2014. június 17., kedd

Ballagós ballada

Szerző: Fakirma

Amikor péntek reggel megéreztem a gombócot a torkomban, egy ideig töprengve pislogtam, de csak a reggeli kávé szürcsölgetése közben jöttem rá, hogy mindez nem csupán a szeptember elsejéig túlélendő 78x24 órának szól, hanem Királykisasszony utolsó óvodai napjának is. Megilletődve igyekeztem az utolsó óvodai készülődést botránymentes környezetbe ágyazni. Erőfesztéseim Királykisasszonyt nem hatották meg, semmi más nem érdekelte, csak az általam hisztérikus rohamok közepette száműzött gumicukor, amit Apuca vett neki, nyilván sárkánytermészetem élesítése céljából. Mivel a gyereket letiltottam a cuccról, semmi hajlandóságot nem mutatott az átszellemülésre, ellenben egy üvöltő, rugdosódó gyereket lökhettem be az oviba, csakúgy mint az elmúlt három év legtöbb reggelén.
Mint minden drámai helyzetben, most is kötelességeimet a hátam mögé hajigálva elrohantam futni. A végtelenített körök alatt sorra villantak be a képek,

A képért köszönet Járdány Bence fotósnak


 az első óvodás nyári tábor, ahol döbbenten nyeldestük a tofus paprikás krumplit,
az óvónéni mosolygós arca, Olyan ez a kislány, mint a jele, a piros alma: kívül-belül kerek,
az első szülinapi zsúr fájdalma, mert ő nem kapott meghívót,
az első szülinapi zsúr izgalma, mert ő is kapott meghívót,
a gyertya fényében szép, komoly kis arca, miközben az adventi spirálban óvatosan lépked,
az ablak üvegének nyomódó orrocska, Mama, mama siess értem, és hozz nekem valamit enni,
hazafelé úton az ülésem háttámlájának ütemes rugdosása, Gonosz mama, későn jöttél és nem hoztál nekem enni semmit, te tehetsz róla, ha éhen halok,
az óvónénik év végi beszámolója, amely szerint a legfontosabb januári esemény az volt, hogy Királykisasszonyt a többiek megtanították fára mászni,
a táskámat eluraló varázskavicsok, amelyeket az ovi udvarán nekem gyűjtött,
a reggeli hajmacerák, egy copfba - két copfba- ne a fejem tetejére - nem fonva - miért csak tizenegyet fontál bele, amikor tizenkettőt kértem,
a találgatások, égni fog-e még az öltözőben a mécses, vagy már elfújták, és mi megint elkéstünk,
a sárkányeregetős kirándulások, ahol sosem repült a sárkányunk, ellenben rendszeresen szarrá áztunk,
az ellébecolt napok, amikor a húgit belöktük az óvodába, mi pedig a waldorfos elveknek fittyet hányva a közeli plázában csillogós cipőket próbálgattuk,
az őszi vacogós éjszakák, amikor Szent Márton ünnepén a töksötét erdőben bóklászva gyapjú manócskákat kerestünk,
a tűzszünet nélküli harc, vajon lehet-e waldorf oviba flitteres barbie-s pólóban menni,
a hétfő reggelenként menetrendszerűen felszívódó körömlakklemosó,
és Királykisasszony büszke mosolya, mert ő körmöcskézte a leghosszabb kötelet az összes ovis közül.

Aztán már nem csak  a képek peregtek, hanem a könnyeim is. Nem az elmúlás miatt, általában előbb ráunok a dolgokra, mint ahogy el kell engednem őket. Nem is a meghatódottságtól, szentimentalizmusra csak gyerekkel a hasamban vagyok érzékenyítve. Az elmulasztott három év szomorúsága ömlött a nyakamba: az ovis évek megismételhetetlen csodája, amikor a köldökzsinór már nem olyan feszes, hogy megfulladunk tőle, de még biztonsága körbeölel minket. Nem használtam ki, nem örültem elégé, nem voltam mindig jelen, nem élveztem ki az együtt-vagyunk állapot pillanatait. Talán túl önző, túl elfoglalt, túl nyűgös, túl fáradt voltam.

Amikor a ballagáson Királykisasszony az óvónénik kezét elengedve nevetve rohant hozzám a virágkapun keresztül, már nem sírtam. Boldogan öleltem magamhoz, és elöntött a hála, mert lehetek bármilyen fáradt, ingerült, türelmetlen, nyafogós, ő fenntartások nélkül szereti az ő tökéletlen anyukáját. 





5 megjegyzés:

lotte írta... [Válasz erre...]

Mit tehet egy pszichológus azzal az elvetemülttel, aki már attól gombócot érez a torkában, hogy a gyerekeivel szombat délelőtt gyanútlanul a közeli iskola felé sétálva hallja kiszűrődni az udvarról a Gaudeamus igitur-t... Súlyos a tünet?

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Nagyon súlyos. Menj el feltétlenül egy pszichológushoz, egy frankó diagnózisért.:)

lotte írta... [Válasz erre...]

Basszus, tudtam! Pedig még negyven sem vagyok!

Fakirma írta... [Válasz erre...]

:)))

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Jó napot, Josef Lewis, egy magánhitelező, aki kölcsönöket ad az egyéneknek, a vállalatoknak és a kormányzati intézményeknek 2% -os alacsony kamatlábbal. Tudjuk, hogy vannak olyan családok, akik fizetés ellenében élnek, és mások, akik nem tudják ellátni pénzügyi kötelezettségeiket, és ezért vagyunk itt a pénzügyi helyreállításhoz.

Pénzügyi szolgáltatásaink széles skáláját kínáljuk: Üzleti tervezés, kereskedelmi és fejlesztési pénzügyek, ingatlanok és jelzálogkölcsönök, adósságkonszolidációs kölcsönök, üzleti kölcsönök, magánhitelek, otthoni refinanszírozás, szállodai hitelek, hallgatói hitelek stb. ha érdekelt a kölcsön és mentes csalások ..

E-mail: progresiveloan@yahoo.com
Szöveg / hívás: +1 (603) 786-7565 köszönetet mond

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...