Boglárka

Szerző: Fakirma

A semmiből jön Ő hirtelen,
Semmiből-jövő szerelem,
Ha nem vársz rá, itt terem:
Semmiből jövő szerelem.
 (Rutkai Bori) 

Szakítottunk. Illetve szakítottam: ahogy lenni szokott, én voltam a hunyó. Derült égből villámcsapás, előző nap még komolyan hittem, hogy minden a legnagyobb rendben, mindig csak szépet és jót írtam róla, s ez a valós életben sem volt másként.

Pénteken még együtt mentünk dolgozni, de már nem öntött el a közös száguldás boldogság-íze, én zavartan magyarázkodtam, Ő szokásához híven nem szólt, csak halkan nyögdécselt. Bár a szakítás nagymestere vagyok, most mégis megviselt a hosszú, fárasztó, de alapjaiban gördülékeny kapcsolat felrúgása. Könnyeimmel küszködve eszembe jutott Szerb Antal gondolata,

az élet nagy pillanatai mindig közhelyekből állnak

(lehet, hogy nem ő írta, és nem ezt, de igaza volt),

s szerettem volna valami eredetivel előrukkolni, de izzadtságszagú makogásnál többre nem voltam képes:

400 kilométeres szoknya

Szerző: Fakirma

Divatdiktátorunk, Szofi elméleti megközelítése után kötelességemnek érzem, hogy a szoknyavadászat gyakorlati nehézségeiről is ejtsek néhány szó az Onleányon. A történetből nem hiányzik a happy end, épp ezért szottyadt novemberi napokra kifejezetten ajánlom a módszert (persze csak akkor, ha a ti férjetek is éppen most mászik le a falvédőről és egyébként vajból van a szíve):
Még októberben, amikor a kislányok fényesre nyalták a Westbahnhof kövezetét, betévedtünk egy boltba a bécsi pályaudvaron. Szerelmes típusú asszony lévén azonnal belezúgtam egy gyönyörű szoknyába, majd  epekedő sóhajok özöne után nyálcsorgatva vonszoltam ki a földön fetrengő gyermekeket a varázslatos üzletből.

Heti Muníció: Két kerékkel kevesebb

Szerző: Fakirma

Szeretlek Zöld Herceg, de inkább legyünk csak barátok

Már régóta nem ajánlottam Nektek semmit. Ez a rútság azért eshetett meg, mert  jó ideje semmi ajánlanivaló nem történt velem, összes libidómat felemészti az erőfeszítés, hogy szétzilálódott családomat úgy-ahogy összekaparjam. 

Ma reggel jutott az eszembe, hogy mégiscsak akad egy újdonság, ami sok vidám pillanatot varázsol a hétköznapjaimba. Képzeljétek, nagy nyomoromban megszállott biciklista lettem.

Sosem kedveltem ezt a műfajt, különösen mióta  Zöld Herceget megkaptam a fenekem alá: azonnal örök hűséget fogadtam neki, még a sarki boltba is vele jártam (azért nem tud együtt utazni a család, mert nem cserélem le őt egy közönséges hétszemélyes dögre).
Aztán nagyjából egy hónapja beköltözött az életembe az új szenvedély. Nem annak indult, inkább egy kötelező munkakapcsolatnak: mivel drága a benzin, ráadásul reggelente sokfelé indulunk, én mártír öntudattal vállaltam be a tekerést.

Bicikli volt, most hűlt helye

Szerző: FiloSzofi 

hol gurulhat most

a nyolc éve ellopott

kempingbiciklim

 (Zsille Péter: Haiku)

Nem futunk már együtt közös utakon...

Ellopták a biciklimet. ( Hogy száradjon le a keze..)

Előbb-utóbb, ha lesz pénzem,  majd veszek másikat, de én SZERETTEM ezt a Biciklit, és most gyászolom. 

A Balatonnál jöttünk össze, elszöktem egy-két körre. Lombok közt szűrt napsugár, lobogó szoknya, hajnali vízpart, minden közhely megvolt, de az enyém volt. 

"Az áthevült kormányt markolja, a nyarat." (Louis Macneice)

Ő volt az, még a régi nyereggel, és villával

Aztán hazavittem, és együtt maradtunk. Városi életet éltünk. Hóban, fagyban, mindig együtt. Vele lettem nagylány, aki a forgalomba merészkedik, és szerelőket keres fel. Ő kísért munkába, hogy reggel, mielőtt mint evezőpadhoz, az asztalomhoz láncoltak volna egy egérrel, még szívjak egy slukkot a szabadság édes illatából. Mintha nem is kötött pályán mozognék a két pont között, csak mint aki épp arra repül.

"A világ csavargóinak való a két kerék, boldogok, ünnepet ülnek, ragyognak az esemény örömétől." (Tönköl József)

Tavasz, szerelem, bicikli...hétvégi mozi

Szerző: FiloSzofi

Akik figyelik a biciklis blogokat, már találkozhattak az alábbi két kisfilmmel, de annyira a saját repertoárom részévé váltak, (különösen az első) hogy ide is el kell hoznom. Különben is itt a tavasz.
Sok magvas kommentet olvastam,de a legjobban az a vélemény fogott meg, mely szerint ez egy párkapcsolat allegória, és a túl sok kötés okozta másodszor a bajt. Szerintetek?



bike ♥ from Rick Darge on Vimeo.

Elvesztettem zsebkendőmet - Szeretetnyelvek inverz

Szerző: FiloSzofi

Irma posztját olvasva az jutott eszembe, hogy az udvarlás és udvaroltatás (hogy lehet ezt szebben mondani?) épp erre való lenne, hogy szimbolikusan, sűrítve bemutassuk egymásnak a szeretetnyelvünket, meg a szeretethallásunkat.

Én imádtam anno a kis játékokat, de bele is buktam néhányba, mikor kiderült, csak én játszom a szerepet, partner sehol, csak kerekedő szemek: - Most meg mit vár tőlem ez a liba?

Városi biciklizés praktikusan, stílusosan. Beszámoló

Szerző: FiloSzofi

Tegnap az Európa Pontban jártunk Irmával, úgy látszik minket is megfertőztek a skandinávok, a vivőanyag pedig már bennünk volt: a BICIKLI.

forrás

Igaz, Irma kocsival jött, de tudom (Ő még nem), hogy vár rá az a tűzpiros bringa, hogy tavasszal a szabadság titkos útjaira repítse. Majd figyeljétek a posztjait, az eddigiek futás közben fogantak, ki tudja, mit hoz ki belőle a bicikli.

Késtünk, lemaradtunk mindenféle megnyitóról, hogy miről, azt elolvashatjátok például a Cycle Chic blogon, vagy az  Európa Pont facebook oldalán és még sok más helyen.

Én azért mentem, hogy megnézzem a mozgalomteremtő Copenhagen Cycle Chic blog Monumental Motion című kiállítását a városi biciklizésről, és az azt követő divatbemutatót. A kiállításon Mikael Colville-Andersen fényképész és mobilitás-szakértő 50 fotóját láthatjátok még a hónap végéig az Európa Pontban.
A kattintás után pedig a ruhák és bicajok mellett néhány fotót is megleshettek a képgalériában

Lány biciklin 2. - Magas lóról

Szerző: FiloSzofi

Éppen egy érdekfeszítő tanulmányon dolgozom, ami Szókratész demokrácia-kritikáját és Hannah Arendt ideális polisz-fogalmát próbálja egy platformra hozni, és éppen kezdek belefáradni. Gondoltam, pihenésként megosztom veletek a gondolataim velejét, de megúsztátok, mert eszembe jutott egy adósságom, és inkább erről lesz szó:

peszter rajza

A múlt heti biciklis poszt végén  megígértem, hogy  elmondom, mit látok én biciklis perspektívából. Nem, nem fogom a ronda autósokat szidalmazni, mert nincs velük több bajom, mint gyalogosként. Különben sem merek bajszot akasztani az erősebbel.

A gyalogosokkal már picit  nehezebb, de nincs harag. Ha elvetemült módon "járdázom", nyilván kuss a nevem, igyekszem is nem zavarni, forgalmas, szűk helyen nem derogál leszállni, és tolni a bringát. Türelmes jószág vagyok, és nem kapom fel a vizet a bicikliúton dzsambázóktól sem, még szokni kell, hogy erre is figyeljenek.

Kicsit idegesítőbb az úttestre kilépő se lát-se hall figura, akinek az érzékelése nyilván csak motorzúgásra van belőve. Egy szolíd "mennyémá"-t azért eldünnyögök, ha a leghosszabb átlót választja az átkeléshez, szigorúan háttal, tetű tempóban, lehetőleg fülhallgatóval.

Ezek miatt mind nem lett volna érdemes tollat ragadni, a lényeget egy intésben fogalmaznám meg: