Lelki Zöldségek: Zsidongó

Szerző: Fakirma

Köves Tamás

A héten úgy határoztam, hogy tiszteletemet teszem a májusi szülői körön. Óvodánkban minden hónapban összedugják a fejüket szülők és óvónénik elsősorban azért, hogy a csapat időben felkészüljön azokra az eseményekre, amelyek gyermekeink személyiségét építgetni fogják az én személyiségem rongálása árán (kertásás, komposztálás, tökfaragás, sárkányeregetés...). A struccpolitika elkötelezett híveként viszonylag ritkán jelenek meg ezeken az összejöveteleken, szeretek apránként, az utolsó pillanatban értesülni az aktuálisan rám váró traumáról.

Mostanában azonban kellő mennyiségű motiváció zúdult a nyakamba ahhoz, hogy bevállaljam a közös beszélgetést. Először is elöntötte a szívemet a hála, amiért Ojót felvették az oviba annak ellenére, hogy elfelejtettem a felvételi jelentkezési lapot leadni. A többi húzóerő az alulinformáltságomból fakadt: azt gondoltam, hogy ez már az a szülői kör lesz, amikor a vadiúj apuka kollekció is felvonul (az ovis év végén mindig bemutatkoznak a szeptemberben hozzánk csatlakozó sorstársak). Másrészt egy körlevél felületes elolvasása alapján azt a következtetést vontam le, hogy most fogjuk megvitatni az óvoda egész napossá tételének kérdését. A délutános ovi azt jelentené, hogy reggel nyolc és délután négy óra között egyetlen kölyköm sem tépázná az idegeimet, ami 15 és fél évnyi folyamatos szívás után egy új, minőségi élet kezdetét jelenthetné számomra. Ilyen álmokkal nem meglepő, hogy csalódásom mérhetetlen volt: mindössze két apuka jelent meg a szülői körön, s bár mindkettőjük minőségi darabnak számít az óvodai felhozatalban, mégis csak hamisítatlan őskövületek. Ami még ennél is nagyobb baj, hogy nem a napköziotthonos óvodáról vitáztak, hanem a gyerekeink között elburjánzott mocskos beszédről.