Busafej hét napja iskolás. Az első két nap szabályos eufóriában telt: lefekvéskor párnája mellé igazította iskolatáskáját, péntek délután (szigorúan a házi feladatul kapott színezés aprólékos befejezése után) pedig azért lógatta az orrát, mert hétvége következett. Szombaton még biciklizni is magával akarta cipelni újdonsült társát, a narancssárga tatyót. Egyszóval minden jel arra mutat, csemeténk jól abszolválta a váltást.
Szerencsére az új, immár teljes tanítási hét sem hozott jelentős fordulatot, bár a táska fokozatosan távolodott elsőszülöttünk közvetlen közeléből, először a nappaliba, majd az előszobába került, a hét végén pedig már klasszikus, kamaszos mozdulattal hajította le suli után a cipős szekrény mellé. (Lehet, hogy a jövő héten a kertben végzi?) A házi feladatul kapott vonalak és sorminták rajzolása is kezd az idő előrehaladtával határozottan nagyvonalúbbá válni.
Újdonságként épült viszont be a három gyerkőc játékába az iskolásdi. A gyerekszoba bútorzatának áttologatása után Busafej két kistestvérét padokba rendezi és okítja: fontoskodva, egyenes derékkal feladatlapokat, ceruzát oszt, s utasítgatja a két kíváncsi ovist. Kicsöngetnek, becsöngetnek és bátyjukat sűrű marikanénizés közepette szólongatják. (A játék általában torna órával és bömböléssel zárul, mikor a nappaliban versenyt futnak, s előbb-utóbb valaki elesik vagy nekimegy valaminek.)
A nagycsoportos Tüskeböki meghatóan próbál felfejlődni az iskolás elvárásokhoz, eddig 3 piros és kilenc fekete pontot gyűjtött; a kiscsoportos, értetlenkedő Csupamosoly egy pirosat és megszámlálhatatlan, de végül kegyelemből mindig kitörölt feketét szerzett. Busafej-Marikanéni pedig egyre öntudatosabb. Az iskolásdinak azért egyelőre én is megszavazok egy piros pontot. (Lotte)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése