Szerző: Lotte
Tegnap esete fogadóórán voltam másodikos kisfiam tanítónénijénél. Kérdeztem, hogy muzsikál az én porontyom, s kedélyes beszélgetésünk során a tanítónéni egy érdekes történetet mesélt el. Néhány hete, az egyik szünetben arra lett figyelmes, hogy az egyik kisfiút kergetik az osztályban vagy heten-nyolcan.
Csodálkozott, miért éppen a jámbor Misikét üldözik, aki egyébként a légynek sem árt. Az alkalmi üldöző csapat összetételén is meglepődött, mert annak tagjai korántsem az osztály kemény magjából verbuválódtak. Kérdésére a gyerekek elmondták, a vita az üldözők és az üldözött között nem az uzsonna vagy a házi feladat, még csak nem is a friss Tappancs újság, hanem Isten létezése körül bontakozott ki.
Misike szerint ugyanis Isten nem létezik, s elmondta a többieknek, hogy ő csak a tudományban hisz. A hittanosok győzködték egy darabig a kisfiút, de ő nem engedett meggyőződéséből, majd egy kergetéssel gondolták lezárni a meddő vitát.
A tanítónéninek fel volt adva a labda: hogyan oldja fel a váratlan helyzetet? Magyarázta a gyerekeknek, hogy a hit szóban is benne van, hogy valaki vagy hisz vagy nem, s egyikre sincs végső bizonyíték. Mire egy selypítő kisfiú feldúltan jelentkezett: "De igen, a Jézuska ott van a templomban, láttam, és ez bizonyíték!"
Az élet végső, nagy kérdései egy másodikos osztályteremben...
Az élet végső, nagy kérdései egy másodikos osztályteremben...
2 megjegyzés:
Haha, jól megkapta volna a kis eretnek!:-)
Azért cuki egy másodikostól, hogy ő csak a tudományban hisz :)
Amúgy tök természetes, ha egy könnyű bunyóba torkollik egy ilyen vita, csak az ember idővel civilizálódik. Jó esetben.
Megjegyzés küldése