idő rövidülésére gondolok. Inkább egyfajta érzelmi besűrűsödésre. A családi sokadalom óhatatlan velejárója a jókedv és sok nevetés mellett az idegesség és a konfliktusok megszaporodása is: rájövünk, hogy rokonság ide vagy oda, bizony a mi családunk sem különb a Deákné vásznánál. (Tényleg, ki lehetett vajon deákné vagy Deákné?!)

Fel nagy örömre! (Cseh Tamással)

Szerző: Onleány

Minden kedves olvasónknak áldott karácsonyt, örömteli, békés ünnepet kívánunk Gárdonyi Géza versével, Cseh Tamás előadásában!

Az ünnep alatt nem frissítjük tartalmunkat, s mindenkit arra biztatunk, hogy ne (vagy csak csökkentett üzemmódban) üljön gép elé.

Karácsonyi ki vagy-vagy?

Szerző: Onleány

Hosszú vagy rövid tűlevél?

Soha nem vagyok biztos a nevekben, de határozott elképzelésem van a fenyőfáról. Az a hosszú tűlevelű semmi szín alatt nem jöhet (a luc, vagy a mókus?), az ezüstös színű (normandiai? gyönyörű (ha egyszer nagyasszony leszek, ilyet fog hozni az angyalka) de nekünk a kutyaközönséges erdei lesz, mert az nem olyan drága. Amúgy fenyőben előítéletes vagyok: a méret a lényeg. (Fakirma)

Csakis rövid levelű, lehetőleg Zalából. Sosem bíznám másra a kiválasztást, biztos kicsi lenne. (Lotte)

Rövid. És érjen a plafonig. Bár ez csak emlék, mert a mostani lakásunk magasabb, mint amilyen széles, kiköltözhetnénk, és járhatnánk vissza fenyőt enni januárig, ha olyat vennénk. (Szofi)

Izzósor vagy gyertya?

A gyertya hangulata utánozhatatlan, nekünk izzósorunk van praktikus, és tűzvédelmi okokból. Hangulatért a waldorf oviba megyünk. (Fakirma)

A fán izzósor, egyébként lakásszerte gyertyák. (Lotte)

"Jött a karácsony, és én nem tudtam, milyen ürügyet találjak, hogy felhívjalak téged, hogy végre rád találjak. Van-e égősorod, van-e izzósorod? - kérdeztem én..." (Szofi)

Halászlé vagy töltöttkáposzta?

Egyik sem alkalmas emberi fogyasztásra. Mindig csodálkozom, hogy vannak emberek, akik esznek belőle és túlélik. Én nem merném a sorsot ilyesmivel kísérteni... (Fakirma)

Töltöttkáposzta. A szálka idegesítő. (Lotte)


Töltöttkáposzta, ha valaki más csinálja, és legyen finom kolbász darálva a töltelékbe. Ez az az étel, ami soha nem jut eszembe, csak 25-én, mikor anyu és a dédi megvitatják, hogy mi volt a káposztásnál. És meglepően jólesik a pulyka után. Egyébként, ha minden jól ment a káposztásnál, akkor a 24-i előétel finom savanyú káposztaleves.(Szofi)

Mákos vagy diós bejgli?

A bejgli csodálatos találmány, bármelyikből bármennyi mennyiséget eltüntetek. De mindig előbb a diós fogy el. (Fakirma)

Mákos, csak sok legyen benne és ne legyen száraz! (Lotte)

Ahogy öregszem egyre jobban szeretem a diósat is, szinte holtverseny alakult ki, vagyis mindkettőt én pusztítom el. De a bizsergést a szívemben a mákos bejgli fogalma váltja ki. Gyerekkorunkban már a mákos tésztától is bepisiltünk örömünkben, ezért is vagyok mélyen megsértve, hogy a gyerekeim nem eszik meg a mákot. (Szofi)

Szenteste a szűk családdal vagy nagyobb rokonsággal?

Van is ruha a lányon, meg nincs is...Erről inkább írok egy posztot, mozaikék ebben a kérdésben nem ismernek fehéret-feketét. Az elv, amihez sok kipróbált koreográfia után ragaszkodunk: az első gyertyagyújtás szűk hatosban történik Szentkoradélután. (Fakirma)

Tizenheten leszünk idén is, nálunk. Sok meló, de szeretem. (Lotte)

Szűk család (Szofi)

Angyalok (és démonok) városa

Szerző: Lotte

Néha úgy érzem burokban élek. Tegnap kora-délután ígéretes találkára várakoztam az Oktogonnál, két rég nem látott, kedves baráttal. Egyik legszebb ajándéknak tűnt, hogy egy órácskára beülünk valahová egy pohár borra, s ha igazi beszélgetésre kevés is az elmaradt teendőktől lopott idő, legalább látjuk egymást a nagy sodrásban. Mint általában, én értem oda először. Megörültem a Burger Kingnek, ahol kicsit megmelegedhettem, s leroskadhattam arra a pár percre, míg megérkeznek a többiek.

A sűrűn gomolygó karácsonyi tömegből beléptem hát a nem kevésbé zajos gyorsétterembe. Az ablak mellett telepedtem le, és néhány perc alatt oda volt a jókedvem. Nem akartam hinni a szememnek.

Sütöttetek szívből, szeretetből

Szerző: Onleány

Fotók: Csillag Pál

A zsűri eredményt hirdet

Tegnap lezárult az Onleány Társasblog "Sütni szívből, szeretetből" adventi akciója, mellyel az Ökumenikus Segélyszervezet "szeretet.éhség." Operaház előtti adománygyűjtéséhez kapcsolódtunk. A forralt-bor árusításból befolyt jótékony célú bevétel összege meghaladja a  félmillió forintot.

Köszönjük minden résztvevőnek, hogy mézeskalács szívükkel szeretetet és reményt sütöttek - a szépséges finomságoknak a Soroksári Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat karácsonyfája mellett ünneplő gyerekek örülhetnek majd.

Egyik kis nyertesünk és családja

A zsűri (tagjai: Lehel László, a segélyszervezet elnöke, Ókovács Szilveszter, kormánybiztos és Borókai Gábor főszerkesztő) döntése alapján az édes versengés győztesei: Kelemen Dorottya, Fábián Marika, Manófalva Óvoda és a Sződligeti Óvoda Cinege csoportja lettek. Szeretettel gratulálunk minden nyertesnek és résztvevőnek!

Sorsoltunk!

Szerző: Onleány

Szám Kati: Családi karikatúra című kötetét

inga

nyerte. Gratulálunk! Kérlek, írd meg az elérhetőséged az onleanyblog(kukac)gmail.com címre.

Boldog karácsonyt!

Ötre ma várunk az Operánál...

Szerző: Onleány

Ma öt órára várjuk kedves olvasóinkat az Operaház elé ünnepi koccintásra és közös éneklésre! (Aki időben érkezik, apró mézeskalács ajándékot is vihet haza.)

Velünk lesznek: az Operaház gyermekkara, valamint Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója, Ókovács Szilveszter, kormánybiztos és Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője.

Kedvcsinálónak pedig néhány pillanatfelvétel az elmúlt két hétről:

Fotók: Csillag Pál

KitűNő - Ünnepi beszélgetés Lévai Anikóval

Fotók: Burger Barna

Öt gyermek, két munkahely – és számtalan társadalmi kötelezettség. Többemberes feladat egy törékeny nőre bízva. Karácsony előtt Lévai Anikóval, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövetével beszélgettünk az adventi "szeretet.éhség." adománygyűjtő akció apropóján, melyhez az Onleány Társasblog is felhívással csatlakozott.

Sokat utazik az országban. Hogy látja, a szeretetéhség vagy az éhség jelenti-e napjainkban a nagyobb problémát?

Sajnos mind a kettő jelen van. A rászorulók különbözőképpen reagálnak a megváltozott körülményekre, a sokszor hirtelen jött bajra. Vannak, akiket a szegénység, a szükség még összetartóbbá, a másikra jobban figyelővé tesz, ott nem kell a szeretetéhségtől tartani, ott „csak” az éhséggel kell a segélyszervezeteknek megbirkózniuk. De vannak, ahol családok, közösségek zilálódnak szét a szegénység miatt, ilyenkor a gyerekekben és a felnőttekben is erősebb a szeretetéhség. Ilyen esetekben már komoly lelki segítségre is szükség lehet. Reményvesztettebb, kiszolgáltatottabb az ember, ha nem érzi, hogy van mellette valaki, akire mindig számíthat. Ezt a hitet visszaadni legalább olyan fontos, mint ételt adni az éhezőnek. Nehéz napok, hetek vannak mögöttünk és az előttünk álló hónapok se lesznek egyszerűek. Szomorú és fájdalmas látni, hogy egyre többen szorulnak segítségre. Az Ökumenikus Segélyszervezet adventi gyűjtésének mottója egyszerre szeretne reményt adni és mindenki által érthetően összefoglalni a sokak életét megnehezítő, sokszor tragikus mértékben jelentkező problémákat: ételt az éhezőknek, otthont az otthontalanok, esélyt az esélyteleneknek.

Adventi záróra az Operánál

Szerző: Onleány

Végéhez közeledik a Magyar Állami Operaház, a Heti Válasz és az Onleány Társasblog december 10. óta tartó, az Ökumenikus Segélyszervezet „szeretet.éhség.” című adventi adománygyűjtő kampányát támogató akciója - s vele a blogon meghirdetett "Sütni szívből, szeretetből" mézeskalácsszív-sütő verseny. (Ha ma este elviszitek szívecskéteket az Operaházhoz, még részt vehettek a holnapi zsűrizésen és sorsoláson, ahol értékes nyeremények találnak majd gazdára.) A felhívásra érkezett szépséges mézes szívek a Soroksári Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat karácsonyfáját díszítik majd az ott ünneplők örömére.

Adventi kert és angyalposta

Szerző: Fakirma

Adventi kert

A hétvégi ovis nagytakarítások és gödör ásások ideje alatt bőven akadt alkalmam elgondolkodni azon, hogy - miközben az ismerősök körberöhögnek - én miért ragaszkodom egyre inkább a Waldorf óvodához. A megvilágosulás  egy karácsonyi bevásárló központban ért a zenélő télapók (ők köszönő viszonyban sincsenek Mikulással) és a csilivili lámpafűzérek közötti bolyongásom alatt. A varázsszó így hangzik: gagyi-mentesség. A Waldorf Birodalomban azért üdítő tartózkodni, mert ott a dolgok nagy valószínűséggel azok, aminek látszanak. Vagy legalábbis remélem. Lazulni még nem merek, várom, mikor derül ki, hogy szar van a palacsintában, én pedig egy marha vagyok. Az viszont vitán felüli, hogy Waldorfék az ünneplésben felülmúlhatatlanok. Illetve felülmúlhatatlanok vagyunk.