2012. november 26., hétfő

180 perc - Kocsis Évával


Szerző: Lotte   

Néhány hete beköszönt a reggeleinkbe, részévé vált sokunk életének, akik munkába autózva vagy otthonról rendszeres hallgatói vagyunk a Kossuth Rádió háromórás reggeli műsorsávjának, a 180 percnek. Kocsis Évával beszélgettünk.

Nagyon fiatalként kerültél a műsorba, meg szabad kérdezni, hány éves vagy?
Épp most töltöm be a harmincegyedik évemet. Ahhoz a lehetőséghez képest, amit itt a rádióban kaphattam, valóban fiatal vagyok. Megtisztelő, jó érzés.

És honnan kerültél a rádióba?
Ami meghatározó gyökere az életemnek, az alapvetően a családom. Görög katolikus pap családba születtem, van hat húgom, s mindennek ez az alapja. Beilleszkedési zavaraim például ennek köszönhetően sosem voltak, kommunikálni is egész jól megtanultam. A gimnáziumot a Patrona Hunagriae-ben végeztem, ami szintén meghatározó állomás volt. Ezt követően a nyíregyházi főiskolán tanultam, magyar nyelv és irodalom szakos tanár lettem, de etikát is tanultam és hittanár is vagyok. Aztán ehhez jött az újságírás. Rádiózni már a főiskola utolsó éveiben elkezdtem, picit az MTV-nél is dolgoztam. Ebben az időszakban vált világossá számomra, hogy olyan helyen kell dolgoznom, ahol folyamatosan kommunikálni kell, és ahol váratlan helyzetekre kell reagálni. Hálás vagyok, hogy az életem eddig mindig úgy alakult, hogy ilyen feladatokat adott elém.

Az iskoláid befejezése után tettél még egy fontos kitérőt a rádiózás előtt.
Még a kezemben sem volt a diplomám, mikor az akkori görög katolikus püspök, Keresztes Szilárd felkért, hogy alakítsam ki az egyház sajtóirodáját és vezessem azt. Ott kóstoltam bele az egyházi médiába, ami azért volt nagyon tanulságos, mert úgy kellett bemutatnom és képviselnem valamit, ami számomra fontos, hogy azokhoz is szóljak, akik nem ismerik, sőt idegenkednek ettől a világtól. Kritikus alkat vagyok, sok tapasztalatom van arról is, hogy mi jó, de arról is, hogy mi az, amit kommunikációs téren el kell kerülni, mert nem segíti azt, hogy például egy templomba soha nem járt ember megértse, mi az, ami ott zajlik. Fontos volt, hogy szinte belenőhettem a protokoll szabályaiba, magas rangú vatikáni tisztségviselőkkel találkoztam gyakran, s nagy biztonságot adott, hogy oldottan, rutinosan mozgok egy olyan világban, ahol mások megilletődötten. Mondok egy banális példát. Szokványos helyzet, hogy ha elkezdődik egy sajtótájékoztató, már a kamerák kereszttüzében állnak a megszólalók, és akkor oda kell tenni egy mikrofont. Sok ember számára ez egy frusztráló, nehéz dolog. Én természetesen mozogtam ezekben a helyzetekben, ami egy nagyon felszabadító érzés. Sokat köszönhetek ennek az időszaknak, egy országos egyházmegye ügyei tartoztak hozzám, sok száz pappal kellett kommunikálnom, szerettem ezeket az éveket.

Aztán váltottál…
Igen, édesapámra ütöttem, ő is nyughatatlan szellem. Nálam is el szokott jönni az a pillanat, mikor úgy érzem, tovább kell lépnem. Az egyházmegyei munka mellett már belekóstoltam a Hír Tévébe, kicsit voltam a Katolikus Rádiónál is, de dolgoztam egészen más típusú, a kereskedelmi szektorban megjelenő lapnak is. Volt, hogy egyszerre hat-hét helyre is írtam, vagy készítettem rádióműsort. Így kerültem gyakornokként a Lánchíd Rádióba. Aztán nagyon rövid idő alatt döntenem kellett: tévé vagy rádió. Emlékszem, épp a Hír tévé előtt álltam, mikor jött a telefonhívás Belénessy Csabától, az akkori főszerkesztőtől…
Így kerültél főállásban a Lánchíd Rádióhoz. Mi vonzott a televíziótól a rádiózáshoz?
Mindig nagyon inspirált, hogy úgy értessek meg valamit, hogy nincs mellé a megértést és a helyzetet megkönnyítő kép. Varázslatos dolog úgy elvinni a hallgatót valahová, hogy nincsenek meg ezek a könnyítő tényezők.

Gyerekkorodban ti otthon rádióztatok?
Amire emlékszem, hogy mindig szólt otthon a Vasárnapi Újság. Sosem figyeltem oda igazán gyerekként, de szüleim nem mulasztották el. Különösen igaz ez Kondor Katalin időszakára, ami meghatározó volt a családomban. A neveket persze már ekkor megismertem, és hihetetlen szerencsém volt, mert mikor a Lánchídba kerültem, ezek a legendás szakemberek ott voltak! Kegyelmi helyzet volt. Vass István Zoltán például. Ő egy karakteres természetű ember, mint édesapám, komoly elvárásai vannak, és érteni kell a nyelvét. Nem vagyok izgulós, de mikor kezdő riporterként mellé voltam beosztva, nagyon izgultam. Hatalmas dolog volt, mikor tőle kaptam biztatást és dicséretet, és talán elmondhatom azt, ez a tanítványi kapcsolat egyfajta barátsággá, szakmai mentorsággá csiszolódott.

Milyen témák álltak/állnak hozzád közel?
A politikai újságírás. Ezt vittem a Lánchíd Rádióban is a Reggeli hírjáratban és a Szabad gondolatban, bár az a műsor elsősorban egy közéleti, politikai véleményműsor. A közéleti irányultságom is családi örökség. Az a sztereotípia él a társadalomban, hogy a vallásos ember ne politizáljon. Abban a nyírségi kis faluban, Nyírkarászban, ahol felnőttem, a közösség számára nagyon fontos volt, hogy mit csinál a polgármester, az orvos és a pap. Soha nem fordult elő, hogy a templomban politizált volna édesapám, de az sem, hogy ne lett volna egyértelmű, szüleink mit gondolnak a világról, a közéletről. Apukám „mániákus”, minden fontos eseményt, politikaiakat is rögzített videó kazettára, emlékszem például Ceaucescu kivégzésének képeire. Úgy nőttünk föl, hogy fontos volt: legyen véleményünk a világról. Sosem rágták a szánkba, hogy mi is legyen az, de mégis nagyon világos értékrend alapján tájékozódtunk, és megtanultunk érvelni is mellette.

Most már a Kossuth Rádióban hallgathatunk. Hogy kerültél át a közmédiához?
Nem olyan régen, augusztusban. Amikor eljött a lehetőség, hogy a közszolgálati rádióhoz hívtak, nagyon nagy kihívásnak és megtiszteltetésnek éreztem, örömmel fogadtam el. Persze nagy felelősség is.

Milyen volt először belépni a rádió patinás épületébe?
Még gimnáziumban jártunk ide egy kórussal énekelni, az akkori képek kattogtak végig az agyamon. A Magyar Rádió különleges hely: mint mikor valaki egy olyan múzeumba lép, amely közben él. Az első nap például át kellett vennem a telefonom, s azt keresve annyira eltévedtem, hogy segítséget kellett kérjek, hogy jöjjenek értem. Hihetetlen élmény volt látni az évtizedekkel ezelőtti kiírásokat, neveket, tárolókat, archívumokat, amiknek mélyén ott a múlt, a szakma bölcsője. A nyolcas stúdió a régi tárcsás, szalagos vágógépekkel… mintha egy meseországba lépnék be.

Ma már otthonosabban mozogsz benne?
Valamivel igen, de még ma sem tudok átmenni egyik épületből a másikba úgy, hogy ne menjek ki az udvarra. Pedig tudom, hogy van ennél egyszerűbb útvonal is. Az az egy nyugtat meg, hogy vannak, akik még évek után is el-eltévednek.

Az élő adás nem stresszel?
Meg kell próbálni nem a nyomasztó, hanem az inspiráló oldaláról közelíti a dolgot. Amit kimondtam, azt kimondtam, azt nem lehet visszavonni, ráadásul olyan témák kapcsán, ahol nagyon fontos minden félmondat. Hál’ Istennek belőlem ezek a krízishelyzetek inkább jót hoznak ki, megsokszorozza a teljesítőképességemet. Ugyanakkor, ha valami nagyon lassan zajlik, az megöl. Van olyan például, hogy nem tudok választani egy étlapról, az ismerősök nevetnek is ezen.

Egy olyan műsornak, mint a 180 perc, ami egy tőről metszett hírmagazin mennyire adhat más színt egy új műsorvezető?
Megoszlanak a vélemények arról, hogy mennyire lehet egy ilyen műsorban benne a műsorvezető karaktere. Én nem értek azzal egyet, hogy egy neutrális hírolvasónak kellene lenni, egyébként a nemzetközi trendek sem azt mutatják, hogy ez így működik. A vezető hírcsatornák hírháttér műsorait is az azt vezető személyiséghez kötik. Az sem véletlen, hogy a műsorban van egy névszignál: „180 perc- Kocsis Évával”. Ugyanakkor az sem engedhető meg, hogy ez a műsor elsősorban a műsorvezetőről szóljon.

Sokak szerint egy újságírónak függetlennek kell lennie. Szerinted lehetséges ez, van ilyen?
Még soha senki nem tudta elmondani azt, hogy ez pontosan, a gyakorlatban mit jelent. Erős, ha azt mondom, hogy én nem hiszek a független újságírásban, de megpróbálom elmagyarázni, hogy értem. Egy fura példával, mert egy sorozatszereplőtől származik az idézet. Az Elnök emberei alkotója, Aaron Sorkin új filmsorozatának, a The Newsroom-nak a főszereplője mondja: „Nem pincérek vagyunk, akik felszolgálják a megrendelt híreket úgy, ahogy a vendég szeretné. És nem hírolvasó gépek, akik csak a puszta tényt közlik, mert a hír csak emberi kontextusban lehet hasznos. Nem fogom erővel elnyomni a személyes véleményemet. De rajta leszek, hogy bemutassam önöknek az enyémtől eltérő véleményeket.” Hasonlóan gondolkodok. Én sem fogom soha letagadni, hogy egy keresztény értelmiségi családból jöttem, de nagyon fontos az életemben, hogy szeretek beszélgetni egészen más világlátású emberekkel. Szeretem a liberális gondolkodású barátaimnak a megjegyzéseit, mert mindig keresem rájuk a válaszokat. Reményeim szerint ez az interjúimban is látszik. Nem attól függ, hogy valakivel kritikus vagyok, hogy melyik párt politikusa. Számomra az a fontos, hogy gondolkodásra késztessük a hallgatókat. Olyan társadalomban kellene élni, ahol tudunk párbeszédet folytatni, amiben kíváncsiak vagyunk a kritikákra, amiben hajlandóak vagyunk azt tudomásul venni, hogy itt is és ott is vannak hibák. És ezeket nem letagadjuk, hanem vagy megoldjuk, vagy új utat keresünk. És ami talán még ettől is fontosabb, hogy képesek legyünk megfogalmazni, miért hiszünk ebben, vagy abban, miért állunk itt, vagy ott. Mert a megszokás nagy úr, és nem inspiráló, lüktető erő.

Ez nemcsak a politika terén lehet így…
Abszolút! Frusztráló tud lenni, például, hogy ha valami baj vagy nehézség van egy családban, akkor arról inkább nem veszünk tudomást, mert attól félünk, hogy azzal a lényegünket kérdőjelezzük meg. Ezek a problémák addig eszkalálódhatnak, míg aztán már lehetetlen megoldani. Ugyanígy ha van egy politikai meggyőződésünk, akkor is tudomásul kell vennünk, hogy minden politikai oldalnak vannak hibái, és ezzel nem akarok összemosni semmit, sőt politikai hibák, felelősségek között nagy különbségek vannak. De nagyon fontos, hogy merjünk saját magunkkal szemben is, jó értelemben, előremutatóan kritikusak lenni. Minden történelmi eredetű tehertétel mellett merjünk szembenézni magunkkal. Persze nekem egyszerűbb a helyzetem, határozott értékrendű családból jöttem, az én apukámat nem szervezték be, nem kell olyan dolgokkal megküzdenem, amivel sokaknak. De láttam sorsokat én is, akár békepapokét, akár beszervezett emberekét. Tudom, hogy sok seb meg tragédia van, amit kinek-kinek a maga módján fel kell dolgozni, de hogy fel kell dolgozni, az egészen biztos. És ennek megoldása mindannyiunk felelőssége.

Kicsit kanyarodjunk vissza még a műsorhoz. Milyen szerkesztési elvek mellett születik a 180 perc, amiben nem csak műsorvezetőként, de szerkesztőként is közreműködsz.
Nagyon szeretek szerkeszteni is, kézben tartani a dolgokat a pult másik oldaláról. Amit nem szeretek, azok a hasztalan gumicsontok, amikor valaki kitalálja, hogy ez és ez a hír, de nincs mögötte lényegi tartalom. Fontosnak tartom, hogy minden adásban legyen külpolitikai téma. Hiányolom azt, hogy nem veszünk tudomást arról, hogy nagyon sok nehézség van a világon. Nem akarom bagatellizálni a problémáinkat, de tisztán kell látnunk, hogy milyen nehéz helyzetben lévő országok vannak a világban. Nem ezekhez kell persze mérnünk magunkat, de kell a látókörünk tágításához, hogy lássuk, a világ nagyon-nagy, és nagyon sok nehézséggel telített. Közel állnak hozzám az Afrikában történő események, színfoltja egy műsornak, ha öt-hat perc erejéig egy teljesen más kultúráról is tudunk beszélni.

Miért éppen Afrika?
Talán az egészségestől erősebb bennem az igazságérzet, a kiszolgáltatott, mellőzött emberekért mindig tűzbe tudtam menni. És sok olyan esemény zajlik napjainkban is ezekben a térségekben, vagy a Közel-Keleten, amelyek befolyásolják akár a mi életünket is.

Mi fontos még a szerkesztésnél?
Fontosnak tartom, hogy a határon túli magyarok bekerüljenek valamilyen formában az adásba. Ezt is elhanyagoltuk egy picit az elmúlt évtizedekben. Aztán közel állnak hozzám a gazdasági kérdések szociológiai, pszichológiai megközelítései. Nem hiszek abban, hogy a gazdasági folyamatokat kizárólag a kockás papírra vetett összeadások, kivonások döntik el. Szeretek úgy elemeztetni dolgokat, hogy több oldal megszólal. Fontosak még, hogy a családi témák is szerepeljenek, mert egy jól működő családi közösségen kívül nagyon nehéz az élet. Figyelmet kell szentelni erre. Sok nőn látom, hogy a táskájukra vagy a kabátjuk gombjára nagyobb figyelmet fordítanak, mint a férjükre. Erről beszélgetni minden lehetséges fórumon fontos.

Mennyire lehet egy hírháttér műsor derűs, hogy a borongós reggeleken ezt is vihessük magunkkal?
A műsorvezetőnek is nehéz, ha egyik súlyos kérdésből esik a másikba, a szerkesztésben is egyensúlyozni kell. A derűt talán a megszólaló műsorvezető hangja, a tempója és a témák sokszínűsége tudja belevinni a műsorba, ezekkel hozzá lehet tenni az emberek reggeléhez.

Hogy képzeljük el, mit csinálsz ez alatt a három óra alatt adás közben? Megiszol néha egy kávét vagy bekapsz egy kekszet, megtornáztatod a tagjaidat?
Ahhoz, hogy legyen lendületem a műsorhoz, nekem viszonylag korán kell kelnem, fél négykor. Az adásban dolgozó fiúk öt perc alatt kész vannak és indulnak is, nekem másfél órára van szükségem, hogy „bemelegedjek”. Az igazság az, hogy három gombot nyomok be hajnalban: a kávéfőzőt, a laptopomat, meg valamelyik nemzetközi hírcsatornát. Az amerikai elnökválasztás napjaiban, vagy most a gázai krízis idején például az az első, hogy tájékozódjak, mi történt. Ez a kávéivással és a készülődéssel viszonylag hosszú folyamattá tud válni egy nő életében. Kell ez a szertartásos indulás.

Volt már, hogy elaludtál?
Igen, egyszer. Pár perc alatt kellett elkészülnöm, halálra volt ítélve az egész nap. Adás közben egyébként nem kávézom, tulajdonképp nem csinálok semmi mást, három órán át csak a műsorra koncentrálok, legfeljebb a Krónika alatt mozgok egy picit. Onnan tudom, hogy nagyon sok adrenalint termelek ilyenkor, mert volt nap, mikor csak az adás végén vettem észre, hogy nagyon lázas vagyok. Ha feszes a műsor, nem érzem a testem jelzéseit.

Milyenek a vendégek? Biztos van, aki nagyon izgul és nem könnyű kihozni belőle az információt.
Általában pontosan érkeznek, legfeljebb a politikusok késnek néha. De sokszor kell oldani a feszültséget. Az aktuális témáról egyébként nem szeretek adás előtt beszélgetni az interjúalannyal, mert nemegyszer előfordult már, hogy amit adáson kívül megbeszéltünk, azt már nem mondta el újra, egyszerűen úgy érezte, hogy ez már ismétlés lenne. A 180 percben egyébként időben sem lehet ezt megtenni, legfeljebb csak technikai dolgokról beszélgetünk, hogy oldjuk a hangulatot. Előfordul az is, hogy leblokkol valaki, egyszerűen képtelen megszólalni, ilyenkor túl kell segíteni ezen a ponton. Aztán ha megérti, hogy őszintén érdekel, amit mondani fog, felszabadul ő is.

Mi történik, mikor eljön a 9 óra?
Mikor vége van, felépítem az agyamban a napomat, hogy majd mit fogok csinálni a másfél- két óra alvás után. Aztán persze nem alszom, mert nem lehet olyan gyorsan leállni, pörgök tovább. Egyébként is mindig követni kell az eseményeket, ez szakmai ártalom, nem is lehetne úgy felkészülni.

Internet-függő vagy?
Igen, azt hiszem. Sajnos, a telefonom alkalmas a hírüzenetek, jelzések, e-mailek fogadására. Néha úgy érzem, legszívesebben földhöz vágnám, mert pittyeg egyfolytában. De most ilyen az életem, aztán biztos eljön majd, mikor leteszem.

Hogy fér ebbe bele a magánélet?
Sosem fordult elő, hogy ne a családom legyen a legfontosabb, de tény, hogy nagyon alkalmazkodóak, próbálnak igazodni az én lehetetlen időbeosztásomhoz. A normális emberek napközben dolgoznak, nem hajnalban, nekik vannak ünnepnapjaik, ilyenkor én dolgozom. A barátaim is elfogadták ezt a ritmust.

Mi pihentet?
A filmek, a könyvek és a főzés! Szívesen adok nagy családi, baráti vacsorákat. Belefogok mindenféle nehéz, lehetetlen étel készítésébe, és sosem a recept szerint jutok el a végére, nem tudok szabályosan csinálni valamit. Szokták is mondani, hogy jó, ha feszült vagyok, mert olyankor valami extrát főzök. Szeretem a főzést és az együtt borozgatást. Most pedig a születésnapomra kaptam a barátnőmtől egy siklóernyős ugrást a Pilis tetejéről. Elképesztő élmény volt, azt hiszem, mindig ilyen pihenésre vágytam.

A zenei ízlésed milyen, mit hallgatsz szívesen?
Pihenés közben gyakran hallgatok zenét, de nincs egyetlen kedvenc, a hangulatomhoz passzolnak zenék. Nagyon szeretek például egy svéd csapatot, a Koop együttest, Csíkék körül szinte mindenkit és mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy mikor nagyon fáradt vagyok, Mozart vagy Vivaldi csillapít le.


 


64 megjegyzés:

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Bármilyen szimpatikus dolgokat beszél is itt, Kocsis Évával az a baj, hogy nagyon gyenge rádiós. Nálunk az "elmúltnyolcév" alatt rádióból csak a Lánchíd szólt otthon, úgyhogy hallottam őt eleget. Interjúkban kifejezetten rosszul kérdez, érdektelen marhaságokon akadékoskodik, ellenben a llényeges kérdéseket soha se teszi fel.Szerkesztőnek lehet, hogy nem olyan rossz, bàr amióta nem ő csinálja, azóta a Szabad gondolat sokkal jobb műsor lett.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

akkor most fellélegezhet, és hallgathatja tovább a jobbikos rádióját... én csak a kossuthon hallottam, karakteres

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Nagyon kedvelem a Lánchíd Rádiót (távolról sem jobbikos), Marton Adrienn és Pelyah Gergely a legjobb műsorvezetők, sajnálom, hogy Kocsis Éva átnyergelt, mert ő is kedvenc volt, de a Kossuthot nem szeretem. Üdvözlettel, Faragó

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Hajrá, Kossuth!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

kedvenc műsorvezetőnőm

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Borzalmas hallgatni. Csak átfutottam a róla szóló írásokat, interjúkat.Annak alapján nagyon szimpatikus.Miért borzasztó: nagy levegő be, mondat elindul, gondolat megáll, levegő ki, mondat tovább, levegő elfogy, újabb nagy levegő, gondolat megvan (!), gyorsan lehadar...Az elsős olvasókönyvben volt azt hiszem: "Előbb gondolkozz, azután beszélj!" Szerintem nagyon izgul. Majd remélem belejön, de addig LOGOPÉDUS !! Kérem, kérem, kérem...

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Szerintem egy tömegszerencsétlenség szegényke.
Először örültem hogy Csűrös Csilla eltűnt, de cseberből vederbe... :(

Névtelen írta... [Válasz erre...]

smink ezerrel kikenve kifenve deréktól lefele meg egy mangalica.... örülök, hogy csak rádiózik

Zsolt írta... [Válasz erre...]

Nevetséges,bértrollnok,sekélyes inteligenciával,amely a MR csarnokában történő,kihalgatásszerű begszélgetés amely a diákok szóvivőjével történt, semmitmondó narancsosan létramászó köppetegnek neveznénk!
Kedves Éva töröld magad,mert eltörölnek!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

tényleg nagyon gyenge rádiós... :(

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Szerintem teljesen rendben van, önazonos.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

sokan fogják még utálni... így van ez ha valakinek van gerince.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Szégyen-gyalázat, hogy ilyen némberek a Krónika stúdiók környékére mehetnek.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

mi a baj vele?! hogy nem egy ostoba kirakatbaba? az manapság valóban súlyos bűn...

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Szoktam hallgatni, de s nyelvét ennek is egy komplett sebész csoportnak kell majd kioperálni a fidesz valagából. Persze biztos ezért van ott ahol van. Vezethetnék ketten is a műsort Obersovszki Péterrel. Az lenne csak csodálatos.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Tisztelem világnézetét, elvégzett munkáját. De nem tetszik, hogy hadar, nem teszi fel a kényes kérdéseket a kormányoldal politikusainak, a meghívott szakemberek tendenciózusan vannak kiválasztva. Ugyanez érvényes persze Csűrösre, Halász Zs-ra is.
Persze mindebben a szerkesztők és a magasabb beosztású főnökök is benne vannak. Csupán az Ütköző műsoraiban lehet még hallani valódi vitákat.Az Időt kérek végletesen egyoldalú, tendenciózus. (Halász Zs.)

Névtelen írta... [Válasz erre...]

http://vimeo.com/56125377#
no comment

Kata írta... [Válasz erre...]
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta... [Válasz erre...]

Az egész közmédia egy kupac sz@r az ilyen emberekkel együtt. Nyalogassátok csak a p.csájukat!

Levente Török írta... [Válasz erre...]

Rendszeresen hallgatom a Kossuth rádiót reggel 8 óráig. Kocsis Évával az a gondom, hogy a beszéd módja nehezen élvezhető. Úgy beszél, mint aki fut. Gyakran ő-zik a szavak végén, mint aki nem tudja mit is akar mondani. Nem csak rá jellemző, hanem néhány más bemondóra is, hogy egyszerűen belebeszél az interjúalany szavába. Felteszi a kérdést, majd ahogy elkezdődik a válasz, rögtön közbe szól és ezzel megszakítja a válaszoló gondolatmenetét. Ez nemcsak nagyfokú udvariatlanság, de így nem arra fog választ kapni, amit kérdezett. Vagy nem is ez a lényeg, hanem a riporter jólértesültségének fitogtatása? Természetesen a riportalanyokban is van hiba, amikor egymás szavába vágva beszélnek, ami azt eredményezi, hogy a hallgató az egészből semmit sem hall. Szóval jó lenne ezekre odafigyelni és betartani a beszédtanárok tanítását.

carevics írta... [Válasz erre...]

Kifejezetten nem szeretek a 180 perc Kocsis Évával című műsorra ébredni (pedig egyébként "Kossuth-os" vagyok) és ennek az az oka, hogy a hölgy rendkívül "vonalas". A mondanivalót-beltartalmat nem is elemzem, elég, ha a hangnemet figyeljük: rögtön tudom, hogy ellenzéki, avagy főpárti politikus-e a vendége. Ordít a hanglejtéséből: előbbivel erősen lenéző-lesajnáló, majdhogynem gyűlölködő, utóbbit egyszerűen "körülnyalogatja". Tévedés ne essék, mindkét párt vezető politikusait pszichésen zavart, beteg embernek tartom (tényleg kevés "még ember" politikust látok-pártállástól függetlenül....).
Szerintem megengedhetetlen (még akkor is, ha K.É. nem független újságíró) az a hangnem, amit pl.ma reggel használt Szanyi Tiborral szemben. Aki nem kérte ki magának, hanem ugyanebben a gusztustalan stílusban válaszolt.

Az a megjegyzése (K.É-nak), hogy: "....szeretek beszélgetni egészen más világlátású emberekkel. Szeretem a liberális gondolkodású barátaimnak a megjegyzéseit, mert mindig keresem rájuk a válaszokat. Reményeim szerint ez az interjúimban is látszik. Nem attól függ, hogy valakivel kritikus vagyok, hogy melyik párt politikusa....." -nos nem, nem látszik az interjúin, ez őrületes csúsztatás sajnos és az önismeret nagyfokú hiányára utal.
Igen, vannak a rádióban olyan riporterek, akiknek legfeljebb csak sejtjük a politikai hovatartozását, Kocsis Éváét már nagyon jól megtanultuk, köszönjük, sikerült "beégetni" hogy fideszes, most már rádiózhatna felnőttebben is.
Köszönet ha elolvassa-megfogadja, üdv:
T.Eszter

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Feltehetően Kocsis Éva nem olvassa a kritikákat, mert semmi változás.
Kifejezetten idegesítő a hadarása a szorongásos sóhajtozása és valóban nem tud kérdezni. Sajnos nincs egyedül. A Mátyus Kati anatómiai problémája az orrhangos dünnyögés, vagy a Vizy Dorkás hadarás és anyáskodás (vigyázzanak egymásra) azt az érzetet kelti, hogy ezek a hölgyek önálló életet élnek a rádióban. Élen Farkas Erikával.
Az ő "röpködései" infantilis énközpontú megjegyzései szembe mennek minden sajtó etikával. Előtérbe tolják saját személyüket!
Több szerénységet és vegyék tudomásul, hogy kiszolgáló személyek. A hallgatót szolgálják.

Rita nyirati írta... [Válasz erre...]

egyszerűen nem tud beszélni, valami tragédia :(

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Minden reggel a Kossuth Rádiót hallgatom, de fellélegzem, amikor "csak" szerkeszti és nem vezeti. Egyszer én fogok megfulladni helyette, annyira rossz a beszédtechnikája, bár pergeti az "er" betüket rendesen, de a levegővel hadilábon áll. Az, hogy mennyire elfogult, mint riporter, már szóvá sem teszem, hisz valószínűleg e tulajdonsága tartja ott reggelenként a "királyi rádióban".

Jani írta... [Válasz erre...]

Nagyon rendben van. Csak néha bizonytalanodik el, de összességében határozottnak tűnik. Azt meg ne felejtsük el, hogy neki is van főnöke, aki valószínűleg megmondja hogy mit hogyan...

Csang Kaj-sek szelleme írta... [Válasz erre...]

Kedves MR1 /Kossuth műsor/!

Megdöbbenve olvastam itt silány véleményeket Kocsis Évára vonatvozóan.
Én amióta hallom a műsorban, csak álmélkodom, hogy miként lehet ennyire összeszedett, politikailag tájékozódott, és ugyanakkor vonzó, már-már azt mondanám erotikus hang egy koponyában és az alatt -:).

Egyáltalán nem tartom napi politikai témákban elfogult "bértollnoknak", sokaknak talán az fáj, hogy filozófiailag van kiindulópontja, feltehetőleg meggyőződése.
Egy fiatalos hangtól persze sokan azt várják, hogy történelemben, politikában kiábrándult, közönyös hangnemet üssön meg, és hagyja maga után a lehető legnagyobb bizonytalanságot.

Mert a véleménydiktatúra vagy fehér vagy fekete.

Nyitrai László okl.meteorológus

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Ez a nő az oka, hogy nem bírom hallgatni a "közszolgálati" Kossuth rádiót. Többet "őzik" egy riportban mint a riportalany, egy értelmes mondatot nem tud végigmondani.
Modoros, idegesítő és alkalmatlan.
Az ellenzékiekkel vitatkozik a kormánypártiaknak fényesre nyalja a seggét.

Névtelen írta... [Válasz erre...]


Nem értem, hogy van az, hogy a legdurvább kritikákat megfogalmazók mind név nélkül szerepelnek itt. Tényleg még egy fantázianévre sem futja, hogy ne fantomokkal kellene vitatkozni?
A Kossuth szerintem nagyon is jó, hallgatható, közérdeklődésre számot tartó műsorokat készít. Nem teljesen alaptalanok a fentebbi elítélő szavak sem, de például Farkas Erika műsora kifejezetten jó, a felesleges önreflexióktól eltekintve is (lehet, hogy idegesítő, de miért etikátlan?).

Réka

Névtelen írta... [Válasz erre...]

csak az a baj vele ,hogy a személyes politikai meggyőződését a közszolgálati rádióban gyakorolja

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Nincs vele bajom, de hanghordozása, levegővétele lehetne jobb. Én is elfogultnak találom, ami érződik beszédstílusán is, ami nem szerencsés.

De az látszik, hogy felkészült, összeszedett, értelmes.

Szerintem is sokaknak irritáló, hogy van értékrendje, tartása, elképzelése. Akiknek nincs, azok szidhatják minősíthetetlen stílusban. Végső érvként pedig valakit a külsője miatt leszólni az egyik legnagyobb primitívség. Szerencsére Évához hasonló személyiségeket nem lehet ilyenekkel összetörni - gondolom sokaknak ez a cél.

ttt

carevics írta... [Válasz erre...]

Üdv! Május 30-án írt "kritikámhoz" képest csodálatosan jobb lett a helyzet, hála és köszönet érte! Pedig nem hinném, hogy Kocsis Éva pártállása drasztikusan változott, mégis képessé vált kulturáltan társalogni az ellenzékkel is. Érzésem szerint a beszédtechnikájára is jobban figyel, mintha ezen a téren is észlelhető volna a javulás. Csak így tovább! :-)
Sem a korával, sem a nemével, sem a politikai elköteleződésével nincs bajom, ha mindent a maga idejében és helyén hangsúlyoz.
További jó napot kívánok:
carevics

Névtelen írta... [Válasz erre...]

ez még viccnek is rossz..!!!!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

szexis a hangja !

Névtelen írta... [Válasz erre...]

KOCSIS ÉVA UNDORÍTÓ RACCSOLÁSSAL BESZÉL A KIRÁLYI RÁDIÓBAN ÉVEKEN KERESZTÜL!!! HOVÁ SÜLLYEDT EZ A HELY IS AHELYETT, HOGY A GUDOVICS ÉVA SZÓLNA, AKINEK MINDIG TÖKÉLETES BESZÉDE VAN!

carevics írta... [Válasz erre...]

Ma sajnos ismét "kampányszintre" süllyedt Kocsis Éva, így aztán Budai Bernadett könnyedén, higgadtan, elegánsan, magabiztosan, vagyis meggyőzően tudott vitatkozni vele. Ami nem is csoda, hiszen "Évánk" a közszolgálati rádióban azonnal és olyan szinten fölkapja a vizet ha a kormánypártot éri bírálat, hogy attól kezdve már csak veszekedésre futja neki. :-(
Mindentől Függetlenül (mert tegye föl a kezét, aki azt állítja,h tudja az "igazságot") miért nem lehet kulturáltan és intelligensen vitatkozni? Miért kell türelmetlenül, udvariatlanul, megkockáztatom: hisztérikusan a
másik szavába vágni, nem hagyni befejezni a mondatait, folyamatosan párhuzamosan beszélni vele?
Ez egy rádióműsornál kész csőd....

Névtelen írta... [Válasz erre...]

A fideszes politikusokat körül ajnározza, az ellenzékiekkel (mindegy hogy Jobbik vagy MSZP) pedig folyton veszekszik. EZ NEM KÖZSZOLGÁLATI, HANEM LAKÁJ MÉDIA munkás. Tőről metszett kettősmérce. Nem való a rádióba.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Kedves Kocsis Éva!
Milyen íze van a meleg szarnak? amelyig Ön benyal minden kormánypárti politikusnak reggelente, amikor adásba kerül?
Nem tetszik azon gondolkodni, hogy a FIDESZ után is lesz élet? (itt nem a jelenlegi úgynevezett ellenzékre gondolok...) Akkor Ön mivel fog foglalkozni? Miből származik majd kedves családjának és gyermekeinek megélhetéséhez szükséges havi jövedelem?
Más hangnemben kérdezve: Tessék mondani, kinek a faszát tisztelhetjük Önben? Mert hát saját tehetsége és képessége nem predesztinálja arra, amit csinál reggelente...

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Ha hallom a Kocsis Éva hangját, a katasztrófális lélegzetvételét rögtön elkapcsolok az MR1-ről, mert nagyon idegesítő...
És ztagoltan beszélni sem tud, ki tette oda??

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Hornyák Zoltán Budapest

Ma reggel hallgattam kiskegyedet a Kossuthon, és katasztrófa a beszédtechnikája. Már csak önbecsülésből is, - bár nem értem, hogy tetszett mikrofon közelbe kerülni ilyen állapotban - képezze magát. Hangszínével semmi probléma, de a technikája nagyon rossz. Mivel a politika engem nem foglalkoztat, így a számomra a mondanivalója érdektelen, de ahogy azt teszi, rossz hallgatni. Mondaton belül képes kétszer felgyorsítani, majd hirtelen fék, utána kis "ö"-zés. Még is csak egy országos rádió mikrofonja előtt ül kedves Éva. Adjon magára, és ha a munkahelye nem is fizeti, járjon beszédtechnika órára, amennyiben a jelenlegi munkahelyén képzeli el a jövőjét.

Ra Ch írta... [Válasz erre...]

Kedves Éva,
már régóta kedvelem a műsorait az MR1en és örültem, hogy megleltem ezt az üzenőoldalt. Le is döbbentem, hogy milyen vélemények olvashatók itt, melyek szinte egybe esnek az ellenzéki politikusok otromba és alaptalan megnyilatkozásaival. Nem tudom, hogy kritikusainak a beszéd- és légzéstechnikájával mi a bajuk, de ha ez olyan fontos kérem ellenőrizze és tegyen róla. Riportjai és műsorai szerintem jók, és amikor bántják, nagyon sajnálom.
Tegye túl magát az alpári stíluson és csak végezze dolgát ahogy eddig.
Minden jót kívánok!
BA

Rádióhallgató írta... [Válasz erre...]

Igen, a politikai hovatartozása rányomja a bélyegét az egész műsorra. Bicskanyitogató, ahogy az ellenzékieket savazza, rendre durván a szavukba vág, majd 2 perc után bejelenti, hogy "már csak nagyon kevés időnk maradt", míg a kormányzati politikusokat ajnározza. Ez így abszolút nem közszolgálati. Nem csodálom, ha nem érti, mi az, hogy: "függetlennek maradni".
Gyomorforgató a stílusa, ami a választási kampány alatt végképp elszabadult - nem is bírom már hallgatni ezt a műsort, jóllehet, korábban a kedvenc reggeli műsorom volt a 180 perc.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Hofi az ilyenekre mondaná, hogy kiskegyedben kinek a farkát tisztelhetjük?
Ma reggel addig bírtan hallgatni csak a Kossuth rádiót, ameddig be nem mondta:
" Fél hét múlt két és félperc múlva "
Hova süllyedt a közrádió? Nem akarom hinni, hogy nincs ennél jobb!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Éva szeretünk!Te vagy a legjobb!Már a hangod is egy álom!

halaszerzsi írta... [Válasz erre...]

Olvastam a bejegyzéseket, korábban azt szerettem volna "üzenni" Kocsis Évának, hogy önbecsülésből tanuljon meg beszélni, de látom ezt sokan, sokszor megírták,így hát reménytelen...
Az viszont felháborít,hogy a rádió vezetése alapvető légzéstechnikát, hanglejtést, gördülékeny fogalmazást nem ismerő embert a mikrofon közelébe enged,ez nem K É bűne.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Alapvetően szimpatikus lenne, jó a hangszíne, DE NEM TUD BESZÉLNI!!!!
Most olvastam, hogy magyar szakon végzett... Jézusom!!!
Hülyén kérdez és állandóan Ööööö-zik.
Sajnos ez engem annyira idegesít, hogy inkább kikapcsolom a rádiót.
Nagyon kiérződik a hangján az idegesség, nem kellene erőltetni... sok dolgot képes lenne jól (sokkal jobban) csinálni, mint ezt a műsorvezetést. Azért ha lehet gyerekek közé ne menjen!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Nekem ne legyen szexis a hangja, beszéljen egyenletes tempóban, ne suttogjon ne hadarjon, gondolja át mit akar kérdezni. Az sem baj ha tájékozódik a témakörben. Zavaros volt a mai háziorvos képzéssel kapcsolatos "beszélgetése" is.
Nem jó, hogy évek óta ostorozzák a levelezők ezt a műsorvezetőt és nem történik semmi. Ennyire nem kellene lenézni a hallgatókat! Bizonyára vannak beszélni és kérdezni tudó férfi műsorvezetők, nemcsak Kisgábor István, aki nem csak "Orbán katonája". Mértéktartóan, tájékozottan, indulatok nélkül tud kérdezni.

Károly

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Bocsánat!
Helyesen Kiss Gábor István.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Kezdjük az alapoknál! Először is ostoba. Ezt valszeg ő is érzi, ezért vélt ellensúlyként iszonyatodan affektál. Vérosvezetés, élelmiszerek ÉFÉ-ja, stb. De ami teljesen kiüt engem, az fál nyolc, fál kilenc. Nem csak buta, de kifejezetten logopédiai eset. Ha kocsiban szól a rádió, kívülről fe lehet ismerni' hogy ő beszél. Nincs hanglejtés, nincsenek hangsúlyok, csak egy mototon dünnyögés van. Innentől kár is szakmai dolgokba belemenni, hiszen nem volna szabad mikrofon elé engedni. Irritálja a hallgatót, engem pedig egyenesen megőrít. Hogy kinek lehet ennyire fontos...?

Mago írta... [Válasz erre...]

Egyáltalán nem gépies, mintha itt lenne
a szobában.Nagyon természetes.
És mellesleg : a hír számít, nem a szimpátia.

Pont a Tibort ne féltsétek!
Gusztustalan ez a végbelezésetek.Magatokra csak
ennyi az igényetek meg a fekália.Az én munkahelyeimen
dolgoztak monogám nök is.Nálatok?

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Iszonyatos a hangszine, a hadarása, egyáltalán semmi hangsulyozás nincs a beszédében. Rettenetes, borzalmas. Hogy lehet ilyen munkakörben foglalkoztatni valakit, aki egyáltalán nem tud beszélni?

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Próba

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Én bírom.

ntl írta... [Válasz erre...]

Magyar tanár, rádióbemondó. Szégyen gyalázat, hogy még hallgatnunk kell. Hadar, hanglejtése hibás. Mintha a barátjával vagy barátnőjével csacsogna. Küldjék el egy beszéd-tanfolyamra vagy inkább haza!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Az előttem szólók, már mindent elmondtak a beszédstílusáról. RETTENETES hallgatni.
Rosszul veszi a levegőt, a hangsúlyokat véletlenül sem találja el egy mondaton belül. A beszéd hangereje össze-vissza (érthetetlenül) változik.
Elképzelhetetlen, hogy a felettesei nem szembesülnek ezekkel az elmarasztaló véleményekkel.
Amikor ekkora verseny van a médiák között, miért rúg öngólt a Kossuth Rádió Krónika szerkesztősége saját magának.
Alaposan végig gondolva semmilyen érvet nem tudok, ami miatt ennyire ragaszkodni kellene ehhez a beszédképtelen munkatárshoz.

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Rettentő rossz hangja van. Fülsértő amiről nyilván nem tehet, de attól még tény. Valószínűleg egy értékes ember, de nem szabadna mikrofon közelébe engedni. Van olyan műsor amit akkor is jó hallgatni ha nem érdekel a tartalom mert olyan kiváló a műsor vezető hangja. Imádom a Kossuth rádiót de amikor hallom, hogy Kocsis Éva van a mikrofon mögött, már zárom is el. Ez miért nem kizáró ok (már mint a rossz hang) egy ilyen pozíció betöltéséhez? Mint ahogy 160 centis ember sem mehet a dísz századba, egyszerűen nem oda való .

Névtelen írta... [Válasz erre...]

EGY HATÁR SZAR!MÉG, HOGY NEM BÉRTOLLNOK??KI A FASZ NE TUDNÁ, HOGY AZÉRT VAN OTT, MERT SEGGEKET NYALT FÉNYESRE, MÉGHOZZÁ KÖCSÖG NARANCSOSOKÉT!KÖCSÖG FIDESZ, PROPAGANDÁT CSINÁL A KÖZSZOLGÁLATI ADÓBÓL?!MEG, HOGY MÉG A KOCSIS ÉVÁNAK VAN GERINCE?LÓFASZT ABBA ZSÍRDISZNÓ NAGYSÁGÚ VALAGÁBA, AZT MAKOGJON, MEG SIKÍTSON!!A FASZT KERES AZ ILYEN A KOSUTTHON, EGY SZÉGYEN!!!!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Tarlós István főpolgármester a magyar sajtó napja alkalmából átadta pénteken a Városházán az idei Csengery Antal Díjakat.

Az elismerésben részesült Kocsis Éva szerkesztő-műsorvezető a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában nyújtott magas színvonalú szerkesztő-műsorvezetői tevékenységéért... (2015. 03. 06.)

Szegény Csengery. Összekapcsolnak a nevével egy ilyen hülye, ostoba, neveletlen, flegma, bugyuta kretént. Ennyi jelző jutott eszembe első nekifutásra. 200 szóból vezet le egy három órás műsort, nincs mondata baki nélkül és még köszönni sem tud tisztelet tudóan. Mondjuk konyhai kisegítőnek tudnám elképzelni egy üzemi konyhán ezzel az intellektussal. Szégyen a Magyar Rádióra nézve... Meg azokra is, akik ott tartják...

Thyscio Niedyn írta... [Válasz erre...]

Aljas demagóg ez a nő,
a Fidesz lelkiismeretlen kiszolgálója,
rádióostrom esetén ajánlott megkeresni !!

Mikrobi írta... [Válasz erre...]

Rettentően idegesítő a stílusa. Affektál, sóhajtozik, az ember úgy érzi, hogy mindjárt elélvez. Az interjúalanyait félbe szakítja, mondat és gondolatmenet közepén váratlanul lekeveri, kirúgja. Még elköszönni se hagyja őket! A ballibes politikusokkal kifejezetten udvariatlan, arrogáns, rosszindulatú. Egyszerűen nem értem, hogy tarthatják még mindig ott!

ntl írta... [Válasz erre...]

Hadar, nyafog, szuszog. Nem ismeri sem a szavak, sem a mondatok hanglejtését. Inkább takarítson valahol, reménytelen eset

Névtelen írta... [Válasz erre...]

A jelzett állítólagos "médiaszemély", tipikus megtestesítője a havas "tanár úri" iskolának.
Néhány példa, hogy miért :
- valaha a riporter kérdezett, röviden, tömören, lényegre tőröen, a riport alanya pedig válaszolt ahogyan tudott. Mindenképpen a riport alanya beszélt többet. Hiszen mindannyian a kérdezettre voltunk kiváncsiak, nem a riporterre. Ilyen riporter(jó, legyen "műsorvezető"), ma már NEM LÉTEZIK.
- majd megjelentek a megmondó emberek, riporter, műsorvezető képébe belehelyezve magukat. Főbb tulajdonságaik voltak : -erőszakosság, udvariatlanság, helytelen magyar beszéd, aaa-zás, ööö-zés, affektáló hangsúly, mondatvégi hangfelemelés (u.n. éneklő hangsúly), amitől a magyar nyelv tudorai mindig is óvták a helyesen beszélni kívánókat. Előre elmondták a választ a kérdezettnek, ha attól az mégis eltért volna, udvariatlanul, gusztustalan módon felülbeszélték.
- Végül itt van kocsis éva. A fenti hibákat szorozzuk be ezerrel, és máris magunk elött halljuk, látjuk személyét. Közönséges, szemtelen, udvariatlan, állandó beszédkényszerben szenvedő, az éppen általa elővett témákban többoldalról érkező információkra teljesen érzéketlen, valódi ANTI médiaszemély.

Jó oldalát, eddig még képtelen voltam akár nyomokban is felfedezni.

Tipikus példája az ő személye, a mai totálisan egyoldalú médiának.
Ott ahol "vitaműsorok" zajlanak hat, hét azonos oldalt képviselők között, és közben a vitatottak, NEM LEHETNEK jelen. Mindegy, hogy melyik oldalról van szó.
Ennek a jelenségnek terméke ő.
Selejtje.l a magyar nyelv tudorai mindig is

Unknown írta... [Válasz erre...]

Rendkívül felkészült szerkesztő, kérdései, fölvetései lényegre törőek. Hangja szép, beszéde jól érthető. Nem tapasztaltam nála elfogultságot. 10/10!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Mindíg elkapcsolok, ha meghallom a hangját. Hogy beszélhet ez az ember reggel Magyarország állampolgáraihoz? Sűrűn előforduló hibálya, hogy feltesz egy kérdést, majd azonnal kifejti miért tette fel, új infókat ad kijelentő módban, majd újra kérdez..Mi van??? Szegény riportalanya. És a hangszíne, a hangsúly
ozása, az őőőőőőő zése is borzalmas.De a Kossuth Rádió bemondói is nagyrészt ha hangsúlyozni akarnak egy szót, leviszik mélyre hirtelen a hangsúlyt, ahelyett hogy azt az egy szót kiemelnék, és mindíg az az érzésem, hogy váratlanul éri a hírbeolvasókat, hogy véget ér a mondat, mert az utolsó előtti szót még magasan kezdik, majd megdöbbenve látják, hogy már csak egy szó van hátra a szövegből. Hallgathatatlanok a Kossuth bemondói, szerintem egy rossz mintát tanultak el. Figyeljétek meg, hogy a hírolvasás elkezdésekor magasan kezdik az első 4-5 szót, majd gépiesen lejjebb ereszkedik a szöveg. Pedig nem mindegy, hogy mi a tartalom. Haláleset, vagy állatbébik születtek a nyíregyházi állatkertben...hú....

Palika76 írta... [Válasz erre...]

Sajnos az évek során mit sem változott a helyzet a műsor vezetését illetően.Fárasztó,kellemetlen,mi több szörnyű!Engem sem érdekel különösebben a politikai pártállás,vagy részrehajlás,de szakmailag(már ami a műsorvezetést,beszédet,stílust,levegővételt,hanghordozást,tagoltságot és érthetőséget) illeti, abszolut alkalmatlan.
Kedves Kocsis Éva,kérem nézze,és figyelmesen HALLGASSA(!)meg az 1933-ban készült,a Lakihegyi óriásadó építését bemutató dokumentumfilmet.A kiváló Radó Árpád beszél.Szépen,tagoltan,érthetően,stílussal,egyéni ízzel,tehetséggel!!!
Élmény Őt hallgatni!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...