2012. május 3., csütörtök

Babakocsis gerilla akció a Deák téren

Szerző: Lotte  

Mi lehet szívfacsaróbb egy magányosan sírdogáló csecsemőnél? Egy elveszett kisbabánál a forgalmas tér közepén? Vajon megállunk mellette, vagy épp gyorsabban szedjük a lábunkat? Az UNICEF aktivistái néhány napja kipróbálták. A közöny ülte diadalát a tavaszi Deák téren. 




Te mit tettél volna?

1 megjegyzés:

agyrágóbogár írta... [Válasz erre...]

nincs ebben semmi igazán meglepő. Sok tanulmányt és kutatást végeztek már ezen a témán és mindenki arra a következtetésre jutott: minél nagyobb a tömeg, annál kevesebb segítségre számíthat a rászoruló. A tudományos neve a "bystander effect". Ami abból áll, hogy az ember nem rosszaságból, hanem egyszerű elgondolásból tovább megy mert "biztos valaki más" majd intézkedni fog.
Ehhez még csak a "conformity"-t kell hozzátenni, mi szerint mindenki hasonul a tömeg viselkedéséhez és máris megvan a tökéletes recept erre. És még csak nem is magyar jellemző. Tömeg viselkedés.

Én mit tettem volna? Sajnálkozok egy sort a babán, szétnézek ha nincs ott a mama és nagy valószínűséggel TOVÁBB megyek. Nincs miért szépítsem. Nem értek a gyerekekhez, s megnyugodva láttam volna, hogy sok a feladatra biztos sokkal alkalmasabb ember van körülötte, majd intézkednek mások. Avagy "betartottam volna a normát"...Pedig én még tudok is erről a viselkedési mintáról... :(

"A közöny ülte diadalát"? nem... sok ember arcára ki van írva, hogy nem maradt közömbös, csak nem érzik a "feladatuknak" a beavatkozást. Jó, hogy csinálnak ilyen akciókat. Lehet, hogy idővel ha tudatosul sok emberben akkor nem az automata reakció a reakció.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...